Az Est, 1920. január (11. évfolyam, 1-27. szám)

1920-01-07 / 6. szám

y. oldal. — Árvíz fenyegeti a volt német császár lakását. Húgából jelentik: A Rajpa áradása következtében az amerongeni kastély is veszélybe jutott. Avolt német császár otthona körül serényen dolgoznak gátak építésén. Az exuralkodó maga is részt vesz a munkában. Ha az ár még néhány centiméterrel emelkedik, akkor a kastély földszinti helyiségei víz alá kerülnek. Elfogtak egy veszedelmes kommunistát. A rendőrség letartóztatta Bella József volt kommunistát, aki a proletárdiktatúra alatt zászlóaljparancsnok volt. Ő volt az, aki a bommán kitörése napján lefegyverezte a kispesti rendőrséget. A kommün alatt a beszolgáltatott fegyverek és vadászfegyverek az ő kezelésére voltak bízva és megengedte, hogy azokat illetéktelen emberek széthordják és elprédálják. Osztály- és felekezet elleni izgatással is vádolják. Bellát a rendőrség átadta az ügyészségnek. — Az első rendőrnap eredménye. A tegnapi első rendőrnap nagyszerű eredménynyel végződött. A közönség mindenütt a legnagyobb örömmel adakozik a rendőrök segítésére és az anyagi eredmény mindenképpen megfelel a várakozásoknak. A tegnapi gyűjtésekkel még nem számoltak el, csupán a közvetlenül a bizottsághoz érkezett nagyobb eredmények ismeretesek eddig. Ezeknek összege körülbelül százhetvenezer korona. Ebből Szaczelláry György 10.000 koronát, Fedák Sári 8000 koronát gyűjtött a Gresham-bárban, Major Henrik ugyancsak a Gresham-bárban 9000 koronát és 1000 frankot. A Magyar Általános Kőszénbánya r.-t. 10.000 koronát adott Kosáry Emmy, Csortos Gyula, Király Ernő és Buttykay Ákos, valamint több művésznek a Ritzben rendezett művészi estélye 30.000 koronánál többet jövedelmezett Bellaághné jóslása 14.000 koronát, az Astoriában Nagy Endre, Medek Anna, Mátray Erzsi és a többi művésznek az estélye 20.000 koronánál többet hozott Ma este a kávéházakban, éttermekben és egyéb helyeken tovább folyik a gyűjtés. — A kereskedelemügyi miniszter program beszéde. A józsefvárosi KV II. választókerület választópolgársága ma délelőtt tartotta jelölő gyűlését az Omnia-mozgófényképszínház helyiségében. Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter, a XVII. kerület nemzeti középpárti képviselőjelöltje ez alkalommal fejtette ki programbeszédét, amelynek meghallgatására eljött az egész pártvezetőség, továbbá ott volt Lánczy Leó, báró Ghillány Imre volt földmivelési miniszter, báró Perényi Zsigmond, báró Kürthy Lajos stb. Glück Frigyes pártelnök üdvözölte a közönséget. Heinrich Ferenc kereskedelmi miniszter azzal kezdte programbeszédét, hogy rövid történelmi áttekintést vetett a négyéves világháborúra, a forradalomra, ecsetelte a bolsevizoruis szörnyűségeit, majd a mai állapotokat ismertette. Szólt az óriási nyersanyaghiányról, nincs gép, szén, fa és ami a legfájóbb, nincs élelmiszer. Első gondunk a rend és a belső béke helyreállítása legyen. A boszu gondolatát el kell távolítani s mindennek az az alapja, hogy szigorú és igazságos rend legyen az országban. Erős a reményünk a nemzeti hadseregben s annak nemzeti érzésű vezetőiben. Minden iskolában a vallásoktatás kötelező voltát követeli és a tanulói testület gondos megválogatását. A jövendő munka bázisa szerinte az őstermelés fokozása, fejlesztése és az ipar és kereskedelem kiépítése. Olyanok jussanak földhöz, akik arra rászorulnak Magyarországnak a belterjes gazdálkodásra kell áttérnie. Nagy súlyt helyez a gazdasági gépek beszerzésére és a használatban levők általánosítására. Biztosítani kell a kisipar és a kézműipar virágzását is. Az ipartörvény revízióját, a kereskedelmi és iparkamarák reorganizációját is programjába vette, úgyszintén a munkáskérdés helyes megoldását is. A miniszter beszédét többször helyesléssel és éljenzéssel szakították félbe, utána pedig lelkesen megéljenezték. A programbeszéd után nagy lelkesedéssel kiáltották ki Heinrich Ferenc kereskedelmi minisztert a XVII. választókerület képviselőjelöltjévé. A fővárosi közmunkák ügye Szeptemberben