Az Est, 1915. július (6. évfolyam, 183-213. szám)
1915-07-11 / 193. szám
Vasárnap, Július 11, IfeCST miatt, mindekinek külön öltözőfülkét kellene biztosítani. Néhány nappal ezelőtt elkobozták a Guerre Sociale-t, mert a cenzúra tilalma ellenére közölte Hervé vezércikkét, amely arról szólt, hogy ha a hadvezetőség a munícióhiány miatt egy tielyi offenzívát folytatni nem képes, maradjon defenzívában, de ne áldozza fel haszontalanul sok tízezer francia életét. A lapok természetesen nem közölték a német hadijelentéseket és nem adnak ki veszteséglistát. Még az angol lapok iránt is bizalmatlanok. A politikai és vallási viszály. A háború kitörésekor az összes pártok »szent egyetértést« fogadtak. A »szent egyetértést« először a klerikálisok szegték meg. Elérkezettnek látták az időt, amikor megvalósíthatják programjukat a radikálisok rovására. Minden háború magával hozza a nacionalista és vallásos érzelmeket, de a klerikálisok ezt a túlzásig akarták felfokozni. Jeanne d'Arc kegyébe ajánlották az országot, a kórházakat a papok és a befolyásuk alatt álló ápolónők segítségével térítő területté változtatták, megtiltották a sebesülteknek, hogy halpárti lapokat olvassanak, stb. A templomokban a papok a németek beözönlését Isten igazságos büntetésének hirdették. A csapást szerintük csak akkor szünteti meg az Úr, ha Franciaország ismét az Egyház hűt védelmezője lesz. Maga a kormány is hátat fordít a képviselőház radikális és szocialista többségének. A cenzúra sokkal szigorúbb a radikális lapokkal, mint a jobboldal lapjaival. A két nagy párt még a hadvezetőséget illetőleg sincsen egy nézeten. A jobboldal soha sem ír lelkesedéssel Joffre tábornokról, mivel szabadkőműves. Az ő reménységük Pau és de Castelnau, akiknek royalista érzelmei ismeretesek. A liberális polgárság Joffre-t élteti, a szélsőbaloldal siránkozik, hogy az ő emberüket, Sarrail tábornokot igazságtalanul mellőzik. Pau a kíméletlen offenzíva híve, Joffre pedig halogató, várakozó álláspontot foglal el. A marnei csata óta ugyan ritkán változtak a hadállások, s akkor sem mindig a franciák javára, de a nép nem nagyon haragszik ezért Joffre-ra,mert az a legenda született körülötte, hogy kímélni akarja a fiatalság vérét. Különösen a falvakban kezd a háború népszerűtlenné lenni, mert ott hiányzik legjobban a férfikar és a pénz. Egy falusi tanító diák fia, aki otthon töltötte a pünkösdi ünnepeket, elmondta nekem, hogy a falvakban az asszonyok hangosan követelik vissza »embereiket« s mikor a hatóságok megmagyarázzák nekik, hogy kívánságuk nem teljesíthető ma még, a mikor Északfranciaországban a német az úr, az asszonyok csak azt hangoztatják : »Azzal nem törődünk, rögtön küldjétek haza embereinket.« A drágaság már meglehetősen nagy. Egy kiló vaj ára meghaladja az öt frankot. A jó hús kilója 4—5 frank, a cukoré 1.25 frank. Egy tucat tojás 1.50 frank, az égető szesz literje ugyanennyi. A tej literje 40 centime. A kenyér mindig barnább és barnább ''lesz és kilója 50—60 centime. Egy nagy vidéki város piaci árait jegyzem fel itt, Párisban különösen a vaj és a hús ára sokkal drágább. A drágaság oka a munka pangása, aminek viszont több magyarázata van. 1. A francia egygyermek-rendszer most kezdi magát megboszulni. Sok házaspár, aki reggeltől estig dolgozott, hogy egyetlen fiának szép jövőt biztosítson, annak eleste után céltlanul állva e világon, bezárta üzletét, gyárát, irodáját és parlagon heverteti pénzét. 