Az Est, 1915. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-29 / 118. szám

6­. oldal. A szegedi rablógyilkost felakasztották Szeged, április 28. (Az 1st tudósítójától) A szegedi lóverseny tér mellett mull ■ asi­rnap, reggel eszméletlen állapot­ban találták Fodor Antalnét. Az asszomyok több fejszecsapástól eredő rulyás sérülést konstatáltak.­­Beszál­­lí­tották a szegedi Rókus-kórházba, a­­hol mai napig csak kétszer nyerte vissza eszméletét, de akkor is csak egészen rövid időre, úgy hogy ki­hallgatásáról szó sem lehetett. A rendőrség nyomozta a tettest. Név­telen levél figyelmeztette, hogy Gyé­mánt Katica fonógyári munkáslány váratlanul pénzhez jutott. A rend­őrség házkutatást tartott Gyémánt Katicánál s ott megtalálta a Fodor Antalné lakásáról ellopott tárgyakat. A leány azt vallotta, hogy ezeket szeretőjétől, Kalla Hlás közhuszártól kapta. A rendőrség rögtön megkereste a szegedi honvédhadosztálybiróságot, a­mely elrendelte Kalla letartóztatá­sát. Kalla Illés szemtanúja volt a szeretőjénél tartott házkutatásnak és így idejekorán megugrott. A kato­naság azonban csakhamar letartóz­tatta és miután statáriális bíróság elé tartozik ügye, a szegedi honvédhad­­osztálybíróság szerdán kezdte meg Kalla Illés ügyének tárgyalását. Statáriális tárgyalás Szerdán reggel 8 óra 30 perckor kezdődött a tárgyalás a Gyertyámos­­utcai haditörvényszék épületében. A statáriális bíróság tagjai Lippmann Lajos ezredes elnök, Szerdahelyi al­ezredes tárgyalásvezető, Hajós Gyula, Perlaky Lajos századosok, Blaze­l Elek főhadnagy szavazó bírák, Kiss Dezső dr. főhadnagy ügyész, dr. Papp Tivadar népfölkelő főhadnagy jegyzőkönyvvezető. A vádlottat dr. Balogh Marcel védi. Kalla Illés 21 éves, törzsudvari születésű, róm. kat. nőtlen közhuszár, a polgári életben szolga, múlt év au­gusztusában sorozták s előzetesen öt napra ítélte a nagybecskereki rend­őrség. Kalla beismerése A vád ismertetése után Kalla Illés vallomásában előadja, hogy Fodor Antalnéval, a­ki kint lakott a ló­versenytéren, a szegedi korzón ismer­kedett meg. Férje nevét nem is tudja, a nőt kis Böskének szólította. Kará­csonykor ismerkedett meg vele, csak nappal járt ki hozzá, mert éjjel min­dig ott­ volt az apja. A nő mindig adott 2—3 koronát. Vasárnap reggel hét órakor Kalla kiment Fodor Antal­­néhoz, a­ki a háza előtt volt s a mikor meglátta, intett, hogy ne menjen oda, mert ott az apja. Kalla erre egy fél­óráig sétált a töltés körül s a mikor Fod­orné intett, bement. Vallomása szerint, a mikor be­ment, nem volt semmi rossz szándéka az asszony ellen, csak arra kérte, ad­jon egy pár koronát. Fodorné nem adott, azt mondta, menjek ahhoz, a­kivel szombaton sétáltam. Ebből szóváltás kerekedett, a­melynek so­rán kezébe vette a konyhában levő fejszét és fejbesujtotta az asszonyt. Az első csapás a feje tetejét találta és mert nagyon jajgatott, másodszor is odacsapott, sőt a­mikor e csapás nyomában kibuggyant a vér, »meg­ijedt és harmadszor is sújtott«. Az­­asszony a második csapásra lezuhant, a harmadik csapás után elhallgatott, a­mire Kalla egy kendővel letakarta ai­bát. Kalla ezután bement a másik szo­bába, a szekrényből kivett egy nyakba való láncot, két függőt és egy gyűrűt s a szekrény tetején volt egy szoknya és három blúz, a kony­hában két száj­kolbász és egy ke­nyér, mindezt egy törülközőbe tette­­és­ elvitte szeretőjének, Gyémánt. Katicának. Szerdahelyi alezredes hadbíró kér­désére a vádlott kijelenti, hogy tu­­domása volt a statáriumról, amelyet kétszer is kihirdettek százada előtt. A gyilkosságra nézve az ügyész kér­désére így válaszolt: — Azért felö­m rá másodszor, hogy ne tudjon elárulni, hogy meghaljon. " A tanuk A tanuk közül Kaila szeretője, Gyémánt Katica két éve ismeri Kai­lát, a­kitől vasárnap egy blúzt ka­pott, mert előző napon a gép az övét széttépte. Kalla ugyanakkor meg­ajándékozta egy nyaklánccal és két medalionnal, a­melyekre vonatko­zóan azt mondta, hogy nénjétől kapta egy csomagban, de arra kérte, hogy ne mutogassa, tegye