Az Ujság, 1905. szeptember/1 (3. évfolyam, 243-257. szám)
1905-09-01 / 243. szám
s son a kormány a megyékre, ne varrja az egész kárt a közönségre, némán tűrvén a megyék harcziaskodását. A kérdés nem az, tud-e Fejérváry visszavágni, hanem az, van-e elegendő ereje letörni azt az ellentállást, melyet az államra károsnak s törvénytelennek tart. Az ellentálló hatóságokkal szemben élhet minden hatalmával, ha erre való hatalma van. Ha pedig nincsen, akkor azt kell tennie, amit mindenkinek, aki oly feladattal áll szemben, melyet meg nem oldhat. Sajnos, azok az erősebb intézkedések, melyekről a hírek most szólaltak, a koalíció iskolájából kerültek ki. Ha a koalíczió nem nézi az ország sebeit, miket politikai fegyvereivel a kormányon akar ejteni, úgy a kormány sem nézi, ha a koalíczióval együtt az országot és államot sebzi meg súlyosan. Azok is az ország kárából a korona meghátrálására spekulálnak, Fejérváryék is mintha az újabb pusztulástól várnák a koalíczió megpuhulását. Lehet, hogy jó a számítás, de mi azt hiszszük, hogy rossz, mert a koalicziónak csak politikája van, de lelkiismerete nincsen. De akár sikerül, akár nem, a kormánynak a kármentő misszió jutott, neki sem taktikából, sem kényszerűségből nem szabad a koalíció mellé állani, az országgal és állammal szemben. Nagyon érthetőnek találjuk, ha — föltéve, hogy csakugyan ez a terv van szóban — az ilyen súlyos és mindenképpen kárral járó rendszabályok foganatosításáról a korona még egyszer revideálja nézetét. Csakhogy, sajnos, ennek a revíziónak igazi sikere nem lehet. Mert ha a korona hozzájárul az állam passzív rezisztenciájához, meginog az állami rend, ha pedig megtagadja, akkor igazán nincs további értelme egy ügyvezető kormánynak, mely minden eszköztől és módtól meg van fosztva, mikkel után haza kisértük a hölgyeket a Danieliszállóba, mi ketten pedig — én és Gabi — még benéztünk a Giacomuzzi bodegájába egy pohár cuprára. Gabi persze ismét a keblemen csüngött, olyan jókedvű volt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Czigányok után vágyakozott, de hála istennek, Velencze még czigánymentes, így hát kénytelen volt még egy pohár cuprot rendelni. Beszélgetés közben a világ legközönyösebb hangján kérdeztem tőle, van-e egy névjegye? Ha van, hát adjon! Átadott egy névjegyet, azután rajongott tovább Maczáról, az szebb mint Bellini valamennyi Madonnája. Másnap délelőtt a következő hunczutságokat követtem el: Első utam volt a S. Geremia-negyed egy kis riója, melynek egyik kopott házában lakott madame Sybille, a híres jósnő. Bejelentettem neki délutáni látogatásunkat és miután kellőképpen kioktattam, arra kértem, hogy csakroyant tekintettel olvassa majd ki Macza tenyeréből, hogy szerelmes bele egy derék ifjú, aki őt egész életére boldoggá fogja tenni. Ez az ifjú pedig nem más, mint az, aki ma délután, mialatt ők itt időznek, a Macza szobáját piros szegfűkkel, Macza kedvencz virágaival diszítteti fel. Mondanom sem kell, hogy madame Sybille nagyon hálás készséggel egyezett bele ebbe a csalásba, mely neki különben is mestersége volt. Második utam a San-Moise-negyed egy virágárusához vezetett, hol összevásároltam az összes szegfűket és meghagytam neki, hogy délután öt óra tájban jelentkezzék a Danieli-szállóban és ott díszítse fel azt a az ügyeket vezethetné. Akkor semmi kormány jobb volna, mint ez a kormány, mert a semmit a senki is el tudja végezni, így hagyni a helyzetet, h hogy van. Csakugyan lehetetlen. Ennélfogva, ha a koronának — reméljük — aggodalmai vannak az ország szervpontjából az erősebb rendszabályokat illetőleg, arra a számvetési megismerésre kell jutnia, hogy a magyar vezényleti nyelv dolgában