Az Est, 1922. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

Dr. Fábián Bála kardpárbaja Fertsek biróval Lovagias ü­gy akadályokkal Lachen­­bacher bizottsági tag nem hajlandó fegyveres elégtételt adni — Az Est tudósítójától — Fábián Béla, a demokrata párt tagja, néhány héttel ezelőtt egy fel­olvasás keretében éles bírálatot mondott a Keresztény Községi Párt tagjairól Az ügynek a fő­város közgyűlésén folytatása vett, a­melynek kapcsán olyan kijelen­tések hangzottak el, a­melyeket­­Fábián magára nézve sértőnek ta­lált. Fábián Béla erre Sándor László volt főkapitány és Magyar Miklós vezérigazgató útján provo­kálta Szőke Béla és Ferisek Gyula fővárosi bizottsági tagokat, míg Zilahy Lajos bizottsági tag Fá­biántól kért elégtételt, a róla mon­dott kritika miatt. Szőke és Ferisek segédei kitér­tek az elégtételadás elől azzal, hogy Fábián Bélának a főváros közgyűlési termében már eff­érje volt, a­melynek kapcsán őt inzul­­tálták és ezért nem kért elégtételt, tudomásuk szerint Laekenbacher György megütötte Fábiánt és ez az ügye még a mai napig sincs elintézve. Fábián segédei megüt­közéssel hallották ezt az indoko­lást, mert Fábián annak idején provokálta Usetty Józsefet, a­ki ellene a támadást vezette. Usetty kijelentette, hogy az inzultálásban nem vett részt és Fábiánt becsüle­tében, sérteni nem akarta. Azóta egy esztendő telt el és Fábián csak most hallott először arról, hogy Lachenbacher György a támadók között volt. A segédek erre most már Lachen­­bachert provokálták, a­ki Surányi László őrnagyot és Buda György kapitányt nevezte meg megbízot­­tainak. Lachenbacher megbízottai nem akartak elégtételt adni azzal, hogy az elégtételadásra szolgáló 24 órai határidő elmúlt. Fábián segédei erre a katonai becsület­ügyi választmányhoz fordultak, mert Fábián Béla tartalékos fő­hadnagy. Branner ezredes vezeté­sével a katonai bizottság megálla­pította, hogy Fábián helyesen járt el és Lachnbacher köteles neki elégtételt adni. Fábián segédei erre most már újra érintkezésbe léptek Lachen­­bacher segédeivel és fegyveres elégtételt kértek. Laehenbacher er­re hajlandónak mutatkozott bocsá­natot kérni. Fábián segédei ebbe nem egyeztek bele, tekintettel ar­ra, hogy tettleges inzultusról volt szó és Laehenbacher az eset után egy esztendővel kérkedett azzal, hogy Fábián megütötte és így tu­lajdonképpen fellépésével erköl­csileg akarta lehetetlenné tenni. La­­chenbacher erre a nyilvános, hírla­pi­­­elegtételadást ajánlotta, majd kijelentette, hogy hajlandó a fő­város közgyűlési termében felál­lóni és ünnepélyesen bocsánatot kérni. Fábián segédei az említett okok iráatt ezt sem fogadhatták el elég­tételadásnak és erre Laehenbacher segédei felkeresték felüket, hogy fegyveres elégtételadás ügyében ■tárgyaljanak­ vele. Laehenbacher György kijelentette, hogy erre nem hajlandó. Ezek után a segédek lemondtak­ és ezt a tényt közölték Sándor Lászlóval és Magyar Miklóssal. Fábián segédei levélben értesítet­ték megbízójukat, hogy a­ maguk részéről az ügyet egyoldalúan be­fejezték és mivel Laekenbacher a fegyveres elégtételadást megta­gadta, ha akarja, a bíróságnál ke­ressen elégtételt. Körülbelül egy hónapig húzódott az ügy és mivel most már véget ért, Sándor László és Magyar Mik-­­­lós Fertsek Gyula bird segédeinél, Csillert András bizottsági tag és Létay Gyula­­­el­tábornagynál je­lentkeztek elégtételért. Többszöri tanácskozás után kardpárbajban állapodtak meg, a­melyet ma rég­­­ igel kilenc órakor vívtak meg a Fo­­r­dor-féle vívóteremben, s Fábián és Ferisek között két ösz­­i is betűzés volt. Az első menetben Fá­ bián támadt és Fertseket jobb kar­ján sebesítette meg. Fertsek öt cen­timéteres mély sebet kapott, a­me­lyet azonnal összevarrtak, a máso­dik menetben újra Fábián volt a támadó és éles vágást mért Fertsek fejére. A seb nyolc centiméter hosz­szú és a fej közepétől a homlokig