Az Ujság, 1905. május/1 (3. évfolyam, 122-135. szám)

1905-05-02 / 122. szám

Kedd, május 2. AZ ÚJSÁG A csapatok zárt lánczot képeztek a templom körül. Aránylag kevés néző volt jelen. Páris, május 1. A munkástőzsdén tartott gyűlés viharos le­folyású volt. Határozatot fogadtak el, melyben a nyolcz órai munkaidőt és hetenkint egy pihenő­napot követelnek. A gyűlés után a tömeg és a rendőrség közt kisebb összeütközések voltak, miköz­ben tizenkét embert elfogtak. Toulouse, május 1. A munkások végigvonultak a városon és az üzlettulajdonosokat boltjaik bezárására akarták kényszeríteni. A dolgozó arzenálmunkásokat haza­menetelükkor zajosan szidalmazták. Zágráb, május 1. A májusi ünnep zavartalanul folyt le. A szocziáldemokrata munkások ma két szigeten nagy gyűléseket tartottak, azután a munkások a Ven­­czel-téren át a múzeumhoz vonultak, a­hol szét­oszlottak. Linz, május 1. A májusi ünnep egész Felső-Ausztriában zavartalanul folyt le. Linzben és a vidéken szá­­mos munkásgyűlést tartottak. — Időjárás: A de­presszió Írország fölött záródott, a levegőnyo­más egyébként Európa északnyugati felén ala­csony és délkeleti felén magas. Európában az idő igen enyhe, a keleti és dél­keleti részeken száraz, nyugaton és északnyu­gaton pedig szeles és csapadékos. Hazánkban tegnap az északi részeken kevés eső esett és a hőmér­séklet néhány fokkal magasabb lett; a maximum Sopronban 28° és a minimum Rajecz­ fürdőn 8° volt. Tegnap délután 5—6 óra között a budapesti, ógyallai és temesvári földrengési műszerek észak­déli irányú, gyenge rengéseket jeleztek. A hőmérséklet tegnap délben a fővárosban + 21 Celsius fok volt. Jóslat: Enyhe és túlnyomóan száraz idő várható. — Uj királyi tanácsos. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király maróthi Fürst László budapesti nagykereskedőnek a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czimet adományozta. — Személyi dir. Korányi Frigyes egyetemi tanár rivierai üdülőutazásából a fővárosba vissza­tért és az Igazságügyi Orvosi Tanács elnökségét átvette. — Előléptetések a hadseregben. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: A hadsereg rendeleti közlönyének vasárnap megjelent száma a követ­kező kinevezéseket teszi közzé: Ő felsége Frigyes Ágost szász királyt a harmadik dragonyosezred tulajdonosává, József Ferdinánd királyi herczeget a negyvenötödik gyalogezred és József Ágost ki­rályi herczeget a tizenötödik gyalogezred tulajdo­nosává nevezte ki. Ottó királyi herczeg lovassági főfelügyelő lovassági tábornokká, József Ferdi­nánd királyi h­erczeg a huszonhetedik gyalog­ezred ezredesévé és Péter Ferdinánd királyi her­czeg az ötvenkilenczedik gyalogezredben alezre­dessé lett. Kinevezte a király táborszernagygyá: Czibulka Hubert és Puchema Ede altábornagyokat, lovassági tábornokká — mint jeleztük — Klobucsár Vilmos altábornagy adlátust, altábornagyokká: Steinberg János, Nachodsky István, Schoedler Ferencz, Auffen­­berg Mór, Lehmann Vincze, Schreiber Győző, Schi­­kossky Károly, Kummer Henrik, Csalányi Géza, Poten Ernő, Schwab János, Feller Alajos, Fanta Károly, Urban Ede, Döller József, Krobatin Sándor, Hugetz Ernő, Fahl Gusztáv, Esch Károly, Csanády Arthur, Weigl József, Ziegler Alfréd vezérőrnagyo­kat, tábornokokká: Pototschnigg Károly­, Lederle Leó, Panajott Sándor, Fiderkiewitz Lajos, Stipsicz­­József, Butykay Ádám, Sertics Lukács, Udvarnoky ,Gyűző, Heiler Károly, Skirovák Mátyás, Rudzinsky Károly, Stipanovics Jaroslav, Streichert Otmár, Ba­­csák Zsigmond, Colard Herman, Magyar Gyula, Pu­­halle Pál, Scheman Balázs, Csongvay Károly, Land­­ner Károly, Klarner Károly, Zednik Oszkár, Ko­­satzky János, Knopp Károly, Mollinary Kálmán, Felber Adolf, Laskay Gábor, Weisz Ernő, Fleisch­mann József, Jámborffy Kálmán, Kokoschineg Hen­rik, Klein Rezső, Hrabár János, Dankl Rudolf, Gem­­mingen Herman, Heinke Richárd, Misulicz Valér, Matuska Lajos, Koller Győző ezredeseket. Ezredessé előlépett a vezérkarban 11, a had­mérnöki karban 1, a