Az Ujság, 1905. augusztus/2 (3. évfolyam, 227-242. szám)

1905-08-16 / 227. szám

Szerda, augusztus 16. AZ ÚJSÁG. Egy másik nyilatkozat is esett Nagy­boldogasszony ünnepén. Kristóffy belügymi­niszter megkérdeztette magát, hogy nem lesz-e baj az általános választói joggal a nemzetiségek lakta vidékeken. A miniszter statisztikával felel erre a kérdésre. Kimu­tatja, hogy az általános választói jog javí­­taná a magyar választók arányszámát a ro­mán választókéval szemben. * A nap eseményeit, a­melyek közt egy alispán-gyűlés is szerepel bankettel egybe­kötve, — itt mondja el a tudósító. (Bánffy báró a kibontakozásról.) A szegedi tűzoltó-ünnepélyen — a­mint Szegedről jelentik — az egyik városi notabilitás Bánffy Dezső báróval beszélgetve, megkérdezte, bízik-e a kibontakozásban. Bánffy Dezső báró egész határozottsággal azt felelte, hogy a kibontakozás szeptemberben ok­vetlenül megtörténik és a koalíc­ió átveszi a kor­mány vezetését. — A koalíczió — mondotta ezután Bánffy báró — abban követett el nagy hibát, hogy egy­szerre nagyon is sokat követelt és most már nincs más hátra, mint az, hogy követeléseiből engedményeket tegyen. Ez szeptemberben meg is fog történni, de természetesen úgy, hogy ez engedmények miatt a szövetkezeti pártok kö­telékében szakadásra alkalmas ellentétek föl ne merüljenek. A kibontakozásnak igen lénye­ges feltétele ez, mely miatt már eddig is sú­lyos nehézségekkel birkóztak meg a békesség barátai. Minden jel arra mutat, hogy a nehéz­ségek és akadályok most már elháríthatók és szeptemberre helyreáll az alkotmányos rend. Kijelentette végül Bánffy báró azt is, hogy az ő tudomása szerint Fejérváry Géza báró mi­niszterelnök semmiféle abszolutisztikus ténykedésre vállalkozni nem hajlandó s ha tőle Bécsben ilyes­mit kívánnának, az egész kabinet távoznék helyé­ről. Fejérváry Géza bárónak és a kormány min­den tagjának ez erős elhatározása udvari körök­ben sem ismeretlen, sőt Bécsben elsősorban ezzel vetnek számot s ez a körülmény is csak egy ok­kal több arra, hogy a szeptemberi kibontakozás­ban joggal bízhassunk. Az új párt részéről az év folyamán kérdést intéztek Bánffy báróhoz e nyilatkozatok tárgyá­ban s Bánffy azt válaszolta, hogy ezeket nem így mondotta. (A választói jog és a nemzetiségek.) Kristóffy József belügyminiszter ma a kor­mány félhivatalos lapjával meginterveuáltatta ma­gát az általános választói jognak, a nemzetiségi vidékeken való érvényesülése dolgában. A mi­niszter ezeket mondotta: — A­mikor azt mondottam, hogy az ál­talános választói jog élvezetéből a nem ma­­gyarajkú állampolgárokat kizárni nem lehet s én ezt a reformot a nemzetiségekre való külön megszorítás nélkül képzelem megvaló­­sítandónak, hát akkor semmi újat, semmi meg­döbbentőt nem mondottam, hanem egyszerűen azon a törvényes nyomon haladtam, melyet a magyar törvényhozás évszázados munkájával és felfogásával előttem már régen kitaposott. Az a felfogás, hogy a­mennyiben a választási jog írni és olvasni tudáshoz lenne kötve, az a saját nyelven való írni és olvasni tudásra is értendő,az előbbinek természetes folyományát képezi. Egyébként pedig beszéljenek a számok és döntsék el ama nagy kérdést, ha várjon a külön korlátok és megszorítások mellőzése veszélyezteti-e, vagy csak érinti-e a magyar hegemóniát ? A legutolsó hiteles adatok szerint Magyarországon ez idő szerint 970.841 vá­lasztó van, mely összegben a magyar faj 56­2, a román 11­2 százalékkal particzipál. Ha már most az általános választói jog esetén minden húsz éven felüli, írni és olvasni tudó férfi választójogot nyer, ez esetben lesz 2.904.207 választónk, mely összegben a magyar faj 605, a román 7­4 százalékkal fog particzipálni. Arra az esetre, ha minden huszonnégy éves írni és olvasni tudó férfi nyerne választói jogot, lenne összesen 