egy fiókba. A gyilkossággal még akkor sem gya­núsította kedvesét, a­mikor meg­tudta, hogy az alsóvároson meggyil­koltak és kiraboltak egy nőt. Az áldozat anyja és apja lényegtelen vallomása után az orvosszakértők véleménye szerint nincs kizárva, hogy három csapásnál több is történt, de lehet, hogy a többi sem zuhanás kö­vetkeztében keletkezett. Az orvos­­szakértők­ véleménye szerint a sérü­lések halálosak. Két órai szünet után a vád- és­­ védbeszédekre került a sor, majd miután Kalla védelmére már semmit sem akart felhozni, a bíróság tagjai ítélkezésre vonultak vissza. Az ítélet Az ítéletet este hét órakor hirdették ki Kalla előtt, a­kit a horsvéd hadbíró­­ság kötél általi halálra ítélt. Az ítélet kihirdetése után Kallát a Beke-utcai fogházba vitték, a­hol Kántor Jenő lelkész meggyóntatta. A kivégzés estére a Beke-utcai fogház udvara megtelt a katonaság és polgárság kö­réből érdeklődők soraival. Az elítéltet átadták Báli Mihály hóhérnak, a­ki Kalla Illéssel gyorsan végzett. Kalla két perc alatt kiszenvedett. Holttes­tét a rabtemetőben földelték el. Az angolok és franciái­ dicsekszenek a galls­­polli partraszállással Berlin, április 28.­­Az Est tudó­sító jelölt A londoni Reuter-ügynökség sie­tett világgá kürtölni, hogy­­a ko­moly ellenséges ellenállás és a szöges drótsövénykerítések akadályai, to­vábbá a török földsáncok ellenére a szövetségeseknek sikerült Gallipoli félszigetén csapatokat partraszállíta­­niuk. Hétfő estétől kezdve erős szá­razföldi csapatok jutottak partra,és azóta is tart a partraszállítás és a csapatok felvonulása.­ Azt azonban elhallgatja a londoni hivatalos hír­szolgálat, hogy a partraszállított csa­patokat a törökök megsemmisítették. Berlin, április 28. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Párisi jelentések szerint a szövet­ségesek 14 óra hosszat tartó fára­dozásuk ellenére sem tudtak a G­alli­­poli-félsziget fontosabb pontjain csa­patokat partraszállítani. A török csapatoknak ezekben a harcokban tanúsított nagy vitézségét az ellen­fél is elismeri. k. m. Repülőink bombákat dobtak Antivánra, Cstinjére és Ravnyicára Gén­, április 21. (Az Est tudósítójától) Ideérkezett párisi lapok közlik, hogy osztrák-magyar katonai re­pülőgépek sikeresen bombázták Anti­­vár­ városát és kikötőjét, majd azt a vasútvonalat, a­mely Rieka felé vezet, végül bombákat hajítottak Cetinjére és Ravnyicára. Az angol kikötőket elzárták Rotterdam, április 26.­­Az Est rendes tudósítójának táviratai Londonból jelentik, hogy ma az összes angol kikö­tőket elzárták. Nemcsak külföldi, de még angol hajók se mehetnek be a kikötőkbe. A hollandi kikötőkben levő angol hajókat utasították, hogy semmi esetre sem szab­ad a h­o­ll­a­n­di kikötőkből Anglia felé elindulniokj­­­an Dyl. Támadják és védik a fővárost a Házban A képviselőház mai ülése — Az Est tudósítójától — Folyosók és ülésterem zsúfolva voltak ma megint. Az érdeklődés még a karzatokat is megtöltötte színes közönséggel. A napirend leg­nagyobb érdeklődése, keltő pontja ismét a főváros ügyei voltak, a­melyek fölött Sándor János belügy­­miniszter és Polónyi Géza küzdöt­tek érdekes vitát. Ezt a vitát vé­gighallgatta a hírlapírók karzatán Bárczy István polgármester is. Szász Károly elnök háromnegyed tizenegykor megnyitja az ülést. Be­mutatja Moson vármegye közönségé­nek feliratát, a­mely kiemeli a magyar nemzet fiainak a mostani háborúban tanúsított páratlan hősiességét és annak a reménynek ad kifejezést, hogy a magyarság méltó nemzeti súlya a háború után is kellőképen érvényesülni fog. Ezután harmadszori olvasásban el­­fogadjuik az orszá­ggyűlés tartamának kivételes meghosszabbításairól szóló tör­vényjavaslatot. a törvényhatósági választói jogról szóló javaslat Napirenden van tárgyalásának folytatása. Sándor János belügyminiszter re­flektál a vita során elhangzott észre­vételekre. Nem akar kitérni Polónyi Gézának, a főváros közönsége és tisztviselői karával szemben hangoz­tatott vádjai, személyes támadásaira és