gyalogságnál, vadász- és utászcsapatnál összesen 32, a lovasságnál 7, a tábori tüzérségnél 6, a vártüzéreknél 1, a helyi alkalmazásban 1, alezredessé a vezérkarban 10, a hadmérnöki karban 4, a gyalog-, vadász­­ós utászcsapatoknál összesen 48, a lovasság­nál 5, a tábori tüzérségnél 5, a vártüzéreknél 3, egészségügyi csapatnál 2, a helyi alkalmazás­ban 5, a szolgálaton kívüli viszonyban 1, őr­­nagygyá az arciére-testőrségnél 2, a magyar test­­őrségnél 1, a vezérkarban 15, a műszaki karban 3, a gyalogsági, vadász-, utászcsapatoknál, a vas­úti és táviró­ezrednél összesen 65, a lovasságnál 8, a tábori tüzérségnél 10, a vártüzérségnél 4, a helyi alkalmazásban 10, a méntelepeknél 3. Ezen­kívül mintegy 1200 előléptetés történt. — Nászajándék a német trónörököspárnak. Vagy háromszáz porosz város eddig 410.000 már­kát adott össze a német trónörököspárnak föl­ajánlandó nászajándék beszerzésére. Ez összegben Berlin kilenczvenezer márkával szerepel. A nász­ajándék asztaldíszből fog állni, ilyet kapott a mostani német császár is, de a házassága után csak három évvel kaphatta meg, mert ennyi időbe került, míg az arany- és ezüstművesek elkészül­tek vele. A mostani ajándék elkészítése is évekbe fog kerülni, mert minden tekintetben remek munka lesz. — Lipthay Sándor meghalt. Egy jeles ma­gyar mérnök-tanár költözött el hétfőn az élők sorá­ból. Kisfaludi-Lipthay Sándor magyar királyi udvari tanácsos, a József-műegyetem nyilvános rendes tanára éjjeli egy órakor ötvenhétéves ko­rában váratlanul elhunyt. Lipthay Sándor az el­múlt héten rendesen megtartotta előadásait. Va­sárnap Esztergomban volt nővérénél látogatóban, a­honnan visszatérve, este tizenegy órakor nyu­galomra tért. Éjfél felé, alig hogy elaludt, föl­riadt álmából s mire besiettek hozzá, már nagyon rosszul volt. Orvosért küldtek, de mielőtt meg­érkezett, kiszenvedett. Szivszélhüdés ölte meg. Rava­talát tegnap délelőtt felállították a Tisza Kálmán­­tér tíz szám alatti gyászházban, a­honnan ma délután négy órakor lesz a temetés a római katolikus szertartás szerint. Halálát neje, szü­letett Müller Olga, Müller Kálmán doktor egye­temi tanár testvére, fia Lipthay Ervin mérnök, leánya Lipthay Dóra, Pósch Gyula dr., leányának vőlegénye s nagyszámú előkelő rokonság gyászolja. Lipthay Sándort, a ki hosszú ideig gyakorló­mérnök volt, 1896-ban nevezték ki a műegye­temre az ut- és vasutépitéstan nyilvános rendes tanárává. Egyizben dékánja volt a mérnöki és építési szakosztálynak s két ízben viselte a rek­tori méltóságot. Rendes tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, tiszteletbeli tagja a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletnek, melynek volt titkára, alelnöke és elnöke s huzamosabb ideig szerkesztette az egylet közlönyét. Azonkívül tagja volt az országos közoktatási tanácsnak, a fővárosi közmunkák tanácsának, a statisztikai szakvizsgáló-bizottságnak és egyéb szakbizottsá­goknak. Halála alkalmából a műegyetem tanácsa tegnap délelőtt ülést tartott, a­melyen elhatározták, hogy a kiváló tudós emlékét jegyzőkönyvben örö­kítik meg , hogy még ez év folyamán gyász­ünnepélyt rendeznek emlékezetére. Tanártársai és az Akadémia nevében Ilosvay Lajos prorektor mondja a koporsónál a búcsúztatót. — Hírlapírók lakomája. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete vasárnap délelőtt köz­gyűlést tartott. Délután fél kettőkor pedig a Drechsler-féle vendéglőben diszlakoma volt. Az első felköszöntőt Fálk Miksa doktor mondotta. Midőn az ezidei közgyűlés napja ki volt tűzve, ■— mondja a szónok — baráti körben bi­zalmasan megbeszéltük azt a kérdést, vájjon ez­­idén megtartsuk-e azt a szokásos közös ebédet, a­mely minden évben követni szokta a közgyűlést. Voltak többen, — hiszen itt magunk közt vagyunk és őszintén beszélhetünk — a­kik némi aggoda­lommal viseltettek ebben a tekintetben. Ők azt mondták, hogy a politikai ellentétek most oly élesek, a szenvedélyek annyira fel vannak korbá­csolva és ez természetesen átmegy azokra a hír- tapírokra is, a­kik az egyik vagy a mgyik párt­nak a nézeteit tolmácsolják, hogy nagyon kell tartani attól, hogy itt valami disszonanczia fogja zavarni az általános örömet. Én, uraim, ellenkező nézeten voltam (Helyeslés.) és határozottan a közös ebéd megtartása mellett voltam. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Tudniillik én abban a nézetben voltam és vagyok, hogy bármilyen diffe­­rencziák lesznek köztünk, végre ugyanannak a h­irlapirói karnak tagjai vagyunk (ügy van!) és ennek a hirlapírói karnak vannak bizonyos közös érdekei, melyeknek ápolása mindegyikünknek nem­csak kötelessége, hanem mindegyikünknek szemé­lyes érdekében is fekszik. A többiek ezután meg­adták magukat és a­mint örömmel látom, itt nem­csak hogy összejöttünk, de semmiféle disszonanczia sincs, becsüljük és tiszteljük egymásnak a meg­győződéseit és tudjuk, hogy habár az utak, ame­lyeken járunk különbözők, de a czél, a haza fel­virágoztatása, boldogítása ugyanegy. Végül felkö­­szönti egyik jelenlevő elnöktársát, Hegedűs Sán­dort és a távollevő Heltai Ferenczet. Hegedűs Sándor a nyugdíjintézet elnökére, Fálk Miksa doktorra ürítette poharát. — Kenedi Géza doktor szellemes tósztban Rákosi Jenőt, az »Otthon« irók és hirlapirók köre elnökét élteti. — Rákosi Jenő benső szükségét érezte annak, hogy együtt ebédeljen az újságíró-kollégákkal. (Élénk éljenzés.) A különféle eszmék és irányzatok harczaiban, — úgymond — ha ezeket becsületesen akarjuk szol­gálni, elkerülhetetlen, hogy meg ne sebezzük egy­mást, de ha ez így van, s ha ez gonosz szándékból nem történik, a­mint hogy nem történik, akkor mi sem szükségesebb, mint az, hogy viszont, ha a fegyvert letettük, ha a magunk ér­dekeivel fog­lalkozunk, akkor fogadást tegyünk egymás előtt, hogy bármerre visz minket a köznek kényszerű szolgálata, magánéletünkben egymást szeretni s azon köteléket, a­melyek egymáshoz fűznek, ápolni meg nem szűnünk. A nyugdíjintézet elöljáróságára és tagjaira emeli poharát. (Élénk éljenzés.) Kenedi Géza doktor Fekete Ignáczot, az intézet nagyérdemű titkárát és jogtanácsosát élteti. — Fekete Ignácz humoros felközöntésében a nagy­­közönségre emel poharat. Egyúttal az intézet nem újságíró-tényezőit, orvosait és matematikusát, Bein Károly tanárt köszönti fel. — Bein Károly tanárnak a közgyűlésen felmerült nézeteltérések kiegyenlítése érdekében egy indítványa volna az Úristenhez. Ez pedig állna abban, hogy a magyar újságíróknak az Úristen csak kilenczven éves özvegyeket adjon, a miből önként következik, hogy a magyar újságírókat meg az Úristen leg­alább is száz esztendeig éltesse. (Derültség.) — Peiszner Ignácz megemlékezve az intézet párját ritkító, mintaszerű ügyviteléről, az intézet orvosait és Bein tanárt élteti. — Gelléri Mór azokra emeli poharát, a kik az újságírókat szere­tik : az újságírók feleségeit és gyermekeit élteti. (Tetszés és éljenzés.) — Sziklay János doktor Klein Ödön osztálytanácsost köszönti fel. (Éljen­zés.) — Déry Gyula ismét Bein Károly egészsé­gére üríti poharát. A társaság végül Falk Miksa elnököt éltetve oszlott szét. — Május elseje. A kora hajnalban vidám tömeggel benépesült Városliget tanúságot tett arról, hogy május elseje van ma. A fővárosi ember bizonyos tekintetben van olyan konzervatív, mint a vidéki és el sem tudja képzelni május else­jét a hagyományos koránkelés és a Városligetbe, vagy más zöld helyre való kirándulás nélkül. A május elsejei hagyományokra azonban nemcsak a hajnali óráknak a rendesnél nagyobb hangos­sága és vigassága emlékeztetett, hanem az a tömérdek bútorszállító kocsi és társzekér is, mely ellepte az utczákat. Egész nap költöz­ködő emberek járása-k­elése verte fel a há­zak csöndjét és élénkítette az amúgy is élénk utczák forgalmát. Május elsején más esztendőben is sok a költözködés, de az idén úgy tetszett, mintha fél Budapest megunta volna eddigi laká-­­sát és új hajlékot választott volna. A mostani­ május elsejét nem a kirándulók, nem a szocziá- 3

Next