Az Est, 1914. július (5. évfolyam, 156-186. szám)

1914-07-10 / 164. szám

{)\;j­ .....................• Péntek, július 10. •r — A mikor Lehárnak még rosszul ment. Érdekes dokumentumot vásá­rolt meg kéziratgyű­jteménye szá­mára Ernst Lajos műgyűjtő. Egy né­met nyelvű levél ez, a­melyet Lehár Ferenc 1899-ben intézett Bartók Bélá­hoz, a neves zeneszerzőhöz. Bartók Béla egy operaszöveget küldött hozzá azzal az ajánlattal, hogy Lehár zené­­sítse meg. Az operaszöveget Bartók egyik tanítványa írta. Erre válaszolt Lehár a következő levéllel: Tisztelt Uram! Bocsásson meg, hogy németül írok, de ezt a nyelvet folyékonyabban használom. E levél­lel együtt mély köszönettel küldöm vissza a »Kendi Margit« című köny­vet, a­mely engem a legteljesebb mértékben érdekel. Hogy miért kül­döm vissza, meg akarom magyarázni. A »Kukuska« sikere azt a reményt ébresztette bennem, hogy e darabo­mat külföldi színpadok is játszani fogják. De minden igyekezetem da­cára is egyetlen színpadot sem sike­rült megszereznem. Hát nem elég ok ez arra hogy az embernek minden munkakedvét elvegye? Anyámnál­­gondtalanul élhetnék, de melyik 29 éves férfi vállalná az ilyen életet ?­­ Én semmiesetre sem ! És hogyha én ■egy éven belül egy második operát­­ is megírok, ki biztosítja nekem an­nak színpadi előadását Budapesten­­kívül ? Állást vállalni nem akarok. Ki veheti hát rossz néven tőlem, ha a könnyebb múzsa felé fordulok,­­ az operett felé! Ez legalább néhány hónap alatt ezreket jövedelmezhet.­­Ez az oka annak, hogy ezentúl ope­rák kompozíciójától húzódozom. Bi­­­­zonyára nem végtelen időkig, mert­­ mihelyt anyagi eszközeim megenge­dik, hogy igazi hajlamaimat követ­­­­hessem, nyomban vissza fogok térni­­ az opekrához.Tisztelettel, odaadó hive : Lehár Ferenc.­­­ Azóta ez az idő ugyancsak elkövet­kezett. A milliók, a­melyeket Lehár szerzett és a­melyek a világ minden részéből özönlő tantiémekből még egyre gyarapodnak, bizonyára meg­engednék neki, hogy »igazi hajlamát« követhesse. De úgy látszik evés köz­ben jön meg az étvágy és Lehár to­­­vább komponálja operettjeit. — Irodalmi napilap. Berlinben július elsején új napilap indult meg, mely ki­zárólag irodalmi híreket fog közölni.­­'­Az uj lap, melynek Deutsche Biblio­­­grahpie lesz a címe, beszámol az ['összes megjelent könyvekről és körül­­ábelül 1500 hírlap és folyóirat tartal­máról. Közli a kiadók címeit, az anti­­­­kváriusok hirdetéseit, kéziratokra vo­­natkozó hirdetéseket, összegyűjt ér­­­tékes kritikákat és közli a tudomá­­­­nyos intézetek és tudós társaságok­­ jelentéseit. — Nem készül péksztrájk. Ma egyes lapok tudósításai a pékmunkások mozgalmáról adnak hírt, melyről azt állítják, hogy sztrájkra vezethet. Ér­deklődtünk az élelmezési munkások­ szakegyesületénél, a­hol a következő felvilágosítást kaptuk : »Csak a jövő évben megkötendő, munkaidőre és bérre vonatkozó szerződés egyes pont­jaiban mutatkozik némi nézeteltérés a segédek és a mesterek között a már megindult előzetes tárgyalásoknál. Az 1912-iki megállapodást,­­mely a kilenc óra munkaidő és a harminc koronás heti bérminimum alapján jött létre, ez év végéig feltétlenül állja a munkásság s így egyelőre semmiféle mozgalomról szó sem lehet.« — A »Domnul Notar« kitiltása. