Az Ojság, 1938 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1938-07-10 / 28. szám

1938 július 10 AZ OJ SAG 7 A kéi идкo$шМ. Tanító: Na, Móricka, sorold el a négy világtájat. Móric: Nyugat, kelet dél . . . Tanító: Na és mi jön dél­után? Móric: Délután a házitanítóm jön. • • ©­­ • ■ • . Kohn hazajön vadászatról és a felesége megkérdi tőle: — Hány nyulat lőttél, .Adolf?­­ — Egyet se, — feleli Kohn -t­ de alaposan megijesztettem őket. ■ • ' © Kohn azt mondja Grünnek."' ' '— Húsz éve foglalkozom olajfestmények eladásával. — Az szép. — Egy frászt. Ha azóta csak olajat adtam volna el, ma gazdag em­ber leíznék* @ Kohn és Grün együtt ülnek a kávéházban és újságot olvasnak. Egy­szerre csak Kohn felnéz és így szól: — Hát kérlek, ez nagyon érdekes. — Mi? — Hogy ezek a tudósok előre tudják, hogy mikor lesz napfogyatkozás. — Na hallod, hát mit gondolsz, azok nem olvasnak újságot? — Kohn megy az utcán és egy előtte menő embernek a vállára ütve, megkérdi: — Hogy van,­ Grün úr? Az illető hátrafordul és mérgesen mondja: — .Fin nem vagyok Grün. •— Nem Grim? Akkor nem is érdekel, hogy van. ■ • . © A sadd­en háztű­znézőbe vitt egy fiatalembert és utána megkér­dezte tőle: — Na, hogy tetszik a lány*. — őszintén szólva, — felelte a fiatalember — az egész lányból csak a szeme tetszik. — Gemacht, — felelte a sadchen — a szemét külön is megkaphatja. A tanító német órán azt magyarázza, hogy mit jelent­­ az: auf alle Falle­— Például — mondja .— papa­, mama és gyerekek kirándulnak vasár­nap a Hűvösvölgybe. Nagyon szép idő van, de azért a papa auf alle Falle visz magával egy esernyőt. Megértettétek?­­— Igen,­­— hangzik kórusban. — Na, Móricka, akkor te is mondjál egy példát. Móricka feláll és a következőket mondja: — A papámnak nagyon jól megy az üzlete, de mikor a hitelezők a pénzüket kérik tőle, ő auf alle Falle fizetésképtelenséget jelent. A pékek elmennek a rabihoz és így szólnak : — Rabib­bn, tönkremegyünk. Kohn hazajött Amerikából, nagy kenyérgyárat épít gépekkel, kenyeret fog sütni és vas éhenhalunk. — Menjetek csak haza, ■— mondta a rabi — Kohn nem fog építeni. De Kohn épít. Erre a pékek megint a rabihoz mennek és szólnak • — Rabilebn, már épít. —­­Menjetek csak haza, nem fog sütni A pékek megint a rabihoz szaladnak. — Rabilebn, azt mondtad, hogy Kohn nem fog sütni és már süt. A rabi megkérdi: — Valóban süt? • —­ a lóban.­­ •— Nu? Mit csináljon mást, ha már fel van építve? bSz&b' fa Kohntól megkérdi valaki: — Mivel foglalkozol mostaná­ban? — Ajajj, — legyint Kohn — ügynök vagyok egy műtrágya­gyárban. — És mit­­keresel? — Gondolhatod­ a forgalom két százalékát . . . 2 0 f i 8 S é r Falus Ferenc riport lapja a HÁROMCSILLAGOS CIKK Ъ ® Ф - Azt olvasom egyik megírandó háromcsillagos cikkemben, hogy egy kínai tudós nevetségesnek tartja az Európában divatozó kéz­fogást. Ő mindig nevet, ha azt látja, hogy két európai akkor is, ha találkoznak és akkor is, ha elválnak egymástól, kezet fognak. Én ugyan nem vagyok kínai, de­­annál inkább tudós­­vagyok, így hát biztosan­ jobban tudom, hogy min kell egy rendes kínainak nevezni. Mikor egyszer Sanghajban­ előadást tartottam az ősi kínai népszokásokról, egy mandarin (náluk előkelőség, ,nálunk kisebb­­szabású