Az Ujság, 1905. április/2 (3. évfolyam, 108-121. szám)
1905-04-20 / 112. szám
Csütörtök, április 20. ________AZ ÚJSÁG_________ Bojkott és munkatárlat. — Saját tudósítónktól. —• Az építőipar emberei között az utolsó évek során mindjobban nő az elégedetlenség. A mesterek csupa panaszt hangoztatnak a munkások ellen, ezek viszont a mestereket illetik vádakkal és szemrehányásokkal. A munkások elégedetlensége régebben sztrájkokban, újabban bojkottokban öltött alakot. A bojkottra a mesterek az Angliából származó és a szászországi Krimitschauban népszerűvé vált munkazárlattal feleltek. A munkások egyes mestereket bojkottáltak, erre a szolidaritást vállalt mesterek mind abbanhagyatták a munkát és becsukták műhelyeiket. Még mindenkinek emlékezetében lehet a tavalyi őszi nagy munkatárlat, mely kiszámíthatatlan károkat okozott az építőiparnak. Azóta egy időre helyreállott a bélesség munkaadók és munkások között. A mesterek az eddiginél nagyobb béreket fizettek, amikkel a munkások is meg voltak elégedve. Most ismét nagy differencziák támadtak. A mesterek azt állítják, hogy a munkások, bár jogos kívánságaik teljesültek, újból megkezdték a tömeges bojkottálást és dolgozni akaró társaikkal szemben hallatlan terrorizmust fejtenek ki. A munkások viszont arra hivatkoznak, hogy a mesterek a télen megadott béreket ismét kezdik leszállítani és a követelések teljesítését nem hajlandók szerződésileg biztosítani. Azt tagadják, hogy tömegesen bojkottálnák a mestereket. Ahol egynéhány bojkott van, ott sem a munkabéremelés kicsikarása miatt, hanem más okok következtében történt az. A mesterek mindamellett tűrhetetlennek látják a maguk helyzetét. Ismét szükségét érzik annak, hogy a rendes állapotok helyreállítására munkazárlattal kényszerítsék munkásaikat. Egyes mestereket bojkottálnak a munkások, valamennyi munkást bojkottálják majd a mesterek, akik tavaly óta jobban szervezkedtek és az akkortájt csak budapesti munkazárlatot most országossá fogják tenni. Az alábbiakban két nyilatkozatot közlünk. Az egyik a mestereké, a másik a munkásoké. . (A mesterek.) A Magyar Építőmesterek Szövetkezete a következőket közli velünk: Körülbelül egy éve annak, hogy az építőmunkások országos szövetsége felhagyott a sztrájkok rendezésével és helyébe meghonosította a bojkoltrendszert. Ez a formailag igénytelen, de lényegében a sztrájknál sokkal veszedelmesebb módszer meghozta ugyan az általa czélba vett munkabérjavítást, de magával hozott egy olyan nyavalyát is, melytől most már az építőmunkások szakegyletének s az építőmesterek szervezetének közös egyetértése sem szabadíthatja meg az érdekelt munkásokat és munkaadókat. Az első néhány bojkott után elért siker teljesen elvakította az építőmunkások országos szervezetét s nyakra-főre bojkottáltatta az akkor még kevésbé szervezett építőiparosokat. Túlbuzgóságukban nem vették észre, hogy az elhatalmasodott új áramlat lavinája a munkásszervezet intő szavára vagy vészkiáltására sem lesz képes megállapodni, s amíg egyrészt belekergeti a megrémített munkaadókat az erősebb szolidaritásba, másrészről elnyeléssel fenyeget mindent, legelöl a szakegyletet, mely a fékevesztett áramlatot most már bizonyára maga is szívesen föltartóztatná. A mai év őszén lefolyt munkazárlat után mégis úgy látszott, mintha az egy pár millió értékű munkaidő elpocsékolása után mindkét oldalon erőt vett volna a józanabb belátás, mely kölcsönös engedékenységével az idei építési idényre zavartalan békét fog teremteni. Hogy ugyanazt remélte mindkét ellenséges tábor, bizonyítja az az előzékenység, melylyel a budapesti építőmesterek szervezete a béke kedvéért a kívánt bérjavítást önként felajánlotta s a