Az Ujság, 1905. április/2 (3. évfolyam, 108-121. szám)

1905-04-20 / 112. szám

Csütörtök, április 20. ________AZ ÚJSÁG_________ Bojkott és munkatárlat. — Saját tudósítónktól. —• Az építőipar emberei között az utolsó évek során mindjobban nő az elégedetlen­ség. A mesterek csupa panaszt hangoztatnak a munkások ellen, ezek viszont a mestereket illetik vádakkal és szemrehányásokkal. A munkások elégedetlensége régebben sztrájkok­ban, újabban bojkottokban öltött alakot. A bojkottra a mesterek az Angliából származó és a szászországi Krimitschauban népszerűvé vált munkazárlattal feleltek. A munkások egyes mestereket bojkottáltak, erre a szolida­ritást vállalt mesterek mind abbanhagyatták a munkát és becsukták műhelyeiket. Még mindenkinek emlékezetében lehet a tavalyi őszi nagy munkatárlat, mely kiszámít­hatatlan károkat okozott az építőiparnak. Azóta egy időre helyreállott a bél­esség munkaadók és munkások között. A mesterek az eddiginél nagyobb béreket fizettek, a­mikkel a munkások is meg voltak elégedve. Most ismét nagy differencziák támadtak. A mesterek azt állítják, hogy a munkások, bár jogos kívánságaik teljesültek, újból meg­kezdték a tömeges bojkottálást és dolgozni akaró társaikkal szemben hallatlan terroriz­must fejtenek ki. A munkások viszont arra hivatkoznak, hogy a mesterek a télen meg­adott béreket ismét kezdik leszállítani és a követelések teljesítését nem hajlandók szer­ződésileg biztosítani. Azt tagadják, hogy tömegesen boj­kottálnák a mestereket. A­hol egynéhány bojkott van, ott sem a munkabér­emelés kicsikarása miatt, hanem más okok következtében történt az. A mesterek mindamellett tűrhetetlennek látják a maguk helyzetét. Ismét szükségét érzik annak, hogy a rendes állapotok helyre­állítására munka­zárlattal kényszerítsék mun­kásaikat. Egyes mestereket bojkottálnak a munkások, valamennyi munkást bojkottálják majd a mesterek, a­kik tavaly óta jobban szervezkedtek és az akkortájt csak budapesti munkazárlatot most országossá fogják tenni. Az alábbiakban két nyilatkozatot köz­lünk. Az egyik a mestereké, a másik a mun­kásoké. . (A mesterek.) A Magyar Építőmesterek Szövetkezete a kö­vetkezőket közli velünk: Körülbelül egy éve annak, hogy az építő­­munkások országos szövetsége felhagyott a sztrájkok rendezésével és helyébe meghonosította a bojkolt­­rendszert. Ez a formailag igénytelen, de lényegé­ben a sztrájknál sokkal veszedelmesebb módszer meghozta ugyan az általa czélba vett munkabér­­javítást, de magával hozott egy olyan nyavalyát is, melytől most már az építőmunkások szak­egyletének s az építőmesterek szervezetének közös egyetértése sem szabadíthatja meg az érdekelt munkásokat és munkaadókat. Az első néhány bojkott után elért siker tel­jesen el­vakította az építőmunkások országos szer­vezetét s nyakra-főre bojkottáltatta az akkor még kevésbé szervezett építőiparosokat. Túlbuzgóságuk­ban nem vették észre, hogy az elhatalmasodott új áramlat lavinája a munkásszervezet intő szavára vagy vészkiáltására sem lesz képes megállapodni, s a­míg egyrészt belekergeti a megrémített munka­adókat az erősebb szolidaritásba, másrészről el­nyeléssel fenyeget mindent, legelöl a szakegyletet, mely a fékevesztett áramlatot most már bizonyára maga is szívesen föltartóztatná. A mai év őszén lefolyt munkazárlat után mégis úgy látszott, mintha az egy pár millió értékű munkaidő elpocsékolása után mindkét ol­dalon erőt vett volna a józanabb belátás, mely kölcsönös engedékenységével az idei építési idényre zavartalan békét fog teremteni. Hogy ugyanazt remélte mindkét ellenséges tábor, bizonyítja az az előzékenység, melylyel a budapesti építőmesterek szervezete a béke kedvé­ért a kívánt bérjavítást önként felajánlotta s a