Az Ujság, 1904. április/1 (2. évfolyam, 92-105. szám)
1904-04-01 / 92. szám
s ének propagálásában gyakorlati kifejezésre jutott. Lapja is van ennek a mozgalomnak, mely szerény formában, de lelkes és szakavatott szerkesztés mellett, ébren tartja és fokozza az érdeklődést nem csupán a tuberkulózis, hanem egyáltalán a fertőző és ragályos betegségek ellen irányuló küzdelem iránt. E lapnak, a ✓ Tuberkulózis-nak legújabb száma egy szakembernek épp oly életrevaló, mint következményeiben kiszámíthatlan vívmánynyal kecsegtető eszméjét propagálja. A polgári társadalmi rétegeken kívül eső oly hatalmas elemet akar a közegészségügy szolgálatára megnyerni, amely idők folytán egész szervezett hadsereget — ezúttal a szó szoros értelmében — állít küzdelembe a fertőző és ragályos betegségek ellen. A katonaság volna ez a szervezet, amelynek megteremtése épp oly egyszerű, mint hathatós eszközökkel lenne biztosítható. A hadvezetőségben s a hadsereg szakértő őreiben mindenkor figyelemmel voltak ugyan a legénységnek bizonyos mérvű közegészségügyi kiképzése iránt. De egyrészt még régi szabályzatok s régi mód■erek alapján történt ez a kiképzés, másrészt pedig a legénységre nem hatott oly mélyen, hogy kilépve a katonasorból, a polgári életbe is magával vitt volna bizonyos nagyobb és értékesebb summát a hallottakból. Már most arról van szó, hogyha a katona három évi szolgálat alatt megtanulja, miként kell a látható ellenség ellen védekezni, tanulja meg azt is, hogy mi módon lehet a járványok láthatatlan s ugyancsak nagy mérvben öldöklő csírái ellen védekezni. A katonaság a rendnek, a tisztaságnak és a fegyelemnek megfizethetetlen iskolája. Nem lehetne-e a katonaságnál töltött három esztendőt, a katonai czélok csorbítása nélkül, arra is fordítani, hogy a legénység járványtani tekintetben is művelődjék és hadköteles éveit leszolgálva, hazajövet a közegészség lelkes művelőjévé, vagy legalább értelmes szolgájává váljék. Ily módon a katonaságnál töltött idő a produktivitás se volt soha a kezében ? Ha pedig lett volna, úgy fest-e ő, mint aki összedobja a rossz kártyákat? Hiszen éppen a nehéz játszmák a passziói. Vagy mily lehetetlen föltevés, hogy olyan ravasz székely, mint Dániel Gábor, leüljön Rosenberggel játszani, vagy hogy Rosenberg kontrázzon meg olyan játékot, amit lehetetlen megnyerni! Terringette barátom uram, kedves másolatom, ismerni kell az embereket egy kicsit. Ami pedig a protekciót illeti, hiszen igaz, ami igaz, vannak ilyen történeteim. El is mondtam egyiket, másikat, de nem ilyen szentelen mártásban. Sokkal jobban tisztelem a minisztereket, hogysem az ő eszükön megkísérteném túljárni. Oh Isten mentsen engem attól a gondolattól! A felsőség az Istentől van. Őket a Gondviselés állította az ügyek élére, és a Gondviselés erre a rövid időre annyi észszel látja el őket, hogy mi jámbor mamelukok abba bele se nézhetünk, mint a napba, nemhogy megzavarhatnék. Azért hát bocsásd meg kedves barátom, ha kifogásolom a pikáns tónust, melylyel ő exczellencziáik felől engem beszéltet mai lapod. Én a protegálásról is azt tartom, hogy többet ér abban egy lat szerencse, mint egy dolgában kevésbé veszne kárba, és a nemzettől ideiglenesen elvont munkaerő bőven megtérülne abban a pozitív haszonban, hogy a köznép fiai felvilágosodva, a közegészségnek mintegy őrei gyanánt térnének haza, s a magukkal hozott ismereteket családjuk és az egész falu és környék érdekében értékesítenék. Ideje volna a legénységnek, hisz a téli hónapok iskoláztatása nyújt időt bőven, a katonai orvosi kar modern szakképzettségének pedig vajmi könnyű volna szemléleti, gyakorlati oktatás révén a legénységgel megkedveltetni a tárgyat, érdeklődését lekötni s tudását és felvilágosítását előmozdítani. Fölösleges, hogy a kioktatás részleteibe belemenjünk. Az eszme maga oly egyszerűnek, oly gyakorlatinak, tehát oly könnyen kivihetőnek látszik, hogy meg vagyunk győződve megvalósításának lehetőségéről, ha az illetékes tényezők komoly figyelemre méltatják azt. Évenként negyven-ötvenezer apostola a közegészségügynek, a felvilágosodásnak, a babona és előítélet elleni küzdelemnek menne szét az ország legkülönbözőbb vidékeire s tíz esztendő alatt egy egész hadsereg állna az ország tömérdek elhagyatott s egészségügyileg elhanyagolt vidékeinek rendelkezésére, mely kezére járna a tudatlan és tapasztalatlan lakosságnak s megkönnyítené és biztosítaná az orvosok szakértő működését a néphigiénia terén. Ezt a hadsereget megteremteni és talpraállítani oly magasztos, oly roppant kihatású eszme, hogy megérdemli a legjobbak fáradságát, lelkes