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a kereskedelemügyi miniszter a Goga Oktavián által írt és a bukaresti »Flacara« grafikai műintézet által ki­adott »Domnul Notar« című román sajtóterméktől a postai szállítás jo­gát magyarország területére meg­vonta. — Nagy tűz V­asmegyében. Szom­bathelyi tudósítónk jelenti : özv. Dezső Istvánné alsósági asszony há­zában tegnap éjjel tűz ütött ki. A tűz csakhamar átharapódzott még hét házra s a nyolc porta a mellék­­helyiségekkel együtt egészen leégett. A lakosság körében nagy pánik tört ki, mert óriási szél dühöngött. Sze­rencsére a mindenfelől odasereglett tűzoltóság a tűz tovaterjedésének gátat vetett. A kár 20,000 korona. — Ifj királyi tanácsos. A király Szende Alajos budapesti Ítélőtáblás főigazgatónak a királyi tanácsosi cí­met adományozta. — Ál-merénylő Bécsben, Bécsből jelentik nekünk . A bécsi rendőrség a múlt napokban értesült arról, hogy egy külvárosi vendéglőben egy fiatal­ember tartózkodik, a­ki azt állítja magáról, hogy egyike a sarajevói merénylőknek és pénzt kér a bécsi szerb diákoktól, hogy külföldre szökhessen. Letartóztatták a fiatalembert és meg­állapították, hogy Cukovics Milán sarajevói kárpitossegéd. Buzgó nyo­mozás után megállapították azt is, hogy Cukovics az utóbbi hónapokban egyáltalán nem hagyta el Bécset, semmi része sem volt a trónörökös elleni merényletben és csupán azért adta ki magát összeesküvőnek, hogy a szerb diákoktól pénzt szerezzen. A tegnapi tárgyaláson Cukovics azt vallotta, hogy gyűlöli a szerbeket,, mert egyszer Belgrádban kémkedés miatt letartóztatták s több mint tíz hónapig pincébe zárva kenyéren és vizen tartották, végül pedig Bosz­niába toloncolták. Elhatározta, hogy boszut áll a szerbeken. Tudja, hogy a bécsi szerb és cseh diákok között­­ több hazaáruló van s azért találta ki meséjét, hogy a szerbeket lépre csalja. Három ur már hajlandó is volt arra, hogy a Zára nevű bécsi szerb egyesület útján pénzt szerez neki. Az illetőktől éppen választ várt, mikor a rendőrök letartóztatták. A rendőrség tovább nyomoz ebben a rejtélyes ügyben. — A­mikor a parlament eszik. Az egyik városligeti nagy vendéglőben két törzsasztal áll egymás mellett. Az egyik asztalná munkapárti kép­viselők szoktak vacsorázni, a másik­nál ellenzékiek. Meginterjúvoltam a fizetőpincért, a­kit fizetőpincéri körökben elsőrendű szakembernek ismernek és ő a két asztalról a következőkben mondta el megfigyeléseit: — Hogy kik esznek többet ? A kor­mánypártban drágább ételeket esz­nek, az ellenzéken olcsóbbat, de töb­bet. A szóló­rákot, a pisztrángot a kormánypárti asztalnál fogyasztják, a kolozsvári káposztát és serpenyős rostélyost az ellenzékinél. A kormány­párt »veuve Cliquot«-t iszik, az ellen­zék »csopaki «-t. — A mi a borravalót illeti, nem lehet pártokról beszélni. Gróf Apponyi Albert ur egy hatos borravalót ad, Gh­illány miniszter ur szintén. ■— Hogy ki adja a legtöbb borra­valót ? Gróf^Andrássy Gyula ur ; ő mindig egy koronát ad. A legkeveseb­bet adja gróf Tisza István ur. Ő öt krajcárt ad és ha nagyon meg van elégedve, külön hangsúlyozza : — Ma meg vagyok elégedve ! — Ilyenkor öt krajcár helyett hat krajcárt ad. — Hogy jó viszonyban vannak-e ? Nem mondhatnám. Az ellenzék foly­ton elégedetlenkedik. Ha a pincér vé­letlenül a kormánypártit szolgálja ki hamarább, az ellenzék mindjárt rá­kiált : — Nem szégyelli magát ? Maga is Pecsovics ! — Ha a munka­pártnak hozunk egy adag malacot, előbb meg kell mutatnunk az ellen­zéknek és mindig zúgolódik : — »Min­dig ők kapják a legszebb része­ket ! . . .