kő­művesek szakegyletének vezetősége a méltányos ajánlat elfogadására hajlott. Mielőtt azonban a szakegyleti közgyűlésen a megegyezést formailag is kimondották volna, a vezetőség azon kijelentésére, hogy a sztrájkpénztár már kiürült, kitört a vihar, mely azután a béke­törekvéseket egyszeriben elsöpörte. A munkaadók szervezete mind­a mellett el­rendelte, hogy a felajánlott bérjavításokat minden munkásnak megadják, de egyúttal egyhangúlag elhatározták a mesterek az ipartestületi gyűlésü­kön azt is, hogy az esetre, ha az építőmunkások a most már lényegesen felemelt munkabérek da­czára ismét bojkottálnák az egyes munkaadókat, az esetleg szükségessé vált munkazárlatot ezúttal kivétel nélkül az összes munkaadók szigorúan betartják és tisztességtelen eljárásnak tekintik, ha bárki és bármi okból is a kimondott munka­tárlat rendelkezéseit megszegné. A budapesti építőmesterek szervezete előre sejtvén a bekövetkező fejleményeket, több nagyobb vidéki város felhívása folytán időközben hozzálá­tott az erélyesebb védekezéshez s megalakította az építőiparosok országos szervezetét, melyhez már eddig negyvenkét vidéki város, csaknem minden megyei központ csatlakozott. Hogy ezen intézkedés czélját úgy az illeté­kes hatóságok, mint a munkások félre ne magya­rázzák, az építőmesterek egyesülete múlt évi je­lentésében kiemelte s ezt a sajtó útján is publi­kálta, hogy a mesterek szervezkedésének czélja nem irányul a munkások jogosult törekvéseinek elnyomására, hanem pusztán arra, hogy a határt nem ismerő túlkapások és a féktelen terrorizmus ellen az építőiparosok exisztenc­iáját megóvják. Hasztalan volt minden. Az utóbbi hetekben nem csak a vidéki ki­­sebb-nagyobb városokban, hanem Budapesten is, a­hol a kőművesek óradíját 46, a díszrakolókét 52, a Rabitz munkásokét 65 fillérre felemelték, sorra bojkottálják az egyes munkaadókat. A legutóbbi két hét alatt tizennyolc­ budapesti építőmesterhez nyújtottak be munkásaik ugyanazon szövegű és kézírású memorandumot, melyekben magasabb bé­ren kívül még egyéb teljesíthetlen követeléseket támasztanak. Nyolc­ helyen s ezek közül is itt-ott még a szombat estét be nem várva, munka közben odahagyták az épületeket, mert a m­unkaadó nem volt hajlandó túlzott követeléseiket teljesíteni. A Rabitz vállalkozókat pedig, a­kik nagy részben maguk is szegény emberek, kivétel nélkül bojkot­­tálták munkásaik. Egyes helyeken, mint Horcher és Társa, Paulheim és Szahulják építőmesterek építkezéseinél a kömivesek szakegylete oly terrorizmust gyako­rolt a munkában maradt kömivessegédek ellen, melyhez hasonlót eddig még a legelkeseredettebb sztrájkok idején sem tapasztalhattak. Folyó évi márczius hó 18-ikán a szakegylet kiküldöttjei seregestül megrohanták az egyik épü­leten visszamaradt hat munkást és életveszélyes fenyegetések között a szakegylet helyiségébe hurczolták, hol az összegyűlt munkanélküli szak­társak gúnyolódása közben a készen tartott pellen­gérre állították s r­eprodukálhatatlan becsü­letsértő szavakkal illették, majd sorra nyilvánosan leköpdös­­ték őket. Formális bocsánatkérés kicsikarása után azzal bocsátották el a megkínzott embereket, hogy ha ismét bojkottált czéghez lépnek munkába, el lehetnek készülve arra, hogy az utczán nyomo­rékká verik. Szó szerint igy panaszolja el sorsát sajátkezű aláírással ellátott beadványban az a hat munkás, a kiket a szakegyletben a fenti önkényes önképzésben részesítettek. Sokkal szomorúbb lefolyása volt azon roham­nak, melyet a Paulheim és Szahulják ezég Rózsa­­utcza 27—29. sz. alatti építkezésénél rendezett a szakegylet folyó hó 15-én. Itt már több mint száz kőműves rohanta meg az épületről jövő, mit sem­ sejtő kőműveseket s a kit elcsíphettek, élet­veszélyesen