Az Ujság, 1905. május/1 (3. évfolyam, 122-135. szám)

1905-05-12 / 132. szám

12 Bolond darab? Nem a. Csak »fantasztikus« darab. A­mint hogy a szerzők ilyennek jelölték is meg kéziratuk czímében. Persze, abba a szóba, hogy fantasztikus, sok minden fér bele, sok olyan dolog is, a­mit nem igen lehet ellenőrizni és még kevésbé észszerű kritika alá vonni. Ezt tehát nem is kisértjük meg. Minek is faggatnék az írókat logikával, drámai következetességgel, mikor ők maguk, darabjuk első szavában és egész ter­vezetében, nyíltan és őszintén megvallják, hogy művük konc­epcziójában a józan ész határain kívül a csapongó képzelet ingatag talajára helyezkedtek? A kinek tetszik, a­ki ilyenre kiváncsi, meg­ismerkedik vele. Az ilyen dolgot az ember vagy megnézi. Vagy lenézi. Mind a kettő egyaránt jó. Ha az ember különbet akar, ott a klasszikus irodalom, melyet nálunk­­ üres házaknak ad­nak elő. Épp ez utóbbi körülmény bírhatja rá az újabb írókat arra, hogy a képtelenségek, a ledérségek, a feltűnő furcsaságok mezején pazarolják el erejü­ket. Nem, egészen az író az oka az irodalom szín­vonala sülyedésének; a közönségét is terheli a hiba. A közönség szórakozni, ámulni, egy-két órát derülten eltölteni akar. Inkább boszankodik kissé, csak mulasson. Erre pedig ez a dar­ab is elég al­kalmat szolgáltat. Az író tehát nem egészen hibás, csak enge­dékeny. Enged a kor szellemének, a hanyatlott közízlésnek és ír olyan dolgot, a­minőt kívánnak és­­ megfizetnek. Ennek a nem éppen nemes, de egészen gyakorlatias megalázkodásnak kifolyása a Miss Chipp is, melyet Párisban, Kölnben, Frankfurtban szívesen megnéztek és talán meg fognak nézni nálunk is. Mert erre elég furcsa. Gondoljanak a Trilby-re, az újkori színpad egyik legnagyobb sikerére. Az előadás elég jó volt. Az est sikerének nagy része a czímszerep személyesítőjét, Iváry Klára kisasszonyt illeti meg, ki, mint a színház vendégművésznője, ma is megtalálta a lelkes fo­gadtatást, melyhez szép pályáján hozzászokott. Sokat tapsolták élénk játékát, énekét és ügyes tánczait. Partnere, Fenyvesi, a hypnotizáló Jack szerepében minden követelésnek megfelelő biztos­sággal, tekintélylyel és hatással játszott. Az őt túlhypnotizáló Pál szerepét Somlay Arthur játszotta, új ember ezen a színpadon. Szép, jól megtermett, elegáns megjelenésű fiú, ki eléggé avatott a művészetben, ura feladatának és megérdemelte a tetszést, melylyel jó alakítását fogadták. Előkelő színész válhatik belőle, ha ter­mészetes adományait tanulmánynyal párosítja. A nevezettek mellett Hegedűs, Balassa, Tapolczai, Bárdi, Vendrey, Szerémy és Kazaliczky korrekt játéka érvényesült teljesen a hibátlan összjátékban. A színpad kiállítása és rendezése gazdag és kellően ízléses volt. Keszler József. . ... ..... ■■ ■ ■1 FÍ¥ÍI@S. (A nagyi-hentes.) Holnap délután kezdi tárgyalni a közvágóhidi­ bizottság azt a javas­latot, melyet a közélelmezési bizottság a ser­téshús-pénztár fölállítása ügyében kidolgozott. Ennek a javaslatnak egyik kardinális része: a nagy­ hentesség. A tanács ugyanis egy nagy­­vállalkozónak engedélyt és területet akar adni a sertésközvágóhídon sertéseknek nagy­ban való leölésére, első­sorban a zsír értéke­sítése szempontjából. Ez a nagy­ hentes száz­számra ölné naponta a sertést, zsírját a piaczra dobná, ha van ára; ha pedig nincs, akkor elraktározná jobb időkre s a sertéshús-pénztár tartoznék a vállalkozónak az összegyűlt zsírra megfelelő előleget nyújtani. A hús csak mint melléktermény szerepelne, melyet a vállalat nagyban s lehetőleg olcsón adna a kis hen­teseknek feldolgozás és elárusítás végett. En­nek az intézménynek, melyre pályázatot fog­nak hirdetni, az a czélja, hogy a zsírnak a AZ ÚJSÁG Péntek, május 12.