Az Est hármaskönyve, 1927
Előszó
A NEVETÉS ezer arca, tréfában elcsattanó derűje, komikummá érlelődő vidámsága, fantázia-szülte kedves vagy groteszk játékossága s olykor keserű gúnnyá erjedt fölénye nyílik ki az olvasó előtt ebben a Hármaskönyv-Ъеп. Könny és kacagás partjai között folyik az emberiség munkába fogott élete s ez a két part ugyancsak közel van egymáshoz... Sírni bizonyára előbb tanult meg az ember, mint nevetni, de a nevetés ereje hatalmasabb, a századok során egyre kiteljesedőbb s ma már tudjuk: a nevetésben elfér minden, még a fájdalom és a szenvedés is. Mert a kacagás örök útja egyben a lélek felszabadulásának útja is — friss zuhatag, amely ifjúvá mos a mindennap szürke porától. Ennek a szabadító, megifjító nevetésnek ajánljuk Az Est új Hármaskönyvét. A Hármaskönyv humorban és szellemben gazdag szövegét hozzáillő és stílszerű illusztrációkkal akartuk fölékesíteni és szinte önként adódott, hogy karikatúrákkal kísérjük a humoros írásokat. Válogathattunk volna a világ nagy torzképgyűjteményében, ebben a szinte part nélküli tengerben. De inkább szűkebb körre szorítottuk az illusztráló anyagot és csak a magyar karikatúrák bőséges kincstárából merítettünk. Az Est Hármaskönyvében az idén tehát felvonul beszédes képekben úgyszólván a magyar karikatúra egész története a világháború küszöbéig. A karikatúrák aláírásaiból számtalan kortörténeti és művészettörténeti érdekesség zárul az olvasó elé. A magyar karikatúrának ezzel a szemléltető felvonultatásával a Hármaskönyv közérdekű szolgálatot is teljesít: felhívja a figyelmet arra, hogy meg kellene végre írni a magyar karikatúra még hiányzó és szenzációsan érdekes történetét