Az Est, 1915. május (6. évfolyam, 120-152. szám)
1915-05-09 / 128. szám
6. oldal Egy szemtanú elmondja a szófiai bombamerénylet részleteit Érdekes vendég járt tegnap Budapesten, Bagaroff János bolgár képviselő, Ficseff hadügyminiszter veje, aki szemtanúja, sőt sebesültje a február 13-iki bombamerényletnek, mely állítólag Ficsefl ellen irányult. Ficseff tudvalevőleg megmenekült, de a bomba mégis borzalmas pusztítást végzett , meghalt a hadügyminiszter Iránya és Szófia elitejének több tagja. Számos súlyos és könnyebb sebesülés is történt. Bagaroff néhány nappal ezelőtt Bécsben megoperáltatta kezét, melynek egyik ujját a bomba letépte s tegnap Budapesten tartózkodott. A Hungária-szállóban kerestük fel a bolgár politikust, aki a következőket mondotta el: A merényletet sok tekintetben tévesen irta le s még tévesebben magyarázta a világsajtó. Elmondom, hogy történt a dolog. — A mi naptárunk szerint január 31-én (február 13.) jótékonycélú álarcos bált rendeztek a szófiai Casino Municipal-ban. Nekem is volt páholyom, melybe több vendéget is meghívtam. Már javában folyt a mulatság. Én éjfél táján egyedül érkeztem. Helyet foglaltam a páholyban. De minthogy hideget éreztem hátulról, a nagy üvegfal felől, hívtam a szolgákat. Ezek mentegetőztek, hogy még 0 óra után nyilván csintalan gyerekek beverték az egyik ablaktáblát, innen a légházat. A betört ablaknyilás elé egy széken álló ládát és pokrócot tettek. Eközben megérkeztek vendégeink, megjött a feleségem, Ficsefi generális leánya, sógorom, sógornőm és többen. .. Néztük az előadást zavartalanul. Egyszerre gyanús füstszagot éreztem ; úgy véltem, hogy az ablaknyitáson húzódik befelé. Hátranézve láttam is valami nagyon gyenge füstöt a szék alól előgomolyogni. Oldalt fordultam, lehajoltam, hogy odanyúljak, ebben a pillanatban vakító világosságot láttam csak s a rettentő légnyomás a földre sújtott. Csak egy pillanatig voltam ájulásban. Feleszmélve vad orditozást hallottam. Tűz, vér, eszeveszett rémület körülöttem. A bomba rettentő rombolást végzett. Feleségem összeroncsolva, véresen feküdt mellettem. Körülöttünk még többen haltak és súlyos sebesültek. Az én kezeim is véresre rongyolva és pörkölve réttöntően fájtak. Mentők jöttek, kórházba vittek. A feleségemet egy másik kórházba, hogy ne lássam. Két nap múlva hallottam, hogy szegény belehalt sebeibe. Meghalt még társaságunkból Boadjieff gárdahadnagy s egy fiatal leány, ezenkívül még két halottja volt a robbanásnak : Milenko hiszitő s még valaki, akire nem emlékszem. Megsebesültek igen sokan, talán tíznél is többen. — Biztos, hogy a merénylet kiesett: ellen irányult ? — Egyáltalán nem, sőt nem is valószínű. Szófiában jól tudják, hogy az apósom nem jár álarcosbálra. Azóta a vizsgálat kissé előbbre haladt s a vizsgálóbirákkal folytatott beszélgetéseim alkalmával az a gyanú merült fel, hogy a merénylők maedlón-szerb kémek lehettek, akiknek, úgy látszik, érdekében volt Szófia elitejét megrémíteni. Valószínűnek látszik az a feltevés, hogy a merénylők ugyanazok voltak, akik későbben Dubrinovics gazdag viddini származású bolgár ember ellen kétszer is merényletet kíséreltek meg. Ez a Dubrinovics Pasics házigazdája volt viddini száműzetésekor és a mikor a balkán háború után Szerbia ellenünk fordult, Dubrinovics volt az, aki levélben szemrehányást tett Pasicsnak s emlékeztette őt második hazájára, Bulgáriára. Dubrinovicstól ma is tart Pasics és érdekében volna, hogy elpusztítsa. Bizonyos tehát, hogy szerb bombavetők garázdálkodtak Szófiában. — Milyen volt a bomba ? — Igen erős katonai bomba. Ez is valószínűvé teszi szerb származását, mert csak Szerbiában osztogatnak