2. A hadba vonultak családjának járó segélyt ügyetlenül osztotta ki a kormány. A katona hites feleségének — ha az asszonynak nincs külön jövedelme — 1,25 frank jár és minden 16 éven aluli törvényes gyermekének 50 centime. Mihelyt azonban az aszszony annyit keres, hogy abból valahogyan megélhet, megvonják tőle a segélyt. A legtöbb nő természetesen emiatt nem fogad el munkát, napjait benyélve tölti és unalmában hiszik. A mezei munka érdekében végre a belügyminiszter elrendelte, hogy a mezei munkát végző asszonyok, még ha ezzel keresnek is, továbbra is megkapják az álllamsegélyt. Az ország elnéptelenedése sok gondot okoz a kormányzó köröknek. Franciaországban a halálozások száma már a háború előtt is felülmúlta a születések számát és ez augusztus óta persze megdöbbentő módon fokozódott, úgy hogy a jövő Franciaország ijesztő képet vet előre. A születések fokozását a Revue des Deux- Mondes azzal tartja megvalósíthatónak, hogy az állam minden gyermek után ezer frankot fizessen a szülőknek. Végül néhány szó a muníciógyártásról. A német-osztrák-magyar hadseregek galíciai fényes győzelmei után az angol és a francia lapok rájöttek arra, hogy eddig elmulasztották azt, ami a háborúban a legfontosabb,— a muníciógyártást. A Temps szomorú szemrehányással írja, hogy míg a Krupp-gyárban a háború előtt 40 ezer munkás dolgozott, most pedig 110.000, addig a creusoti gyárban a 14.000 munkás száma augusztus óta 10.000-re szállott le. A halpárti lapok és képviselők szerint a muníciógyártás elégtelenségét az okozza, hogy az arzenálok munkásait a harctérre küldték és protekciós fiatal urakkal helyettesítették őket, akik néhány órára szívesen öltik magukra a munkászubbonyt, amely megvédi őket a németek golyói elől. Dalbicz radikális képviselő ezért néhány nappal ezelőtt heves támadást intézett Millerand hadügyminiszter ellen. A miniszter válaszában kijelentette, hogy „a háború elején voltak ugyan hasonló visszaélések, de ő azokat megszüntette. A baloldal gúnyos közbekiáltásokkal zavarta meg a miniszter beszédét, aki végre elvesztette türelmét és így fakadt ki : »Hát jó, bevallom, még mindig vannak az arzenálokban nem hivatásos munkások, de ezek tíz hónap óta annyira kitanulták új mesterségüket, hogy lehetlen őket elbocsátani anélkül, hogy a muníciógyártás komoly késedelmet ne szenvedne.« * Internált honfitársaim közül sokkal állok összeköttetésben. És minthogy egy Svájcban élő magyar úrinő szívességéből állandóan olvasom Az Est-et, barátaimnak is hírt adok mindenről. Néhány ártatlan hírről, mondjuk Désy Zoltán eltűnéséről, nyíltan írok nekik, az ententera kedvezőtlen híreknél azonban cselhez kell folyamodnom. ők tudatják velem, hogy meglehetősen jó bánásmódban részesülnek, sokat olvasnak és színdarabokat írnak. Orbók Lóránt pl. két darab, Kuncz Aladár és Németh Andor pedig egy-egy darab szerencsés születését közölték velem legutóbbi levelükben. Galgóczy Tibor. 3. oldal. Lajos bajor király nyilatkozik harctéri útjáról Az Est tudósítójának Tíz napig volt után a bajorok királya, hogy mindenütt elöljáró csapatait a harctereken üdvözölje és lelkesítse. A főhadiszállás — Krakó — Przemysl—Lemberg és az előrenyomult szövetséges csapatok legészakibb pontja (automobilon) volt az útja oda, vissza pedig a lupkovi szoroson át Budapest—Bécs—München volt az útiránya. Vasárnap délben érkezett haza és 3 órakor délután már kinn volt a müncheni lóversenytéren, hogy megnézze ott Dodemir nevű lovának győzelmét. A versenytérre négyesfogaton jött, de nem a mi metódusunk szerint van a négyes összeállítva. Elől jár a lovas fullajtár, a két pár lovat lóhátról kormányozza egy-egy lovas, kocsis nincs, hátul ül a vadász és komornyik. Rendőr vagy detektív se a kocsi körül, se egész délután, amikor a király a közönség közt, mint más »közönség« ide-oda járkál, sehol sem látható. A királyok legjobb védelme népük szeretete. Véletlen tanúja voltam egy jelenetnek, ami megmagyarázta nekem, hogy személyileg miért szereti úgy a bajor nép az ő királyi családját. Starhembergbe utaztam Münchenből. A Starhemberg előtti utolsó állomáson nyaralóhelye van a királyi családnak, oda utazott ezzel vonattal a királyné kíséretével. Egy másodosztályú kocsi volt rezerválva »udvari kocsi «-nak. Én a közvetlen mellette lévő kocsiba jutottam, müncheni polgárok és úrinők közé, természetesen — itteni szokás szerint — a harmadik osztályon. Mühltalnál megáll a vonat. Mi az ablakokhoz tolulunk. A királyné kiszáll. Mindenki köszön neki, ő jókedvű mosolylyal fogadja. Egyszerre odajön az én ablakomhoz, felnyújtja a kezét, a mellettem álló hölgy nagyon erőlködik messzire lenyújtani a magáét, hogy a királynénak ne kellessen nagyon felfelé nyújtózkodnia, így fognak kezet! És a kiryné sorra kikérdezi, hogy mit csinál a kis »bun« és a »médi« ? Milyen bizonyítványt kaptak ? Kiszitta-e már nagyon a nap őket ? Utólag megtudtam, hogy a hölgy a »Münchner Neueste Nachrichten« egyik kiadójának felesége volt. Miután ez nem csinált modor, hanem évtizedek óta természetes érintkezési mód a királyi család és népe között, ezért érthető, hogy a király megjelenése a harctéren nem babéraratás, hanem a bajor katonák buzdítása és lelkesítése volt. De innen érthető, hogy Lajos király Lembergbe érkezvén, első dolga volt gyalog, kíséret nélkül bebarangolni Lemberg városát. Minket magyarokat különösen még azért is érdekelhet a bajor király, mert ő — a mi saját királyunk kivételével — az egyetlen uralkodó a világon, a ki a mi magyar nyelvünket érti és beszéli. Lehetőleg minden év,ben ellátogat sárvári birtokára és környezetében mindenki megtanult már legalább egy pár szót magyarul A kivel ez urak közül beszél az ember, el is dicsekszenek ezzel a magyar tudományukkal. Ő felsége környezete utján azt a kérelmet terjesztettem elő, hogy lenne szabad a király nyilatkozatát közzétennem harctéri utjának benyom/"t másairól. Kérelmemre nemcsak az engedelmet, de igen érdekes nyilatkozatokat is kaptam. — A legnagyobb mértékben megörvendeztetett, hogy ő felségét az osztrák császárt és magyar királyt olyan jó erőben, egészségben és in trefflicher Rüstigkeit találtam. (Ennek megítélésében a bajor király szakértő, mert az ő ősz szakállával egyáltalán nincs arányban minden mozdulatának ifjú frissesége és erőteljes bass-baritonjának érces csengése.) — Amit utamon és a fronton tapasztaltam, minden teljesen kielégített. A sok szövetséges osztrák és magyar, valamint német csapatok, amiket láttam, mind a legjobb benyomást tették rám és a legteljesebb elismerésemet nyilváníthattam azok magatartása fölött. De nem is csoda, hogy e katonák csupa előretörő hévtől és buzgalomtól vannak áthalva, hiszen már benne vannak az ellenség folytonos hajszolásában és győzelmes felgörgetésében. (Aufrolien.) — Magyarországi csapatokkal is találkoztam és örömömre szolgált, ha tisztjeikkel és az után vasúti tisztviselőkkel magyarul beszélgethettem. Gróf Andrássy Géza őrnagy, az automobil - csapatok parancsnoka kisért és a Böhm-Ermolli generális által Lemberg bevétele alkalmából adott »Tafel«nél résztvett az önök Tiszájának barátja, a férfias megjelenésű Beöthy Pál parlamenti elnök is. E nyilatkozatokat bizonyára szívesen fogja olvasni a bajorok királyát és a bajor népet szerető magyar közönség, mert rólunk magyarokról is jó szívvel beszélnek olyan helyről, ahonnan a szó elhallatszik. Pályi Ede. VII. VOHÁNT-UTCJI 20. 17. Sipó utca sarkán, gyönyörű kerthelyiség, kitűnő konyha. MITTROVATZ Jt. vendéglős GÉPTELEPET keresek bérbevételre, legalább 8 esztergapaddal, 1 fúrógéppel, 1 köszörűgéppel, megfelelő erőforrással berendezve, üzemképes állapotban, Pesten vagy közvetlen környékén. Esetleg társulnék üzemben levő ily telephez, írásbeli ajánlatokat kérem alockner hirdetőjébe, Semmelweis utca 4. szám .Géptelepi jeligére dupla borítékban. Jelzálogkölcsönöket földbirtokokra és budapesti házakra I. és II. helyre 50.000 koronától kezdve a legmagasabb összegig előnyös kamatozás mellett gyorsan folyósittatunk. Strasser Emil és TsarcanKüziete Budapest, V.,Visegrádi u. 15. Tel: 37-35 lemmmmmmmmmmmmmm