Az Érdekes Ujsag, 1916. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-23 / 4. szám
4. sz. — Én nem akarok rossz lenni . . . Megkábult emberek szivét hirtelen marokra fogta az Erzsi eszelős jajgatása, egy hökkenésre cudar ébresztéssel, az embereket, asszonyokat szembeállitotta egy gyönge pillanatra felforgatta az eszüket, keserűvé tette a szájukat. Fullajtár András rendbehozta az embereket, a hátára vetette a cókmókját és mondta: — Megyünk a vasúthoz. A kavargó emberboly kijjebb került a korcsmából, júniusi este a holdvilágos után elindultak. Az emberek mozduló izgalmakkal titkosan bibelődtek, az áradó mondanivalók az ajkukon elakadtak, hallgatagon bandukoltak, a gyönyörű levegőt kívánták, szippantgatták, megnémult parasztok jobbra-balra bámészkodtak, friss arcú házak alattümmögve cipekedtek. A cifrázott falak nyalka egyenességgel magasodtak, ápolt keblükön az üveges nagy ablakok kitárultak, a tornácos ölükben zöld padocskák pihentek, csipkés kerítés körülfutotta az igézetes testüket, bucsus szemű emberek vizsgálódtak, nézdelődtek. A szomorú, mély csöndben az egyik asszony megszólalt: — És mondja el az uramnak, hogy milyen a mi házunk . . . Valamennyien megbámulták a házacskát, szépen vakolt falait, a legyezés ereszhomokát, a kevély cserépfejét, mely vörösen tündökölt a holdsütésben; nehéz világosságok verték a kivándorlók szemét, nézdelődtek, erősen szemügyre vették a fehér mennyboltozatot, a habos akácfákat, az integető, búcsúzkodó mindenséget. Büszke cserépházak tövében agyagkalyibák lapultak, vastag árnyékokkal viaskodtak, fekete zsupfedelek alatt gyöngültek, roskadoztak. Tétován, hangtalan gondolatokkal hurcolódott előre a menet, ragyogó cserépházak elé bukkantak, arrébb zökkentek, földszinti kalyibák előttük a földbe merültek, lármás,kemény házak, eldülő fölös viskók az utjukba álltak, szemetzavaró sietséggel váltogatták egymást és az egyik kalyiba előtt az ember azt mondta az asszonynak: — Előbb a házat fogjuk fölépíteni . . . Megint csönd volt. Messziről a vasúti jelzőharang lágy kondulása halkan idezendült. Egy másik ember szorosabban maga mellé vonta az asszonyt és az arcába súgta: — Vigyázz a pénzre . . . Vidd majd rögtön a takarékba . . . Egymáshoz való párok bizalmatlankodva elkülönültek, összebújtak, emésztő gondolataikat mégegyszer kicserélték : — Tehenet is veszünk . . . Nézd meg a tőgyét, ne legyen siket . . .Jól tejeljen . . . — A diósvölgyi határban, a Galambos Péter földje mellett, a Nagy Márton szőleje alatt, ahol a szederfa van, azt a négy holdat akarnám ... Vigyázz, az uraság meg ne nyúzzon . . . — A pincét majd rendbehozzuk . . . hajlagot kell csináltatni elé . . .— Ha a lovat megvásárlod, vigyázz, ne legyen pókos a lába... a szeme bogarát nézd meg, világosságon megszűküljön, a sötétben kitáguljon . . . Meleg este volt, de éhezésre fölingerelt parasztok fáztak és didergett a szívük, amint váltogatták a mondanivalójukat, elválasztó évek rengteg idejét betöltötték a ragadozó vágyaikkal, a gyarapodás, a módosság megbolondító fantomjaival, szerelmesvérű asszonyok az emberek hosszú eltűnését már kívánták, sürgették és odakábultak valamennyien a vonat elé, mely elindult. Könnyes szemű menyecskék megbabonázva álldogáltak és arra néztek, amerre a vaskocsik elszaladtak, túl az árnyékalagúton, ahol már nem látszott semmi, csak a bűvös meszszeség, ahol fölmorajlott, föltáncolt előttük a pénz, a pénz. Egy egyetemi tanár jubileuma Dr. Czirbusz Géza egyetemi tanár, a budapesti egyetem tudós geográfia-professzora, most ülte meg tanári működésének negyven éves évfordulóját. Negyven év előtt a kecskeméti r. k. gimnáziumban kezdett tanítani s ma a budapesti egyetem katedrájáról hirdeti érdekes eszméit. A geográfia tanítását új alapokra fektette Csirbusz s az a tudományos meggyőződése, hogy a régi geologizáló földrajz helyett, gyakorlati földrajzra kell tanítani az ifjúságot, a földet és a népet egybekapcsoltan kell megismertetni. Ez a tudományos felfogása nagy vitára adott alkalmat, különösen amikor főmunkája, művelődés geográfiája (Egyetemes földleírás a művelt közönség számára) megjelent, úgy, hogy végül az angol földrajzi tudományos világ előtt tisztázta ellenfeleivel a mérges vitát. De ellenfeleinek is el kell ismerniök, hogy geográfiája, mely szerkezeti és művelődés geográfiai szempontból először tárgyalja magyar nyelven a föld leírását, egy eredetien gondolkozó tudós ember alapos munkája. Eszméinek nemcsak a katedráról hirdetője, hanem temérdek újságcikkben védelmezte meg tudományos felfogását. Az a negyven éves munkásság, mely most háta mögött áll, értéke a magyar tudománynak, de nem múlt el nyomtalanul a keze alól kikerülő nemzedékben sem és érdekes eszméi már bent vannak az új generáció tudatában. 'MIIIIIIIIIIII' 27