Az Ojság, 1936 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1936-11-29 / 48. szám

EPIZÓDOK HÍRES EMBEREK ÉLETÉRŐL ANEKDOTA-LEXIKON Gróf Geoghes Agenor, a dunavityilói Zsen ír! ■ kaszinó örökös tiszteletbeli illemkódexszakértője (szül. 1903-ban, fehér arccal és lila orral). A gróf — tehette, mert ráért— beiratkozott egy lovardába és lovagolni tanult. Ez a tanulás azonban nagy nehézségekbe ütközött, mert Geoghees átlag kétpercenként leesett a lóról. Végre az egyik barátja, aki Rém tudta nyugodtan végignézni ezt a szörnyű ügyetlenséget, idegesen rászólt: — Agenor, kehiek, rémes ez az ügyefogyottság. Hogy lehet ennyiszer leesni? — De Ubul, kéhlek, — felelte szelíden a gróf — az csak természetes, hogy leesem — Mért lenne természetes? — Azért, mert a levegőben nem maradhatok lógva. © James White, a newyorki alsónadrágzsinór-tröszt segédkönyvelője (szül. 1871-ben, két ballábbal). Egyik este Mrs White csodálkozva látta, hogy férje szemüveget vesz fel és úgy bújik be az ágyba. — James, — szólt rá idegesen — mit csinálsz? — Láthatod, — felelte White — felvettem a szemüvegemet. — És úgy akarsz aludni? — Úgy, bizony. — Dehát mért?! — Nagyon egyszerű a magyarázat. Már napok óta egy nyerő sorsjeggyel álmodtam, de sose tudtam elolvasni a számát, mert nem volt rajtam szemüveg. Ma éjjel majd elolvassom . . .!ё Wasserkopf Izidor prézsiügynök, ama Wasserkopfok törzséből, akik inkább meghalnak, de üzleti könyveket nem vezetnek (szül. 1899-ben, mint apátlananyátlan árva). Wasserkopf nagy busán kiballagott a pályaudvarra, mert feleségét várta vissza a nyaralásból. .A vonat megjött ugyan, de az asszony nem volt rajta. Wasserkopf lényegesen jobb hangulatban ment haza, ahol már egy távirat várta : „Vonatot lekéstem, holnap ugyanazon órában indulok. Záli.“ Wasserkopf dühöngve a postahivatalba rohant és ezt táviratozta vissza: „Bist messige? Ha holnap ugyanazon órában indulsz, megint lökésed a vonatot! Izidor.“Arne Kjernsen, a svéd-hottentotta-eszkimó kampósszegkiviteli rt. dalkörének első baritonistája (szűk 1901-ben, bandí zsitva és szopránhanggal). Egyik dalköri hangverseny szünetében a második tenorista félrehúzta Kjernsent és azt mondta neki: — Ame, kedves művésztársam és szeretett kollégám, te rohamosan hülyülsz. — Honnan veszed ezt? — kérdezte Kjernsen. — Honnan? Van egy fiatalember, aki téged úton-útfélen megrágalmaz, udvarol a feleségednek, félvállról beszél veled és te mész és behozod az öcséd vállalatához könyvelőnek. — Hja, ez az én bosszúm. — Hogyan? — Úgy, hogy az én öcsém egy rabiátus ember és eddig még mindegyik könyvelőjét felpofozta. Olajos Nagy János huszár - őrmester (szül. 1894-ben, takarodó előtt5 perccel). Olajos Nagy János dicséretreméltó türelemmel próbált egy újoncot a helyes lovaglás rejtelmeibe bevezetni. Sajnos, igyekezete meddő maradt. Olajos Nagy János megtörölte véres fékező homlokát, aztán odaszólt az újoncnak: — Ej, öcsém, de sajnálni fogom, ha a szolgálati időd letelik. — Ugyan mért, őrmester úr? — kérdezte a szerencsétlen újonc meglepődve. — Mert hazamégy, megnősülsz, családot alapítasz és húsz év múlva megint bajlódhatok majd egy olyan marhával, mint te vagy. John Walsh, a liverpooli balkezes szőnyegügynökök önképzőköri elnökének tiszteletbeli jegyzőkönyv-hitelesítője (szül. 1900-ban, egy perzsaszőnyegen). Walsh többek közt arról is nevezetes volt, hogy mindig