húzódik. Fábián mindkét összetű­zésben sértetlen maradt. Ezzel a párbajjal még nincsenek elintézve a felmerült a­zerek, egy­két napon belül intézik el a még hátralékos ügyeket. Petricsevich-Horváth államtitkár a lakásfcéráés megadásáról Maczkó kunfai Ms*ő a. öináfe Lemondásift*él IDefá®í ísogy a Lakásü­gyi főosztály Mv*ái is lemondanak — Az Est tudósítójától — Az évek óta vajúdó lakáshivatal ügyében a napokban, mint ismere­tes, fordulat történt. A lakáshivatal bírái lemondottak, Bernolák mi­niszter lemondásukat elfogadta s egyúttal a lakás bajiakét báró Petricsevich Horváth Ejts I népjó­léti minisztériumi államtitkár ha­táskörébe utalta. Uj reménységek keltek a fordulat nyomán azoknak a szivében, a kiknek a sorsán a lakásügyek rendezése segíthet. A budapesti lakásviszonyok exisztenciákat tesznek tönkre, exisztenciák kifejlődését teszik le­hetetlenné, évek óta nyílt seb a fő­város életében a lakáskérdés. Pet­­ricsevich Horváth Emil munkája elé várakozással tekint mindenki, ő, a­ki eddig a Menekültügyi Hi­vatal ügyeit vezette, közelről isme­ri a lakásviszonyok minden rette­netességét. Az államtitkár úr ma délelőtt megjelent a lakáshivatal­ban, a­hol munkatársunknak alkal­ma volt beszélni vele programjá­ról. Patrlcsentc a* HowAth EsntE Az Est munkatársának kérdésére ezeket mondta: —■ Mindenekelőtt a legerélyeseb­­ben meg kell cáfolnom azt a hírt, hogy én átvettem a lakáshiva­­tal vezetését. Ez éppen olyan, mint a­mikor az terjedt el, hogy én leszek a sajtó­főnök. Igazán örülök a közönség bizalmának, hogy alkalmasnak tart mindenféle állásra, de hát er­ről nincsen szó. Az ügy személyi előzménye annyi, hogy engem ki-­­­neveztek a népjóléti minisztérium egyik államtitkári állásába s át­vettem azoknak az ügyköröknek a szuperrevízióját, a­melyet a mi­niszter az én hatáskörömbe utalt.­­— Ezek közé az ügyek közé tar­tozik a lakáshivatal is. Ezért vizs­gálódom én itt most. Ez egy sza­bályos hivatalos vizsgálat és ha a napokban nem jön közbe az az in­cidens, hogy a bírák lemondtak, akkor a nyilvánosság nem is ér­deklődött volna ez iránt a vizsgá­lat iránt, akkor nem lett volna benne semmi különös. Csak azért fordult ide az érdeklődés, mert ez az incidens megelőzte. A bíró urak tényleg lemond­tak, a miniszter a lemondásu­kat elfogadta, de az átmeneti időben nagy készséggel foly­tatják munkájukat, így természetesen semmi zökkenés nem következik be. Nekünk persze kötelességünk a pótlásukról gyor­san gondoskodni. — Nézetem szerint a lakáshiva­tal ügyeinek intézése semmi esetre sem­ volt igazságügyi funkció. Ne­­kenk kezdettől fogva ez volt a meg­győződésem. Az elvi döntés ebben az irányban már akkor megtör­tént, a­mikor a lakáshivatalt az igazságügyi minisztériumból a népjóléti minisztérium hatáskörébe utalták át Hogy mégis a bírák intézték tovább is az ügyeket, ez csak a régi állapotok és a szerzett jogok tisztelete volt. A természe­tes konklúziónak annak kellett volna lennie, hogy közigazgatási tisztviselőkre bíz­zuk az ügyeket. , Ez most rövidesen meg is fog tör­­ténni. A lakásügy problémája nem valami bonyolult, mindössze arról van szó, hogy egy üres lakást haj­léktalan embernek adjunk oda. Az adminisztrációnak tehát egyszerű­nek kell lennie, a probléma csak azért nagy, mert több a lakást kereső, mint az üres lakás. De magát az adminisztrációt min­den érett eszű ember le tudja bo­nyolítani, minél kevesebb a forma­litás, annál könnyebben.