Az Est, 1929. május (20. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-18 / 111. szám

Szombat, 1929. május 18. Háromezer kilométernyi út építését javasolják a kormánynak Memorandum tízéves új útépítési programról autóforgalom kérdése, az új községi utak pedig elsősorban a termény­­értékesítés lebonyolítását könnyíte­­nék meg. Éppen ezért­ főleg azokat a községeket kapcsolnák be községi utak megépítésével az országos víz­­hálózatba, amelyek­­ek népe eddig úgyszólván teljesen el volt zárva az értékesítési piacoktól. Az előterjesztés rámutat arra is, hogy ily nagyarányú útépítés végre­hajtása mennyi munkaalkalmat biz­tosíthatna a földmunkások munka­­nélküli tömegeinek, valmint a nehéz viszonyok között küzdő magyar mér­nökségnek és komoly kereseti lehető­ségeket nyújthatna az útépítéssel fog­lalkozó iparágaknak. A tervezettel, amely tíz évre osztja fel a háromezer ki­lométeres útépítési munkát, illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint a kereskedelmi minisztérium előterjesztésére a közeljövőben fog­lalkozik a kormány. — Az Est tudósi céltól — A régóta­­vajúdó és igen lassan ér­lelődő útépítési probléma gyorsabb megoldása állandóan foglalkoztatja úgy a kormányt, mint a szakköröket. Hónapok óta számos javaslat kerül az illetékes tényezők elé a probléma egy­­egy részletkérdésének gyakorlati meg­valósítására vonatkozólag. E hét csü­törtökjén azonban, mint értesülünk, komoly helyről olyan memorandumot terjesztettek be a kereskedelmi mi­nisztériumba, amely egységes és nagyszabású elgondolással igyekszik az egész problémát dűlőre juttatni. A memorandum, értesülésünk sze­rint, háromezer kilométeres úthálózat kiépítésére tesz előterjesztést. Ebből kétezer kilométer nagyforgal­mú országutakra, ezer kilométer pe­dig községi utakra esnek. A nagyfor­galmú utak kiépítésével megoldást nyerne­ a mind erősebben növekvő WHWWWWWWWWWMmWWW*WWHWWMWWWWWWMWMWWWMWWI Közgazdasági széljegyzetek írta: Vázsonyi Jenő, a MÁ­V volt elnöke Több mint ezer ülést tartott és nem kevesebb mint 1250 szakértőt hallga­tott meg két év alatt az a választ­mány és számos albizottsága, ame­lyet az 1926. évi német törvény a termelési és értékesítési feltéte­lek tanulmányozására megalkotott. 4250 szakértő! Bezzeg nálunk keve­sebb szakértővel intézik el a legkü­lönbözőbb vizsgálódásokat. Nálunk mindenki mindenhez ért. Az újkori enciklo­ped­isták furcsa zaja hemzseg a fórum­mon és a szakértői analfabe­tizmus aratja napról-napra különös diadalát. A felületességnek, a fele­lőtlen hányavet­iséginek szomorú dia­dala ez. Micsoda bolond nemzet ez a né­met! Ezer ülést tart, 4250 szakértőt hallgat meg olyan kérdéseiben­, ame­lyeket bizottság, választmány és egyetlen egy szakértő nélkül is elin­tézhetnének a politika hiú minden­tudó.1.