történt vele valami rendkívüli, — legalább is ő azt állította. — Fiuk — mondta egyik nap az önképzőköri ülés szünetében — tegnap este szörnyű kalandom volt. •— Hát mondd el, — szólt az egyik kartársa rezignáltam — Londonba akartam utazni és a taxim a pályaudvar felé vezető úton elakadt. Kiugrottam belőle és rohanva igyekeztem a pályaudvar felé. Jegyváltás közben megdöbbenve hallottam, hogy a vonat már elindult! — Na és? — Kirohantam a perronra, felugrottam az egyik kocsira és ekkor . . .. — Ekkor? — Eltévesztettem az ugrást és a vonat alá kerültem. — Folytasd !!! — Nincs mit folytatni — mondta szomorúan Walsh — a vonat halálra gázolt. Schwarzfuss Manó, a Schwarzfuss, Grünhals és Rothkopf közkereseti társaság beltagja (szül. 1891-ben a józsefvárosi teherpályauthar előtt). A közkereseti társaság kártyázott és Grünhals folyton hibát követett el. Schwarzfuss egy darabig hősi erőfeszítéssel hallgatott, végül azonban elvesztette a türelmét és megkérdezte Grünhalstól: — Mit reggeliztél ma? — Hogy mit — felelte Grünhals csodálkozva — kávét és vajaskenyeret, de mit érdekel téged kártyázás közben, hogy én mit reggeliztem? — Ugyanis le akarom szögezni, hogy te nem táplálkozol helyesen. — Hogy-hogy? — Nu, neked nem szabad kávét innod és nem szabad vajaskenyeret enned. — Dehát mert nem?! — Mert te egy olyan ökör vagy, hogy csak szénát szabadna enned. . . Ake Olsen, a svéd-finn-lappkirgiz tyúktollbehozatali rt. másodkönyvelője (szül. 1898-ban, lúdtalppal és tyukésszel). Olsen egyik nap — hőgj*, hogy nem — valami lovagias ügybe keveredett és ellenfele párbajra hívta ki őt.. — Gyáva gazember — mondta róla egyik barátjának Olsen — a gyávák gyávája és azonkívül szájhős is. — Igazán? — kérdezte a barátja. — De mennyire —• hangoskodott tovább Olsen — nem nagy kunszt engem provokálni, mikor úgyis tudja, hogy nem állok ki . . . ■ © Ernst Pfeiffer szájharmonikaügynök és papagáj eledel nagykereskedő (szül. 1888-ban, a berlini Zoo majomketrece előtt). Pfeiffer és a szájharmónikacég közt valami elszámolási differencia merült fel, ennek következtében Pfeiffer a bíróság elé került. — A vádlottat, — mondta a bíró — bűnösnek találtuk és ezért kéthónapi fogházra ítéljük. Vádlott, hallotta? — Igenis, — felelte Pfeiffer. — Na és megnyugszik az Ítéletben, vagy pedig fellebbez? — Könyörgöm, én inkább lejjebbeznék. © Nebich Jakab, az Egyesült Dob utcai Pajoszgöndörítőművese vezérigazgatója (szül. 1879-ben, eddig még nem tisztázott körülmények között). Nebich beült a színházba és tekintettel arra, hogy aznap sok váltót írt alá és még többet prolongált, a fáradtságtól az első felvonás közepén elaludt. Csak a harmadik felvonás elején ébredt fel. Egy darabig figyelmesen hallgatta a darabot, aztán csóválni kezdte a fejét és végül dühösen kiment a nézőtérről.— Disznóság, — mondta a ruhatárosnőnek — előadni egy ilyen darabot! — Mi baj van? — Mi? Semmi összefüggés nincs! Joseph Beaux, a pariskornyélei Bélyeggyűjtő Kanavászkiskereskedők Tekealosztályának díszelnöke (szül. 1895-ben, fekete hajjal és vörös orral). Beauxnak panaszkodott egyik ismerőse, hogy állandóan szédül. — Ó, — felelte Beaux — nekem is volt az pár héttel ezelőtt. — És mit csinált akkor?