­­ A­mi a nagy megoldás poli­tikai­ részét illeti, erre vonatkozó­lag nem tartom magamat jogos­nak nyilatkozni, ez a miniszter ha­táskörébe tartozik. Én a lakáskérdést sokáig ta­nú hiányozt­am, most jöttem haza Németországból, a­hol több hétig tanulmányoztam az ottani lakásügyi és menekült­­ügy­i viszonyokat. Elméletileg­megvanak a terveim, hogy gya­korlatilag mennyit valósíthatok meg ezekből, az a politikai poszi­­bilitástól függ, a­melynek megíté­lése nem rám tartozik. — Mindenesetre a szabadforgalom felé kell ha­ladnunk. A­hogy minden téren­­ meg kell szüntetnünk fokozatosan a háborús kivételes berendezéseket, úgy a la­kásügy terén is lassan fel kell ol­danunk a lakások kötöttségét. Elő­ször a luxuslakások, üzletek, gyá­rak forgalmát kell szabaddá tenni, azután bizonyos átmeneti időt kell meghatározni, mely alatt a többi lakás is m­ég felszabadul. De ez­alatt az idő alatt természetesen meg kell indulni egy nagy épít­kezési akciónak. Nézetem­ szerint ez nem megold­hatatlan még financiális szem­pontból sem, mert az állam úgy az ingatlanvagyonváltságnál, mint az adóknál megtalálja a maga szá­mítását, ha az építkezés megindu­lásával új exisztenciák keletkez­hetnek. Mert ez ma lehetetlen, ma itt senki sem tud exisztenciát ala­pítani, az értékesebb elem kül­földre gravitál, a­hol legalább em­beri módon elhelyezkedhetik. •­ A részletekről ma még na­gyon nehéz beszélni. A kérdés egé­szen embrionális állapotban van, hiszen csak tegnap este vettem át hivatalomat. Munkatársunk felkereste a lakác­­lovatós betegen fekvő elnökét, Jariscs&e Rzi?*Jesi Sfiz*ezt a ki a következőket mondotta : — Sejtelmem sincs arról, hogy BerrtOláh kegyelmes úr mire cél­zott, mikor az egyik repedt, lapban azokról a visszaélésekről tett emlí­tést, a melyeket a lakáshivatal el­nöksége szerinte elnézett. A bírákat nem illetheti vád. Előfordult, hogy kezelőtisztek­­ borravaló ellenében soron kí­vül adtak ki lakásigazolványo­kat, ez azonban minden hivatalban megtörténik. Különben ezt is már hetekkel ezelőtt beszüntettük és új­­ embert állítottunk be az illető osztály részére. _ 1 —■ A lemondás­­kiinduló­pontja * Bernolák beszéde volt. Szterényi­ lakásánál a második igénylés négy­ hónap után jött be, ezalatt történ­hetett olyan változás a lakásban, a­mely indokolttá teszi a­ rekvirá­­lást. Ez a sérelem váltotta ki a bí­rák felzúdulását és a többi visz­­­szásság — egyebek közt a cédula rendszer — már ehhez tár­sult. — A baj akkor kezdődőt, a­mikor­ az igazságügy minisztériummal tel­jes harmóniában működő lakáshi­vatalt áttolták a népjóléti minisz­tériumba. A leghelyesebb megoldás az volna, ha a lakáshivatalt visz­szaadnák az igazságügyminisz­­k­tériumnak. a„ ott ugyanis egészen más szellem­ van. Kár volt megbolygatni ezt a harmóniát. Akkor az volt a jelszó, hogy szigorítani kell. Ennek esett, áldozatául az egész intézmény. A lakáshivatal egyébként az utóbbi­ hetekben már ideális gyorsasággal, dolgozott.­­ A lakásügyi főosztály helyettes veje* ■ tója, Osváth m­ert fánl a bíró a következő nyilatkozatot adta munka­társunknak : — Nem mondhatok­­érdemleges dolgot, mert meg kell várnom Borsos Józsefet, a­ki most Pápán időzik. Vele megtárgyaljuk az egész ügyet. Lehetséges, hogy a főosztály bírái is csatlakoznak a lemon­dáshoz.­­­Ez a főosztály gyakran közveti- s tette a miniszter sürgetéseit a la­­káshivatalhoz, de azokba bele neki szólt. A miniszter főfelügyelői jo­got gyakorol minden olyan ügy­ben, a­melyben szabálytalanul hoztak ítéletet. Egyébként közvet­len összeköttetésben is állt a la­káshivatallal. A főosztály mindent szabályosan intézett el a felkért iratok alapján. Sürgős interpelláció a lakásk­­yrson Bródy Ernő ma a következő sür­gős interpelláció előterjesztésére kért és kapott engedélyt : Interpelláció a népjóléti miniszter úrhoz: a budapesti Lakáshivatalban előfordult eseményekkel kapcsolatban kérdem a miniszter urat: 1. Fentartandónak tartja-e a lakás­­igénybevételnek a­ proletárdiktatúra idején keletkezett rendszerét és ha igen, hajlandó-e az e kérdésben létező érdekellentétek elintézését kizárólag a független magyar bíróságnak a nyil­vánosságra, szóbeliségre és közvetlen­ségre alapított döntésére bízni. 2. A lakáskérdés egyetlen megoldá­sa : az építkezések szempontjából mit tervez a miniszter úr ?

Next