elhatározta a kormány, hogy a legsürgősebben elvégzendő közmunkákra száz millió koronát szavaz meg, amelyből a fővárosban teljesítendő közmunkákra 18 millió korona jut. A főváros a kormánynyal folytatott tárgyalások alapján elhatározta, hogy a közmunkákat házi kezelésben végzi. Erre vonatkozólag meg is tettek minden szükséges intézkedést. A közmunkák legnagyobb részét azonban, noha a szükséges összeg a főváros rendelkezésére áll, mégsem kezdhették meg, minthogy sem szak-, sem földmunkások nem jelentkeztek. A főváros tanácsa most ezért az állami munkaközvetítőhöz fordult és reméli, hogy ma, amikor csak Budapesten 150.000 munkanélküli van, az a néhány száz munkás, aki a munkák elvégzéséhez szükséges, mégis csak jelentkezni fog. Halálra ítélték a Király-utcai rablót — Az Est tudósítójától — Ma délben fél tizenkét órakor újab halálos ítéletet hirdettek ki. Tegnap "kezdte meg a statáriális bíróság Tóth Miklós ügyének a tárgyalását, aki behatolt Goldblatt Simon király utcai ékszerész üzletébe és ott rablás kísérletét követte el, menekülés közben pedig rálőtt Kapusi Ferenc éjjeli őrre. Ma délelőtt tizenkét órakor hirdette ki az ítéletet Langer táblabíró, a rögtönítélő bíróság vezetője. Fél tizenkét órakor vezették be a vádlottat, aki folyton sírt. Háromnegyed tizenkét órakor bejött a bíróság és Langer táblabíró felolvasta az ítéletet, mely bűnösnek mondja ki Tóth Miklóst a rablás bűntettének kísérletében, mivel azt megkezdte, csak nem tudta befejezni, azonkívül bűnösnek szándékos emberölés kísérletében, mert az éjjeli őrre menekülés közben rálőtt és ezért összbüntetésül halálra ítélte. A mikor az elnök a halál szót kiejtette, Tóth Miklós megrázkódott és Bálint főállamügyészhelyettes intett az őrnek, hogy fogja meg. Erre az őr odalépett és átfogta a halálraítéltet. Mikor az indokolásra került a sor, Langer táblabiró szólott a halálraítéltnek, hogy üljön le. Tóth ülve hallgatta végig a hosszú indokolást és folyton zokogott. »Három csésze tea« a Belvárosi Színház pénteki újdonsága. Égi? citrom 10 fillér, de Apolló citronparló-tablotát használ, mely mindenütt újra kapható. Gyártja »Pharmacia« Gyógyszergyár, VII., Dembinszky u. 4.Tel. 1. 64-69. « ^Sfvényt Oglu,m VII., Rákóczi-út 54. smdm Szerda, 1920. január 7. Támadás a kisgazdapárt és a keresztény pártok választási paktuma ellen V — rAz Est tudósítójától —* 'A Keresztény Nemzetisz Egyesülés Pártjának és az Országos Földmivelő- és Kisgazdapártnak kikül' '«tál»» dött bizottságai a kisgazdapárt helyiségében ma délelőtt 11 órakor ismét összeültek, hogy a két párt készülő választási paktumát nyélbe üssék. Mindkét oldalon remélik, hogy ez a megegyezés létre fog jönni, bár ma még több olyan kerület van, amelyre mind a két párt igényt tart és amelyből egyik sem akar engedni. Mint már megírtuk, főképpen a dunántúli kerületek nagy részében sikerült eddig megegyezni és pedig oly módon, hogy 33 kerületben az egyik, 33- ban a másik párt állít jelöltet. Mintegy 10—15 kerület volna még hátra, amelyekre nézve szintén paktumot óhajtanának, kötni, az összes többi kerületekben pedig nem korlátozzák a választási agitáció szabadságát. Mindazokból a szempontokból, melyek ehhez a paktumos tárgyaláshoz fűződnek, csak kívánni lehet azt, hogy a megegyezés a két párt között jöjjön lébe. Az erők egyesítése, melyet a magyar politikusok már a béke idején is oly sokat hangoztattak, soha nem volt kívánatosabb és hivatottabb cél, mint ma, melyre törekedni a pártoknak és politikusoknak legnemesebb feladata lehet Minden egyébtől eltekintve, már ebből a nézőpontból is mi csak helyeseljük azt, ha az egy blokk két pártja végre őszintén és fentartás nélkül megegyezik egymással és ezt az óhajtásunkat igyekeztünk kifejezésre juttatni Az Est tegnapi vezércikkében is. Hozzátettük ehhez azemlített cikkben, hogy mi a magyar föld népének képviseletét is szívesen látjuk az új parlamentben. Mi tehát a megegyezés mellett vagyunk és ezen a ponton szembe kerül velünk a Központi Katolikus