* Németország a maga­ talp­raállását a szakértők megbecsülésének köszön­heti. A rendszerek változásával, a kor­mányok bukásával nem buktak meg egyúttal a szakértők is, akik aztán nyugodt munkával buzgólkodhattak a birodalom gazdasági újjáépítésén. A német iskolamester után, aki 58 év előtt legyőzte a franciákat, most a né­met szakértő aratott győzelmet újjá­építési munkájával az egész világon. A szakértő, aki nem cselédje, készsé­ges kiszolgálója, hanem irányítója a gazdasági politikának. * Nálunk nincs nagy szükség szakér­tőkre. Akinek az isten mandátumot ad, ad annak hozzávaló szakértelmet is. Néha azonban szörnyen hangosan beszél a tájékozatlanság, a hozzánem­­értés és — »Nincs senki, aki mondaná, szeretlek gyermekem«, de — tanuld meg jobban a­ leckét! Minek? Elég a szakértelemből any­­nyi, ha értünk a­z újfajta ragozáshoz, amely úgy szól, hogy: En, En, En és újra En. * A hadihajóval védett amerikai szesz­tilalomtól rettenetes nagy a távolság a­­ kisüstig. A mi kisüsti eszünkkel nehezen értjük meg Sroovert, aki az Egyesült­ Államok erkölcsi züllését látja abban, hogy a szesztilalom meg­szegésére történnek sikeres kísérletek. "A bűnözések számának szaporodását is ebből a forrásból eredőnek látja. Az Egyesült­ Államokban ugyanis az a másik hatalmas forrás, amelyből a kriminalisztika táplálkozik, a munka­­nélküliség forrása, jórészt kiapadt. Sokféle statisztika szól a munkanél­küliségről, de nincs még felkutatva az a kapcsolat, amely a munkanélküli­ség okozta nyomor és a bűnözés sza­porodása között fennáll. Talán ha majd a munkanélküliségnek ez a gyá­szos kapcsolódása az erkölcsi rombo­­lódásba világosan fel lesz tárva, akkor nagyobb lesz az érdeklődés a munka­­nélküliség csökkentésének kérdése iránt.* Nálunk nincs prohibició, de amint a Szőlősgazdák Országos Egyesüle­tének legutóbbi ülésén bejelentették, már megalakult a­­ Prohibicióellenes Egyesület. Nálunk még nincs felépítve a műn­­nélküliség esetére való biztosítás, de már­­is leszólják, lecsepülik a Nyugat e szociális intézkedését, amelyről ugyancsak megállapíthatják, hogy szaporítja a bűnözést, mert sokan ki­játsszák a biztosítás szabályait és elő- ■ nyöket szereznek jogtalanul. Kétségtelen, hogy mint minden jó­nak, minden fénynek, a munkanélküli­ség esetére való biztosításnak is meg­van a maga árnyéka. De az operációs termekben már vannak itt-ott olyan világítólámpák, amelyek árnyékmen­tesen hintik szét a villamos fényt... Nem lehetne-e ép a Nyugaton szerzett tapasztalatok szerint arra az időre, amidőn már gazdaságunk eléggé meg­erősödik ennek az új tehernek a vise­lésére, olyan biztosítási módot megte­remteni, amely lehetőleg árnyékmen­­tesen nyújtja majd áldásos sugarait a munkanélküliség áldozatainak! * Nem kevesebb, mint 700 millió már­kára becsülik azt az összeget, ame­lyet ebben az évben a munkanélküli­ség esetére való biztosítás hozzájáru­lásaként a német állampénztár fizetni lesz kénytelen. Rettenetesen nagy ez az összeg és a német birodalom inté­zői most azon töprengenek, miként, segítsenek a munkásbiztosítás ama­ hibáin, amelyek lehetővé teszik, hogy különösen az úgynevezett­­szezon­­munkások­ és a mezőgazdasági mun­kások rövid ideig tartó foglalkozta­tásuk után is hosszú időre nyerjenek munkanélküli segélyt és kiapasszák a­ biztosítási intézmény pénztárát. Kétségtelenül számos hibája van a német biztosítási módszernek, de az elviselhetetlennek látszó hétszázmil­liós hozzájárulási összeg mégis első­sorban annak tulajdonítható, hogy a konjunktúra hanyatlása folytán más­fél millióra emelkedett a német mun­kanélküliek száma. Amikor a német lapokban arról ol­vasok, hogy­ miként játszották ki ál­szerződésekkel gazdag