ilyet — felelte Bagaroff, majd így foytatta : — A bombaper legközelebb főtárgyalásra kerül. Körülbelül húsz gyanúsított van elfogva, akikről jól tudjuk, hogy szerb spionok. Köztük Popa Anasztazoff macedón anarchista bandavezér, akinek a lakásán számos ilyen katonai bombát találtak. Bagaroff ma hazautazik Szófiába. /WWNAAAA^V^A^^^W^VWVVVVVvVWWVNAA/^A/WWVAAiVVVNA 3BM6BB Csatakos, hideg novemberi estén a kárpáti utakon találkoztam velük. Hosszú, megrakott szekerek, a felhős ég felé terpeszkedő lábú székek, asztalok , a batyuk, kendők és dumák között, a vörös-fehér kockás cihán, mint ágról letépett fészekben, két-három sovány, vértelen gyerek, s zilált hajú, kendős, égő szemű nő ... Gyalog a kocsi mellett tincses, sáros csizmája, foltos kaftános férfiak. Arcukon a menekülés keserve, a céltalan bolyongás fáradt közönye . . . Megszólítom őket: — Honnan ? ... Von wo ? A fájdalom és megkövült kin rekedtségével felelték : — Von Tarnow . . . Csaknem minden délután benézek Az Est Erzsébet-körúti kiadóhivatalba. Mi van a német jelentésben, mi van Höferben ? Már ismerem az embereket, akik a kirakat előtt szoktak a hírekre lesni. Pár iskolásgyerek, utcai nótaárus, egy öreg hordár és két lengyel zsidó. Minden délután ott voltak. Csendesen beszélgettek, olykor a tincsüket pödörték, nagyokat sóhajtoztak . .. Várták a Hősért. .. Magyarul egy szót se tudtak . . . Most már, négy hónap után, valami ragadt rájuk. Honnan jöttek, miből élnek, nem tudom. De azért ismeretség támadt közöttünk. Megszktam a szemük bánatos nézését, a ruhájuk nyílásaiból előkandikáló madzagokat, rojtokat, rácsoló torokhangjukat. Mindig megkértek, hogy fordítsam le nekik a Hősért. .. Mintha a zsinagóga padjában állanának, úgy himbálták a derekukat, a fejüket, amíg lefordítottam a hivatalos jelentést. Együtt örültünk a sikereknek, együtt szenvedtünk Belgrád és Przemysl elestén . .. De akármi történt, akármit fordítottam is nekik, a végén mindig rám néztek és ebbe a két szóba lele jajgatva keservüket, kérdezték : — Und Tarnov ? Mi van Tarnovval ? Olykor nappal, máskor éjszaka is a fülembe hangzott egészen váratlanul, hallucínációképpen a panaszos kérdés. Und Tarnov ? Az egész világháború csak ez az egy pont volt nekik. A Dardanellák ostroma, a flandriai rettenetes harc, Slindenburg minden zsenialitása, a reimsi katedrális pusztulása... A vtg-n mindig csak a jajgató kérdés: — Und Tarnow ? Délután fél hatkor megszólal a telefon. Csak egy sor. .. A második Höfer . . . Tárnok újra a miénk ! Kalap nélkül, ahogy vagyok, sietek ki az utcára. Keresgélve, izgatottan nézek körül, de az én két lengyelzsidóm nincs sehol. Már volt egy Hofer .. . Elmentek ... Kár. Hiszen erre vártak hónapok óta, ez a pillanat volt Jeruzsálemjük, ahová imádságos álmaikban elzarándokoltak. Kiteszik a nagy plakátot. Rajta öles vörös betükkel: Tarnov a miénk ! Felnézek ... A betűket nézem ... És egyszerre csak meghúzzák a kabátom. Ott áll a két zsidó. Reszket a fejük, a szakállukat morzsolják, csak susognak izgatottan, kiszáradt torokkal: — Sie ? ... Herr ! . . . Tarnov ... Tarnov ! . . . Nem kell lefordítanom. Értik, megérzik. Tudják... És ráncos, eres, öreg kezüket kitárják a plakát felé . . . Nagy, nehéz könnyek folynak a szemükből, az orruk szipákol. .. — Gott allmächtiger !... Te nagy, te hatalmas Isten ! Tarnov ... Tarnov ! . .. Isten áldjon, öreg zsidaim, maholnap útra keltek, de én soha se felejtem el a könnyeteket, a reszkető, kitárt kezetek ... Und Tarnow ? ... A négy hónapon át minden délután megismétlődő kérdést, az otthon bánatos, szent sirámát. Pásztor Árpád: Und Tarno... Amerika fegyver- és lőszergyárai teljes