Sajtóvállalat reggel megjelenő orgánuma, amelynek ellenszenves és programjába ütköző mindaz, ami megértést, megegyezést, nyugalmat, kialakulást, megszilárdulást jelent. Hirdetni természetesen ő is a megegyezést hirdeti, azonban nyomban félreveri a harangokat, mihelyt a megegyzés valódi tényével vagy kísérletével kerül szembe. Ma reggeli számában félremagyarázásokkal és hazugságokkal teli cikkben hördül föl az ellen, hogy a földműves törekvések is találnak nálunk megértésre, majd így kiált föl: — Nem szabad lehetővé tenni semmi módon, hogy a keresztény blokk egysége egy éhes szemekkel leső ellenséges szövetséggel szemben csak a legcsekélyebb mértékben is megbontassák. E patetikus felkiáltással szemben vállalkoznunk kell arra, hogy kissé felrázzuk ennek a destruktív újságnak szunnyadó memóriáját és figyelmeztessük arra, amit huszonnégy órával előbb, vasárnap reggeli számában írt Rubinek miniszter újévi beszédéről és a kisgazda pártlapról, az Új Barázda-ról és amelynek egyes részei így hangzanak: — Itt kellett volna kezdeni a cá-í falatot, tisztelt Uj Barázda és a pártban kellett volna kezdeni a higgadt* ságot, ahol a miniszter jelenlétében vasalt nadrágos, monoklis kisgazdák raccsoltak arról, hogy : »X Hallech uchszit« — Mert Haller nem uszít, tisztelt Uj Barázda! A »szeressük egymást« jelszó helyes és követendő, de mind a két félre nézve kötelező szabály, amit nem lehet és nem szabad úgy értelmezni, hogy egyfelől a kisgazda és földmivelő néppel elhitetik, hogy mi ellenségei vagyunk, mi pedig a könnyelmű ráfogásokat zsebrevágjuk a szeretet nevében. Mélységesen téved az Új Barázda vagy bárki más, aki azt hiszi, hogy neki privilégiumai vannak a kisgazdákra és a fölmivesekre. Tiltakozunk az ellen, hogy Rubinek miniszter urat vagy akár nagyatádisokorópátkát azonosítsák a magyar falu népével azon a címen, hogy aki velük vitába száll, az a falu népét támadja meg. Ebből a megtévesztési taktikából elég volt. Haller István is, a keresztényszociális párt és a régi néppárt is sokkal régebben dolgoztak, küzdöttek a keresztény - magyar kisgazdák és földmívelés érdekében és velük együtt, mint sokan, akik most magukat a falu népének kizárólagos tulajdonosául játszszák ki a szent konjunktúra nevében. — Jogunk van tiltakozni az ellen, — írja tovább — hogy az Uj Barázda és vidéke mint szabadalmazott kisgazda- és földművesérdekeltség akár a Haller, akár a keresztény párt politikáját kisgazdaellenesnek feltüntetni merészelje. Tehát csak higgadtan! Újságíróknak csak úgy, mint pártvezéreknek meg kell tanulniok, hogy aki üt, annak visszaütnek. Meg fogja majd idővel tanulni ezt az Új Barázda is, ha egy kissé kinő majd a bölcseségfoga. Ebből az idézetből látható, hogy - ~ a nagynehezen összeforrott magyar közéletet szeretné ismét részeire robbantani, mint ahogy most akar éket verni a két párt közé, ilyen gyűlölködő hangon rontva neki Rubineknek, a másik párt orgánumának és az egész kisgazdapártnak. Erre különben ma néhány sorban felelt az Új Barázda és mondja többek között a következőket: „Sokorópátka és Nagyatád talán nem az egész kisgazdatársadalom, de kicsi hijja. És ha laptársunk olyan kemény dióba harapdál, mint a kisgazdák és földmivelők keresztény pártja, félő, hogy mire a mi bölcseségjogunk kinő, az ő fogai már kihullanak.“ Ezek után megkérdezzük ezt a központi — __ - -~rf -— ~~. orgánumot : mit akar azoktól, akik teljes jóhiszeműséggel • és elfogulatlansággal kívánják a megegyezést, a békét, minden vonalon a konszolidációt ? mit vagdalódzik arrafelé, ahol nem áll más, mint a nemzet tiszta érdeke, holott, mint látjuk, gyűlöletének mérgét tulajdonképpen nem ellenünk, hanem mindazok ellen szeretné felhasználni, akiket blokkbeli testvéreinek nevez és akiktől nem világszemléleti különbségek, hanem kenyéririgység és mandátumféltés választja el csupán. Olyan szempontok ezek csakugyan, amelyekért érdemes volna ismét robbanásokat és derolációt felidézni ? Kiadótulajdonos: Az Est lapkiadó r.-t. Igazgató: Sebestyén Arnold.