kicsinyes panaszaira, a­melylyel jónak látta elárasztani a vitát, — elsősorban azért nem, mert ezzel eltérne a tárgytól, másrészt pedig megzavarná azt az ünnepélyes han­gulatot, a­melyben a képviselőház eddigi szónokai, a nemzet nagy érde­keit tekintve, az ellentéteket félre­téve, teljes komolysággal tárgyalták a napirenden lévő javaslatokat. Nem akar kitérni a felelősség alól a­mely őt, mint a főváros ellenőrző hatóságának vezetőjét terheli, és arra kéri Polónyit a jóízlés és a kegyelet nevében, hogy a­helyett, hogy a Ház­ban jelen nem lévő és fel nem szólaló tisztviselőket és másokat név szerint nevezne meg, a felelősségrevonás te­kintetében inkább rendelkezzék vele. Vállalja a felelősséget elsősorban Némethy Károly államtitkárért, a­ki egy hosszú élet, becsületes munkája közben szerzett tapasztalataival, bölcs tanácsaival, dolgozik az oldala mel­lett (éljenzés és taps a munkapár­ton) és a­kinek a közös munkában való részvételéért bátran és nyíl­tan vállalja a felelősséget. A nyilvánosság előtt már letárgyalt kérdésekkel állott­ felő Polónyi Géza, a­melyek az ő megvilágításában na­gyon sötétek, de vannak ezekben olyan döntők is, a­melyekre a főváros és tisztikara csak büszkességgel te­­kinthet. M­aradandó szociális alkotá­sok fűződnek a főváros vezetőségének, a legutóbbi évtizedben kifejtett mun­kájához. A város tisztviselői kara élén Bárczy , István polgármesterrel (Éljenzés a­­ jobboldalon és az ellenzéken.) céltu­datosan dolgozik ennek a városnak fejlesztésén, felvirágoztatásán és ép­pen ezekben a nehéz napokban oly szép és minden elismerésre méltó nagy munkát végez azzal, hogy távol­­tartja a fővárostól a rétrvémyak minden faj­táj­ait, azonkívül a hadsegélyezés, a közélelmezés és egyéb szociá­lis téren olyan munkést végez, a­melyekért csaló buzdítást, bátorítást és elismerést kap­hat. Ma mindannyian csak arra kér­,­hetjük, hogy továbbra is teljesítse ezt a becsületes munkát. (Élénk­ helyeslés.) A mai idő különben sem alkalmas­, ezeknek a kérdéseknek a megbolío­gatására. Tegyük félre az ellentétet: két és vállvetett munkával mi fel vigyük egy lépéssel közelebb sere­geinket a győzelem felé.­­­­ Ennek a javaslatnak az előterjesz-j lésénél nem politikai indokok vezé­relték, hanem elsősorban a közigaz-­ gatás érdeke, a­mely ezekben a nagy és nehéz napokban oly kitűnően megállotta helyét. A vármegyékben a javaslat nem nagyobb jelentőségű,­­ mert most csak pótválasztásokról van szó, az egyetlen Ab­au­­ tonna­­vármegye kivételével, a­mely más időpontban választotta meg törvénye*­ hatóságát és a­melynél az új válasz­tások is más időpontra esnek.­­ A városokban a törvényhatóságok­ mandátuma különböző időpontban“ jár le. Elismeréssel emlékezik meg, hogy a háború kitörése óta azokban a városokban, a­hol bizottsági tag­választások és tisztújítások voltak, a polgárság megértette a nagy idők intő szavát és a pártoskod­ás mellő­zésével, simán ment minden. Tekin­tettel voltak mindenütt a hadba­­vonultakra, sőt egy helyen a polgár­­mesteri állásra is olyan embert vá­lasztottak, a­ki ezidőszerint a harc­téren teljesít szolgálatot. Budapesten az idén lesz tisztújítás és törvényhatósági bizottsági tag­választás. Neki ugyan nincs aggo­dalma, hogy a jelen viszonyok között is simán folyna le a választás, ha mert több oldalról aggályokat fejez­tek ki és mert tegnap az országgyű­lési választásokat is elhalasztottuk, sőt a népfelkelési törvény kiterjesz­tése folytán még több polgár fog a zászlók alá vonulni, nem zárkózik el az elől, hogy Sághy indítvány­ainak szellemében halasztó módosítást ter­­jeszszen elő a részleteknél. (Helyes­lés.) Az általános vitát erre befejezték és 1. 11 javaslatot általánosságban­­ elfogadták A részletes tárgyalásnál a cint el­fogadása után Szász Károly alelnök javasolta, hogy az 1. és 2. szakaszt együtt tárgyalják, mert tartalmuk összefügg,­ de azért is, mert a­ két szakasz helyett a belügyminiszter három új szakaszt óhajt javasolni. Csütörtök: április 29. (

Next