Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)

1916-01-13 / 13. szám

Csütörtök, 1916 január 13. Hamis kártyások a Dam­janich-kávéházban — Az Est tudósítójáról — Varga Sándor detektívcsoportja már hónapokkal ezelőtt figyelte a Damjanich-utca 2. szám alatti Dam­janich kávéházat, a­hol éjszakánként hivatásos kártyások hazárdjátékot ját­szottak a tulajdonos tudtával és beleegyezésével. Két esetben : no­vember 21-én és november 25-én razziát tartottak a detektívek a kávé­házban. Mindkét alkalommal makaót játszottak a kártyások. Legutóbb e hónap 11-én reggel fél hat órakor toppantak be a detektívek a Dam­­janichba. Ezúttal is makaó-játék folyt, de pénzt nem foglalhattak le, mert a játékosok zsebből játszottak. A társaságot igazolás céljából elő­­­­állították a kerületi kapitányságra. Ott az egyik játékos igen érdekes val­­­­lomást tett. Megnevezte azt az em­bert, a­ki többnyire a bankot adja és elmondta azt is, hogy a bankár ren­desen preparált kártyákkal adja a bankot. A kártyák hátsó lapján lévő karcolási jelekből nagyon jól tudja, hogy milyen lapot adott le. Ilyen módon könnyen tudja korrigálni sze­rencséjét és rendesen nyer is. Egy cukorkakereskedő, a­ki most katonai szolgálatot teljesít, 1300 koronát vesztett, egy másik ember 800 koro­nát s mindig a bankadó nyert. Elmondták a játékosok még azt is, hogy a játék mindig úgy kezdő­dött, hogy Rákosi Kálmán, a kávés, egészen új, becsomagolt kártyát bon­tott fel és megkeverte. Néhány keve­rés után a bankadó rendesen azt mondta, hogy pechje van s uj kár­tyát kért. Ekkor a kávés uj csoma­golású, úgynevezett tisztitott kártyát hozott. Ez a tisztított kártya körül­­karcolásos jelzésekkel volt ellátva. A detektívek ezeknek az adatok­nak a birtokában, még ugyanaz nap reggel ismét megjelentek a Damja­­nich-kávéházban s lefoglalták a kasszában levő összes kártyákat, számszerűit 52 csomagot. Az egészen új kártyák kifogástalanok voltak, e tiszteleti kártyák ellenben meg voltak jelölve. Külön-külön jelzése volt az egyesnek, a kettesnek, a hármasnak, a négyesnek, ötösnek, hatosnak, he­tesnek, nyolcasnak, kilencesnek , a tízesnek és a figuráknak nem volt jelzésük. A rendőrség felelősségre vonta Rá­kosi kávést, a­ki azzal védekezett, hogy nem volt tudomása a tisztított kártyák jelzéséről. Azt hiszi, hogy a konkurrencia bosznia­ivé az egész, azt alk­tota, hogy a szomszéd kávés bérelte fel a kártyatisztitóját, hogy kávéháza részére preparált kártyá­kat készítsen s ezt tudva, sikerrel le­leplezhesse. Kihallgatták a kártya­­tisztitót, a­ki tagadta, hogy bárki is a kártyák megjelölésére fel akarta volna bérelni, egyben tagadta azt is, hogy nála készültek a karcolások. Ezideig nem sikerült kideríteni, hogy kit terhel a bűnösség a csalás dol­gában. Kenyérjegyek Budapesttől az északi sarkig Mi lesz a nullásliszt* készlettel ? — Az Est tudósítójától — A­mi a mi mindennapi kenyerün­ket illeti, a főváros statisztikai hiva­tala kiszámította, hogy a kiadott kenyérjegyek és a keny­ér­jegy-rend­szerhez szükséges ötven különböző nyomtatvány előállítására olyan hosszú papirost használtak, a­mely Buda­pesttől az északi sarkig ér. Kiszámí­totta, hogy a kenyérjegyek szelvényei egymás mellé sorakoztatva Buda­pesttől Edinburgig érnének, ha pedig azt a sok kenyeret, a­mit erre ki­adnának, két kilós veknikbe sütnék, egy vonalba kirakva Budapesttől Nisnij- Novgorodig érnének. Igen praktikus felvilágosítások ezek, mert míg egyrészt vérnélküli módszert tartalmaznak Anglia bevé­telére és Oroszország meghódítására, másrészt a tudomány diadalát is előbbre vinnék az északi sark igazi pontos felfedezésével, a­hol ezentúl Nemo kapitány foszlott lobogója mellett egy óriási budapesti