Az Est, 1916. január (7. évfolyam, 1-31. szám)
1916-01-23 / 23. szám
2. oldal. fr » ■■ * m BBfiSa vasárnap, 1916 Január 25. Találkozás Ferdinánd királylyal a Balkán-vonaton — Az Est tudósítójától — Egyik alkalmi tudósítónk, aki az új Balkán-vonattal Konstantinápolyból Budapestre utazott, abban a szerencsében részesült, hogy az út egy szakaszán útitársa lehetett Ferdinánd bolgár királynak, aki magyarul beszélgetett vele. Érdekes útikalandjáról a következőket írja nekünk : ... Kodecs állomás előtt kire terjed, hogy a bolgár cár a trónörökössel együtt szintén velünk jön Nisig. Egy pár úr és katonatiszt társaságában száll fel az expresszre! Öt perccel később hatalmas alakja minden kiséret nélkül feltűnik kupénk ajtajában. Felugrunk valamennyien. Németül érdeklődik a felség: — Wohin fahren die Herren ? (Hova utaznak az urak ?) — Neten Berlin, Majestät ! — felelik a többiek egyhangúlag. Én hallgatok. Felém fordul és egyenesen hozzám intézi a kérdést : — Und Sie, mein Herr ? (És ön, uram ?) — Nach Budapest, Majestät ! — mondom szerényen. A felség elmosolyodik és kifogástalan magyarsággal érdeklődik tovább : — Igy-e bár magyar ember ? — Az vagyok, felséges uram,— felelem büszkén. Utitársaim mereven állanak, de a felség fesztelenül beszélget velem tovább. Magyarországról érdeklődik, majd befejezésül hozzáteszi : — Isten segítségével mégis sikerült elérnünk, hogy ezzel a vonattal újra összekapcsolhattuk a szövetséges nemzeteket. Egy alagútba érünk ; a sötétben hallom a felség búcsúszavát: •— Isten önnel ! Mire újra kivilágosodik a király már leszállt a vonatról. A székesfővárosi sütőiparosok köre őszinte nagy fájdalommal jelenti, hogy szeretett alapítótagja NCmES 16HAC nagykereskedő, a cs. és kir. 4. hegyitüzérezred hadiönkéntese katonai szolgálatának teljesítése közben szerzett súlyos betegségben elhunyt." Kedves, szeretett rémének emléke örökké fog élni közöttünk. A kör tagjai együttesvonulásra f. hó 23-án délelőtt 10 órakor gyülekeznek a kör helyiségében, hogy utolsó útjára elkísérjék. Béke és áldás hamvaira. . Fájdalomtól lesujtotan mélyen szó . 3 morodott szivel jelentik alulírottak, hogy ki a legjobb testvér, ill. sógor és rokon Tubiffz ír nagykereskedő, a cs. és kir. 4. hegyitüzérezred hadiönkértesi katonai szolgálata közben szerzett súlyos betegségben verényteljes életének 41-ik évében, Budapesten meghalt. A megboldogult, hült tetemeit folyó hó 23-án vasárnap délelőtt 11 és fél órakor fogják a rákoskeresztúri izr. temető halot Itas házából örök nyugvó helyére kisérni. Korán kettétört életéért adassék neki zavvartalan pihenés. Budapest, 1916. január havában. Róza: özv. Hoffmann Gyuláné, Mina:férj. Weltmann Sámuelné, Paula: férj. Aczél Sándorné, Regina: férj. Ligeti Zsigmondné, Laura: férj. Nagy Bernátné, Nemes Jeni testvérei. Weltmann Sámuel, Aczél Sándor, Ligeti Zsigmond, Nagy Bernét, Schneller Mór sógorai. Nemes Jenőné szül. Hecht Ilonka sógornője és az egész gyászoló rokonság. 