megkéselték vagy véresre verték. Any­nyira ment vakmerőségük, hogy a szomszédságban levő hentes és fűszereshez is behatoltak a mene­külő munkások után s azokat az illető üzletesek magánlakásán és udvarán keresztül is üldözővé vették. A rendőrség, noha idejében vonult ki nyolcz ember a helyszínére, tehetetlen volt a nagy tö­meggel szemben és csak két késelét sikerült be­­kisérniök a kapitányságra. Mindezt nemcsak a megvert és veszélyesen megsebesült munkások, hanem az említett üzletesek is igazolják sajátkezű aláírásaikkal ellátott jegyzőkönyvben. Minthogy ez a terrorizmus most már napi­renden van s több munkaadónál sírva panaszkodtak a munkások, hogy ők meg volnának elégedve hely­zetükkel, de a szakegylet utasításainak nem mer­nek ellene szegülni, mert a maguk és hozzátarto­zóik élete forog veszélyben s mivel mindezeket ok­­mányilag igazolják, az építőmesterek eltökélték, hogy a munka zárlathoz folyamodnak s addig a munkát újból fel nem veszik, a­mig a kormányható­sági közbelépéssel a tartós békét nem biztosíthatják. (A munkások.) Tudósítónk ma este beszélgetést folytatott Knüttelhofer Ferenczc­el, a kőmivesek szakosztá­lyának elnökével, a­ki az építőmunkások állás­pontját a következőkben foglalta össze: — Jól tudjuk, hogy mire czéloznak a munka­adó építészek. Arra, hogy a mostanában előrelát­ható munkacsökkenésnél kihasználják a munkások helyzetét és arra bírják őket, hogy beadják a derekukat. A múlt évi munkazárlat után — a telet leszámítva — a munkabér minimuma huszon­három krajczár lett, a­mit a munkaadók az egész vonalon megadtak önként, minden kényszer nélkül, de csak addig, a­míg sok volt a munka. Most, hogy egyelőre négyezer budapesti munkás közül közel ötven százalék munka nélkül van és valószínű, hogy még több is lesz, le szeretnék szállítani a munkabért. E czélból már február hónap elején átiratot küldtek az Építőmunkások Országos Szö­vetségéhez, a­melyben felszólították a szövetség vezetőségét, hogy küldjön ki bizottságot a Magyar Építőmesterek Egyesületébe, a­hol a munkaadók és munkások között tartós békesség biz­tosítására szerződést fognak kötni. Az építő­­munkások eleget tettek a kérésnek. Bizott­ságuk összeköttetésbe lépett a munkaadók megbizottaival. A munkások a mostani huszon­három krajczár minimumot, ez évben tíz és fél órás munkaidőt, a jövő évtől kilenc­ és fél órai munka­időt kértek. A mesterek ezzel szemben csak hu­szonegy krajczár minimumot akartak megadni és három évi szerződést követeltek. A munkások bi­zottsága abba nem ment bele, a munkások plé­numa sem, a­mikor eléje terjesztették az építő­mesterek feltételeit , sőt a plénum elfogadott olyan határozatot, mely szerint most már erre az évre is követelik a kilenc­ és fél órai munkaidőt. A tárgyalások ezzel megszakadtak. Ez év január elsejétől fogva összesen negy­venkét helyen volt bojkott. Jelenleg van kettő. A legnagyobb volt a börze-, az osztrák-magyar bank- és a József kir. herczegi palota építkezésé­nél. Most van: a Mária Terézia-kaszárnya átala­kítási munkálatainál (Klein H. János építész) és a Kerepesi-út és Szentkirályi-utcza sarkán levő épületnél (Kovács és Zenitz). A régebbi és a mos­tani összes bojkottoknál nem a bér miatt, hanem erkölcsi okoknál fogva támadt a bojkott, mert hiszen a bojkott előtt kivétel nélkül megkaptuk a huszonhárom krajczár bérminimumot, a­mivel meg voltunk elégedve. Nem hiszszük, hogy a munkazárlat sikerüljön. A vidéki, de a fővárosi építészek jó része nem megy bele a tervbe. Hiszen nem sikerült az épí­tészek kartellje a könnivesmesterekkel sem, a­kikkel ki akarták kötni, hogy csak huszonegy krajczár bérminimumot adjanak a könnyeseknek.'' Pedig ezt a kartellt be lehetett volna tartani könnyen. "

Next