kenyér­­jegy hirdetné közélelmezésünk dia­dalát. Ennyit a kenyérről. A­mi a kenyér­­jegyet illeti, megállapíthatjuk, hogy tényleg elég ügyesen és gyorsan hoz­tak forgalomba. A lebonyolítás simán folyik, noha majdnem mindenki igénybe veszi, még azok is, a­kiknek nincsen erre szükségük. Ennek e lehető elkerülésén kell hogy segítsen a liszt összeírás és a lisstkészletek fel­kutatása, melynek előkészítő mun­kálatai most folynak. Egy érdekes kérdés merül fel, mely a bevallandó lisztek minőségén fordul meg. A főváros ugyanis kimondotta, hogy a második liszt és kenyérjegyet csak azok kapják meg, a­kiknek nincs készletük, a­kiknek viszont készletük van, azoknak csak akkortól jár új ke­nyérjegy, a­mikor a személyükre tör­vény szerint kiszámított készletnek elfogynia szabad. Már most ebből a következő eset állhat elő. Egy négy­tagú családnak van ugyan egy zsák lisztje, de az nullás liszt, kenyeret eddig a péknél vásároltak. E család­nak csak tizenegy-tizenkét h­ét múlva jár liszt és kenyérjegy, addig sem korcsmában, sem péknél, sem vendég­lőben nem kapnak kenyeret és saját fan­táziájukra van bízva, hogy mikép old­ják meg a kenyérkérdést a nullás liszt­­bők A fővárosnál is gondolkodnak az ilyen komplikációkon s egyelőre két­féle megoldásról van szó: vagy a pékeket fogják felhatalmazni, hogy a nullás lisztet megfelelő mennyiségű kenyérre cseréljék be, vagy pedig az ily egynemű lisztkészlettel bíró ház­tartások családtagjai bizonyos részé­nek már most folytatólagosan kiad­ják a kenyérjegyet, a lisztkészletüket pedig ennek megfelelő mértékben hosszabb ideig elegendőnek tekintik. Valószínű, hogy az utóbbi megol­dást választják, mert a liszt mint csereérték nemcsak közegészségi te­kintetben megbízhatatlan, hanem tes­sék elképzelni, hogy a találékony és pajzán pestiek milyen új lisztpótló anyagokat találnának ki, s mennyi malter, féderveisz és gipsz cserélőd­nék be kenyérre ? ! Gyersicsnőkre szükség lesz ! Első Orszá­gos Gabelsberger­ Szakiskola Hegedűs Sán­­dor-u. 7. Kereskedelmi szaktanfolyam. !). oldal Repülőhadak újra támadják Szalonikit A szövetséges seregek viszálykodása a megerősített városban .Szófia, január 11. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Szalonikiból tegnap egy feltétlenül illetékes személyiség érkezett Szófiába, a­ki ott a központi hatalmak egyiké­nek képviseletében bizalmi állást töltött be. Az utolsó napok esemé­nyeiről és az általános helyzetről a következőket mondotta nekem: A végzetes repülőtámadás — A december 30-iki repülőtáma­dásban hat német aeroplán vett részt. Ezek közül három kétfedelű, három pedig egyfedelű volt. Midőn először repültek el az angol és a francia tábor fölött, nem dobtak bombákat. Három repülőgép a tábor fölött ma­radt és az ellenséges állásokat kutatta, a másik három pedig a tenger fölé repült, hogy a hadihajókat bombázza. Az entente ütegei megszólaltak minden oldalról, de eredménytelenül., A repülők csak akkor kezdték meg a bombázást. Az entente hadvezetősége sem tagadta, hogy a légi támadásnak számos áldozata volt, hiszen ez a kö­rülmény inkább alkalmas volt nekik arra, hogy letartóztassák az ellenséges államok konzulait és alattvalóit. Mint ismeretes, a légi támadás azóta fo­kozott mértékben ismétlődött. Január hatodikait 20 repülőgépből álló repülő­­flotta jelent meg a szalonikii tábor felett és azóta valószínűleg újabb támadás is történt. Érdekes jelenség, hogy a szalonikii nagy csatának első csetepatéi a levegőben játszódtak le. A szerb titkos rendőrség — A­mi a városi életet illeti, letar­tóztatták a központi hatalmak és szövetségeseik minden alattvalóját, a­kiket a szerb kémek mint gyanúsakat feljelentettek. A szerb titkos rendőrség kezdetben együtt­működött a görög rendőrséggel, de az angolok és fran­ciák nem bíznak a görög rendőrség­ben. Ezért az utóbbi időben saját rendőrséget létesítettek és ennek ren­delték alája a szerb titkos rend­őröket is.