Az Ujság, 1905. szeptember/1 (3. évfolyam, 243-257. szám)

1905-09-01 / 243. szám

s­ son a kormány a megyékre, ne varrja az egész kárt a közönségre, némán tűr­vén a megyék harcziaskodását. A kérdés nem az, tud-e Fejérváry visszavágni, hanem az, van-e elegendő ereje letörni azt az ellentállást, melyet az államra károsnak s törvénytelennek tart. Az ellentálló hatóságokkal szemben élhet minden hatalmával, ha erre való ha­talma van. Ha pedig nincsen, akkor azt kell tennie, a­mit mindenkinek, a­ki oly feladattal áll szemben, melyet meg nem oldhat. Sajnos, azok az erősebb intézkedé­sek, melyekről a hírek most szólaltak, a koalíc­ió iskolájából kerültek ki. Ha a koalíczió nem nézi az ország sebeit, miket politikai fegyvereivel a kor­mányon akar ejteni, úgy a kormány sem nézi, ha a koalíczióval együtt az országot és államot sebzi meg súlyosan. Azok is az ország kárából a korona meghátrálására spekulálnak, Fejérváryék is mintha az újabb pusztulástól várnák a koalíczió megpuhulását. Lehet, hogy jó a számítás, de mi azt hiszszük, hogy rossz, mert a koalicziónak csak politi­kája van, de lelkiismerete nincsen. De akár sikerül, akár nem, a kormánynak a kármentő misszió jutott, neki sem taktikából, sem kényszerűségből nem szabad a koalíc­ió mellé állani, az országgal és állammal szemben. Nagyon érthetőnek találjuk, ha — föltéve, hogy csakugyan ez a terv van szóban — az ilyen súlyos és minden­képpen kárral járó rendszabályok foga­natosításáról a korona még egyszer revi­deálja nézetét. Csakhogy, sajnos, ennek a revíziónak igazi sikere nem lehet. Mert ha a korona hozzájárul az állam passzív rezisztenc­iájához, meginog az állami rend, ha pedig megtagadja, akkor igazán nincs további értelme egy ügy­vezető kormánynak, mely minden esz­köztől és módtól meg van fosztva, mikkel után haza kisértük a hölgyeket a Danieli­­szállóba, mi ketten pedig — én és Gabi — még benéztünk a Giacomuzzi bodegájába egy pohár cuprára. Gabi persze ismét a keblemen csüngött, olyan jókedvű volt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Czigányok után vágyako­zott, de hála istennek, Velencze még czigány­­mentes, így hát kénytelen volt még egy pohár cuprot rendelni. Beszélgetés közben a világ legközönyö­sebb hangján kérdeztem tőle, van-e egy név­jegye? Ha van, hát adjon! Átadott egy névjegyet, azután rajongott tovább Maczáról, a­z szebb mint Bellini va­lamennyi Madonnája. Másnap délelőtt a következő hunczutsá­­gokat követtem el: Első utam volt a S. Geremia-negyed egy kis riója, melynek egyik kopott házában la­kott madame Sybille, a híres jósnő. Bejelen­tettem neki délutáni látogatásunkat és miután kellőképpen kioktattam, arra kértem, hogy csak­royant tekintettel olvassa majd ki Macza tenyeréből, hogy szerelmes bele egy derék ifjú, a­ki őt egész életére boldoggá fogja tenni. Ez az ifjú pedig nem más, mint az, a­ki ma délután, mialatt ők itt időznek, a Macza szobáját piros szegfűkkel, Macza kedvencz virágaival diszítteti fel. Mondanom sem kell, hogy madame Sybille nagyon hálás készség­gel egyezett bele ebbe a csalásba, mely neki különben is mestersége volt. Második utam a San-Moise-negyed egy virágárusához vezetett, hol összevásároltam az összes szegfűket és meghagytam neki, hogy délután öt óra tájban jelentkezzék a Danieli-szállóban és ott díszítse fel azt a az ügyeket vezethetné. Akkor semmi kormány jobb volna, mint ez a kormány, mert a semmit a senki is el tudja vé­gezni, így hagyni a helyzetet, h hogy van. Csakugyan lehetetlen. Ennélfogva, ha a koronának — reméljük — aggo­dalmai vannak az ország szerv­pontjából az erősebb rendszabályokat illetőleg, arra a számvetési megismerésre kell jutnia, hogy a magyar vezényleti nyelv dolgá­ban adható konc­essziók semmi esetre sem járhatnak akkora kárral, mint ez a passzív ellenállásnak nevezett állam­­rontás s e szerint a politikai helyzetet az a kérdés oldhatja meg a legegészsége­sebben: melyik a kisebb baj? Ha pedig ez a legtermészetesebb megoldás, melynek személyi vonatkozá­saiért bizony magunk sem rajongunk, nem merül föl, akkor igazán csak az marad hátra, hogy a kormány alkot­mányosan még egyszer bírónak hívja föl a nemzetet a korona és a koalíczió közötti perben. Inkább a választás, mely után ne legyen appelláta, mint újabb tülekedés és az ország megbüntetése immár kétfelől. A koalíczióról megvan a magunk nézete, de el kell ismernünk a legsarkalatosabb alkotmányjogi elvet: a népet, ha szabad választása van, nem lehet arra kötelezni, hogy helyesen is válaszszon. AZ ÚJSÁG Péntek, szeptember , BELFÖLD. */ A bihari mandátum. A Rigó Ferencz halálával képviselő nélkül maradt bihari kerület­ben ma volt a képviselőválasztás Szokoly Tamás és Rigó Lajos függetlenségi jelöltek között. Rigó győzött 176 szótöbbséggel. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Az ideiglenes miniszterelnök ebben a pil­lanatban már zsendben van, a­hol holnap dél­előtt kihallgatásra megy a király elé. Jelentős és nagy fontosságú a holnapi kihallgatás két­ségen kívül. Döntő lépést jelent: békés kibon­takozást, vagy komoly rendszabályokat. A­mi annál természetesebb, mert itt van előttünk a törvényhozás újabb összehívása, az ujonczozás és szabadságolás ideje és — a végleges állami züllés És ilyenkor kipattan egy hang a koali­czióból: — Baj is volna, ha Fejérváry meghozná őseidből a magyar vezényszót. Akkor a koa­liczió kénytelen volna átvenni a kormányt és megkezdődnének a rendezett állapotokkal az adófizetések. Jobb, ha még néhány hónapig kihúzzuk a válságot . . . Mindenkit meggyanúsítottak, hogy aka­dálya a kibontakozásnak. És íme itt a vallo­más, ők maguk húzták és akarják elhúzni továbbra is. És a­miért harczoltak- állítólag mindekkoráig, a hetven magyar vezényszóért, arról is itt van a vallomás. Baj volna, ha a király most megadná! ... • Egyébképpen is a vallomások napja volt ma, a főkoalícziós is vall. Hogy nem igaz, mintha a függetlenségi párt programmjában benne volna az általános választói jog. De­hogy is van benne ! Sohase volt. . . Pedig Kossuth Ferencz mindennap az ellenkezőjét vallja .. . Mi lesz annak a vége, ha kezdik kutatni, hogy az egymás állításaiból mennyi igaz ? ... * A mai nap eseményeit egyébként itt mondja el a tudósító: (A miniszterelnök a királynál.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel Budapestről Ischlbe utazott, a­hol a király holnap délben kihallgatáson fogadja. A király — a mint Iseidből jelentik — ma reggel érkezett oda s szombaton utazik tovább a délcsehországi hadgyakorlatokra. Fejérváry Géza bárónak a kormány további teendőire vonatkozó előterjesztései tehát holnap királyi elhatározás elé kerülnek. A miniszterelnök ma délben érkezett Bécsbe és a király személye körüli minisztérium palota­szobát, melyet majd a portás fog megjelölni. Az asztalon pedig helyezzen el egy szegfű­­bokrétát, melybe egy névjegy legy­en tűzve Természetes, hogy a Gabi névjegyét adtam át neki. Harmadik utam a Danieli-szállóba veze­tett. Itt a portást szólítottam bizalmasan félre. Közöltem vele, hogy délután egy kis meg­lepetés készül. A szállóban egy virágárus fog megjelenni, hogy feldíszítse a Botos kisasszony szobáját virágokkal. Mutassa majd meg neki a szobát és engedje felvirágozni. Hiszen tudja melyik szobát, gondolom ? — Persze hogy tudom, — szólt a portás — azt az első emeleti erkélyes szobát, mely a tengerre néz! — Azt, azt — szóltam megnyugodva és egy aranynyal honoráltam a portás éleselméjűségét. íme ez volt az a bonyodalom, melyet én pihent észszel kifundáltam. Most aztán méltóztassák meghallgatni, milyen drámai bonyodalmak fejlődtek ki ebből az ártatlan kis idillből! * Délután egészen programmszerűen felke­restük madame Sybillet. Ez egy kitanult bestia volt, a­kinél minden úgy ment, mint a karikacsapás, úgy telt, mintha engem soha életében sem látott volna. Botosnéról, Maczá­ról az én adataim alapján a legmeglepőbb dolgokat olvasta ki a bájos tenyerükből, úgy hogy ezek azt sem tudták, hová legyenek a nagy álmélkodástól. Végül aztán jött a cipu: a piros szegfűk csodája. Természetesen se a hölgyeknek, se Gabi­­nak még csak halvány sejtelmük sem lehe­tett, hogy igaz-e a szegfűk históriája? Sőt meg voltak győződve róla, hogy az egész dolog csak mese. De azért Macza arczán ott volt a nyugtalanság. Gabi pedig gyilkolni szeretett volna. A virágárus is jól végezte a dolgát. Pontban öt órakor megjelent a Danieli-ben tömérdek sok virággal és egy nagy szegfű­­bokrétával, a­melyből Gabi névjegye kandi­kált elő. A katasztrófát a hebehurgya portás idézte elő. Ez az ideges szamár ugyanis elfelejtette, hogy én a Botos kisasszony szobájának fel­díszítését rendeltem meg. Ugyancsak az első emeleten egy erkélyes szobában a tengerre egy angol nő lakott a leányával. Minthogy a nevük is emlékeztetett a Botos névre, hát ez a mafla a véletlenül éppen távol levő angol kisasszony szobáját virágoztatta fel. Még a küszöbre is piros szegfűket szóratott, az asz­tal közepére pedig a nagy szegfű csokrot he­lyeztette Gábor urfi névjegyével. Mindezt én persze csak későbben tudtam meg, valamint azt is, hogy a szobaleánynak — hiszen ezek minden szállónak fürge hír­nökei ! — legelső dolga volt a hazaérkező Maczának megsúgni, hogy Gerely Gábor úr fölvirágoztatta az angol kisasszony szobáját és egy nagy piros szegfű-bokrétát is küldött neki. Ennek természetesen az volt a következ­ménye, hogy mikor később Gerely Gábor jelentkezett Maczó kisasszonynál, — persze nem is sejtve, hogy az ő nevében mi minden történt! — a mama kiszente, hogy ők azt az urat nem ismerik. Gerely Gábor nem értette a dolgot és haza sietett, hogy levélben kérjen magyará­zatot a hölgyektől. Éppen jókor jött. Otthon

Next