Az Ujság, 1904. április/1 (2. évfolyam, 92-105. szám)

1904-04-01 / 92. szám

1904. április 1. áa­g.­SÁG — Szentesitett törvény. A hivatalos lap mai­­ száma közli a szentesített 1904. évi IV. törvény-­­ czikket az 1904.. év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról.­­ I — Fiumei ügyek. Fiuméból jelentik, hogy a városi képviselőtestületben a bizottságok megala­kulása egy kis be érett elő. A múlt ülésen beterjesztett kérel­őinek halasztás nem adatván, két képviselő, C­somná­k Lajos és Ivanassich Henrik lemondtak. Több városi képviselő, mivel a kibékülés az autonómista­ párttal nem sikerült, kü­lön értekezletet ■ tart, a­melyen további magatar­tásukat állapítják •toleg. I A kelsfázsia­i háború. A helyzet a keletázsiai harcrtéren lényegesen megváltozott az utóbbi idő­ben. A­mikor ki­not az orosz haderő elégtelensége, valam­int az orosz flotta tehetetlensége, akkor az orosz hadveze­­tőség a visszavonulásra szánta magát. Az volt a terve, és ennek megfelelőleg cselekedett, hogy Karbint és a Szungari völgyét választja az orosz hadsereg c­entrumául és hadműködési alapjául, két erős szárnynyal pedig készen áll arra, hogy akár a Yalu folyó, akár a Liav völgye felől közeledő ellenség­gel szembeszálljon és ha nem is bocsát­kozik vele döntő mérkőzésbe, legalább lehetőleg drágává teszi az előnyomulá­sát. Ennek az elhatározásnak Orosz­országra nézve két nagy előnye volt. Az egyik, hogy hadműködési alapja a szibériai vasút fővonalára támaszkodott. A másik, hogy kényszerítette volna a japánokat, hogy minél messzebbre tá­vozzanak a tengertől. Az orosz had­­vezetőség időközben rájött, hogy a ja­pán hadseregnek csak csekély része ment át Koreába. Ennek az volt a hi­vatása, hogy rátegye a kezét a fél­szigetre és hogy szétrobbantsa Szöul­­ban az orosz cselszövények fész­két. Teljesen elérte mindkét czélját: ma a japánok Korea urai, a­nélkül, hogy megmozdították volna hadseregük zömét, a­mely szépen odahaza maradt. Ez a körülmény erősen nyugtalanította az orosz generálisokat, a­kik semmi tájékozással nem bírhatnak arról, hogy szokásos episztolát. »Mindent elkövettem, ba­rátom, de a vén salabakter (t. i. ő exczellen­­cziája) a csirke-eszével nem birta érveimet fölfogni, kifogásolta, hogy vizsgád nincs és valami Litassyt fog kinevezni. Ne is tégy többé semmi lépéseket.« A levelet elküldtem s ezzel elvetettem a gondját, rá se gondoltam többet a rétsági üresedésre, midőn harmadnap reggel a Ház­ban odajön a padomba az igazságügy­miniszter és siránkozó hangon mondja: — Ne okoskodjatok édes barátom, hagy­jatok békét barátom... Ne öljetek, ne szúrja­tok, ne vagdalódzzatok. — Mit, hogy mit? — kérdem elcsodál­kozva. — Telegraficre terjesztettem fel tegnap, — nyögte fájdalmasan rángatózva, mintha min­den szónál egy csomó vért köpne ki. — Igen? Kit, mit? Nem értem. — Azt a Tóth Pált, barátom. De legyen elég . . . legyen elég. Ezzel sarkon fordult, s megtört, roska­dozó léptekkel hagyott ott, tűnődve, hogy mi is történt hát Tóth Pállal, hová terjesztette fel ? ... Hiszen nem kellett azt sehova fel­terjeszteni. A tengerőr jövő ellenség hol szándéko­zik partraszállani. A Possziet-öbölben Vladivosztoktól délre, Takursánnál, Korea és Port-Arthur között vagy Niu-csvangnál, Port-Arthurtól nyugatra? Egyre jobban előtérbe lépett az a föltevés, hogy a japán hadsereg zöme, a Liao folyó torkolatát, Niu-csvangot fogja partraszálló pontul kiválasztani. Támogatta ezt a föltevést a hely alkalmatossága erre a czélra, Port-Arthur makacs zaklatása, valamint az aggodalom, hogy Port-Arthur és az egész liao-tong—kvang-tongi félsziget izoláltatik, ha Niu-csvangnál nagyobb japán sereg meg tudja vetni a lábát. Ezek a körülmények és föltevések arra bírták az orosz hadvezetőséget, hogy meg­változtassa tervét. Lemondott csapatainak konczentrikus felállításáról, a­melynek Karbin lett volna a középpontja. E he­lyett a sereg zömét a Liao völgyében zsúfolta össze, úgy hogy ma Liao-jang (Kuropatkin generális főhadiszállása) és Nincsiang között legalább 60—70.000 főnyi orosz sereg várja a japánok partraszállását; ezenkívül Port-Arthurban is körülbelül 25.000 ember van. A hely­zet ennek folytán most már az, hogy Oroszország a harcrtér legnagyobb részén képtelen nagyobb erőfeszítésre, miután seregének túlnyomó részét levitte a harcrtér délnyugati sarkába. A ja­pán hadvezetőség ezt kétségtelenül igen jól tudja, és további intézkedéseit e szerint fogja megállapítani, miután a­­tengeren oda mehet csapataival, a­hová éppen jónak látja. Lehetséges, hogy Nin­csiang környékén próbálja meg a partraszállást, mert hiszen Japánnak az az érdeke, hogy a tengerparthoz lehe­tőleg közel találja az ellenséget. Lehet­séges