narancs) azt kérdezte tőlem: — "Tiszteletreméltó Dreistem úr, mit gondol, hány kínai Van a világon? • — Négyszáz millió, — mondtam én,­­ — És hány zsidó van alvilágon? — Tizennégy millió, — Hogy van az hát mégis, hogy akárhová megy az ember, min­­­denütt csak zsidót lát? Fogas kérdés és két cikkemet egy szelet citromfagylalt ellen, hogy erre nemcsak hogy egyetlen kínai tudós, de még legnevesebb egyházatyáink sem tudnak ■ megfelelni, ami nagyobb baj. Mikor a­ német színpadokról kitiltották a zsidó vicceket, akkor meséltem én el, hogy két kínai utazik a vonaton és azt mondja az egyik: — Hova megy, Kohn úr. Ez egyik bizonyíték, hogy nekem van igazam. De ma véletle­nü­l mosakodás közben felnyitottam egyik algebrai művemet és abban olvastam, hogy ha a t­b és b­b­c, akkor a­z a­z világos és abszolút megcáfolhatatlan. De ezt a világnak igen kevés tudósa tudja, azért nem győzöm elégszer megírni. Az a a m­ai tudós, aki az európai emberek kézfogásán nevet, jobban tenné, ha mosakodás közben az én algébrai cikkeimet ol­­vasná, akkor egészen más dolgokon nevetne. A Rosenberg Smiile egyszer találkozott a Lajbis Ganocenerrel és a kezét nyújtotta. Mikor a Lajbis is nyújtotta a kezét, a Smitle visszarántotta a magáét és azt mondta:. . . — Jövök eggyel. Hát igen, ez nevetséges, mikor én először hallottam, hátra rö­högtem magam és ha válságos pillanatokban nem fordulnék mindig a­ Bibliához, talán ma már a világon se volnék. Miután pedig itt vagyok, az is bizonyíték, hogy a kínai tudós téved és az európai kézfogás nem is olyan nevetséges. Duod erat demonstrandum, amit egyszer már a tudomány, lám­pájával kellett megvilágítani, hogy szertefoszlassam ezt a kínai babonát. Felháborodott polgár: ön azon a véleményen van, hogy aki egy rendőrre rálő, azt, ahol rátalálnak, az első fára fel kell kötni. Mi is ezen a véleményen vagyunk, de bocsásson meg, ezzel a véleményével nem hozzánk kell fordulnia. Baranya megye: Próbálkozzanak meg talán néhány fiatal zsidó orvossal, ezek nem olyan háklisok. Kisgazda: Gratulálunk a jó terméshez. Jetzt aber nicht weinen, hogy a textileseknek jobban megy. Mérges olvasó: A protekciót, az autót és az állás­­halmozást csak azok szidják, akiknek nincs. B. Ernő: Ez már elintézett ügy, nem hasznos, visszatérni rá. — Pécsi asszony: Ha­­így­­megy tovább, a kisfiából hatá­rozottan humorista lesz. — G. Béla: Nem elég vicces. — Ha­las: Közismert dolgok. — Sch. József: Látja, ez az igazi. — B. Arnold: Nem üti meg a mértékét. — J. Jenő: Üdvös kis versike. — Berger: Ren­delje meg Nagy Imre 5000 vic­cét, abban kerek ötezer jó vicc­t felhasználjuk. — Vagyonadó, tizen mi nem segíthetünk, pénz helyett a legjobb viccet sem fogadják el. — H- István: Kö­szönjük, meg fog jelenni. — Szegedi: Már nem aktuális. — Z. Oszkár: Erről már megemlé­keztünk, de amúgy sem valami­­ fontos dolog. — K- Z.: Nem jó. —­­ ár: Eltévesztette a cí­met/ — W. Gyula: Mi az, már kegyed is­­ szélsőséges ? — Szo­limán: Nagyon hosszú és nem a mi­ lapunkba való. — van. — Tarcsa: Köszönjük. Felelős szerkesztő és kiadó: NAGY IMRE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Ó-utca 12. Telefon: 121—2 M. NAGY IMRE VICCLAPJAAZ OJSAG MEGJELENIK MINDEN VASARNAP

Next