földművesfiúk­ a törvényt, hogy jogtalanul jussanak munkanélküli segélyhez, azt kell hin­nem, hogy a­ háború erkölcsromboló pusztítása nem nagyon kerülte el a­­bieder- németeket sem. * Tanuljunk a német tanulságokból, de ne vessük­ el magunktól a kötele­zettségnek azt a gondolatát, amivel a munkanélkülieknek mindenütt adóz­nak. Légióként azonban figyeljünk az angol liberálisok választási fogadal­mára, amely szerint: »készen állnak a beruházási tervek a munkanélküliség lecsökkentésére« és mindezeket a köz­munkákat akként lehet elvégezni, hogy a felmerülő költségek »sem az állami, sem a kerületi, sem a községi adókat nem növelik«. A munkanélküliség minden segély­fajtája között ez a módszer a leg­rokonszenvesebb. Ki ülteti majd át. Lloyd George programját a magyar életbe? J­ sincs építkezés, — nincs téglakartel? — !Az Est tudósítóiétól — A téglakartel körül a legfurcsább gazdasági jelenségek mutatkoznak. Ez a legrégibb kartelek egyike és most már hónapok óta vajúdik, nem tud újjáalakulni, sőt nincs kizárva, hogy mai szerkezetében nem is ma­rad fenn tovább, hanem két részre szakaró kartelen belül­ és kartelen kívül harcba mennek egymás ellen a volt karteltagok. . Az építőiparban nem hiszik, hogy a kartel felbomlik. Túlságos nagy ér­dekek forognak kockán, semhogy ez megtörténhessék. Érdekes, hogy egyes karteltagok éppen azt a pillanatot igyekeznek kihasználni, amely a kü­lönválással fenyegetők részére a leg­alkalmasabbnak látszik külön érde­keik megvédésére. Ha a kar­tél ideig-óráig való újabb foltozgatá­sa u­tán sem sikerülne végleges rendet teremteni, úgy be­­köve­tkezhetik az, a kívánatos harc, amely,­ sajnos, csak abban az eset­ben válhatnék az építőipar javára, ha a légvári külföldi kölcsön is megérkeznék. A gyárak körében úja­bb csoportosulások történnének, barátokból ellenfelek, ellenfelekből barátok lesznek, de ha ez, sajnos, akkor következnék be, amikor nincs pénz, úgy a kartel bomlásának nem sok haszna volna. 9. oldal Mégis valorizálják a katonatisztek kaucióját? — Az Est tudósítójától A napokban egy miniszteri nyilat­kozat nyomán nyilvánosságra került, hogy a kormányzat még mindig nem tekinti befejezett ügynek a hadikölcsö­­nökbe fektetett árvapénzek valorizá­cióját. A különböző jelentések szerint eset­leg 12—20 százalékig is valorizálni fog­ják ezeket a kötvényeket, amelyeknek szerencsétlen tulajdonosai valóban nem voltak abban a helyzet­ben, hogy vagyonuk átmentése érde­kében valamit is tegyenek. Ezzel kapcsolatosan most illetékes , CSÖKKEN NÉMETORSZÁGBAN A MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA. Hivatalos híradás szerint a segélyben részesült mun­kanélküli családfők száma április máso­dik felében 354.000- rel 1­126.000-re csök­kent. Az apadás 23,9 százalék.