30-4© ezerre becsülik a montenegrói hadsereget A montenegrói hadsereg Betege vérzésének részletes Sarajevo, január 20. (Az Est haditudósítójának távirata) (A sajtóhadiszállás jóváhagyásával) A Montenegróban kötött fegyverszünetről és a legutóbbi eseményekről a következőket tudtam meg : Mikor csapataink tizenharmadikán délután bevonultak Cetinjébe, általánosan feltűnt, hogy a lakosság barátságosan és szívélyesen üdvözölte őket. Már este megjelentek a parlamentnltek, akik több a béketárgyi lapokra tettek javaslatot, később pedig elhozták a valamennyi montenegrói miniszter által aláírt, a mi követelésünknek meg,felelő, feltétlen fegyverletétel elfogadását. Erre az egész vorálon megszüntették az ellenségeskedést és a délnyuugaton átig elért vonalat, tehát a rijeka—virpazári vidéket jelölték ki demarkációs vonalnak. A fegyverletétel módozatairól meg Adott tárgyalást Celinében a mi részünkről kizárólag a hadsereg képviselői vezetik. Nehéz kérdések megoldásáról van szó, így többek között a montengróf katonák eltátásáról és elhelyezésről. A telefon és a táviróvonal hiányosságai sok nehézséget okoznak a montenegrói kormánynak, amely csak nagy fáradsággal tudja eljuttatni a harcvonal minden részébe a fegyverletételre vonatkozó parancsot. A tárgyalások tehát hosszabb időt vesznek igénybe. A montenegrói hadsereget jelenleg harminc negyvenezerre becsülik. Dr. Wirth A vizkereszti csata a bukovinai határon Az orosz vezérkar elhallgatja a bukovinai harcokat Cseritoti, január 22. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Három napi félbeszakítás után , hó 18-án, kedden, este tíz órakor kezdődött a besszarábiai határon a második csata, amelyet vizkereszti csatának neveznek, mert orosz vízkeresztkor kezdődött. Ezek a harcok hevességben felülmúlták az összes eddigieket. Az ágyuharc kedden éjjel tíztől szerdán délután háromig tartott egy másodpercnyi szünet nélkül. Az oroszok a legnehezebb kaliberű japán hajóágyukat használták és roppant mennyiségű kézigránátot pocsékoltak el. Csernovic csak úgy zúgott a fülsiketítő, mindent megrázó ágyudörejtől. Az oroszok pergőtüzébe a mi nehéz ágyúink megsemmisítő tüze vegyült. Mindazáltal az ellenség tizenhat-, sőt tizennyolcszoros sorokban hajtotta előre támadó oszlopait. Az ellenség rohamozó csapatainak egész századait belű szerint megsemmisítettük. Az oroszok holttesteken és sebesülteken át kétségbeesett kísérleteket tettek arra, hogy állásaikhoz közeledjenek, de vagy kézitusában semmisítettük meg, vagy az ágyúink által méteres mélységben feldúlt talajba temettük őket. A rohamozó oszlopok behatoltak ugyan egyegy állásunkba, de tíz percnél tovább sohasem maradhattak ott. A harctér felett sűrű füstfelhők terjengtek, amelyeket szakadatlanul felvillanó tűz világított meg. Az orosz vezetőség, úgy látszik, teljesen eszét vesztette. Az áldozatok hekatombái ellenére is szakadatlanul kiképezetlen legénységet indított rohamra, amelynek még soha fegyver sem volt a kezében. Tizenhét óráig tartó harc után, amelyben az ellencég megbízható becslés szerint nyolcezer embert vesztett halottakban és sebesültekben, a küzdelem hevessége alábbhagyott. Az elkeseredett gyalogsági támadásokkal szemben újból kitűnt vitéz védelmezőink hősiessége. Tizenegy rohamot vertek vissza és végül maguk mentek át támadásba. Az ellenség ez alkalommal is súlyos veszteségeket szenvedett és hatszáz foglyot veszített, köztük a második orosz lövészhadosztályból való katonákat is. A hadifoglyok nyilatkozata szerint egyes orosz osztagokból csak hatnyolc ember tért vissza. W. Gy. Stockholm, január 21 (Az