­ lehető legmagasabb áron való értékesítése révén a sertéshús árát leszállítsa. (Szobrászok kérelme.) A Kossuth- és Sza­­badságharcz-szobor pályázat zsűrije azt javasolta, hogy a Kossuth-szobor tervei közül vásároljon meg a tanács ötöt. A Szabadságharcz-szobor pálya­tervei közül a feltételekben megállapított öt ter­ven kivül még négy tervnek a megvásárlását ja­vasolta s ezenkívül adjon a város két terv szer­zőjének külön 1200 korona tiszteletdijat. A tanács ma elhatározta, hogy csak öt-öt pályatervet vásá­rol meg. A külön ajánlott négy tervet nem vette meg a tanács s nem utalványozta ki a külön tiszteletdíjat sem. A Szabadságharcz-szobor pályá­zóinak küldöttsége arra kérte a tanácsot, hogy a város valamennyi pályatervet vegye meg. A ta­nács azonban a kérelmet elutasította. (Sok az adóhátralék.) A főszámvevő jelen­tette a tanácsnak, hogy nagy a községi adó- és a házbérkrajczár-hátralék. A tanács utasította az elöljáróságokat, hogy az adókat szigorúbban hajt­sák be. (Közjótékonysági ügyek.) A közjótékonysági ügyosztály és bizottság javaslata alapján a tanács ma — több alapítványból — a következő adományok kiosztását rendelte el: A Rökk Szilárd-alapból a fő­városi tisztviselők és szolgák özvegyei és árvái segé­lyezésére 200—200 koronát a következőknek : Helle Gézáné, Tajper Antalné, Bucsi Kálmánné, Salétro­­mos Györgyné, Szirom Mihályné, Dobronyi Jánosné, Poppel Ignáczné, Hallamasek Arturné, Keresztes Mária . 80—80 korona segélyt kaptak : Fonyó Fe­­renczné, Horváth Ferenczné, Baisz Józsefné, Bognár Józsefné, Kulcsár Sándorné, Nagy Istvánné, Horváth Dezsőné, Varga Ferenczné, Borbély Mária. —A Bankó­féle alapból 80—80 korona segélyt kapnak: Simacsek ■ Jánosné, Farkas Fülekné, Avar Alajosné, Frikk Fülöpné, Kovács Menyh­értné, Csukás Károlyné, Felbermayer Ágostné, Tahy Antalné, Knöpfler Adolfné, Magyaro­vics Milosné, Szemerédy Istvánné, Kám­on Flóriáné, Deiszler Istvánné, Lugosi Lajosné, Hangyássy Sán­dorné, Petőfi Istvánné, Hartman Andrásné, Kövér Gáborné, Meindl Szerafin. — A Mária Valéria és Gizella királyi herczegnek nevét viselő kiházasító ala­pítványból 1000—1000 koronát kapnak: Beck Erzsé­bet, Hruby Leopoldina, Stopka Gizella, Máday Józsa, Módler Gizella, Pollák Hermina, Várhegyi Mária, Kovácsy Margit, Kunszt Etel. — Az Ignjatovics-féle kiházasitó alapítványból egyenként 400 koronát kap­­nak : Krsztics Olga, Szreinácz Mária. — A Falvay János-féle kiházasitó alapítványból 200 koronát kap: Földváry Margit. — A Budavárbeli honvéd-szobrot megkoszorúzó magyar hölgyek alapítványából egyenként 145 korona 07 fillér segélyt kapnak. Csajághy János 1848—49-iki honvéd őrmester és özv. Lukovics Adolfné 1848—49-iki honvédhadnagy özvegye. KÉ?1ŐMŐ¥ÉSZET. ** A Nemzeti Kaszinó »műpártol«. A Nem­zeti Kaszinó tudvalevőleg tavaly elhatározta, hogy az idéntől kezdve, évenként tízezer koronányi ösz­­szeget fordít magyar műalkotások vételére. Ez összegből azonban a kaszinó a Képzőművészeti Társulat téli kiállításán és más művészi kiállítá­sokon nem költött el semmit. Még nagyobb a művészek csalódása, hogy a pénzből mindezideig a tavaszi nemzetközi kiállításon sem vásároltak egyetlen műtárgyat. A kaszinó művásárló- illetve művészi bizottságának elnöke, Andrássy Tivadar gróf még mindig betegen fekszik s rajta kivül senki sem érdeklődik a művészeti ügyek iránt. A művészek mindennek daczára kíváncsian várják, hogy a kaszinó egyáltalán fog-e vásárolni valamit a kiállításból, a­mely már 21-én bezárul? ** Pályázat két római díjra. Az Országos Képzőművészeti Tanács a római magyar művész­­házban legközelebb megüresedő két festőművészeti műteremre a hozzájuk tartozó hálószobával együtt és a velük járó három—háromezer koronás ösz­töndíjra pályázatot hirdet. A műtermek és ösztön­díjak ez év október 1-től 