Az Est, 1920. augusztus (11. évfolyam, 182-206. szám)

1920-08-07 / 187. szám

Budapest,­­92® / SzOtTb­ Előfizetési árak: Egy hónapra .H­SS.’*­ korona Negyedévre ...... 70.— korona Félévre .............140.—korona Egész évre..........280.— korona timföldre ! hóra 35.-­ korona Egyes szám ára ' 1 korona. Politikai napilap Felelős szerkesztő: Miklós Andor XI. évfolyam * 187. szám Szerkesztőség: VII. kerület, Erzsébet.korai tv Kiadóhivatalt VII., Erzsébet.körut 18—20.9*. Fiók­kiadó hivatalok­­ V., Vilmos császár.ut 14. szám x1­ és IV., Vá­kutca 72. Wien: I., Kohlmarkt 7. ä®ÄaS^E^2S*E»5 A bojkott megbukott, Szégyenletes ku­darccal­ vonulónk el a mérkő­zés szimeréről azok, a kik a tár­sadalmi és gazdasági hadvise­lés ak­nájának ezt a gonosz, embertelen és semmiféle nép­jogban nem említett fegyverét ellenünk alkalmazni próbálták. Ha valahol, ezen a ponton nap­fényesen igazolódott a mi elha­tározásunknak a helyessége, mely abban állott, hogy ennek a terrornak mi nem engedhe­tünk. Nem kételkedtünk benne, hogy ennek az orvtámadásnak hatástalanul kell lepattannia és csupán emléke fog megma­radni annak, hogy volt alka­lom, a­mikor a dolgozó tömegek nevében merényletet kíséreltek meg egy ország dolgozó és nél­külöző tömegei ellen. És marad még egy emlékünk.­­Ausztria tűrte ezt a mozgal­mat és hozzájárulásával, vagy legalább is semlegességével elő­segítette azt, hogy állami terü­leten olyan akció fejlődjék ki, a­mely más időkben hiánytala­nul fedi a kereskedelmi háború fogalmát. Ez egyébként jelenti Ausztria, a teljes jogú állam tekintélyének és szuverenitásá­nak példátlan arculcsapását is és jellemzi kormányainak ha­talmát. Bizonyos az, hogy a merénylet, melyet ellenünk al­kalmaztak, példa nélkül való és ha győz, olyan gyakorlat fejlődik ki, mely a legrövidebb idő alatt a teljes anarchiát fejlesztette volna ki a népek­nek egymáshoz való viszonyá­ban. A­mit ezúttal Magyaror­szág önérzetes magatartása, ál­lami szuverenitásának méltó képviselete visszautasított, az nem volt más, mint kísérlet arra, hogy guerillák, portyázó csoportok beleszóljanak más országok belső rendjébe. Ezt az őrült kísérletet, zavaros idők­nek torz kinövését vertük vissza, a­mivel pedig csak utolsó sor­ban szolgáltuk saját céljainkat, mert elsősorban európai érdek volt az, a­mit megvédtü­nk. Ezek után aligha kétséges többé, hogy a volt monarchiának melyik folt­­darabján kezd komolyan csí­rázni az erő és rend magja. Nyilván nem azokon a ponto­kon, melyeken ezt a bojkott­­mozgalmat megszervezhették, hanem ott, a­honnan azt vissza­verték. Vasárnap megszűnik a bojkott A Szakszervezeti Szövetség bevallja kudarcát ElSzikott az első mottvai zöldségvonat Bécs felé Bécs, augusztus 6 (Wiener Telegrafen Compagnie) A bécsi szakszervezeti bizottság Amsterdamból a Nemzetközi Szak­­szervezeti Szövetségtől a következő táviratot kapta : ,f »Bár Magyarországon a helyzet nem kielégítő, a Nemzet­közi Szakszervezeti Szövetség elhatározta, hogy a Magyar­­ország elleni bojkottot augusztus nyolcadikétól megszünteti. Kérjük a szükséges intézkedések megtételét. Bővebb megokolást a manifesztumban közlünk. Fim­men.