Az Est hármaskönyve, 1939

A SZÍV VILÁGTÖRTÉNETE 2000 ÉV SZERELMESLEVELEIBEN - Petőfi

én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, míg a sereget egy kissé rendbeszedi, aztán mit teszünk! ő tudja. Előbbeni levelem­ben írtam, hogy Csik-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyö­nyörű vidéke van, a Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgál­juk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Bereczken találkoztam, megálltam hintája mellett s köszöntem neki, ő odapillant, megismer, el­kiáltja magát és kinyújtja felém karjait, én fölugrom, nya­kába borultam, összeöleltük és csókoltuk egymást: »шоп fils, mon fils, топ fils!« szólt az öreg sírra. A körülálló népség azt kérdezte Egresi Gábortól, hogy »fia ez a generálisnak!« Most még sokkal nyájasabb, szívesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segéd­tisztnek: »Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich. Mein Adjutant, der­­Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Be­handlung des Generals Klapka, ist wieder in Dienst getre­ten.« Szinte ma az útban mondta, hogy neked itt. Maros-Vásár- A pesti Dunapart 1846 körül

Next