Az Est hármaskönyve, 1928
Veteményeskert
JÓ TANÁCSOK KINCSESHÁZA 1 15 palánta gyökerei jól elférjenek benne, anélkül, hogy felgörbüljenek. A palánta gyökereit magába fogadó lyukat ne az ujjunkkal, hanem ültetőfával készítsük. Az elültetett palánta gyökereire oldalról erősen rá kell nyomni a földet, mert különben a palánta könnyen elszárad. Nyomban ültetés után a palántát beiszapoljuk, azaz jól megöntözzük, annyira, hogy a gyökerek csúcsrészei is bőven kapjanak vizet. A melegágy földbe ásott hosszú gödör, melynek oldalait deszkával, téglával vagy betonnal összeomlástól védjük, fölül pedig ablakot helyezünk el, melyet szükség szerint felemelhetünk vagy egészen levehetünk. Nagyfokú és tartós meleg előállítása végett a gödröt legalább 60 cm mélyre ássuk és fenekére friss lótrágyát teszünk, legalább 40—50 cm vastag rétegben. A friss lótrágya erjedésnek indul és ennélfogva több héten át meleget biztosít. Melegágyban a lótrágyára kerül a jó, omlós termőföld, amelybe a vetőmagot elvetjük. Hideg időben a melegágyat melegágyi ablakkal letakarjuk, de nagyon meleg időben az ablakot fölemeljük, szellőztetés végett. Pikírozás vagy más néven áttűzdelés vagy szétültetés alkalmával a fejlődésnek induló, sűrűn álló palántákat ideiglenesen szétültetjük, úgyhogy mindegyiknek több helye jusson, minélfogva akadálytalanul nagyobbra nőhet. A káposztafélék kívánják a legnyirkosabb fekvést és legtöbb vizet. Termésszedés alkalmával a káposztafélék után maradó hulladékot, elsárgult leveleit, szárát, torzsáját és gyökérrészeit sürgősen meg kell semmisíteni, mert különben bennük káposztalégy és káposztabogár szaporodik el, amelyek a következő évben hirtelenül súlyos kárt okoznak. Ha káposztafélékből vetőmagot akarunk termelni, akkor a legszebb és legegészségesebb terményt gyökerestől gondosan át kell teleltetni és jövő tavasszal újból kiültetni, mert a káposztafélék csak a második évben hoznak virágot és magot. Amely káposztafej kivételesen már legelső évben virágzásnak indul és magszárba hajt, azt semmisítsük meg vagy etessük fel a házi állatokkal, mert a róla szedett mag után silány termést kapnánk. Vetőmagtermelés céljából a káposztafélék különböző fajtáit nem egymás közelébe, hanem távol egymástól kell elhelyezni és semmiféle repcefélét sem szabad a közelben eltűrni, mert különben virágzáskor a fajták egymás között kereszteződnek vagy repce virágporával termékenyülnek meg és elfajzott vetőmagot kapunk. A spenót (másként laboda vagy paraj) annál szebben fejlődik, minél több nitrogéntartalmú trágyát adtunk alája. A spenót szórva is vethető, de helyesebb sorba venni, mert akkor fiatal korában a sorközöket könynyebben megkapálhatjuk. A spenót két legnevezetesebb fajtája az igen nagy levelű téli, meg a kisebb levelű nyári spenót. Késő ősszel csak téli, tavasszal csak nyári spenótfajtát érdemes vetni. A spenótról igen könnyen lehet vetőmagot nyerni: a legszebb töveket a helyükön hagyjuk és egyetlen egy levelet sem tépünk le róluk; nyárára bőven szedhetünk magot. Az újzélandi spenót magja lényegesen különbözik a közönséges spenót magjától, amennyiben sok