kőművesek szakegyletének vezetősége a méltányos ajánlat elfogadására hajlott. Mielőtt azonban a szakegyleti közgyűlésen a megegyezést formailag is kimondották volna, a vezetőség azon kijelentésére, hogy a sztrájkpénztár már kiürült, kitört a vihar, mely azután a béketörekvéseket egyszeriben elsöpörte. A munkaadók szervezete minda mellett elrendelte, hogy a felajánlott bérjavításokat minden munkásnak megadják, de egyúttal egyhangúlag elhatározták a mesterek az ipartestületi gyűlésükön azt is, hogy az esetre, ha az építőmunkások a most már lényegesen felemelt munkabérek daczára ismét bojkottálnák az egyes munkaadókat, az esetleg szükségessé vált munkazárlatot ezúttal kivétel nélkül az összes munkaadók szigorúan betartják és tisztességtelen eljárásnak tekintik, ha bárki és bármi okból is a kimondott munkatárlat rendelkezéseit megszegné. A budapesti építőmesterek szervezete előre sejtvén a bekövetkező fejleményeket, több nagyobb vidéki város felhívása folytán időközben hozzálátott az erélyesebb védekezéshez s megalakította az építőiparosok országos szervezetét, melyhez már eddig negyvenkét vidéki város, csaknem minden megyei központ csatlakozott. Hogy ezen intézkedés czélját úgy az illetékes hatóságok, mint a munkások félre ne magyarázzák, az építőmesterek egyesülete múlt évi jelentésében kiemelte s ezt a sajtó útján is publikálta, hogy a mesterek szervezkedésének czélja nem irányul a munkások jogosult törekvéseinek elnyomására, hanem pusztán arra, hogy a határt nem ismerő túlkapások és a féktelen terrorizmus ellen az építőiparosok exisztenciáját megóvják. Hasztalan volt minden. Az utóbbi hetekben nem csak a vidéki kisebb-nagyobb városokban, hanem Budapesten is, ahol a kőművesek óradíját 46, a díszrakolókét 52, a Rabitz munkásokét 65 fillérre felemelték, sorra bojkottálják az egyes munkaadókat. A legutóbbi két hét alatt tizennyolc budapesti építőmesterhez nyújtottak be munkásaik ugyanazon szövegű és kézírású memorandumot, melyekben magasabb béren kívül még egyéb teljesíthetlen követeléseket támasztanak. Nyolc helyen s ezek közül is itt-ott még a szombat estét be nem várva, munka közben odahagyták az épületeket, mert a munkaadó nem volt hajlandó túlzott követeléseiket teljesíteni. A Rabitz vállalkozókat pedig, akik nagy részben maguk is szegény emberek, kivétel nélkül bojkottálták munkásaik. Egyes helyeken, mint Horcher és Társa, Paulheim és Szahulják építőmesterek építkezéseinél a kömivesek szakegylete oly terrorizmust gyakorolt a munkában maradt kömivessegédek ellen, melyhez hasonlót eddig még a legelkeseredettebb sztrájkok idején sem tapasztalhattak. Folyó évi márczius hó 18-ikán a szakegylet kiküldöttjei seregestül megrohanták az egyik épületen visszamaradt hat munkást és életveszélyes fenyegetések között a szakegylet helyiségébe hurczolták, hol az összegyűlt munkanélküli szaktársak gúnyolódása közben a készen tartott pellengérre állították s reprodukálhatatlan becsületsértő szavakkal illették, majd sorra nyilvánosan leköpdösték őket. Formális bocsánatkérés kicsikarása után azzal bocsátották el a megkínzott embereket, hogy ha ismét bojkottált czéghez lépnek munkába, el lehetnek készülve arra, hogy az utczán nyomorékká verik. Szó szerint igy panaszolja el sorsát sajátkezű aláírással ellátott beadványban az a hat munkás, a kiket a szakegyletben a fenti önkényes önképzésben részesítettek. Sokkal szomorúbb lefolyása volt azon rohamnak, melyet a Paulheim és Szahulják ezég Rózsautcza 27—29. sz. alatti építkezésénél rendezett a szakegylet folyó hó 15-én. Itt már több mint száz kőműves rohanta meg az épületről jövő, mit sem sejtő kőműveseket s a kit elcsíphettek, életveszélyesen