Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-23 / 23. szám

Vasárnap, 1916 január 23. « Milyen lesz az új kivándorlási társaság? —­ Az Est tudósítójáról — Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a két nagy német hajóstársaság, a Norddeutscher Lloyd és a Hamburg- Amerika Linie, valamint a magyar kormány és az Adria tengerhajózási társaság között tárgyalások folynak egy magyar tengerentúli hajóstársa­­ság létesítésére vonatkozólag. A né­met társaságok vezetői már tegnap Bécsben voltak, a­hová felutazott Eidlitz Hugó, az Adria vezérigazgatója dr. Kovács József, az Adria igazgatója és a kormány egy megbízottja is. A bécsi tanácskozások nem a meg­alakuló magyar társaság viszonyaira vonatkoznak, hanem azt a kérdést akarták tisztázni, hogy milyen lesz a helyzet a megalakulandó új társaság és a kivándorlási üzlettel foglalkozó Austro-Americana között. Az Austro- Americana részvénytöbbségét két év­vel ezelőtt az osztrák kormány a né­met hajóstársaságoktól megvásárolta, és minthogy erre az osztrák társaságra a németeknek most már semmi be­folyásuk sincsen, szükségesnek mut­at­kozott, hogy bizonyos előzetes kér­dések tisztáztassanak, a­melyek eset­leg a két társaság sikeresebb együtt­működését biztosíthatnák. A német társaságok képviselői tegnap este Bécsből Budapestre jöt­tek és itt fogják a már kész elvi megállapodások összes rész­leteit végleg meghatározni. Az ed­digi, de még változható tervek szerint, az új társaság részvény­­tőkéje hat millió koronánál nagyobb, de tíz millió koronánál kisebb, való­színűleg, mint tegnap meg is írtuk, nyolc millió korona összegre fog rúgni és a részvénytőkének a felét az A­dria veszi át. Eredetileg úgy volt, hogy a több­ség a német társaságoké lesz, azon­ban a belügyminisztérium, igen he­lyesen, a magyar befolyás feltétlen érvényesülését kívánja, és ezért a megállapodás az lesz, hogy az Adria átveszi a részvénytőkének legalább ötven százalékát, de jogot nyer arra is, hogy ennél nagyobb hányadot is igé­nyelhessen. Az új társaság igazgatóságában többségben lesznek a magyar állampol­gárok, a­mi szintén a belügyminiszter kívánságára történik. Az igazgató­ság elnöke is magyar lesz. Az igazgató­ság tagjai a német társaság képvise­lőin és az Adria néhány igazgatósági tagján kívül hajózási és kivándorlási szakemberek lesznek. Elsősorban az Adria kereskedelmi és műszaki fő­tisztviselői fognak figyelembe jönni. Azonkívül tagja lesz az igazgatóság­nak a magyar kormány egy vagy két képviselője, a­kiket a kivándorlási kérdéseket illetőleg bizonyos irányú vétójog fog megilletni. A társaság hajóparkjának beszer­zésére vonatkozólag a terveze­tek lényege az, hogy a társaság és pedig lehetőleg Magyarországon új hajókat fog építtetni. A­míg azonban ez a terv végrehajtható, addig a né­met társaságok fognak hajóparkjukból néhány nagy óceánjáró hajót vagy köl­­csönképpen, vagy örökáron mint részvényapportot átengedni. Az uj tár­saságnak jogában van azonban eset­leg más vállalattól is hajókat besze­rezni. Az uj hajók a közös tengerészeti lobogót és e mellett a nagy címeres magyar nemzeti lobogót fogják hasz­nálni. A társaság kötelezettséget vál­lal, hogy a hajók kapitánya, orvosa, valamint műszaki személyzetének leg­alább is nagyobbik része magyar állampolgár lesz. Sok szó folyik arról, hogy, miként ez a Cunarddal kötött előzetes meg­állapodás folyamán történt, kapjon-e az új társaság bizonyos garanciákat a szállítandó utasok kontingentálására vonatkozólag. Úgy halljuk, hogy az új társaság e tekintetben semmiféle garanciát nm kap, hanem átveszi azt a k­várndorlási szervezetet, a­me­lyet a Gúnarának akartak a háború előtt engedélyezni és a­mely lényegé­ben