Az Est, 1915. december (6. évfolyam, 336-365. szám)

1915-12-23 / 358. szám

. Levelet irt a kis iskoláslány, bedobta a levél­­szekrénybe s rábízta kézbesítését a postahivatalra, melynek soha nem volt még ilyen nehéz fel­adata, mert a levél az édes Jézus­hoz volt címezve. Milyen meg­ható és naiv ötlet,­­ mondják az emberek, mi nagyon termé­szetesnek tartjuk, mert ha a kis Szlifka Bözsike Tornaiján az ő árvaságában szétnézett maga körül s el akarta panaszolni, hogy ő és kis testvérei az idén nem kapnak karácsonyfát, mert az édesapa meghalt a csatában, — hát kinek irja ezt meg ? A szolgabirónak ? A miniszterek­nek ? A hadvezéreknek ? Más dolguk van ... A­ világ durva zajában ki hallgat a kis gyerekek sírására, ki figyeli a megtört sóhajokat, ki törődik a legmé­lyebb bánattal, mely a gyerekek lelkét eltölti, kiknek édesapja nem tér soha többé vissza. Merre nézzen kényes szemével a gyerek, kihez forduljon az ő ártatlan­ságában, ha­nem a szelid Jézus­hoz, a­ki egyetlen barátja neki a régi karácsonyokon szeretettel közeledett felé. Új Heródesek támadtak, e háború gonosz felidézői, a­kik megölték a gyerekek lelkét. Nem­csak egy nemzedék pusztul itt most ki, hanem a következő nem­zedék is viselni fogja — mint egy átkot és bélyeget a lelkén — ez emberfölötti gonoszság iszonyú terhét. Mert nemcsak bennünket érint ez a háború, hanem a kis­dedeket is, a­kiktől elvették az apák gondoskodását, s a kiket nem nevető, becéző szóval, de sírva nevelnek fel az anyák. Majd azért felnőnek ők, sze­génykék, apa nélkül is, idegeik­ben egy nagy megrázkódtatással és lelkükben bizonyosan egy em­berhez méltóbb világ gondola­tával. Mi, felnőttek, végigcsinál­juk ezt a háborút s győzni fogunk benne, azzal a tiszta­­Tudattal, hogy nem mi kezdtük, nem mi voltunk az okozója. Húsz-harminc év mulva a mai kisdedekből új nemzedék lesz, mely okulni fog az apák szomorú sorsán. E véres karácsonyon na­gyobb szeretettel öleljük szívünk­höz a gyermekeket és kisdedeket, mert őrarcuk nyugszik a világ jövő ép illete é s talán már köztük rejtőznek a zsenik és megváltók, a­kik az emberiség új, szebb korszakát idézik a világra. "VI­ II. évfolyam * 3 uI. szám. szerke­sztősegi DÍJ* kerület, Erzsébetkorut té­r Kiadókiratal s Oll», Erzsébetkor ut 18—20. Flóki kiadóhivatatoki­g. Vilmos császár.ut 14. sWm és IV., Váci »a te a, 12. Jelenben » I., JCohtmarkt 7. acsaBB j Budapest, 1915 * Csütörtök * december 23. Előfizetési Egy hónapra•.­­ korona Negyedévre­­ • 5.— korona Egész évre.. . .. *0.— korona ^ Megjelenik délután * Egyes szám­ára az országban & fitt,A­usztriában & fitt* Minden közleményünk utáni nyomása tilos Politikai napilap FELELŐS SZERKESZTŐ: MIKLÓS ANDOR Az angol csapatok megszöktek a Gallipoló f­élsz­igetről Joffre már régebben visszavonta a francia csapatokat Konstantinápoly. december 21.­­Az Est rendes tudósítójának táviratai Ga­ll­i­p­o­­­i-f­él­s­zi­g­e­t nyugati partjáról egészen elűzi­­k az ellenséget. A legénység közül senki sem sérült meg, a tisztek között van báró Groeset. (?) A mezopo­tmisi offenzíva erélyesen halad előre. Dél- Perzsiából tés­intélyes erők vonulnak fel az angolok ellen. Barabás Albert, Rotterdam, december 21. (Az Esi rendes tudósítójának távirata) Az angol hadügyminisztérium jelenti. Az Ari Burnu és a Suvla-szakaszt csapataink kiürítették, a­nélkül, hogy a törökök ezt észrevették volna. A nagy hadsereg a sürü köd védelme alatt visszavonult a Gallipol-félsziget megszállott szakaszaiból, bár néhány pon­ton összeütk­­özése vol­t az ellenséggel. A harcvonal ily módon elért megrövidülése következtében más helyen annál erőteljesebben vezethetjük a hadműveleteket. Monroe tábornok megdicsérte az egyes csapa­tok és a Botta parancsnokait a csapatok kitűnően véghezvitt elszállításáért. V. 1­.’ Tertin, december 22. (Az Est rendes tudósítójánál: távirása) A Vossische Zeartsng-nak jelentül Konstantinápolyból. A 15­5K csapatok győzelme Anatortánál is Ari Barminál tökéletes és ké­sz­gtelanül végleges is. Kínáén úgy történt, a­hogy előre látták. Attól a pillanattól .Rézévé, a­mikor Kornét au t­unk­ a tömegek és al­án­yuk át­ ett a­ rendelke­­zésre, az ellenség nem tarthatta magát Anafortánál és Ari Baraanál és vissza kellett vonulnia. Tüzelésünk közben rettenetes órákat kellett átélnie és bizonyára súlyos veszteségeset szenvedett. Tiszta időben egyetlen egy ember sem menekült volna- Most már a tengerparton vagyonit és az angolok nem gondolhatnak többé a harc újabb megkezdésére ezen a fronton. Katonáink rendkívül b­oldogok. Csodálatraméltóan és halálmegvető bátorsággal verekedtek. Az angolok­­nak hátra kellett hagyatott betegeiket és sebesül­tjeiket, oly gyorsan történt a visszavonulás. Ke. Joffre már régen visszavonta a f­rancia csapatokat a Dardanellákról Berlin, december 22. (Az Est rendes tudósítójának távirata) G­e­n­f b­e­­­jelentik : Mikor J­o­f­f­r­e az európai francia had­erők főparancsnokságát átvette, is­mét megvizsgálta M­onroe angol tábornoknak, a cimatb­ellai csapatok parancsnokságinak azt a jelentését, a m­ely még a m­últkor tartott párisi haditanács közben érkezett és a­mely azt ajánlotta, hogy a céltalanná vált aktjét hagyják abba. Joli­re fel­tűnés nélkül visszavonta az utóbbi hetekben a Dardanelláb­a lévő fran­­cia csapatokat és csak a kisebb értékű gyarmati csapatok egy kis részét hagyta ott. Ezzel szemben Kitchener kénytelen volt az angol presztízsnek újabb áldozatokat hozni és h­é­t­i 5­1­ héttre halasztotta a visz­­sza­vonul­ási parancs ki­adását, bár a gallipolii csapatok, különösen a skót és indiai különü­lm­ény­ek súlyos veszteség két szén vet­tek és a decemberi időjá­ás miatt igen sokat nélkülöztek A francia szál­k­itika a vissza­vonulásban Joffre éleslátá­sát dicsé­r­i, a­melylyel ideje­korán felismerte a keleti seregek általános helyzetét. Parlamenti kö­rökben a hangulat rendkívül nyo­mott. . Ke. ■ Lugano, december 11. (Az Est rendes tudósítójának táviratai A francia sajtó a Dardanelláknál még ott levő francia csapatok hely­zetét az angolok visszavonulása után aggodalmasnak tartja. Ka. J­ hatás Bukarestben Bukarest, december 21. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A gallipolii visszavonulás hire i­t­­teni körök­ben óriási fel­tűnést keltett. A. J Az angolok meg vannak elégedve a visszavonulással Rotterdam, december 21. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A Nieúve Piotter damselie Conran t-nak jelentik L o n­­ <­­o­n­b­e 11 A gallipolii visszavonu­lás hírét, a kudarc komolyságának teljes felismerésével fogadják, de a visszavonulást mégis úgy tekintik, mint a régen­s ha­j­t­o­tt m­eg­ol­d­á­s­t. A Daily News par­lamenti tudósítója azt írja, hogy egy ágyas és egy gépfegyver sem veszett el. A Times először kimutatja az egész gonposti hadjárat hibáit­­és tévedéseit s magát a hadjá­ratot a legmonumentá­­lisabb tévedésnek mondja a­mit az angol fegyverek valaha elkövettek. — Mindenesetre örülhetünk, — írja tovább a Times , hogy a dardanellai expedíció milyen cso­­dálatraméltó visszavonulással végző­dik. A nagy hadsereg, nyomtalanul eltűnt Gal­lipoli partjairól, mielőtt az ellenség észrevette volna, hogy egyedül maradt a harctéren. A vesztes­ég csekély volt, az ágyukat megmentet­­t­é­k. A tengerészetet illeti a leg­­nagyobb hódolat a visszavonulás fényes keresztülviteléé. A Daily News ezt írja : Bár Suvlát és Ariíturnut elhagytuk semmi jel sem mutat arra, ho­l

Next