megkéselték vagy véresre verték. Anynyira ment vakmerőségük, hogy a szomszédságban levő hentes és fűszereshez is behatoltak a menekülő munkások után s azokat az illető üzletesek magánlakásán és udvarán keresztül is üldözővé vették. A rendőrség, noha idejében vonult ki nyolcz ember a helyszínére, tehetetlen volt a nagy tömeggel szemben és csak két késelét sikerült bekisérniök a kapitányságra. Mindezt nemcsak a megvert és veszélyesen megsebesült munkások, hanem az említett üzletesek is igazolják sajátkezű aláírásaikkal ellátott jegyzőkönyvben. Minthogy ez a terrorizmus most már napirenden van s több munkaadónál sírva panaszkodtak a munkások, hogy ők meg volnának elégedve helyzetükkel, de a szakegylet utasításainak nem mernek ellene szegülni, mert a maguk és hozzátartozóik élete forog veszélyben s mivel mindezeket okmányilag igazolják, az építőmesterek eltökélték, hogy a munka zárlathoz folyamodnak s addig a munkát újból fel nem veszik, amig a kormányhatósági közbelépéssel a tartós békét nem biztosíthatják. (A munkások.) Tudósítónk ma este beszélgetést folytatott Knüttelhofer Ferenczcel, a kőmivesek szakosztályának elnökével, aki az építőmunkások álláspontját a következőkben foglalta össze: — Jól tudjuk, hogy mire czéloznak a munkaadó építészek. Arra, hogy a mostanában előrelátható munkacsökkenésnél kihasználják a munkások helyzetét és arra bírják őket, hogy beadják a derekukat. A múlt évi munkazárlat után — a telet leszámítva — a munkabér minimuma huszonhárom krajczár lett, amit a munkaadók az egész vonalon megadtak önként, minden kényszer nélkül, de csak addig, amíg sok volt a munka. Most, hogy egyelőre négyezer budapesti munkás közül közel ötven százalék munka nélkül van és valószínű, hogy még több is lesz, le szeretnék szállítani a munkabért. E czélból már február hónap elején átiratot küldtek az Építőmunkások Országos Szövetségéhez, amelyben felszólították a szövetség vezetőségét, hogy küldjön ki bizottságot a Magyar Építőmesterek Egyesületébe, ahol a munkaadók és munkások között tartós békesség biztosítására szerződést fognak kötni. Az építőmunkások eleget tettek a kérésnek. Bizottságuk összeköttetésbe lépett a munkaadók megbizottaival. A munkások a mostani huszonhárom krajczár minimumot, ez évben tíz és fél órás munkaidőt, a jövő évtől kilenc és fél órai munkaidőt kértek. A mesterek ezzel szemben csak huszonegy krajczár minimumot akartak megadni és három évi szerződést követeltek. A munkások bizottsága abba nem ment bele, a munkások plénuma sem, amikor eléje terjesztették az építőmesterek feltételeit , sőt a plénum elfogadott olyan határozatot, mely szerint most már erre az évre is követelik a kilenc és fél órai munkaidőt. A tárgyalások ezzel megszakadtak. Ez év január elsejétől fogva összesen negyvenkét helyen volt bojkott. Jelenleg van kettő. A legnagyobb volt a börze-, az osztrák-magyar bank- és a József kir. herczegi palota építkezésénél. Most van: a Mária Terézia-kaszárnya átalakítási munkálatainál (Klein H. János építész) és a Kerepesi-út és Szentkirályi-utcza sarkán levő épületnél (Kovács és Zenitz). A régebbi és a mostani összes bojkottoknál nem a bér miatt, hanem erkölcsi okoknál fogva támadt a bojkott, mert hiszen a bojkott előtt kivétel nélkül megkaptuk a huszonhárom krajczár bérminimumot, amivel meg voltunk elégedve. Nem hiszszük, hogy a munkazárlat sikerüljön. A vidéki, de a fővárosi építészek jó része nem megy bele a tervbe. Hiszen nem sikerült az építészek kartellje a könnivesmesterekkel sem, akikkel ki akarták kötni, hogy csak huszonegy krajczár bérminimumot adjanak a könnyeseknek.'' Pedig ezt a kartellt be lehetett volna tartani könnyen. "