Az Est, 1915. március (6. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-03 / 62. szám
2. Mal. Szerda, március 3. Nem sikerült csapatokat partra szállítani a Dardanelláknál A tengerszoros meddő ostroma Konstantinápoly, március 1 (Magyar Távirati Iroda) A főhadiszállás közli:" Az ellenséges flotta ma lassú tüzelést folytatott a Szeddil Bar erődei ellen. Az ellenség kísérletei, hogy egyes pontokon felderítő csapat részeket szállítson partra, meghiúsultak. Végül öt ellenséges páncélos, amely eredménytelen tüzelést folytatott más ütegeink ellen, a mi ütegeink által leadott hét lövéstől találva» kénytelen volt visszavonulni.— Katonai munkatársunktól — Mióta az angol és a francia flotta oly hevességgel bombázza a Dardanellák külső erődeit, a közönség körében nagy a nyugtalanság, vájjon ilyen heves flottatámadással szemben lesz-e elég ereje a törököknek ahhoz, hogy a Dardanellákon való áthajózást megakadályozzák. A Dardanellákról az a közhit, hogy lehetetlen szűk nyílásain át a Boszporusig és azon túl a Feketetengerbe jutni. Ez tévedés. A Dardanellákon 1807-ben már áthatolt az angol flotta, eljutott Konstantinápoly falai alá és csak a franciáknak köszönhető, hogy a Napóleon által odaküldött tüzérség segítségével el tudták űzni a török főváros falai alól az angolokat, akik úgyszólván egész flottájuk megsemmisülése árán voltak kénytelenek a Márvány-tengerből az Aegei-tengerbe menekülni. Ma azonban egészen más a helyzet. Akkor csak földvárak védték ezt a fontos tengeri szorost, ma azonban a stratégia minden művészi eszközeivel megerősítették és ma, legalább is emberi számítás szerint, lehetetlen a Dardanellákon át- hatolni, még nagyobb lehetetlenség pedig a Boszporuszon át a Fekete-tengerbe jutni. A Dardanellák, illetve a kisázsiai és európai Törökország két partvidéke által határolt tengeri útnak, a régi tellespontnak a birtoka azért fontos, mert aki ennek az útnak az ura, az egyúttal uralkodik a Feketetenger vidékén elterülő országok és a Földközi-tenger keleti részei felett is, feltéve természetesen, hogy megfelelő tengeri és szárazföldi haderővel rendelkezik. Az angolok régi vágya volt a Boszporus feletti uralom megszerzése. Nem magát a szárazföldet akarták meghódítani, hanem úgy mint Szuezben és Gibraltárban, előbb a politikai hatalmat, aztán a terület fölött való rendelkezést és a szorosok kihasználásának jogát igyekeztek megszerezni. Ezt akarták a Bosporussal, hogy így a Földköztengernek minden a nyílt tengerre vezető szorosát maguknak szerezzék meg. De Oroszországnak is évszázados álma és árkándja a Boszporus és Konstantinápolyzerzése. Csakhogy egyrészt a két nagyhatalom féltékenykedő versengése, másrészt a Földközi-tenger körül érdekelt nagyhatalmak mindeddig megakadályozták, hogy Anglia vagy Oroszország célját valóra váltsa. A világháború azonban ezt a kérdést is napirendre vetette. Hogy a versengő nagyhatalmak megegyeztek-e előzetesen a Boszporusz birtokáról, avagy Oroszország használja föl a mostani alkalmat, hogy a franciák és az angolok elfoglaltságára való tekintettel Konstantinápolyt magának biztosítsa, vagy pedig hogy Anglia titkos szándéka-e, hogy most hirtelen fegyveresen elfoglalja Konstantinápolyt és a Boszporuszt és majd később fog megalkudni a Boszporusz hovatartozandóságára , nincs tisztázva. Annyi bizonyos, hogy ha Anglia meg tudná szerezni a Boszporuszt, aligha engedné át egykönnyen Oroszországnak, de ha nem is tudná megszerezni, mostani flottaakciójával mindenesetre azt demonstrálja, hogy Oroszországot csak az angol flotta juttathatja abba a helyzetbe, hogy a Boszporusz ura legyen, tehát ha Oroszország meg akarja valósítani konstantinápolyi álmait, akkor vakon kell engedelmeskednie Angliának. És hogyha az angol flotta akciójának reményetlenségét tudva mégis belefog e nagy vállalkozásba, akkor e mögött inkább az a politikai cél rejtőzik, amelyet néhány szóval jeleztünk. Mert hogy a flottaakció reménytelen, azt az angol tengerészeti vezérkar a legjobban tudja. A Dardanellák tengeri útja körülbelül hetven kilométer. Legszélesebb része az Aegeitengerbe nyíló kapu, ahol az angol flotta most szerencsét próbál. Itt a távolság körülbelül hét kilométer. Ezen túl az út folyton keskenyedik és a legkeskenyebb Kilid Bar és Kale Szultánié között, ahol mindössze 1300 — 1600 méter. E keskeny rész után kiszélesedik és a Nagara és Bogain erődök között bekanyarodva ismét 2000 méterre keskenyedik, majd megint 4 — 5 kilométerre szélesedve, körülbelül 40 kilométernyi hosszúságban húzódik föl Gallipoliig, innen pedig bevezet a Márvány-tengerbe, majd a Boszporusz 1—2 kilométernyi szélességű tengeri útján át a Feketetengerbe. A legszélsőbb részén, az Aegeitengerben jobbkézről a kisázsiai part, balkézről az európai Törökország nyúlványa, a Chersones, vagy gallipolii félsziget határolja. A hetven kilométer hosszú úton, de különösen a szoros nyílásain, majd két legkeskenyebb részén kitűnő erődök vannak, amelyeket a balkán háborúk óta nagyszerű tüzérségi felszereléssel láttak el és amelyeket a német tisztek, akik az angolok helyét foglalták el, bizonyára csak megjavítottak. Ahhoz, hogy ezen az úton egy flotta, vagy egy szárazföldi hadsereg bejuthasson, szükséges, hogy a 70 kilométer hosszú út mentén elhelyezett összes erődöket megsemmisítse, a legkeskenyebb részeken legtömegesebben elhelyezett aknákat ártalmatlanná tegye, és hogy a félszigeten elhelyezett szárazföldi haderőt megverje. Amíg az angol flotta nyílt tengerről támadja a külső erődöket, addig fölényben van, mert az erődök ütegeinek vivőképessége csak ritkán éri el az óriási hajók ütegeinek vivőképességét. Mihelyt azonban a hajóknak be kell futniok a tengerszorosba, kiteszik magukat a belső erődök közeli tüzének, és a sűrűn elhelyezett aknasorok veszedelmének. A legkedvezőbb esetben a Nagara erődig juthatnának. Azonban már itt, de, még előbbi a Kilid Bar és a Kale Szultánné közötti