Az Est, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-03 / 62. szám

2. Mal. Szerda, március 3. Nem sikerült csapatokat partra szállítani a Dardanelláknál A tengerszoros meddő ostroma Konstantinápoly, március 1 (Magyar Távirati Iroda) A főhadiszállás közli:" Az ellenséges flotta ma lassú tüzelést folytatott a Szeddil Bar erődei ellen. Az ellenség kísérletei, hogy egyes pontokon felderítő csapat részeket szállítson partra, meghiúsultak. Végül öt ellenséges páncélos, a­mely eredménytelen tüzelést folytatott más ütegeink ellen, a mi ütegeink által leadott hét lövéstől találva» kénytelen volt visszavonulni.­­— Katonai munkatársunktól — Mióta az angol és a francia flotta oly hevességgel bombázza a Darda­nellák külső erődeit, a közönség köré­ben nagy a nyugtalanság, vájjon ilyen heves flottatámadással szemben lesz-e elég ereje a törököknek ahhoz, hogy a Dardanellákon való áthajózást megaka­dályozzák. A Dardanellákról az a köz­hit, hogy lehetetlen szűk nyílásain át a Boszporusig és azon túl a Fekete­tengerbe jutni. Ez tévedés. A Darda­nellákon 1807-ben már áthatolt az angol flotta, eljutott Konstantinápoly falai alá és csak a franciáknak kö­szönhető, hogy a Napóleon által oda­­küldött tüzérség segítségével el tud­ták űzni a török főváros falai alól az angolokat, a­kik úgyszólván egész flottájuk megsemmisülése árán vol­tak kénytelenek a Márvány-tengerből az Aegei-tengerbe menekülni. Ma azonban egészen más a helyzet. Akkor csak földvárak védték ezt a fontos tengeri szorost, ma azonban a stratégia minden művészi eszközeivel megerősítették és ma, legalább is em­beri számítás szerint, lehetetlen a Dardanellákon át-­­ hatolni, még nagyobb lehetetlen­ség pedig a Boszporuszon át a Fe­kete-tengerbe jutni. A Dardanellák, illetve a kisázsiai és európai Törökország két part­vidéke által határolt tengeri útnak, a régi tellespontnak a birtoka azért fontos, mert a­ki ennek az útnak az ura, az egyúttal uralkodik a Fekete­tenger vidékén elterülő országok és a Földközi-tenger keleti részei felett is, feltéve természetesen, hogy meg­felelő tengeri és szárazföldi haderő­vel rendelkezik. Az angolok régi vágya volt a Boszporus feletti uralom megszerzése. Nem magát a száraz­földet akarták meghódítani, hanem úgy mint Szuezben és Gibraltárban, előbb a politikai hatalmat, aztán a terület fölött való rendelkezést és a szorosok kihasználásának jogát igye­keztek megszerezni. Ezt akarták a Bosporussal, hogy így a Földközt­­engernek minden a nyílt tengerre vezető szorosát maguknak szerezzék meg. De Oroszországnak is évszáza­dos álma és árkándja a Boszporus és Konstantinápoly­­­­­zerzése. Csak­hogy egyrészt a két nagyhatalom féltékenykedő versengése, másrészt a Földközi-tenger körül érdekelt nagyhatalmak mindeddig megaka­dályozták, hogy Anglia vagy Orosz­ország célját valóra váltsa. A világháború azonban ezt a kér­dést is napirendre vetette. Hogy a versengő nagyhatalmak megegyez­tek-e előzetesen a Boszporusz birto­káról, avagy Oroszország használja föl a mostani alkalmat, hogy a fran­ciák és az angolok elfoglaltságára való tekintettel Konstantinápolyt magának biztosítsa, vagy pedig hogy Anglia titkos szándéka-e, hogy most hirtelen fegyveresen elfoglalja Kon­stantinápolyt és a Boszporuszt és majd később fog megalkudni a Bosz­porusz hovatartozandóságára , nincs tisztázva. Annyi bizonyos, hogy ha Anglia meg tudná szerezni a Bosz­poruszt, aligha engedné át egykönnyen Oroszországnak, de ha nem is tudná megszerezni, mostani flottaakciójá­val mindenesetre azt demonstrálja, hogy Oroszor­szágot csak az angol flotta juttat­hatja abba a helyzetbe, hogy a Boszporusz ura legyen, tehát ha Oroszország meg akarja való­sítani konstantinápolyi álmait, akkor vakon kell engedelmeskednie Angliá­nak. És hogyha az angol flotta akció­jának reményetlenségét tudva mégis belefog e nagy vállalkozásba, akkor e mögött inkább az a politikai cél rejtőzik, a­melyet néhány szóval je­leztünk. Mert hogy a flottaakció remény­telen, azt az angol tengerészeti vezér­kar a legjobban tudja. A Dardanellák tengeri útja körülbelül hetven kilo­méter. Legszélesebb része az Aegei­­tengerbe nyíló kapu, a­hol az angol flotta most szerencsét próbál. Itt a távolság körülbelül hét kilométer. Ezen túl az út folyton keskenyedik és a legkeskenyebb Kilid Bar és Kale Szultánié között, a­hol mindössze 1300 — 1600 méter. E keskeny rész után kiszélesedik és a Nagara és Bo­gain erődök között bekanyarodva ismét 2000 méterre keskenyedik, majd megint 4 — 5 kilométerre szélesedve, körülbelül 40 kilométernyi hosszú­ságban húzódik föl Gallipoliig, innen pedig bevezet a Márvány-tengerbe, majd a Boszporusz 1—2 kilométernyi szélességű tengeri útján át a Fekete­­tengerbe. A legszélsőbb részén, az Aegei­­tengerben jobbkézről a kisázsiai part, balkézről az európai Törökország nyúlványa, a Chersones, vagy galli­­polii félsziget határolja. A hetven kilométer hosszú úton, de különösen a szoros nyílásain, majd két legkeske­nyebb részén kitűnő erődök vannak, a­melyeket a balkán háborúk óta nagyszerű tüzérségi felszereléssel lát­tak el és a­melyeket a német tisztek, a­kik az angolok helyét foglalták el, bizonyára csak megjavítottak. Ahhoz, hogy ezen az úton egy flotta, vagy egy szárazföldi hadsereg bejuthasson, szükséges, hogy a 70 kilométer hosszú út mentén elhelyezett összes erődöket megsemmisítse, a leg­keskenyebb részeken legtömegeseb­ben elhelyezett aknákat ártalmat­lanná tegye, és hogy a félszigeten el­helyezett szárazföldi haderőt meg­­verje. A­míg az angol flotta nyílt tengerről támadja a külső erődöket, addig fölényben van, mert az erődök ütegeinek vivőképessége csak ritkán éri el az óriási hajók ütegeinek vivő­képességét. Mihelyt azonban a hajók­­nak be kell futniok a tengerszorosba, kiteszik magukat a belső erődök közeli tüzének, és a sűrűn elhelyezett aknasorok veszedelmének. A legkedvezőbb esetben a Nagara erődig juthatnának. Azonban már itt, de, még előbbi a Kilid Bar és a Kale Szultánné közötti

Next