véve egyezik azzal a berendez­kedéssel, a­melyet a Poolban egye­sült hajóstársaságok javára annak idején a kormány szerződésileg meg­állapított. E tekintetben azonban végleges megállapodások nincsenek és főleg ezek a részletek lesznek azok, a­melyekre vonatkozólag a budapesti tárgyalások során kell majd végleges megállapodásokat létesíteni. A kormány részéről eddig felállított Szerkesztőségünk egyik tagja, a­ki a déli harctéren teljesít kato­nai szolgálatot, utolsó állomáshe­lyéről, Novibazárból tudósítást kül­dött nekünk egy rablógyilkosság­ról, mely ott karácsony éjszakáján történt. Egy török asszonyt öltek meg, a­kinek házában munkatár­sunk annak rendje és módja sze­rint elvégezte az újságírói nyomo­zást, a­melyről nekünk beszámolt. Tudósítása már csak azért is figye­lemreméltó, mert igen érdekes vilá­got vet a szandzsákbeli török tár­sadalmi viszonyokra, íme munka­társunknak a cikke: Novibazár, december 27. (Az Est-nek a harctéren lévő munkatársától) December 25-én az a hír terjedt el az egész Novibazárban, hogy a Hasszán Cselebia negyed 19. számú házában meggyilkolva találták Serifa Belt­aga Agusevicset, egy 21 éves szép török özvegy asszonyt. A tettes kinyomozására a katonai parancs­nokság Vágó Sándor főhadnagy ve­zetése alatt bizottságot küldött ki, a­mely megindította a hivatalos nyomozást. Az özvegyasszony háza a Raska folyó partján van. Az utcára nyíló kapu török szokás szerint be volt zárva. Feltörése után az udvarban hatalmas vértócsákat vett észre a bizottság, de mint később kiderült, ezek egy előző nap levágott tehén vérétől származtak. A kis udvaron áthaladva, a ház ajtaját nyitva ta­lálták. A keskeny előszobából három ajtó nyílik. Az egyik balra, a nagy szobába visz. Ez a szoba csaknem tele volt a tehén húsával. tíz áldozat A bejárattal szemben lévő ajtó a­ konyhába nyilik, a­honnan a Raska felé ki lehet jutni az utcára. A jobbra nyiló ajtó félig nyitva volt, s mind­­­járt az ajtónál feküdt a meggyilkolt asszony holtteste. A szobába csak a holttest lábát átlépve lehetett be­jutni. Olyan kicsi a szoba, hogy bent alig volt hely. A padlón mindenütt szőnyeg. Az ajtóval szemben egy kis Irányelvek azon alapulnak, hogy a kivándorlási ügynökségek száma csök­kentessék és hogy a társaság műkö­dése, különösen pedig a hajójegyek árusítása állami felügyelet mellett tör­ténjék. Mindenesetre az a kívánatos, hogy a kormány e tekintetben a legszigo­rúbban járjon el, és ha már kell is valamiféle kivándorlói szállítói szer­vezetről gondoskodni, hát legalább csinálják meg ezt a szervezetet, úgy, hogy minél kevesebb m­agyar mehes­sen ki Amerikába, ellenben minél több magyar jöhessen haza Amerikából. És ügyeljenek főleg arra, hogy a szer­vezet ne kizárólag üzleti szempontok szerint működjék és hogy ne ismét­lődjenek meg azok a kivándorlási üzleti botrányok, a­melyek annak idején éppen a német hajóstársasá­gok ügynökeinek eljárása miatt kelet­keztek és az Adriá­nak is jövedel­meztek. kályha, s a szoba olyan keskeny, hogy a széttárt karokkal fekvő holttest jobbkeze majdnem eléri a kályhát. A fal mellett mindenütt feltámasztott dívány párnák. A kályha mellett egy 60 centiméter átmérőjű fémtálca maradt, rajta a speciális török rétes maradványa. A rétes egy részét el­fogyasztották. A fémtálon és a maradék rétesen néhány vércsepp. A holttest feje mögött a török házból sohasem hiányzó »mangale«, parázstál. A pa­rázs már kialudt, de benne áll még a kávéskanna is, jóformán tele fekete kávéval. A mangale alatt egy tálca hét tiszta kávéscsészével, mellette egy használt csésze. A mangale mögött, a török díványon egy tányéron étel­maradék és egy vércsepp, azonkívül egy félig telt pálinkáspohár, rajta