ütemben irényork, április 20. (Az Est rendes tudósítójától) Mind nyugtalanítóbban alakul ki itt Amerikában az a kompok óta hangoztatott felfogás, mely szerint az Egyesült Államok a közvetlen oka annak, hogy a háború annyira elnyúlik. Ezt a véleményt ma már mindenki hirdeti, aki nem az európai szállításokból él és gazdagszik. Ezek a szállítások az utóbbi hetekben hihetetlen mérveket öltöttek. Az Egyesült Államokban még soha nem gyártottak annyi fegyvert, töltényt, mint a mostani időkben. Sok millióra rúg a heti szállítások összege. Szerepel ott a revolvergolyótól a tengeralattjáró hajóig minden. Míg hónapokkal ezelőtt egy-egy szerény kis újsághír alakjában hallottunk egy-egy angol vagy francia hadiszállításról, ma hetenkint legalább kétszer olvasunk hasábos cikkeket azokról a hajórakományokról, melyek a newyorki kikötőből kimentek. Angliához és Franciaországhoz újabban Oroszország is csatlakozott, amely a legjobb fogyasztónak bizonyult. Az amerikai fegyvergyárak közül a Schwab gyár mellett a Miles-Bement-Pond Company kapja a legnagyobb megrendeléseket. Azért e két társaság, mert ezek voltak egyedüli képesek üzemüket annak háromszorosára felemelni s még jókor ezerszámra munkásokat fogadni. A két gyár intenzivitásáról fogalmat alkothatunk akkor, ha megtudjuk,, hogy jelenleg annyit gyárt és szállít hathetenkint, a mainyit békeidőben évenként szokott, és megrende-,lése annyi van, hogy annak, 24 órás üzemmel, csak a következő négy év alatt tehet eleget. Ezeket a gyárakat a háborúk kitörése óta folyton nagyobbítják. A Poud gyár már hónapokkal ezelőtt két nagy fegyvergyárat vásárolt a saját telepeihez, a Schwab-telep új épületei pedig a gyárat kétszer akkorára növelték, mint azelőtt volt. Az amerikai szakértők szerint Anglia nagy fegyver- és muníciószükségben van s minden forrást ki kell ürítenie, hogy lépést tarthasson. Anglia tényleg olyan kisszerű gyárakat is elhalmoz megrendeléseivel, melyekhez azelőtt nem is közeledett volna. Ezzel magyarázzák idekinn a »Kitchener-féle milliós hadsereg« késlekedését, amely hadsereg számára az amerikai gyárak nem képesek elég gyorsan szállítani Az Egyesült Államok legtekintélyesebb hadi szakírói szerint Anglia a szárazföldi hadsereg számára egyáltalán semmit sem tud produkálni, ■ a haditengerészetet is csak a legnagyobb erőfeszítéssel képes munícióval ellátni és késő őszig fog eltartani, míg a megnagyobbított, forszírozott üzemű amerikai gyárak azt fogják tudni szállítani, amire Angolországnak szüksége van. Fegyveren és muníción kívül sok egyebet is szállít Amerika a szövet,ségeseknek, így cipőt, uniformist, alsóruhát, repülőgépet, automobilt (ebből különösen sokat), gépkonyhát, tengeralattjárót, stb., sőt Németországban gyártott sok cikkel is,a mit Amerika importált még a háború előtt, úgy hogy angol és francia katonák a harctéren »Made in Germany« feliratú messzelátókat, evőeszközöket stb.-it használnak. I Igen nagy mennyiségben szállitó Amerika nyersanyagot is: gyapotot, lisztet, rizst, szenet, egyáltalán mindent. Oroszországnak egyelőre, csak gép és muníció kell s az első hajórakományt a Schwab gyár küldte: tizennyolc, tizenhat inche-es (hüvelykes) ágyút a hozzávaló munícióval. Igen nagy az elkeseredés e szállítások miatt, s úgy a sajtóban, mint a szenátusban sokat támadják Wilson elnököt, akit a szövetségesek ügynökének neveznek. Mióta Bryan külügyminiszter kijelentette, hogy magánosok üzleti érdekeibe nem fog beavatkozni, a kormány, a hivatalos Washington hallgat. A szállítók pedig igen sokat keresnek és kellően gondoskodnak róla, hogy e kereset ne szűnjék meg a háború ,végéig. W. Vasárnap ,május 9.1