— Naponta 150 cigarettát szívtam el, jó erőseket. — Na, ezt én is megpróbálom. Pár nap múlva megint találkoztak és az ismerős azt mondta: — Kipróbáltam a maga receptjét, naponta 150 erős cigarettát szívtam el, de nem használt. Sőt, azóta még erősebben szédülök. — Igen, — bólintott erre Beaux — nálam pont így volt. AZ EZÜST KIS TUDÓS. Dr. Fülöp Zsigmond műve. És a hatalmas könyv folytatása az előbb megjelent arangboritéka Kis Tudósnak. Ismeretterjesztő olvasmány főleg a növekedő gyermekek számára, kiegészítő kalauz az iskolai tanulmányok ■mellett. A mű a vegytan, a fizikai földrajz és a geológia alapvető ismereteit tárgyalja egyszerű és vonzó módon, érdekesen és közvetlenül, mintha csak egy bölcs tanító a mozivásznon peregtetné le előttünk szép tanításait. A hatalmas művet közel száz illusztráció ékesíti és bízvást elmondhatjuk, hogy nemcsak az ifjúságnak, hanem a laikus felnőtteknek is hasznos olvasmánya. A díszes külső a Rózsavölgyi Rt. áldozatkészségét és ízlését dicséri. ÜZLET ÉS KALAND. (William La Varre útleírása.) A Rózsavölgyi cég kiadásában ugyancsak most jelent meg az izgalmasan nagyszerű könyv, amelynek a szerzője sem nem tudós, sem nem író, hanem nagy fantáziájú üzletember, aki feleségével elindult a brazíliai őserdőkbe a fehér indiánok közé aramat és gyémántot keresni, úgy írja le a sok kalandot és ezer veszélyt, amelyben részük volt, mintha hazaérkezése után barátainak mesélné el. Minden cikornyázás és mesterkéltség nélkül, ahogy azok megtörténtek. A természet ismeretlen, nagy csodáiról pá . hírt s azokat csodálatos fénykép felvételekkel is illusztrálja. A könyv izgalmasságai és érdekességei nyomán már film is készült. Az utleiró irodalomban új izámyt mutató hatalmas művet Gadl Ander fordította magyarra nagyon jól. — Papa, mért versz engem? ! — Hogy megszokjad, mire az egyetemre ke- Irülsz. 9 AZ ÚJSAG mem 1996 november 29 ARISZTID ALENOR Arisztid (a szolgához): Baptist, kérem, vannak itt a környéken zsidó üzletek? Szolga: Igenis, méltóságos jur? Arisztid: Akkor menjen le, kérem és két-három üzletben vásároljon példát. Szolga: Mit, kérem? Arisztid: Példát. Ugyanis nekem mindig azt mondják, kérem, hogy a zsidóktól vegyek példát. Szolga: Igenis, méltóságos úr. (El): Agenor (jön). Arisztid: Szervusz, édes Agenor, jó, hogy jössz, kéhlek. Agenor: Valami baj van, kéhlek, hogy ágyban vagy? Arisztid: Bizony, kéhlek, velem egy igen furcsa eset történt. Én, kéhlek, reggel, mikor felöltözöm, sose találom meg a dolgaimat, erre elhatároztam, kéhlek, hogy este, s mikor levetkőzöm, mindent felírok, hogy hova tettem. I Agenor: Ez nagyon helyes, kéhlek. I Arisztid: Na igen, kéhlek. Tegnap este is felírtam, kéhlek, hogy cipő az ajtó előtt, kabát a fogason, kalap az asztalon, nadrág a széken, harisnya a fotelben, pénztárca a fiókban és Arisztid az ágyban. Agenor: És mindent megtaláltál, kéhlek? Arisztid: Hát ez az, kéhlek. Reggel felkeltem, elővettem a papirost és mindent megtaláltam, kéhlek. Csak amikor odamentem az ágyhoz, kéhlek, Arisztid, azaz én magam, nem voltam az ágyban, erre nem tudtam felöltözni, kéhlek, kénytelen voltam megint lefeküdni, kéhlek. Agenor: Az nagy baj, kéhlek, de most már megvagy, kéhlek, már felkelhetsz. Arisztid: Próbáltam, kéhlek, de amint felkeltem, már megint nem voltam az ágyban, kéhlek. Pedig szeretnék elmenni, kéhlek, egy légvédelmi gyakorlatra. Agenor: Minek az, kéhlek? Arisztid: Az nagyon fontos, kéhlek. Ugyanis mindig annyian járnak itt, kéhlek, a palotám körül és szívják az én légemet, ezt szeretném, kéhlek, megvédeni.