2.621.804 választónk, melyben a magyar faj 604, a román 7­2 kvó­tával érvényesülne. A nemzet bölcsesége fogja eldönteni, melyik mód vétessék igénybe. Ezek pedig nem frázisok, ezek abszolút hitelesség­gel bíró adatok, melyek a számok matematikai igazságának erejével beszélnek. Ezek össze­vetése után ítéljen az ország közvéleménye felettem. Elárulom-e a magyar nyelv szent jogát, feladom-e a magyar nemzet nagy poli­tikai érdekét, midőn az általános választói jog behozatalát kivételes megszorításokhoz kötni nem óhajtom ? (Tizenkét alispán.) Beniczky Lajos, Pest vármegye alispánja, azokat az alispánokat, a­kik a tavaszi alispán­­gyűlésen az alispánok egyöntetű eljárásának szük­ségességét hangoztatták, értekezletre hívta össze a kormánynyal szemben való állásfoglalás meg­beszélése végett. Az értekezlet ma délelőtt folyt le a Hungária-szálló egyik termében, Beniczky Lajos elnöklete alatt. Jelen voltak: az aradi, a bácsmegyei, bihari, békési, hevesi, honti, soproni, nagyküküllői, szabolcsi, szatmári és zalai alispánok, továbbá Fazekas Ágoston pestvármegyei főjegyző, mint az értekezlet jegyzője. Az értekezlet délelőtt tíz órától fél egyig tartott. A tanácskozás befejeztével Beniczky al­ispán kijelentette, hogy az értekezlet bizalmas volt s a tárgyalásokról nem nyilatkozhatik, hanem későbben hivatalos értesítést fog kiadni a köz­vélemény tájékoztatására. Fazekas Ágoston főjegyző csak annyit mon­dott, hogy az értekezlet kimondta, hogy az alispá­nok feltétlenül ragaszkodni fognak a törvényekhez. Arra a kérdésre, hogy az értekezlet állást foglalt-e a passzív rezistenczia dolgában, Fazekas főjegyző ezt mondta: — Erre a kérdésre nem válaszolhatok. Annyit azonban mondhatok, hogy az értekezlet minden egyes tagját igaz hazafias érzés hatja át s ez minden egyes felszólalásban kifejezésre jutott. Többet nem mondhatok. — Konkrét határozatot nem hozott az érte­kezlet ? — Az értekezlet kimondta, hogy a nagygyűlés egybehivását egyelőre nem tartja szükségesnek. De megbízta Beniczky Lajos alispánt, hogy szükség esetén hívja össze újból az értekezletet, a­mely azután a nagygyűlés egybehivása dolgában hatá­rozni fog. Az alispánok az értekezlet után közös ebédre gyűltek össze a Hungária földszinti termében. (Szoczialisták és koalicziósok.) A hetedik kerületi koalicziós kereskedők és iparosok ma délutánra egy huszár-utczai ven­déglőbe nagygyűlést hívtak egybe, hogy a parla­menti szövetkezett ellenzék mellett tüntessenek. A gyűlésen azonban megjelent néhány száz szoc­ialista is, erősen követelve, hogy mindenek­előtt az általános titkos választói jog kérdésében határozzanak. Kis hija volt, hogy verekedésre nem került a sor. A veszedelemnek úgy vették elejét, hogy a gyűlést nem tartották meg. Baja­ról írják, hogy az ottani szocziáldemokrata párt ma délután három órakor mintegy 4000 ember részvételével, a­melynek soraiban Baja város egész intelligenc­iája is megjelent, nép­­gyűlést tartott. Rajk Aladár képviselő köszönetet mond Kristóffynak az általános választói jog eszméjének felvetéséért, mert ezzel — úgymond — ő, mint a korona tanácsosa, elsőnek volt oly merész e kér­dés méregfogát kivenni. A kolozsvári keresztényszoczialisták egyleti helyiségük udvarában magángyűlést tartottak, a­melyen mintegy 50 szoczialista is megjelent és a marseillaise-t énekelve, megakadályozta a gyűlés megnyitását. Erre a keresztényszoczialisták helyi­ségük udvarából a szobákba vonultak, a rendőr­ség pedig kiürítette az udvart és csak így tart­hatták meg a gyűlést. Kimondták, hogy óhajtják az általános szavazati jog behozatalát, de bíznak a koalíc­ióban. (A vidék.) Abaúj-Torna megye tegnapi közgyűlése, a­mint említettük is, elhatározta, hogy feliratot intéz a képviselőházhoz a honvédelmi miniszternek a ka­tonai behívókra