pártolását és gyakorlati előmozdítását. — A vasutasok mozgalma. Ismételten rámutattunk már arra, hogy szemben azokkal az illetékes helyről származó kijelentésekkel, amelyek szerint a vasutasok fizetésrendezésének ügye az érdekeltek minden jogosult igényeinek figyelembevételével rövid időn belül elintézést fog nyerni, rossz szolgálatot tesznek úgy a vasutasoknak, mint kétségkívül igazságos ügyüknek azok, akik a mozgalomba mázsa ész. Akár én bennem van az a mázsa ész, akár a protegáltban. Hanem a lat a szerencséből... Az más. Az már döfi. Mert csodálatos dolgok történnek e tekintetben. Egyszer valamikor, sok, sok év előtt egy járásbírót protegáltam Rétságra, az akkori igazságügyminiszternél. Elmondtam neki, miért jöttem, elmondtam minden jót ama nógrádi barátomról, akit ajánlottam. — No hát nézzük meg az aktát,— szólt a miniszter — nézzük meg együtt, hogy áll a dolog. Behozatta az aktát, miközben lomha mozdulattal mutatott a lábainál egy nagy fonott kosárra, melyben halomban álltak a papirosok. — Ezek mind képviselők ajánló levelei, — monda fumigáló orrhangon. Egy remegő pillantást vetettem a szörnyű temetőre, hol annyi remény fekszik meghalva. — Az ajtó nyilt, az aktát előhozta az államtitkár. A miniszter beletekintett. — Hogy hívják a barátodat? — feérdé. — Tóth Pál. (Bizonyosan tudom, hogy T-vel kezdődött a neve. De azt is bizonyosan tudom, hogy nem Tóth Pált mondtam.) — Tóth Pál. — nyögte szomorúan a miniszter. Harmadik helyen van ajánlva. Oh szegény Tóth Pál! De nézd meg magad! Első helyen áll Ltlassy, kitűnő albíró, több szolgálati éve van Tóth Pálnál, öregebb is, érdemesebb is. Tóth Pálnak azonfelül egyik vizsgája is hiányzik. — Hol van az, hogy a vizsgája hiányzik ? — Itt állni. Ez az. — Mindamellett azonban ... Szavamba vágott. — Várj csak. Ne szólj még semmit. Én teszem fel a kérdést, — folytatta kenetesen. — Mondd meg nekem, szivedre téve a kezedet: ha te volnál az igazságügyminiszter, melyiket neveznéd ki? Zöld fényű szürke szemeit rám mereszté, mintegy hipnotizált velük s e svengalizmus hatása alatt az én agyvelőmbe is egy miniszter bölcsesége szökkent s akaratlanul rebegtem. — Én ezt a Litassyt nevezném ki. — No hát az lesz. Látom, derék ember vagy, barátom. Hazamentem s megírtam Tóth Pálnak az AZ ÚJSÁG BELFÖLD, mindenképpen az agitáczió üszkét igyekeznek beledobni. Különösen a szombathelyi és fiumei mozgalmi bizottságok járnak elől e tekintetben nem éppen követendő példával, amidőn adakozásra szólítják fel a vasutasokat meg nem született mártírok kárpótlására és meg nem alakult egyesületek tagsági díjaira. Az izgatás ilyen módjainak alkalmazásával, az erőszak hangoztatásával a vasutasok csak ártanak maguknak és félő, hogy az a rokonszenv, amely ezideig ügyüket kisérte, csorbát fog szenvedni. Mert akármint vélekedik is valaki a fecsorgó kérdésről, az az egy bizonyos, hogy a kormány nem tűrheti el, hogy a vasutasok körében oly agitáczió kapjon lábra, amely törvényellenes eszközökkel, erőszakos után úgyszólván kicsikarni akarja azt, amit úgyis meg fognak kapni. Ennek útját kell állani és ez okból bizonyára az elfogulatlan közvélemény teljesen indokoltnak fogja találni azt a rendeletet, amelyet a kereskedelemügyi miniszter tegnapi kerettel intézett az államvasutak összes alkalmazottaihoz. A rendelet utal arra, hogy a tervbe vett czélra kiadott gyűjtésfelhívás törvénybe ütköző kihágás, úgyszintén az engedély nélkül való gyűjtés is, mely esetleg fegyelmi eljárás megindítását vonja maga után. A gyűjtést a miniszter betiltja s a befizetések visszaadása iránt felhívja a MÁV igazgatóság intézkedését. Ludvigh államvasuti elnök e rendelet kapcsán kifejezést ad annak a reményének, hogy az alkalmazottak a felsőbbség jóakarata gondoskodásában és megnyugtató kijelentéseiben megbízva, minden olyan eljárástól, amely a fennálló jogrendbe, az üzleti és a szolgálati rendtartásba ütközik, nemcsak az intézet, hanem saját maguk érdekében is tartózkodni fognak. A P. Lloyd nyomán a félhivatalos Magyar Nemzet is megerősíti azt a hírt, hogy a kormány a Máv alkalmazottainak tett ígéreteit egész terjedelmükben fentartja és megvalósítja, továbbá nyomban a húsvéti szünet után törvényjavaslatot terjeszt az országgyűlés elé, s ebben felhatalmazást kér arra, hogy a magyar királyi államvasutaknál az illetményeket rendezze és a fizetésemelést utalványozhassa. — A horvát regnikoláris küldöttséget — mint Zágrábból jelentik — április 12-iki déli 12 órára hívták egybe. Munkálatainak befejezése után összegyűl a tartománygyűlés a pénzügyi kiegyezés tárgyalására. 1904. Április 12