­­ Szalonikiben úgy érzi magát az ember, mint egy meghódított vá­rosiján. A helyi hatóságok háttérbe vannak szorítva és az igazi hatalmat az angolok és franciák által létesített hatóságok gyakorolják. Az épülete­ken angol és francia zászlók lobognak. Arra a kérdésre, hogy sokan kiván­­doroltak-e Szalonikiből, tagadó vá­laszt kaptam. A megvetett görögök — kezdetben csak húszezer angol volt Szalonikiban és négyszer annyi francia. Ez a körülmény nagyon el­kedvetlenítette a franciákat, de azért a helyükön maradtak, mert azt a fel­fogást vallották, hogy Franciaország becsületéről van szó, mert Francia­­országnak hálásnak kell lennie Szerbia iránt. A franciák és angolok között a viszony egyáltalában nem tekinthető bajtársinak. Inkább csendes bizal­matlansággal viseltetnek egymás iránt, kölcsönösen nem tisztelik egy­mást és csak abban egyeznek, hogy igazán sértő módon mutatják ki megve­tésüket Görögország és a görög hadse­reg iránt. Az angol és francia tisztek jóllehet utasítást kaptak arra, hogy a görög tiszteket katonai tisztelet­­nyilvánításban részesítsék, sohasem köszöntik azokat. E­miatt Zum­bak­­kisz görög tábornok panaszt is tett az entente hadvezetőségénél. A Szalonikiban lévő szerb csapa­tok száma csekély. Utakat készítenek, árkokat ásnak, de mint kombattán­­sok nem jöhetnek tekintetbe. Szerb tiszt csak néhány van itt, ezek közül csak azokat osztották be, a­kik görö­gül értenek, vagy pedig jól ismerik a terepet. Ma már a görögöket valósággal megtűrt elem­nek tekintik Szalonikiban. A gyűlölt entente — Az entente-csapatok előkészületei közül érdekesek azok, a­melyeket az orfanói öbölben tettek. Itt eddig össze­sen hat katonai hidat emeltek. Orfanó­­ban eddig főleg lőszert és élelmiszert szállítottak partra, újabban azonban a Gallipoli félszigetről elvont csapato­kat is idehozták. Ezek a csapatok meglehetősen siralmas állapotban van­nak. A katonák többnyire ezt a szót hangoztatják: a tüzes tenger, mert Gallipoli ezt jelentette számukra. A Görögországban partraszállított angol csapatok száma hatvan-hetven­ezerre, a franciáké pedig kétszer­­annyira rúghat. A szállítások még mindig tartanak, de minél többen jönnek, annál inkább csökken a görögök franciabarát érzelme. Venis­zelosz joggal mondhatta, hogy egy hadosztály francia katona megjele­nése elegendő lesz arra, hogy a gö­rögök szimpátiáját az entente részére biztosítsa. Ez talán igaz volt, de annyi bizonyos, hogy a nagy entente­­sereg jelenléte, a­mely talán nagyobb, mint az egész görög hadsereg, óriási visszatetszést és idegenkedést szült még a franciabarát görög tisztikar körében is. Szaloniki megerősítéss —Szalonikiből három vasúti fő­vonal vezet az ország belsejébe. Az egyik Monasztir, a másik Gevgheli, a harmadik pedig Doiran felé. A szaloniki —doirani vonalon az első állomás Salmanli, azután következik Sarigel, majd Kilindir, azután jön Doiran. Az entente-csapatok első megerősített vonala négy kilométer­nyire van a várostól Szaloniki és Salmanli között. Ezt a rendkívül megerősített vonalat az angolok védik. Az itt levő dombos vidék kitűnően körül van bástyázva és nagyszerűen meg van erősítve az esetleges de­fenzíva céljába. Salmanli és Sarigel között húzódnak a francia lövészár­kok, a­melyek még nincsenek telje­sen kiépítve, de nagy előkészületek folynak és különösen nagyszerű össze­kötőárkok és földalatti állások ké­szülnek. A földalatti állások főként arra szolgálnak, hogy a lövészárkokban elhelyezett ágyuk állását könnyen

Next