azonban az is, hogy olyan pontot választ a partraszállásra, a­honnan a tenger felé szoríthatja az orosz sere­get. Ha ezzel a művelettel egyide­jűleg sikerülne a mandzsúriai vasutat használhatatlanná tenni, akkor a Liao völgyiben fekvő orosz sereg majdnem biztosan­­s áldozatul esnék a­ Túlnyomó japán erőnek. Ilyen kiszámíthatatlan eshetőségekkel fenyeget az olyan bábom, a­melyben az egyik fél az ellenőrizhe­tetlen tengeren mozoghat akadály nél­kül csapataival. Érthetetlen volt előttem, tudakozódtam fiától, fától, hogy mi történhetett tegnap vagy tegnapelőtt a Házban, vagy a klubban, hol már két napja nem voltam, míg végre kom­­binácziók alapján nagy sokára pedzeni és összefüggésbe kezdtem hozni a dolgokat. Az történt ugyanis, hogy éppen aznap, mikor Litassy kinevezésében megállapodtunk, este a klubban Horváth Gyula (a­ki egyike volt a legbensőbb barátaimnak) megtámadta a konferenczián az igazságügyminisztert, hogy nincs alkotmányos érzéke, hogy a képviselő­ket ignorálja s oly vehemensen rontott neki, hogy a piros szék recsegni kezdett alatta. Ő exczellencziája kombinálni kezdett s alkalmasint kikombinálta (a nagy eszével), hogy Horváth Gyulát én állitottam ellene a sorompókba, és igy lett Tóth Pál járásbíró. Hát ez az egy sikerem volt. Ezt is a vé­letlen okozta. És ez se okozott már örömet. Mert ott volt már Tóth Pálnál a levelem, a­ki, mikor pár nap múlva a hivatalos lapban olvasta a kinevezését, ilyenformát dörmöghe­­tett magában felőlem: »Pedig mit irt az az élhetetlen fráter. Látszik, hogy nem is beszélt a miniszterrel, a­ki ösmeri az én értékemet.« Lázongó koreaiak. Széun, márczius 31. Hír szerint 500 elbocsátott koreai ka­tona Pjong-Jang közelében felkelést szított. Japán pénzügyek. Tokio, márczius 31. (Reuter.) A képviselőházi és elfogadott pénzügyi törvényjavaslatok magukban foglal­ják úgyszólván a kabinettől előterjesztett tel­jes programmot néhány módosítással. Az évenként különös adókkal beszerezni szo­kott összeget 68 millióról 62 millió jenre szállították le. A kormány azt indítványozza, hogy az ez által az előirányzattal szemben keletkező hiányt kezelési költségek leszállí­tásával fedezzék. A programra további meg­változtatása abban áll, hogy megtagadtatok a sóegyedáruság létesítésének szentesítései A pénzügyi térre tartozik egy törvénynek el­fogadása, mely felhatalmazza a bankokat egy éven át sorsjegykötvényeknek 80 millió jen összértékben való kibocsátására. A vámtarifa­változtatások hat hónap múlva fognak életbe­­lépni. Életbeléptetik a dohányegyedáruságot és a gyárosoknak kárpótlást fizetnek, a­mely az eladásból három éven át befolyó haszon­nak fog megfelelni. A hágai egyezmény és a háború. Tokió, márczius 31. (Reuters) Oroszország a japán kormány­nál a franczia követ útján óvást emelt az ellen, hogy a Port-Arthurra intézett negyedik támadás alkalmával elpusztították a San-San- Tau-szigeten levő vesztegzárállomást. Az óvás a hágai egyezmény 25. §-án alapul. Komura báró külügyminiszter a tiltakozó jegyzék át­­nyújtásánál azt mondta a franczia követnek, hogy nem kapott hírt Togo tengernagytól a kérdéses állomás elpusztításáról. Különben is az egyezmény idézett czikke csak szárazföldi háborúkra érvényes. Orosz menekültek, Frankfurt, márczius 31. (Saját tudósítónk távirata.) A Malaja orosz gőzhajó hat tiszttel és 286 legénynyel, — ezek közül százötvenen sebesültek — a­kik a Cse­­mulpónál elsülyedt »Varjag« czirkálóh­ajóról menekültek, a »Frankfurter Zeitung« szerint, Konstantinápolyba érkezett. Itt az orosz vörös­kereszt-egyesület tagjai könyöradományokat nyújtanak nekik. A menekült tisztek és legények angol sipkákat és kabátokat visel­nek, a­melyekkel megmentésük alkalmával az angol »Talbot« nevű czirkálóhajón látták el őket. Ostromállapot Niucsvangban, London, márczius 31. A Reuter-ügynökség értesül. Bár előre látták, hogy Niucsvang bevonatkozik a had­műveletek színterébe, a­miről az angol és amerikai állomáshajók visszahívása is tanúsá­got tesz, mégis bizonyos meglepetést keltet, hogy az oroszok itt kihirdették az ostrom­­állapotot. Arra utalnak, hogy Oroszország ez­által elvállalta a felelősséget mindazokért a károkért, a­melyeket semlegesek szenvedhet­nének. A dolgok új állása felbátoríthatja Ja­pánt Nincsiang megtámadására, a mitől eddig talán a szóban forgó különböző érdekekre való tekintettel tartózkodott, mig most az oroszok eljárása ettől az aggodalomtól fölmentette. — A Dreyfus-ü­gy revíziója» — Saját tudósítónktól. — Páris, márczius 31. A semmitőszék által a Dreyfus-ügyben indí­tott vizsgálat érdekes új faktumot derített fel, új hamisítást, a­melylyel Rennesben megtévesztették a haditörvényszék bíráit.

Next