« Pedig tessék elhinni, hogy nincs igaza, mert ha van egy szép falat, mindig az ellenzéknek adatom. Magam is ellenzéki vagyok, kérem. — Vizsgálat egy árvaszék ellen. Szombathelyi tudósítónk jelenti. Teg­nap közölte Az Est a szombathelyi törvényszék határozatát, melylyel 2500 korona pénzbüntetésre ítélte dr. Neder Gyula ügyvédet a vár­megyei árvaszék megrágalmazása cí­mén. A tárgyalás folyamán felhang­zott az a gyanúsítás, hogy egyes árvaszéki ülnökök jutalomdíjakat fo­gadnak el, vagy fogadtak el olyanok­tól, a­kiknek érdekükben áll, hogy az árvaszékkel jó barátságban legye­nek. A közigazgatási bizottság mai ülésén ezért dr. Maróthy László volt képviselő interpellációt terjesztett elő s a vizsgálat elrendelését kérte, mert szerinte nem lehet azonosítani az egész árvaszéket esetleg néhány tiszt­viselővel, a­kik talán pénzjutalmat fogadtak el. A közigazgatási bizott­ság megbízta Herbst Géza alispánt, hogy saját hatáskörében puhatolódzék s tegye meg jelentését. — A magyarországi szerb diákok. Aradról írja tudósítónk : Zimonyi je­lentés alapján tegnap megemlékezett Az Est arról, hogy a sarajevói gyil­kosság napján egész csomó magyar­­országi szerb származású középis­kolai hallgató járt Belgrádban s a fiukat a szerb hatóságok különböző kedvezményekben részesítették. Biz­tos tudomásom van róla, hogy Belgrá­­grádban olyan egyesület működik, a­mely programszerűen gondoskodik a magyarországi szerb származású diákok szerbiai szerepeltetéséről. Azok között, a­kik a napokban Szer­biába utaztak, szerepelt Tessu­s Szve­­tozár aradi ifjú is, a­ki most fejezte be középiskolai tanulmányait. A fiú egyik barátjának Belgrádból képes­lapot küldött, a­melyre ezt írta: »Az előbb ebédeltem a trónörökössel. Ebben az igazi keleti városban meg le­het ismerni a valódi demokráciát. Mi­niszterek ülnek közönséges polgárok­kal"«. Tessits hazaérkezése után ezt mondta útjáról: — A kiránduláson, a­melyre még májusban jelentkeztem, 36 érettségi­zett, Újvidékről Szabadkáról, Zom­­borból, Aradról s más városokból való szerb fiú vett részt. Két új­vidéki szerb főgimnáziumi tanár ve­zetett bennünket és nem valami bel­grádi kulturegyesület rendezte a ki­rándulást. Utunk tulajdonképpeni célja az újszerbiai tájak megtekintése volt. A kirándulásra száz koronát fizettem be magyarországi útiköltség és ellátás címén. Szerbiában vasúti költségünk nem volt, mert az államvasút teljesen ingyen szállított bennünket külön kocsikon. Belgrádban rövid időt töltöttünk és csoportokban néztük meg a várost, így kerültem én egy kaszárnyába, a­hol az ezred valami csataünnepet tartott; ezen jelen volt Sándor trónörökös több előkelő­séggel, köztük Hartwig orosz követ­tel. Mise végeztével a tisztek és a le­génység hosszú felntett asztalhoz ül­tek. Bennünket is meginvitáltak a szerb tisztek, a­mikor megtudták, hogy magyarországi szerbek vagyunk. Én ahhoz az asztalhoz kerültem, a­melynél a szerb trónörökös ült. — Párbaj bicskává?. A Sárbogárdi mellett­ levő Szilfamajoros állo­másra a múlt év november 17-ikén az esti vonattal együtt érkezett meg ifj. Tischler András és­­Koska József. Mind a ketten a szilfamajorosi ura­dalomban szolgáltak. Útközben töb­bet ittak a kelleténél s alig hogy le­szálltak a vonatról, veszekedni kezd­tek, majd késsel támadtak egy­másra. A verekedő legényeket a néző­­közönség széjjelválasztotta, azután Koskát visszatartották a vasúti állo­­­máson, ifj. Tischlert pedig a felesége, szülei és a testvérei vették védel­mükbe, közrefogták és kivonszolták a pályaudvarról. Tischler mindenáron szabadulni akart hozzátartozói karjai­ból, késsel hadonászott és e közben öcscse kezét meg is sebesítette. Idő­közben Koska is elhagyta az állomás épületét. Kezében nyitott kést szoron­gatott s vadul ordítozva rohant Tisch­ler felé, a ki kiszabadította magát a védő kezek közül és Koska felé ug­rott. A két fékevesztett ember dühö­sen egymásra rohant. Mikor Tischler hozzátartozói látták, hogy a részeg ember veszedelembe kerül, az apja, id. Tischler András és József nevű öcscse is részt vett a dulakodásban, a­mely végre is halállal végződött. Ifj. Tischler ugyanis keresztülszúrta Koska nyakát és elvágta nyakütőerét. Koska a borzalmas sérülés következ­tében még az utcán meghalt. Tischleré­­ket letartóztatták és beszállították a székesfehérvári ügyészség fogházába.