Az Est, 1915. május (6. évfolyam, 120-152. szám)

1915-05-09 / 128. szám

6. oldal Egy szemtanú elmondja a szófiai bombamerénylet részleteit Érdekes vendég járt tegnap Buda­pesten, Bagaroff János bolgár kép­viselő, Ficseff hadügyminiszter veje, a­ki szemtanúja, sőt sebesültje a február 13-iki bombamerényletnek, mely állítólag Ficsefl ellen irányult. Ficseff tudvalevőleg megmenekült, de a bomba mégis borzalmas pusztí­tást végzett , meghalt a hadügyminisz­ter Iránya és Szófia elitejének több tagja. Számos súlyos és könnyebb sebesülés is történt. Bagaroff néhány nappal ezelőtt Bécsben megoperáltatta kezét, mely­nek egyik ujját a bomba letépte s tegnap Budapesten tartózkodott. A Hungária-szállóban kerestük fel a bolgár politikust, a­ki a következő­ket mondott­a el: A merényletet sok tekintetben tévesen irta le s még tévesebben ma­gyarázta a világsajtó. Elmondom, hogy történt a dolog. — A mi naptárunk szerint január 31-én (február 13.) jótékonycélú álarcos bált rendeztek a szófiai Ca­sino Municipal-ban. Nekem is volt páholyom, melybe több vendéget is meghívtam. Már javában folyt a mu­latság. Én éjfél táján egyedül érkez­tem. Helyet foglaltam a páholyban. De minthogy hideget éreztem hátul­ról, a nagy üvegfal felől, hívtam a szolgákat. Ezek mentegetőztek, hogy még 0 óra után nyilván csintalan gye­rekek beverték az egyik ablaktáblát, innen a légházat. A betört ablaknyi­­lás elé egy széken álló ládát és pok­rócot tettek. E­közben megérkeztek vendégeink, megjött a feleségem, Ficsefi generális leánya, sógorom, sógornőm és többen. .. Néztük az előadást zavartala­nul. Egyszerre gyanús füstszagot érez­tem ; úgy véltem, hogy az ablak­­nyitáson húzódik befelé. Hátranézve láttam is­­ valami nagyon gyenge füstöt a szék alól előgomolyogni. Oldalt fordultam, lehajoltam, hogy odanyúljak, ebben a pillanatban va­kító világosságot láttam csak s a rettentő légnyomás a földre sújtott. Csak egy pillanatig voltam ájulás­ban. Feleszmélve vad orditozást hal­lottam. Tűz, vér, eszeveszett rémület körülöttem. A bomba rettentő rom­bolást végzett. Feleségem összeron­­csolva, véresen feküdt mellettem. Kö­rülöttünk még többen haltak és súlyos sebesültek. Az én kezeim is véresre rongyolva és pörkölve rét­t­öntően fájtak. Mentők jöttek, kórházba vit­tek. A feleségemet egy másik kór­házba, hogy ne lássam. Két nap múlva hallottam, hogy szegény bele­halt sebeibe. Meghalt még társasá­gunkból Boadjieff gárdahadnagy s egy fiatal leány, ezenkívül még két halottja volt a robbanásnak : Milenko hiszitő s még valaki, a­kire nem emlékszem. Megsebesültek igen sokan, talán tíznél is többen. — Biztos, hogy a merénylet ki­esett: ellen irányult ? — Egyáltalán nem, sőt nem is valószínű. Szófiában jól tudják, hogy az apósom nem jár álarcosbálra. Azóta a vizsgálat kissé előbbre ha­ladt s a vizsgálóbirákkal folytatott beszélgetéseim alkalmával az a gyanú merült fel, hogy a merénylők maed­­­lón-szerb kémek lehettek, a­kiknek, úgy látszik, érdekében volt Szófia elitejét megrémíteni. Valószínűnek látszik az a feltevés, hogy a merény­lők ugyanazok voltak, a­kik későb­ben Dubrinovics gazdag viddini szár­mazású bolgár ember ellen kétszer is merényletet kíséreltek meg. Ez a Dubrinovics Pasics házigazdája volt viddini száműzetésekor és a mikor a balkán háború után Szerbia ellenünk fordult, Dubrinovics volt az, a­ki levélben­ szemrehányást tett Pasicsnak s emlékeztette őt második hazájára, Bulgáriára. Dub­­rinovicstól ma is tart Pasics és érde­kében volna, hogy elpusztítsa. Bizo­nyos tehát, hogy szerb bombavetők garázdálkodtak Szófiában. — Milyen volt a bomba ? — Igen erős katonai bomba. Ez is valószínűvé teszi szerb származását, mert csak Szerbiában osztogatnak ilyet — felelte