Az Est, 1920. május (11. évfolyam, 105-129. szám)

1920-05-26 / 125. szám

Budapest, 1920 * SzQfdCL * május 26. Előfizetési drafts Kg»* * napra „ »«.— kormnm J/egvediore to.—korona fHioro Hfl.- korona ggisztere........,2So.~ korona Külföldre I Héra ao.— korona Egyes számára 1 korona. V v.T Politikai napilap •» Felelős szerkesztő .* Miklós Andor XI/ évfolyam * 125. szám. PUI. koratat.Brunsébot-kSra**, Kladákbatatt *fr/, Zrzstbot’kSrat IS—SO.tt. flik-kladéhloatalokt O., Ollmet esdszdrtat 14. MM ét I1>* Vdcl.utaa ti. tOtok t /, kohtntnrkt t. Vérrel Írott Ezerződéstyre, kötelezték el magukat a kitét vezérek Pusztaszeren, holgy Árpád fejedelmünket felisküdt elismervén, hazát, államot és jogrendet teremtenek a középkori népvándorlás feldúlta puszta tereken. Tintával Írott szerződésben fogja a magyar kormány junius negyedig kén elismerni a győző jogát, felfogadni a csapást, amelyet a durva erőszak mért ránk. Vájjon a vér hatósabb, vagy a tinta? A vér különös egy nedű, mondja Mefisztó Fausztnak, mikor alkut köt a nagy bűvész-* mester halhatatlan részére. A Vérnek varázsereje van, és ama Vércseppek, amelyek Pusztaszeren ,az áldozótálba folytak, hogy a szóba foglalt, soha írásban le nem kötött szert megpecsételjék, olyan csodalékonyak, mint Szent Januárius legendás vére. Ezer esztendőnél több idő kellett hozzá és tengere a vérnek, a könynek, a verítéknek, hogy ezt az országot megépítsük, megerősítsük, felvirágoztassuk és soha széjjel nem bontható egységgé forraszszuk össze. Egy pillanat elég ahhoz, hogy XIV. Lajos X X XIX X Grand Trianonjának tükrös termében aláírjunk egy okmányt, amely ezt az országot lerombolni, végképp elgyöngíteni, elhervasztani és ízekre szaggatni van hivatva. Vájjonerősebb a röpke pillanat az ezer évnél? Vájjon egy kormány, a kormányok egymást felváltó hosszú sorában csak egy szám, a maga aláírásával vállalhatja-e sorsunk ily, szörnyű megpecsételését? A kormány világos tudatában van annak, mit kell cselekednie, mi szörnyű terhet rak vállára a pillanat kényszere, mily borzasztó volna a felelőssége, ha az aláírás megtagadásával állandósítaná a háborús állapotot Európában és nyakunkra zúdítaná a külső és belső anarchiát. De tudja azt is, hogy az lehetetlen neki sincs hatalmában. Az ország feldarabolása, a nemzet megbecstelenítése és megfojtása pedig lehetetlenség. A szív , az ész nem fog tudomást szerezni arról, amit a kéz ír és aláír június negyedikén a Versailles Grand Trianonban. y Apponyi Nyilatkozata a béke aláírásáról és a magyar jövőről ír kormánynak arról az elhatározásáról, hogy kész a békét aláírni, a következőket mondotta. — A kormány nem járhatott el másképpen. Ez volt az egyetlen út, amelyen haladhattunk, nehogy egész állami létünket va banque játékkal kockára tegyük. Nem lehetett tekinteten kívül hagyni azt a kedvező fordulatot, amely az entente vezető körei hangulatában is mutatkozni látszik, nem vezető körökben pedig már láthatólag meg is nyilatkozik, amely hangulat nyomban visszafordulna ellenünk, ha mi megtagadnék a békeszerződés aláírását. Ismétlem: komoly és az ország érdekeit becsületesen szem előtt tartó kormány nem tehetett másképp. A jövőt illetőleg elég biztatók számunkra mindazok a sorokban és a sorok közt látható ígéretek, amelyeket a béketanács kísérő jegyzéke felkínált szájúitokra. Dolgoznunk kell és elsősorban főleg erős belső konszolidációra kell törekednünk, hogy a kínálkozó és biztatást jelentő kivezető út nyitját megtaláljuk. Ha belül egységesek vagyunk, ezzel csak megerősítjük a hozzánk fűzött bizalmat és alapot adunk annak a nagyszabású munkának, amelyet most már itthon és a külföldön folytatnunk