Az Est, 1915. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-04 / 94. szám

8* oldal Négy hét alatt 66.840 korona Az Est eddigi gyűjtése a vak katonáknak Az Est szerkesztősége a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank útján a vak katonák segélyalapja javára befizetett: Egy hónap alatt 106.743 K 60 fillért A legutolsó befizetést tanusítja az alábbi Elismervény 24.431 K 83 f.-ről, azaz Huszon­­négyezernégyszázharmincegy ko­rona és 83 fillérről, mely összeget a Pesti m. keresk. bankra kiállított cheque értékében a háborúban meg­vakult katonák segélyalapja javára befolyt adományok fejében Az Est szerkesztőségétől felvettem. Budapest, 1915. április 2. Felhő Gábor: Megvakult katonák országos bizottsága. * 106.743 koronát adott össze áp­rilis másodikáig Az Est közönsége a vak katonáknak. Mikor egy hónap előtt megindítottuk a gyűjtést, tud­tuk, hogy a következmények csak ezek lehetnek. Mert kinek a szívét ne facsarná össze a gondolat, hogy szenvedésekkel teli, dicsőséges há­borúnkból, a­melynek tüzéből, mint a főnixmadár, még ragyogóbban, erőteljesebben kél új életre a ma­gyar, a­hogy ebből a szent hábo­rúból fiatal emberek is visszatérnek, a­kik ajkukon dallal, szemükben tündöklő csillogással indultak és só­hajjal, világtalan szemmel botor­káltak vissza. Fiatal emberek, katonák, hősök ! Szemükben és szemük előtt örök sötétség, lelkükben vak éjszaka. A léleknek ezt a vak éjszakáját kell felszakí­tani a szeretet, a jótékony­ság, a munka napfénynél tündöklőbb sugaraival, és a szem sem lesz többé világtalan. Ha hivatást, foglalkozást, munkát talál a vak, elviseli a csa­pást, újra embernek érzi magát. Ezért kell pénz a megvakult ka­tonáknak ! Vissza kell őket adni megint a magyarságnak, az emberi­ségnek, a­melyért küzdöttek, szemük világát vesztették.­­* A múlt évben kapta oklevelét, huszonnégy éves mérnök volt az első katona, a­ki vakon a kórházba ke­rült. A polgári életben mérnök, a ka­tonaságnál zászlós. Magába rogyva, hetekig szótalanul feküdt és ült a kórházban, a­mikor megtudta, hogy menthetetlen, hogy örökre elveszti szemevilágát. — Öngyilkos leszek, — mondta — a­mint kiengednek a kórházból. Hiába vigasztalás, hiába jóság és szelídség, semmi sem hatott rá. Végre az a kiváló hölgy, a­ki a vak katonák lelki gyógyításával foglalkozik, azzal a hírrel jött hozzá, hogy ha elhagyja a kórházat, az egyik vakok intéze­tébe kinevezik fizika-tanárnak. És a vak mérnök életkedve ebben a pillanatban visszatért. Hát nem veszett el végképpen, használhat másoknak is, parányi csavarja lehet az ország, a társadalom nagy gépe­zetének. Van hivatása, munkája, életcélja. Az, hogy dolgozhat, megmentette, újra érdemessé tette számára az éle­tet, így kell cselekedni, persze a körül­ményekhez képest, minden vakkal, és ezért kell hogy sok pénz gyűljön össze a háborúban megvakult hő­seink számára, nehogy kitartott kol­dusoknak érezzék magukat, hanem alkalmat adjunk nekik arra, hogy dolgozzanak, hogy érezzenek hiva­tást, pályát, a­melyet be kell töl­teni.­­. Felkerestük Simontsits Elemért, a képviselőház alelnökét, a Hadse­­gélyző Bizottság ügyvezető alelnö­két, a­ki lankadatlan buzgalommal és nagy hozzáértéssel vezeti és irá­nyítja ezt a mozgalmat. Hogy gon­dolja az állam, mit kell majd csi­nálni a vak katonákkal ? Körülbelül mennyi pénzre van szükség ? Ki fogja kezelni ? — Azt akarjuk, — felelte kérdé­seinkre — hogy minden megvakult katona annyit kapjon, hogy fen­­tarthassa magát és azzal a munká­val, a­melyet a kórházban és a vakok iskolájában elsajátít, meg­kereshesse a maga, és ha kell, csa­ládja kenyerét. Nem akarok számo­kat említeni, de körülbelül ki lehet számítani, hogy mennyi kell egy vak katonának esztendőnként. Ha­talmas pénzalapnak kell tehát ösz­­szegyűlni, hogy annak kamataiból eltarthassuk őket. Mert arra gon­dolni sem lehet, hogy az összegyűlt pénzt feloszszuk közöttük, ez köz­pénz, örök időkig annak kell ma­radnia.