« Az Arbeiter Zeitung közli a táviratot és beismeri a bojkott teljes sikertelenségét. A nemzetközi munkásság — mondja a lap — megkísérelte, hogy beavatkozzék a nem­zetközi politikába egy proletár-eszközzel, de ez a kísérlet nem vált b le teljesen. JSz askíndi, s­tartsz­envezeti ■JíledtSs&a n­Lése Bécs, augusztus 6 (Magyar Távirati Iroda) Azt az illpst, a melyen & bojkott befejezísát formálisan elhatároz­zák, m&délelőtt tartják, még pe­dig az osztrák szakszervezetek ve­zetőinek gyűlésével kapcsolatosan. Forstner szocialista vezér tegnap­előtt, augusztus 3-án, érkezett visz­­sza Amsterdamba a bécsi isspoá sxegditopttßdk tmjipoßtedkt kudesredt Bécs, augusztus 6 .(Magyar Távirati Iroda) Bécs városának népe nagy öröm­mel fogadja a bojkott megszünte­tését. Ezt­­tükrözi vissza vala­mennyi­ polgári lap. Ezek a lám megállapítják, hogy a bojkottifie­­r­őség­gel végződik és hogy el­­ban Ausztriát érintette sobban. A Reichspost is megállapítja, hogy a bojkott tökéletes kudarccal végződött. Teljesen használhatat­lan fegyvernek bizonyult , ha a zsidó-bolsevista játékosok, a­kik az osztrák munkásságot előtérbe tolták és dróton rángatták, azt re­mélték, hogy a magyar határ el­­zárásával halálos csapást mérnek a magyarországi keresztény ura­lomra, akkor nagyon súlyosan csato­lódtak. * 2© Vagon zalspafegunk még ma &éc$ée énfreziH A kocsi jelentők következtében a közélelmezési­ minisztériumba ma ülés­re Adriák­ országos gyümölcs- és zöldtégia­ilmi tanácsot, a­mely meg­­állapídta az Ausztria felé irányí­tandó kivitel feltételeit. . Az első eredmény az, hogy telefon­­intézkedéssel ma átengedték Király-­­hidánál az ott veszteglő 26 vagon zöldség- és főzelékszárlutmáflyt, a­mely még ma Bécsbe­­n fisle/áiif pestis a kriSási itite®É§ Misa A l|s^a^|fMfc^p^s, tárgyalásénak Slaslik­ sssipga Azjfst tudósítójától — A TiiV^lakosság ügyében a mai napon a tanuk kihallgatását kezdte meg a hadbíróság. A következő tanukat idézték be : özvegy gróf Tisza Istvánná, gróf Almásy Denise, Csermák Rezsőné, Dömötör László, Tiszáik froze­, Wesely Margit, Roheim Samu és Roheim Géza. Elsőnek Almásy Denise grófnőt hallgatta ki a bíróság. A grófnő egyszerű fekete ruhában jelent meg, fekete kalapján vékony fehér szalag. Tompa hangon adja élő vallomását. Előadása m­int a film pered, a melyről a maga rettenetes e­sti génen látjuk az old­óborvégi dráma minden részletét. Személyi adatai­nak elmondása után idegmondja, hogy gróf Tisza István uszokahuga. Tisza Istvánn­ét nem hallgatják ki Dr. Mostdddá tárgya!átvezető be­jelenti, hogy gróf Tisza Istvánná ügy­védje u­tán orvosi bizonyítványt ter­jesztett be arról, hogy 1917-ben szen­vedett betegsége folytán a legcseké­lyebb izgalom, a mely a­ kihallgatással járna, életveszélyes lehet ránézve. A bíróság kimondja, hogy gróf Tisza Istvánná kihallgatásától eltekint. Most Almásiy Deritse grófnőt hall­gatja ki a bíróság. A tárgyalásvezető felszólítja, hogy adja elő, milyen események adódtak elő 1918 október 31-én délelőtt a Róheim-villában gróf Tisza István személyével kapcsolatban. Gróf Almásy Benisé vallom­ása Almásy Derise gróffő . Délelőtt néhány e­mbertödöpigött a ház tájé­kán. Akkor az volt az impresszióm, hogy vigyáznak a házra­, hogy n­e mehessen ki senki. Reggel jöttem a villába, hogy hány órakor, arra nem emlékszem. Az inas bejelentette ott­létemet­ és nagybátyám előtt vázol­tam­, hogy mit tapasztaltam. Nagy­bátyám már mindent tudott, mert­ elolvasta a reggeli lapokat. Figyelmeztettem, hogy itt veszély­ben van és kértem, hogy menjünk el a villából. Azt mondtam, hogy tudom, hogy nag­y felelősség az, hogyha arra kérem, hogy hagyja el a villát, de ha itt marad, az biztos halál. Propo­náltam a Bethesda-kórházat, vagy az Erzsébet nőiskolát, de ilyen in­tézetbe nagybátyám nem akart vesze­delmet vinni magával. Arra kértem, nevezze meg­­ valamelyik ismerősét, mire azt felelte, senki házába lim­­p­­lanul nem megy. Erre figyelmeztet­tem, hogy vele él és bukik nemzete. A soffőr, a­kit kiküldtünk, azt mon­dotta, hogy elmenni nem lehet, mert katonák állanak az Erzsébet királyné­­után. Több kisebb­­Csoportosulás volt a Hermina-úton a délelőtt folyamán. Kiabálás, fenyegetőzés hallatszott, át­kokat szórtak a nagybátyámra, sőt később a külső kaput be is nyomták. Nagybátyám íróasztalánál állott és kifelé nézett, de feleségének kérésére kissé beljebb jött, mert azt hitte, hogy lövöldözni fognak. Tisza utolsó levelei Ért velem kijött Konrád Péter, édesanyám házmestere és őt arra kérte nagybátyám, hogy két levelet vigyek be a városba. Mondta, hogy a levelek azonos tartalmúak, az egyik Lukachich Városparancsnoknak, a má­sik Hadik János grófhoz. Mindkettő­­nek azt írta, hogy szólítsák bármilyen szolgálattételre, a­hová­ hívják, oda fog menni, hogy végveszélyben lévő nem­zetét megvédje. A két levelet Konrád tárcájába akarta tenni, mire figyel­meztette Konrádot, hogy a villát megfigyelik, vigyázzon, gondolja meg, hogy az ő lakásából megy ki. Tegye a leveleket az inge alá, de ismét figyelmeztette, hogy gondolja meg jól, hogy vállalkozik-e rá. Erre Kon­­rád azt felelte, hogy bármit szívesen megtesz és a két levéllel elment. .Ezután a késő délelőtt az első, a­ki megérkezett, Sán­dor János volt belügy­miniszter volt. Gyalog jött ki, nagyon izgatott volt. Két órára megérkezett báró Radvánszky Béla is. Közben Sán­­dor­ János ottléte alatt, lehet hogy ittig előzőleg nagy lárma volt és be­jött egy csomó katona. Mi a dolgozó­szobában tartózkodtunk, kimentünk eléjük. Egy hosszú, ésőköpenybe öltö­zött alak állott elénk. Lehet hogy a kö­peny alatt uniformis volt. • Gersd­er Tiszából Sír kissé nervózusan, ittasan kérni kedett, hogy csak pár szót kíván szólni a­ fe­gyelmes úrral, de csak nem Trrem közt. Nagynéném és én nem akartunk eltávozni, mire nagybá­tyám, a­kinél revolver volt, azt mon­dotta, hogy nincs veszély és hagyjuk őt négyszemközt, mert különben nem tudjuk lerázni ezeket az embereket. Nagybátyám ekkor ezzel az emberrel a szalonba vonult, a többi katona pedig, lehettek hatan vagy többen is, a hallban foglalt helyet, mi pedig a szalon ajtajában állottunk meg. Nagybátyámnál revolver volt, épen aznap reggel f­ondotta, hogy meg van töltve revolvere és ha látja, hogy segíthet magunkon, vagy magáés, ak­kor lőni fog. Gätrtnernek is mondta, gondolja meg,­ mert egész biztos, hogyha padrágzsebében lévő revol­veréhez nyúl, — úgy látszik észre­vette, hogy Gärtnernél revolver van — abban a­­pillanatban el fogja sütni revolverét és nem fog hibázni. Gärt­ner erre azt mondta, hogy ő nem akarja bántani, csak valamit akar

Next