­­ a GABONAPIACOK­ BIZONYTA­LANSÁG­a nagyon nyugtalanítja úgy a gabonakereskedelmet, mint a mezőgazdá­kat. A legkülönbözőbb hírek kerülnek for­galomba: jelentékeny világkészletek van­nak még eladatlanul, igen jók a tengeren­túli terméskilátások, túlteng a kínálat és így tovább. Más oldalról e híreknek ép­pen az ellenkezője kerül forgalomba. A gabonakereskedelem, de főleg a me­zőgazdák helyzete nagyon megnehezült. Senki sem tudja magát mihez tartani. Félnek a tavalyi példa megismétlődésétől. Nem tudják mit csináljanak, eladják-e előre a gabonát, várjanak-e, vagy adjanak, el valamit előre és egy kevés mennyiség­gel spekuláljanak tovább. Tetőzi a bajokat a pénzhiány. A gaz­dáknak pénzre van szüksége. Sokan nem mérlegelhetik a várható esélyeket. Nem helyi gondokkal állunk szemben, ilyen a helyzet majdnem, az egész világon. A gabonaárak évek óta nem észlelt ala­csony nívón állanak és csak a kenyér ára nem változott.. De a gabona helyzete át­menetileg bizonytalanná lett és ez most mindenütt nagy gondokat okoz nemcsak az érdekelteknek, de az országnak is.­­ CSÖKKENT AZ EGYESÜLT ÁLLA­MOK KIVITELE. Az Egyesült Államok ez évi április havi exportja 427 millió dollárra rúgott, a március havi 486 milió­­val és az 1928. évi áprilisi 368 millióval szemben. Viszont az import értéke 409 millió dollárt ért el, az előző havi 388 millió és az 1928 április havi 345 millióval szemben. helyen arról informálnak bennün­ket, hogy a kormány az árvák h­adi­­k­ölcs­ön kötvény­e­i­n kívül még mindig foglalkozik a gondolattal, hogy a katonatisztek kauciójaként elhelyezett állampapírokra vo­natkozóan is különleges elbánást léptessen hatályba. A kérdés elintézése természetesen nem könnyű dolog, hiszen a fedeze­tek előteremtése az állami költségve­tés megterhelését jelenti. Mégis, tudomásunk szerint, a kor­mány összes tagjai érzik, hogy eb­ben a kérdésben is tenni kell vala­mit.­­ A NÉMETEK VAN CSÓVÁNÁL NAGY HIDAT ÉPÍTENEK A SZERBEK RÉSZÉRE. Pancsova mellett, azon a he­lyen, ahol annak idején a német seregek rögtönzött hajóhídon átkeltek a Dunán és megkezdték győzelmes támadásaikat a szerb hadsereg ellen, a vasúti és gyalog­közlekedés részére most nagy hidat épí­tenek,a németek. Nem lelkesedésből teszik és csak a kényszer építteti velük a Duná­nak ezt a második nagy hídját, melynek ellenértékét jóvátételi számlán fogják a németek javára írni. Körülbelül 25 millió aranymárkába kerül az építés és azt hi­szik, hogy két év múlva átadhatják a hi­dat a forgalomnak, amely a romániai csernavodai híd után a leghosszabb és legdrágább hídja lesz a Dunának.­­ FRANCIAORSZÁG 18 MILLIÓ MÉ­TERMÁZSA BÚZÁT­­VITT BE 1928-BAN. A francia állami statisztikai hivatal sze­rint az­ ország 1928. évi búzatermése 78 millió mm. volt, úgyhogy az ország szük­séglete fedezése céljából 10,5 millió méter­mázsa behozatalra szorult.­­ ELADJÁK A KOSMOS TEXTIL­­GYÁR GÉPEIT. A Kosmos posztó és és textilipari rt., amely mint jelentettük, elvesztette alaptőkéjét, nemcsak felszámol, hanem mint üzem is megszűnik és a gyár felszerelését eladják. A gépek egy részét már meg is vette az Emra-gyár, más ré­szeket szakmabeli üzemek vettek meg, de, mint hírlik, a vételár oly alacsony volt, hogy nagyon kicsiny kvóta vár a hitele­zőkre.­­ A MOKTÁR VESZI ÁT A CSÁKYT? A Csáky-féle prakfalvai acélgyárat, amely tudvalevőleg a Lipótvárosi Takarék ér­dekköréhez tartozott, a felszámolást vég­ző P. K. a Moktárnak szeretné eladni, amely nem is idegenkedik a gyár átvéte­létől. Eddig már más irányban is voltak tárgyalások, de ezek eredményre nem ve­zettek. A szakmában úgy mondják, hogy most van remény arra, hogy a Csáky vég­leg jó kezekbe kerüljön és mentesítse a Lipótvárosi Takarék státusát.

Next