vonatkozó rendelete miatt. A fel­iratban a közgyűlés a honvédelmi miniszternek vád alá helyeztetését kéri. Szolnok - Doboka megye szabadelvű pártjának volt alel­nöke, Bokros Lajos, belépett az új pártba. Győr város tanácsa elrendelte, hogy szep­tember elsejétől kezdve a városi tisztviselők fize­téséből az állami adót ne vonják le. Alsókubin országos képviselője, Szmrecsányi György, a­ki szabadelvű programmal nyert man­dátumot, belépett a néppártba. KÜLFÖLD: Merénylet a szultán ellen. A Fényes Kapu lankadatlanul és­­ eredménytelenül keresi a szultán ellen megkísérelt merénylet tetteseit. Ezenközben minden rendszer nélkül jár el és valóságos rémuralmat gyakorol. Ez a hatósági garázdálkodás eleinte Konstantinápolyra szorít­kozott, lassanként azonban kiterjeszkedik az egész birodalomra, így, mint lapunknak a török fővá­rosból sürgönyzik, a mezéidet miatt az összes válik (tartományi kormányzók) azt a parancsot kapták, hogy a Konstantinápolyba szóló útlevelek kiadását lehetőleg korlátozzák és az utasokat szi­gorúan ellenőrizzék. Ez az intézkedés, a­mint a sok panaszból kitűnik, jelentékenyen károsítja és zavarja a forgalmat és a kereskedelmet. Örmény összeesküvés. Konstantinápolyból je­lentik, hogy Szmirnában egy nagy örmény össze­esküvésnek jöttek nyomára. Örmény házakban 80 nagy és 48 kis dinam­itbombát találtak, azonkívül egy merényletekre vonatkozó tervezetet A me­rényleteket szmirnai középületek ellen akarták elkövetni. Szmirnában számos elfogatás történt. Az összeesküvés felfedezése a Jildizben nagy izgatottságot keltett és azonnal kiadták a rende­letet, hogy úgy itt, valamint a tartományokban a legszigorúbb nyomozásokat indítsák meg. Tömeges elfogatásokra van kilátás. Az albánok lojalitása. Az albánok a szultán legrakonczátlanabb alattvalói. A padisah uralma az albán hegyek között igazán csak névleges. Hanem azért az albánok minden alkalmat fel­használnak annak fitogtatására, hogy ők a szultán legmegbízhatóbb hívei, így most eljutván Albá­niába annak híre, hogy keresztények meg akarták gyilkolni a szultánt, az albánok rögtön fegyvert ragadva irtó háborút kezdettek a keresztények ellen. Mivel pedig az ő vidékükön a keresztények leginkább szerbek, tehát ezeknek a kipusztítását határozták el. Erre vonatkozólag a következőket sürgönyzik lapunknak Konstantinápolyból: Foly­tonos panaszok következtében, a­melyek a két albán rabló, Ham Rue és Sukri ellen napról­­napra felmerülnek, Hilmi basa főfelügyelő elren­delte a két rabló elfogását és házaiknak le­rombolását. Az elfogásra kiküldött különítmény eddig három krcsevói kuco­oláht és két vilnai bolgárt, a­kiket a rablók fogva tartottak, ki­szabadított és most a rablókat nyomozza. Az angol király látogatása, VII. Eduárd király ma délután. Ischlbe érkezett királyunk látogatására, a­ki nagy kitüntetéssel fogadta barátját. A látogatás főképpen személyes jellegű, de a mellett min­dig politikai fontossággal is bír két ilyen ha­talmas uralkodó találkozása. Hagyományos a barátság monarchiánk és Nagy-Britannia között. Ez a barátság mindig a béke érdekeit mozdította elő.Egészen meglepő tehát bizonyos oldalról mu­tatkozó az a kísérlet, hogy az ischli látogatás Németország ellen irányuló czélzattal ruház­­tassék föl. Uralkodónk sohasem volna haj­landó arra, hogy német szövetségesével szem­ben ilyen c­élzat megvalósításában segédkez­zék. Ennek a föltevésnek indokolására gyönge érv az, hogy az angol király a sokszoros hí­resztelés daczára sem találkozik a német csá­szárral, királyunkat ellenben meglátogatja. Hiszen ez a látogatás egészen természetes, a­mikor az angol király osztrák fürdőbe igye­kezik. Bécs, augusztus 15. (Saját tudósítónk telefon­jelentése.) Királyunknak és az angol királynak gmundeni találkozásáról a Neues Wiener Tagblatt-

Next