­­ Tehát csak a kamatokról lehet szó. Megpendítették azt az eszmét is, hogy jó volna egy nagy, új vakok intézetét építeni és ott együttesen ellátni a háború szerencsétlen hő­seit. Ezt sem tartom helyesnek. Mindegyik többé-kevésbé még fia­talember, van otthona, családja, visszavágyódik régi környezetébe, falujába, azok közé, a­kiket szeret. Miért foszszuk hát meg ettől a leg­­igazabb, legemberibb örömtől. A mi célunk az, hogy mindegyiket, a­mint szükséges, kórházi ápolásban részesítjük, majd pedig munkára fogjuk és dolgozni tanítjuk. Ha pedig már dolgozni tud, akkor haza­­küldjük, vagy oda, a­hova menni akar. — Mindig szigorúan állami fel­ügyelet alatt marad, — a munkál­tatóban is — és a leggondosabban és a legszigorúbban ügyelünk rá, hogy ez a nagyszabású mozgalom senkinek se váljék üzletévé, csak a vakok húzhassanak hasznot belőle. — Az egész munka még a kezdet kezdetén van, hiszen csak a háború végén tudjuk meg, hogy hány vak katonánk van. De az irányelv meg­van és ezt keresztül viszszük. Dol­gozni tanítjuk őket és munkát adunk nekik. Ez az embernek hivatást, életet jelent. * A kezdet legkezdetén vagyunk ! Sok pénz, sok szeretet kell még, hogy lelkiismeretünk nyugodt legyen, ha azokra gondolunk, a­kik a magyar­ságért, érettünk vesztették el sze­mük világát. Az Est közönsége át­­érezte ezt, a­minek legszebb, legbe­szédesebb tanúsága az a száztízezer korona, a­melyet mai számunkban ki­mutatunk. Az egyre érkező adomá­nyok pedig a mellett vallanak, hogy ez csak az első és hogy még sokan vannak, gazdagok és szegények, a­kik segíteni akarnak világtalan hő­seinken, vissza akarják őket adni az emberiségnek. A most kimutatott száztízezer koronának legnagyobb részét katonák adták, iskolás gyere­kek, munkások, a sok-sok ezer névtelen, a­kiknek soraiból támad­tak a hősök, a­kik most az ország határait védik világra szóló hősies­séggel és bátorsággal, a­kik a polgári életben a mezőkön, irodájukban, mű­helyeikben húzódnak meg, a kikért és a kiknek mi élünk, dolgozunk, írunk.* Mai gyűjtésünk itt következik : Keszthelyen Szent-Gálfs Jenő főhad­nagy által rendezett kabaré-estély jö­vedelme 974.—, Gárdonyi Neumann Károly mi­niszteri tanácsos neje (Révész Jenő, a Kereskedelmi Bank aligazgatójának ivén) 500.—, Gyűjtés vacsoránál Budapest 305.50, M. kir. 3. honvéd tábori ágyusezred pótürege 300.—, Winterstein Frigyes hadnagy gyűj­tése az inf. Verpflegskolonc 1/51 200.—, Baumgarten Izidor elhunyt nővére, Walfisch Lipótné emlékére 200.—, K. u. K. Feldspital 21. legénysége 125.35. A várföldi munkások Csomag npf. mérnök által 100.—, A szegedi cs. és k. katonai élelmezési legénysége 100.—, Magy. kir. m­áriaradnai vasútbiz­tosító osztag tisztikara és legénysége 90.—, K. u. k. Landwehr-Maraden­­hausban ápolt tisztek 71.—, Kecs­­keméthy Elekné gyűjtése 63.40, Mu­rányi János ref. lelkész »Szüntelen imádkozzatok« című munkája tiszta jövedelme 56.23, Csibor Julia 50.—, Gömb­ utcai hadikórház ápolók és nép­­fölkelők 50.—•, a szabadkai kir. tör­vényszék, kir. ügyészség és kir. já­rásbíróság koszorún­egy. címén Má­rián Miklós kir. ítélőtáblás biró halá­lához 49.30, Disznóshorváti ref. is­kola gyűjtése 40.—, Heuffel Sándor irodája, a tisztviselők körében 39.40, Révész Oszkár gyűjtése 30.—, M. Á. V. nyugati sűtőház mozdonyvezetői kara koszorú megváltás címen 30.—, P. P. 30.