kell, hogy újból megerősödjünk. t- rAz Est tudósítójától — * /. ' Gróf Apponyi Albvert, a magyar békedelegációCeUrtSke ma reggel fogadta Az Est munkatársát és a Teleki külügyminiszter nyilatkozata Gróf Spleki Pál külügyminiszter a W. Tel. Comp. szerkesztője előtt a következő kijelentéseket tett® a békeszerződés aláírásáról — Magyarország a békeszerződés aláírása tekintetében, sajnos, ugyanabban a helyzetben van, mint a többi legyőzött állam, amely a keserű kényszernek engedve, kénytelen volt a diktált békeszerződéseket elfogadni és aláírni. Ama borzasztó károk után, amelyeket az ország a bolsevizmus és a román megszállás következtében szenvedett, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy egy esetleges megszállás újabb bójait zúdítsuk magunkra. Annál nagyobb baj volna ez, miután az ország most ötár szerencsésen a talpra állás és a gazdasági erők javulása stádiumába, jutott és senki a felelősséget azért nem vállalná, hogy ezt a javulási folyamatot feltartóztassa vagy megakaszsza. A békeszerződé® aláírását 4 -i minisztertanács határozta el és ez idő szerint nem terjeszthető a nemzetgyűlés elé, mert ez nem képviseli Magyarország egész területét. — A tiszántúli rész még nem választott, már pedig ez a rész ötven képviselőt küld a nemzetgyűlésbe. Ugyanúgy nincs még képviselője a szerbek által megszállott területnek, amely a békeszerződés értelmében is Magyarországhoz tartozik. Ez a rész is 15 képviselő küld a parlamentbe. A mai nemzetgyűlés határozata tehát nem képviselné az egész nép akaratát. Egész más volt a helyzet a frankfurti békénél, ahol a Franciaországtól elszakított Elszász képviselői is jelen voltak a békeszerződés ratifikálásánál. Könnyen megtörténhetnek tehát, hogy a mai csonka nemzetgyűlést a későbbi teljes nemzetgyűlés dezavuálná. A békeszerződés a magyar , államra különösen gazdasági _• A pénzügyi tekintetben olyan mérvű terheket ró, amelyeket az nem fog elviselhetni Egyedüli reményünk a békeszerződés végrehajtása rendjén felül-« kerekedő jobb belátás. Tény az, hogy a békeszerződés bennünket területünk egy részének elszakításával megfosztott minden nyersanyagunktól. Kétségkívül érdekünk tehát nekünk is, hogy szomszédainkkal békés és barátságos viszonyba jussunk. Ma akik egy évezreden keresztül velük együttéltünk és dolgoztunk, bizonyára nem szándékozunk nekik bármily irányban nehézséget okozni. Ellenkezőleg, készek vagyunk továbbra is értük és velük dolgozni, kizárólag az ő belátásuktól függ tehát, hogy egy raja felelő középúton találkozásunk. . .- A mi pillanatnyi külpolitikai orientálódásunkat illeti, nem tudnék egy olyan hatalmat megnevezni, amelyhez speniálisan csatlakozni kívánnánk. Ahol baráti jobbot találunk és ahol bizonyos előnyt látunk a magunk számára, ott azt elfogadjuk, de amint má® mondottam, nagy súlyt fektetünk arra, hogy a szomszéd államokkal jó baráti viszonyban legyünk. Természetes, hogy a mai viranyok között Az erős entente-államtokkal is keressük a barátságot, annál is inkább, mert az Ő támogatásuk nélkül megzavart közgazdaságunk újjáépítése csak igen nehezen volna keresztülvihető. .. — Bízvást reméljük, hogy a győzők is be fogják látni, hogy az Ő érdekük is, hogy, ne kergetsük kétségbeesésbe a legyőzötteket. " Az Aláírás után két bizottság jön Budapestre •PáHa* május (Budaapesti tudósító) AvBnMIT Press itteni tudósítója jelenti, hogy a magyar békeszerződést június 1-én délután 0 órakor fogják Versailleéban aláírni. Nyomban utána a legfelsőbb tanács összeül, hogy két bizottság kiküldését határozta el. A két bizottság megalakul és június folyamán utazik Budapestre. Az egyik bizottságot a jóvátétel fel-