­ A székesfehérvári törvényszék ifj. Tischler Andrást halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt két és fél évi fegyházra ítélte, id. Tischler Andrást egy évi, Tischler Józsefet pedig hat hó­napi börtönre ítélte mint tettestársa­kat. A vádlottak felebbezésével most foglalkozott a budapesti tábla szü­­neti tanácsa, a­mely a törvényszék ítéletét helybenhagyta azzal, hogy ifj. Tischler vizsgálati fogságából hat hónapot és 15 napot kitöltöttnek vett.­­ A főváros kőbányát vásárol. Az útépítési ügyosztály tavaly azt java­solta a tanácsnak, hogy vásárolja meg a főváros a korláti bazaltbányát. Ez az üzlet akkoriban nem jött létre. Időközben azonban a belügyminisz­ter jóváhagyta a városi közuzoda építésére vonatkozó közgyűlési hatá­rozatot, és felhívta a fővárost, hogy vásároljon kőbányát, hogy a hely­színen végeztethesse a kőzúrást. Az ügyosztály éppen ezért, de főleg azért is, mert a kő egyre drágul, alkudozá­sokat kezdett a fülekvidéki egyéb bányatulajdonosokkal. A tárgyalá­sok közül eredménynyel kecsegtet dr. Krepuska fülorvos somoskőújfalui kőbányájának megvásárlására vonat­kozó alkudozás. Krepuska 800.000 koronát kér ingatlanáért, az ügy­osztály azonban ennél sokkal keveseb­bet kínál, de ha meg tud egyezni a tulajdonossal, javaslatot fog tenni a bánya megvásárlására. — Agyonlőtték a mexikói fel­kelők vezérét? Londonból jelen­tik nekünk.’A mexikói határról az a hír érkezik ide, hogy tegnap egy asszony Torreonban agyon­lőtte Villa tábornokot, a fölke­lők egyik vezérét. A hírt még nem erősítették meg. — Szabadlábra helyezték a Lugosi Iparbank ügyészét. Temesvárról tele­fonálják. A Lugosi Iparbank ügyé­szét, dr. Pártos Jenő ügyvédet, a temesvári királyi ítélőtábla ma dél­előtt szabadlábra helyezte s távirati­lag utasította a törvényszéket a ha­tározat végrehajtására. •— A pénzügyigazgató harca a vá­rosi adóhivatallal. Debreceni tudósí­tónk írja: Nagy József debreceni pénzügyigazgató már másodízben for­dul a közigazgatási bizottság elé, azzal a panaszszal, hogy a városi adóhiva­tal szembehelyezkedik a pénzügy­­igazgatóság intézkedéseivel s az adók behajtása körül nem jár el erélyesen. A közigazgatási bizottság tegnapi ülése elé is ilyen jelentéssel fordult a pénzügyigazgató. A jelentés a vá­rosi adóügyosztályban nagy megüt­közést idézett elő s az ügyosztály eré­lyes tiltakozásra készül. Csóka Sá­muel főjegyző, a hivatal főnöke tu­dósítónk előtt így nyilatkozott a pénzügyigazgató vádjairól: — Álljon elő csak egyetlen ember, a­kit megkárosítottam volna. A hazafiatlanság és a törvényellenes eljárás vádját pedig visszautasítom. Természetes dolog, hogy a mai rette­netes gazdasági helyzetben nem tehet­jük ki az oldózó polgárokat annak, hogy erőszakolt behajtásokkal esetleg tönkre tegyük. Mert bármennyire célja is a törvénynek az, hogy a kivetett adók be is hajtassanak, az nem célja, hogy az adóalanyokat megsemmisít­sük. — Károlyi Mihály Amerikában. Kábeltávirat jelenti Filadelfiából: Glynn kormányzó hétfőn Albanyban fogadta gróf Károlyi Mihályt és a vele érkezett képviselőket. Ezután a kapitóliumban népgyűlés volt, me­lyen tízezer ember vett részt s melyen az első beszédet maga a kormányzó mondotta, hangsúlyozva, hogy Ká­rolyi Mihálynak a magyar demokrá­ciáért indított küzdelmét nemcsak a magyaroknak kell erkölcsileg és anyagilag támogatniok, hanem az amerikaiaknak is erkölcsi támogatást kell nyújtaniok. Délben a kormányzó palotájában ebéd volt, melyen a ma­­gyar képviselőkön kívül kiváló ame- - v" 5. oldal

Next