—, Kiss György tanuló gyűj­tése 30.30, Mohács—pécsi vasutigazg. tisztviselői 30.04, E. R. V. T. ko­­szorumegváltás c. Baráth Kálmán őrnagy halálakor 30.—, dr. Priviczky Ernő egy perben tanúdíj és költség címén kapott összeg 28.—, Weisz Erzsi és Pál ceruzavédőre felülfizetés 28.—, Erdős Béla gyűjtése Veszprém 26.—, Zombori izr. nőegylet koszorú­­megváltás címén Spitzer Jakabné halálakor 25.—, III. ker. Vöröskereszt fiókkórház sebesült katonáinak gyűj­tése 24.—, Neumann Ferencné Buda­pest 20.—, Paul Gyurika és Pál La­cika 20.—, Ernyei Rózsika Budapest 20.—­, Budapesti cs. és kir. hadkiené- i szitő altisztjei 16.20, özv. Spitzer Dávidné gyűjtése vevői körében 12.30 egy elvesztett fogadás Bpest 12.—, Szabó Boriska 10.—, Kormos Mihály 10.—, id. Kurdin József 10.—, Lukács Domokos fuvaros 10.—, Leitersdorfer D. és fia személyzete 10.—,' N. N. 10.—, Székely Nóra és Endre 10.—, dr. Kreiner Józsefné 10.—­,' Biró Antalné 10.—, »Haladás« szerkesztő­sége koszorumegv. címén 10.—, Nagy Béla 10.—, Sáska Gyuláné 10.—, Szoláry Ferenc és Baross Józsefné 10.—, Szt. Antal nevében N. C. 10.—, W. B. Léva 10.­—, a pürkereci ev. egyház 9.50, Singer Arthur gyűjtése 8.—, »Fonyó «-asztaltársaság 8.—, Halmos László gyűjtése 141. sz. ivén 6.90, Postah­vatal Jádvölgy 6.33, Leimdörfer Erzsike 6.50, Karsai Jó­zsef 6.—, Vágujhelyi patkószeggyár irodai alkalm. 6.—, S. Anna 6.—, Kukulidesz György 5.—, özv. Gerő Viktorné uzsonnamegváltás 5.—, Ro­­bicsek Simon 5.—, Dolle Karcsi és Lacika 5.—, Lobi Gyula 5.52, Unger Emil 5.40, Nónay Testvérek 5.—, Gechter Teréz 5.—, Markovits József 5.—, egy sebesült katona B. Gy. 5.—, Jankovits Mariska 5.—, Gold­­schmiedt Ferenc 5.—, özv. Dániel Istvánná 5.—,Weisz Erzsi és­ Pista 5.—, Herczegh Blanka 5.—, Széll Ida 5.—, Kengyela Jozefin Wien 5.—, Kovács Rezső 4.—, Svéd Adolf 4.—, Faragó Gyurika 3.—, H. J. 3.—, Eitner Juliska és Matildka 3.12, Gonda Károly 3.—, Kardos Dezsőné 3.—, Meszlényi Frigyes 2.—, Ungár Magduska 2.—, Löwinger Lajosné ceruzavédőre felülfiz. 2.—, özv. Grün Zsigmondné 2.—, Havas Arthurné 2.—, Kormos Boriska 2.—, Borbás Béláné 2.—, Orosz Pál 2.—, Józsika és Katóka 2.—, Kiss Rózsika 2.—, Tilli Antal 2.—, Rohonczi Dezső 2.—, Rádin Jován 2.—, fokszabadi posta­­hivatal 2.60, G. K. 2.—, dr. Orbán Gyula 2.40, Gulyás István 1/127. sz. gyüjtőiven 2.36, Macher Alika 2.—, Orenstein Berta 2.—, Schwartz Gi­zella 2.—, Wildmann György 2.—, Winter Ernő felülfizetés ceruzavédőre 1.—, kismodrói csendőrörs 1.20, Lö­winger Ferenc 1.—, Lázár Adolfné 1.—, Frank Péter 1.—, összesen 4.096 , 85 f. Eddigi gyűjtésünk 106.743 » 60 » Végösszeg 110.840­­v 45 f. Az Országos Vads­zélyző Bizottság­hoz. Kimontsits Elemér ügyvezető alelnök kezéhez ma Biró Ibolykától a Nagyváradi Napló utján 65 korona 32 fillér és többektől 87 korona ér­kezett. Márc. 2-án ... 8.338 K 76 fillért » 6-án 2 4.604 »19 » » 13-án _ 16.924 »91 » » 19-én .. 22.211 » 40 » » 26-án .. 30.232 » 51 » Ápr. 2-án .. 24.431 »83 » Vasárnap, április 1. SÉTABOTOK, FÉRFI KALAPOK, TAVASZI KEZTYÜK, GALLÉROK, PLASZTIKONOK ÉS NYAKKEMDOX ELŐNYÖS ARBAN GULYA ÁRUHÁZ VI., NAGYMEZŐ­ UTCA 12. E3 IV., VÁMHÁZ-KÖRÚT 10 iegesschalfhi­ai Legnagyobb választékban SCHÖNWALD IMRE óra és ékszertelepe. Budapest, IV., Deák Ferenc­ utca 21. Modern ószobás utcai lakások. Muzeum - szövut 31. szám. alatt épülő új ház­­ban 1913. november 1 1-j*e ugyancsak kisebb, nagyobb Üzlethelyisé­ge­­t is Madók. Bőveb­bet : Ágoston Emil építész irodájában Do­rottya, u. 9Telefon 45-62 Kattin írni s az összes katonai felszerelések,kar­­ok nagy választékban, legolcsóbban beszerezhetők . Eladás nagyban és kicsinyben. Schinur Henrik iSiVISA, Rákóczi­nt IS

Next