Est rendes tudósítójának távirata) Az orosz vezérkari jelentéshez, amely három nap óta azt közli, hogy a harcvonalon nem történt változás, január 17-én ezt a megjegyzést fűzi a Djen : * — Katonai szaktekintélyeink nem hisznek annak a jelentésnek, hogy a harctéren nyugalom van, mert szerintük csak a rigai és a dünaburgi harcvonal csendes, ellenben a délkeleti harctéren, különösen a Strupánál és Csemovicnál tovább tartanak a mi erős támadásaink. A főhadiszállás lakonikus rövidségű közleményei azt bizonyítják, hogy offenzívánk, az ott folyó véres küzdelmek eredménytelenek maradtak. A délkeleti harctér most a legfontosabb, de már aligha történhetik valami, mert közben a németek(?) ott erős csapatokat vontak össze. Bryk. Temetetlen holttestek a bukovinai harctéren Bukarest, január 22. (Az Est rendes tudósítójának távirata) Mihaileniből jelentik a Dimineacának, hogy odaérkezett utasok elbeszélése szerint a Bukovina határán történt harc rendkívül véres lehetett az oroszokra nézve. Nagy területen még mindig halmokba rakva, temetetlenül hever ezernyi orosz holttest. Ugyanennek az újságnak jelentik Mamornicából január huszadiki kelettel, hogy a besszarábiai fronton a két napi rettentő ágyúzás után nyugalom állott be. Egy román hivatalnok, aki a besszarábiai határról érkezett, elmondotta, hogy az óriási támadás, amelyet az oroszok a cár parancsára kezdtek, a magyar és osztrák csapatok megtörhetetlen ellen-állása miatt meghiúsult. A pétervári angol nagykövet az entente eddigi sikereiről Bukarest, január 21. (Az Est rendes tudósítójának távirata) A pétervári Vesztek - ügynökség közli azt a beszédet, amelyet Sir Buchanan angol nagykövet szerdán a pétervári angol kolónia banketjén mondott. — A szövetségesek — kezdte az angol nagykövet beszédét — lassan haladtak előre (!), de mégis nagyobb az ellenállóképességük, mint a magyaroknak, osztrákoknak és németeknek. Anglia nem is fog késni, hogy őket fölülmúlja. Minden múló nap fokozza (!) a mi erőnket és hadiszerünk bőségét. Ha most óriási erőnket ki fogjuk fejteni, tudományosabb szempontok fognak vezetni bennünket, mint a múltban. Mi ki fogjuk javítani a múlt hibáit és jobban fogjuk erőnket kiaknázni, mint eddig tettük. — Gallipoli kiürítése egyike volt a legfényesebb haditesteknek, amelyeket valaha háborúban végrehajtottak.Az ottani hadművelet sikerét dicső flottánknak köszönhetjük, továbbá tisztjeinknek, akik a haditett mesterei voltak. Seregeink elhagyták Gallipolit, hogy másutt hasznosabb csapást mérjenek az ellenségre. A félsziget kiürítése nem jelenti egyáltalán, hogy eredeti célunkat föladtuk volna. Buchanan ezután megemlékezett Oroszország nagy áldozatkészségéről s azt mondta, hogy Oroszország is a győzelemig fog harcolni s hogy »nagy tetteit« csak a hadi szer hiánya miatt kellett megszüntetnie. Fejtegette azután az angol flotta múltját, bizonyítgatva, hogy Anglia a tenger ura és hogy ő fogja a háborút véglegesen eldönteni. A nagykövet beszédjét ezekkel a szavakkal fejezte be : Oroszország és Anglia közös érdeke, hogy megfékezze a romboló németséget s megakadályozza azt, hogy a világkereskedelem német kézbe jusson. llitz nagy bar ma este megnyílik! Zongorák, legelőnyösebben KoMácséZia vaskolhűtek hírneves zongoratermeiben Bpest, Vilmosnfatlmiai. «