1906 szeptember végéig élvezhetők s az ösztöndíjakat évnegyedes részle­tekben előre kifizetik. TUDOMÁNY, IRODALOM. © A Magyar Tudományos Akadémia igaz­gatótanácsa ma délelőtt ülést tartott Eötvös Lóránd báró elnöklete mellett, melyen jelen voltak : Kautz Gyula másodelnök, Heinrich Gusztáv fő­titkár, Berzeviczy Albert, Dessewffy Emil gróf, Széchenyi Béla gróf, Teleki Géza gróf, Wlassics Gyula, Radvánszky Béla báró, Forster Gyula báró, Beöthy Zsolt és Semsey Andor. Az ülésen az Akadémia belső ügyeit intézték el, Mikszáth Kálmán Herczeg Ferenczről. Második ötkötetes sorozata jelent meg ma annak a nagyszabású gyűjteménynek, a­melyet Magyar Regényírók czímmel tavaly karácsonykor indított meg a Franlain-Társulat. Hatvan díszes kötet a száz éves magyar regényirodalom legér­tékesebb könyveit gyűjti össze, s mindegyikhez Mikszáth Kálmán, a gyűjtemény szerkesztője írt bevezető tanulmányt a munka szerzőjéről. A most megjelent öt kötet: Jósika Miklós: A csehek Magyarországon. (Két kötet.) Tolnai Lajos: Biróné ténsasszony. Justh Zsigmond: A pénz legendája. Herczeg Ferencz: Pogányok. Ez utóbbi előszavát itt közöljük: Herczeg Ferencz. Herczeg Ferencz még él, róla még nem írok életrajzot. Nem az tart vissza, mintha rosszul esnék őt (mint kedvencz írómat) azzal a tárgyi­lagossággal és abból a hangnemből tárgyalni, a­melylyel a meghalt jeleseket: erre nézve az elő­írás parancsol; a legszebb termetű legénynek is le kell vetkőznie, mikor katonamértéket vesznek róla; visszatart azonban a princzipiumom, hogy a­minek a végét nem tudom, az elejét nem merem tudni. Nem csak él még és remélhetőleg sokáig fog élni (hiszen csak negyvenkét éves), de folytonos emelkedésében, mely egy fénylő ívet ír le, még nem jutott addig a pontig, hol az ív hajlásából teljesen kivehetők az emelkedés dimenziói. Herczeg még mindig fölfelé megy pályáján s láttam őt magam alatt, magam mellett, és látni vélem már fölöttem. Nem jött nagy robajjal, a­hogy a lángelmék előtoppannak, menydörgésszerűen, eget hasitó tűz­­vonalakkal, nem is tartozik talán a nagy írók közé (kikből öt-hat él egyszerre a földgolyóbison)­ csendesen jött, szerényen, szinte lábujjhegyen, tiszta homlokkal és bízó tekintettel, feltűnés nél­kül mozgott, a szürke kezdőkből bontakozva ki lassan, egy félfejjel, egy egész fejjel, — majd az előtérbe lépett szinte társtalanul s azóta ott is maradt. A kezdőkből bontakozott ki, de ő nem volt­ kezdő: csikófogait már előbb németül hullatta el. Német városban, német környezetben születve, növekedve, anyanyelve német volt s első zsöngéi is ezen a nyelven jelentek meg. Az a Herczeg Ferencz, a kit mi leírunk, a magyar faj varázslatos, hóditó erejének egy érté­kes, eleven példája. Született Verseczen ekkor és akkor .. . Mily banalitás! Lett valahogy. Lett a földanyától. Magyar helyekre, magyar népek közé került, s ez a levegő átgyúrta őt, magyarul kez­dett írni. Első regénye, a »Fent és alant« már mind­járt sokat ígérő, érdekes munka. Első beszély­­kötetében, a »Mutamur«-ban pedig, mely 1892-ben jelent meg, már pompás apró dolgok vannak. A közönség nagyobb figyelmét ellenben a »Gyurkovics leányok«, a bácskai hánykolódó nemesség tőrül­­metszett, könnyedén odavetett, szellemtől szikrázó rajzai irányították feléje. Annyi megfigyelés nyil­vánul e rajzokban, hogy két írónak is elég lenne. Ezután másnemű elbeszélő munkái következtek. »Simon Zsuzsa«, »Szabolcs házassága«, melyekben pszichológia és analízis van. Azután a »Pogányok« jöttek; ezekben tanulmány van és a korba való mély betekintés. Ennyi oldalról mutatta be magát. A­hol ilyen elkápráztató a kirakat, mi minden lehet ott a boltban? Közbül színművei arattak sikert, a »Dolovai nábob leánya«, és egyre feljebb. »Ocskay brigádé.

Next