Bagaroff, majd így fo­y­­tatta : — A bomba­per legközelebb fő­­tárgyalásra kerül. Körülbelül húsz gyanúsított van elfogva, a­kikről jól tudjuk, hogy szerb spionok. Köz­tük Popa Anasztazoff macedón anar­chista bandavezér, a­kinek a laká­sán számos ilyen katonai bombát talált­ak. Bagaroff ma hazautazik Szófiába. /WWNAAAA^V^A^^^W^VWVVVVVvVWWVNAA/^A/WWVAAiVVVNA 3BM6BB Csatakos,­ hideg novemberi estén a kárpáti utakon találkoztam velük. Hosszú, megrakott szekerek, a fel­hős ég felé terpeszkedő lábú székek, asztalok , a batyuk, kendők és dum­­ák között, a vörös-fehér kockás cihán, mint ágról letépett fészek­ben, két-három sovány, vértelen gyerek, s zilált hajú, kendős, égő szemű nő ... Gyalog a kocsi mel­lett tincses, sáros csizmája, foltos kaftános férfiak. Arcukon a mene­külés keserve, a céltalan bolyongás fáradt közönye . . . Megszólítom őket: — Honnan ? ... Von wo ? A fájdalom és megkövült kin re­kedtségével­ felelték : — Von Tarnow . . . Csaknem minden délután benézek Az Est Erzsébet-körúti kiadóhivat­a­­lba. Mi van a német jelentésben, mi van Höferben ? Már ismerem az embereket, a­kik a kirakat előtt szoktak a hírekre lesni. Pár iskolás­gyerek, utcai nótaárus, egy öreg hordár és két lengyel zsidó. Minden délután ott voltak. Csendesen beszél­gettek, olykor a tincsüket pödörték, nagyokat sóhajtoztak . .. Várták a Hősért. .. Magyarul egy szót se tudtak . . . Most már, négy hónap után, valami ragadt rájuk. Honnan jöttek, miből élnek,­­ nem tudom. De azért ismeretség támadt közöt­tünk. Megszktam a szemük bánatos nézését, a ruhájuk nyílásaiból elő­kandikáló madzagokat, rojtokat, rá­­csoló torokhangjukat. Mindig meg­kértek, hogy fordítsam le nekik a Hősért. .. Mintha a zsinagóga pad­jában állanának, úgy himbálták a derekukat, a fejüket, a­míg lefordí­tottam a hivatalos jelentést. Együtt örültünk a sikereknek, együtt szen­vedtünk Belgrád és Przemysl el­­estén . .. De akármi történt, akár­mit fordítottam is nekik, a végén min­dig rám néztek és ebbe a két szób­a lele jajgatva keservüket, kérdezték : — Und Tarnov ? Mi van Tarnovval ? Olykor nap­pal, máskor éjszaka is a fülembe hangzott egészen váratlanul, hallu­­cínációképpen a panaszos kérdés. Und Tarnov ? Az egész világháború csak ez az egy pont volt nekik. A Dardanellák ostroma, a flandriai rettenetes harc, Slindenburg minden zsenialitása, a reimsi katedrális pusztulása... A vt­g-n mindig csak a jajgató kérdés: — Und Tarnow ? Délután fél hatkor megszólal a tele­fon. Csak egy sor. .. A második Höfer . . . Tárnok újra a miénk ! Kalap nélkül, a­hogy vagyok, sietek ki az utcára. Keresgélve, izgatottan nézek körül, de az én két lengyel­­zsidóm nincs sehol. Már volt egy Hofer .. . Elmentek ... Kár. Hiszen erre vártak hónapok óta, ez a pillanat volt Jeruzsálemjük, a­hová imád­­ságos álmaikban elzarándokoltak. Ki­teszik a nagy plakátot. Rajta öles vörös betükkel: Tarnov a miénk ! Felnézek ... A betűket nézem ... És egyszerre csak meghúzzák a kabá­tom. Ott áll a két zsidó. Reszket a fejük, a szakállukat morzsolják, csak susognak izgatottan, kiszáradt to­rokkal: — Sie ? ... Herr ! . . . Tarnov ... Tarnov ! . . . Nem kell lefordítanom. Értik, meg­érzik. Tudják... És ráncos, eres, öreg kezüket kitárják a plakát felé . . . Nagy, nehéz könnyek folynak a sze­mükből, az orruk szipákol. .. — Gott allmächtiger !... Te nagy, te hatalmas Isten ! Tarnov ... Tar­nov ! . .. Isten áldjon, öreg zsidaim, ma­holnap útra keltek, de én soha se felejtem el a könnyeteket, a resz­kető, kitárt kezetek ... Und Tar­now ? ... A négy hónapon át min­den délután megismétlődő kérdést, az otthon bánatos, szent sirámát. Pásztor Árpád: Und Tarno... Amerika fegyver- és lőszergyárai teljes ütemben