egy véres ujj nyomával. A szobában sehol semmi rendetlenség. A holttest hanyatt feküdt. Arcán, az orr és a homlok összeérésénél egy tojás, mellén egy liz párás pénzdarab. Haja lebontva, de nem kuszában, vérrel van itatva. Nyakán egy rémes vágás. Felső testét rózsaszín trikó fedi, alsó testén »dimije«, a teljesen zárt bugyogó van, lábfeje meztelen. Az orvosi vizsgálat a nyakon lévő vágáson kívül a bal hónaljon erősen vérzett szúrást, mellén a negyedik bordánál egy még mélyebb, az ötödik­nél egy kisebb szúrást talált. A karo­kon véres kéz nyoma. A gyilkosságot a másik szobában alvó Djula nevű vén asszony vette észre, a­ki reggel parázsért akart menni a meggyilkolt asszony szobá­jába. Az asszony a Raska felé nyíló ajtón szaladt a parancsnoksághoz és így maradt zárva az utca felé eső kapu. Djula gyanús vallomása Djula a következőket mondta el a bizott­ságnak: Serifa Belt­aga Agusevics marha­kereskedőnek az özvegye, a­kit Mon­tenegró határán négy hónappal ez­előtt megöltek. Az özvegy teljesen egyedül lakott a házban, s csak néha hívta Djulát, hogy segítsen neki a háztartásban. "Tegnap Djula a tehén húsának feldolgozásával volt elfog­lalva, körülbelül este hatig dolgozott, aztán nyolc éves kis­lányával együtt aludni tért a szobába. Az egész idő alatt állítólag senkit sem látott a házban és sem este, sem éjjel nem hallott gyanús dolgot. Miután a két szoba olyan közel van egymáshoz, hogy ez kizártnak látszik, figyelmez­tette a bizottság állításának a való­színűtlenségére, mire kijelentette az asszony, hogy nagyot hall. Délután ismét kihallgatták, de a vallomás hevében kiesett a szerepéből és sza­bályszerűen válaszolt az egyre halkab­ban beszélő tolmács szavaira. Kis leánya, a­ki félig-meddig hülye és dadog, ugyanazt vallotta, mint az anyja. Házkutatás A futólagos házkutatásnál semmi gyanús dolgot nem találtak. A meg­gyilkolt asszony szobájában sem pénzt, sem ékszert nem találtak, csak a nagy szobában akadtak egy húszkoronás papírpénzre, ott, a­hol az öreg­asszony aludt. A meggyilkolt asszony rokonai közül a tizenhatéves Agusevics Jakab azt mondta, hogy tizenöt napja nem volt Serifánál és ak­kor is csak elszámolás céljából járt ott, mert az anyja nem engedte Se­rifa házához járni. Az áldozat egyik sógora, Agan aga Agusevics állítólag az öcscse halála óta egyáltalában nem beszélt Serifával és fivére, Dzelil aga Agusevics sem tartotta tovább fenn a rokonságot. A közvélemény az Agusevicsek­et gazdagoknak, de kétes jellemű embereknek ismeri. Délután a már-már holtpontra jutott vizsgálat fokozott erővel indult meg. Az öreg­asszony megmaradt vallomása mellett, de új momentum­ként elmondta, hogy a tehenet két mészáros vágta le, azonban ezeket ő már nem látta, mert mire ő a házba jött, a mészárosok már elmentek. Időközben kiderült, hogy Serifa sze­rette a férfiakat és szívesen látta őket vendégül, a­mit azonban nővére, Fata Szej­­ics élénken tagadott. A­ hir cáfo­latára azt is felhozta, hogy sógorá­nak, Agan aga Agusevicsnek a fia, a tizenöt éves Ahhmedin Agusevics férjének a halála óta állandóan az özvegy szobájában lakott, tehát Serifa nem fogadhatott vendégeket. Arra a kérdésre, hogy hol van most Achme­din, így felelt : — Nem tudom, de tegnap reggel, mikor nővéremet meglátogattam, és megkérdeztem, hogy miért csinál rétest, azt mondta, hogy estére Jaka­­bot, a­ki reggel nála volt, és Ahhme­­dint vacsorára várja. Serifa vendégei Fata Szoftics vallomására Jakub és Djula újabb kihallgatása követ­kezett. Djula megmaradt eddigi állás­pontján, Jakub pedig a hulla mellett letett esküjét — miközben egy arcizma sem mozdult meg — még azzal a hetyke kijelentéssel toldotta A szép Serifa halála 6. oldal.

Next