irényork, április 20. (Az Est rendes tudósítójától) Mind nyugtalanítóbban alakul ki itt Amerikában az a kompok óta hangoztatott felfogás, mely szerint az Egyesült­ Államok a közvetlen oka annak, hogy a háború annyira elnyúlik. Ezt a véleményt ma már mindenki hirdeti, a­ki nem az európai szállításokból él és gazdag­szik. Ezek a szállítások az utóbbi hetekben hihetetlen mérveket öl­töttek. Az Egyesült­ Államokban még soha nem gyártottak annyi fegy­vert, töltényt, mint a mostani idők­ben. Sok millióra rúg a heti szállí­tások összege. Szerepel ott a revol­vergolyótól a tengeralattjáró hajóig minden. Míg hónapokkal ezelőtt egy-egy szerény kis újsághír alakjában hal­lottunk egy-egy angol vagy fran­cia hadiszállításról, ma hetenkint legalább kétszer olvasunk hasábos cikkeket azokról a hajórakomá­­nyokról, melyek a newyorki kikö­tőből kimentek. Angliához és Fran­ciaországhoz újabban Oroszország is csatlakozott, a­mely a legjobb fo­gyasztónak bizonyult. Az amerikai fegyvergyárak közül a Schwab gyár mellett a Miles-Be­ment-Pond Company kapja a legna­gyobb megrendeléseket. Azért e két­ társaság, mert ezek voltak egyedüli képesek üzemüket annak háromszo­rosára felemelni s még jókor ezer­számra munkásokat fogadni. A két gyár intenzivitásáról fogalmat al­kothatunk akkor, ha megtudjuk,, hogy jelenleg annyit gyárt és szállít hathetenkint, a mainyit békeidő­ben évenként szokott, és megrende-,­lése annyi van, hogy annak, 24 órás üzemmel, csak a következő négy év alatt tehet eleget. Ezeket a gyárakat a háborúk ki­törése óta folyton nagyobbítják. A­ Poud gyár már hónapokkal ezelőtt­ két nagy fegyvergyárat vásárolt a saját telepeihez, a Schwab-telep új épületei pedig a gyárat kétszer akkorára növelték, mint azelőtt volt. Az amerikai szakértők szerint Anglia nagy fegyver- és muníció­­szükségben van s minden forrást ki kell ürítenie, hogy lépést tart­hasson. Anglia tényleg olyan kis­szerű gyárakat is elhalmoz meg­rendeléseivel, melyekhez azelőtt nem is közeledett volna. Ezzel magyaráz­zák idekinn a »Kitchener-féle milliós hadsereg« késlekedését, a­mely had­sereg számára az amerikai gyárak n­e­m képesek elég gyorsan szállítani Az Egyesült­ Államok legtekinté­lyesebb hadi szakírói szerint Anglia a szárazföldi hadsereg számára egy­általán semmit sem tud produkálni, ■ a hadi­tengerészetet is csak a leg­nagyobb erőfeszítéssel képes muní­cióval ellátni és késő őszig fog eltar­tani, míg a megnagyobbított, for­szírozott üzemű amerikai gyárak azt fogják tudni szállítani, a­mire An­golországnak szüksége van. Fegyveren és muníción kívül sok egyebet is szállít Amerika a szövet­,­ségeseknek, így cipőt, uniformist,­ alsóruhát, repülőgépet, automobilt­ (ebből különösen sokat), gépkony­hát, tengeralattjárót, stb., sőt Né­metországban gyártott sok cikkel is,a mit Amerika importált még a háború előtt, úgy hogy angol és francia ka­tonák a harctéren »Made in Ger­many« feliratú messzelátókat, evő­eszközöket stb.-it használnak. I Igen nagy mennyiségben szállitó Amerika nyersanyagot is: gyapo­tot­, lisztet, rizst, szenet, egyáltalán­ mindent. Oroszországnak egyelőre, csak gép és muníció kell s az első­ hajórakományt a Schwab gyár küld­­­te: tizennyolc, tizenhat inche-es (hüvelykes) ágyút a hozzávaló mu­nícióval. Igen nagy az elkeseredés e szállí­­­tások miatt, s úgy a sajtóban, mint­ a szenátusban sokat támadják Wil­­­son elnököt, a­kit a szövetségesek­ ügynökének neveznek. Mióta Bryan külügyminiszter ki­jelentette, hogy magánosok üzleti­ érdekeibe nem fog beavatkozni, a­ kormány, a hivatalos Washington­­ hallgat. A szállítók pedig igen sokat­ keresnek és kellően gondoskodnak­­ róla, hogy e kereset ne szűnjék meg­ a háború ,végéig.­­ W. Vasárnap ,május 9.1

Next