adható koncessziók semmi esetre sem járhatnak akkora kárral, mint ez a passzív ellenállásnak nevezett államrontás s e szerint a politikai helyzetet az a kérdés oldhatja meg a legegészségesebben: melyik a kisebb baj? Ha pedig ez a legtermészetesebb megoldás, melynek személyi vonatkozásaiért bizony magunk sem rajongunk, nem merül föl, akkor igazán csak az marad hátra, hogy a kormány alkotmányosan még egyszer bírónak hívja föl a nemzetet a korona és a koalíczió közötti perben. Inkább a választás, mely után ne legyen appelláta, mint újabb tülekedés és az ország megbüntetése immár kétfelől. A koalíczióról megvan a magunk nézete, de el kell ismernünk a legsarkalatosabb alkotmányjogi elvet: a népet, ha szabad választása van, nem lehet arra kötelezni, hogy helyesen is válaszszon. AZ ÚJSÁG Péntek, szeptember , BELFÖLD. */ A bihari mandátum. A Rigó Ferencz halálával képviselő nélkül maradt bihari kerületben ma volt a képviselőválasztás Szokoly Tamás és Rigó Lajos függetlenségi jelöltek között. Rigó győzött 176 szótöbbséggel. A helyzet. — Saját tudósítónktól. — Az ideiglenes miniszterelnök ebben a pillanatban már zsendben van, ahol holnap délelőtt kihallgatásra megy a király elé. Jelentős és nagy fontosságú a holnapi kihallgatás kétségen kívül. Döntő lépést jelent: békés kibontakozást, vagy komoly rendszabályokat. Ami annál természetesebb, mert itt van előttünk a törvényhozás újabb összehívása, az ujonczozás és szabadságolás ideje és — a végleges állami züllés És ilyenkor kipattan egy hang a koaliczióból: — Baj is volna, ha Fejérváry meghozná őseidből a magyar vezényszót. Akkor a koaliczió kénytelen volna átvenni a kormányt és megkezdődnének a rendezett állapotokkal az adófizetések. Jobb, ha még néhány hónapig kihúzzuk a válságot . . . Mindenkit meggyanúsítottak, hogy akadálya a kibontakozásnak. És íme itt a vallomás, ők maguk húzták és akarják elhúzni továbbra is. És amiért harczoltak- állítólag mindekkoráig, a hetven magyar vezényszóért, arról is itt van a vallomás. Baj volna, ha a király most megadná! ... • Egyébképpen is a vallomások napja volt ma, a főkoalícziós is vall. Hogy nem igaz, mintha a függetlenségi párt programmjában benne volna az általános választói jog. Dehogy is van benne ! Sohase volt. . . Pedig Kossuth Ferencz mindennap az ellenkezőjét vallja .. . Mi lesz annak a vége, ha kezdik kutatni, hogy az egymás állításaiból mennyi igaz ? ... * A mai nap eseményeit egyébként itt mondja el a tudósító: (A miniszterelnök a királynál.) Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel Budapestről Ischlbe utazott, ahol a király holnap délben kihallgatáson fogadja. A király — a mint Iseidből jelentik — ma reggel érkezett oda s szombaton utazik tovább a délcsehországi hadgyakorlatokra. Fejérváry Géza bárónak a kormány további teendőire vonatkozó előterjesztései tehát holnap királyi elhatározás elé kerülnek. A miniszterelnök ma délben érkezett Bécsbe és a király személye körüli minisztérium palotaszobát, melyet majd a portás fog megjelölni. Az asztalon pedig helyezzen el egy szegfűbokrétát, melybe egy névjegy legyen tűzve Természetes, hogy a Gabi névjegyét adtam át neki. Harmadik utam a Danieli-szállóba vezetett. Itt a portást szólítottam bizalmasan félre. Közöltem vele, hogy délután egy kis meglepetés készül. A szállóban egy virágárus fog megjelenni, hogy feldíszítse a Botos kisasszony szobáját virágokkal. Mutassa majd meg neki a szobát és engedje felvirágozni. Hiszen tudja melyik szobát, gondolom ? — Persze hogy tudom, — szólt a portás — azt az első emeleti erkélyes szobát, mely a tengerre néz! — Azt, azt — szóltam megnyugodva és egy aranynyal honoráltam a portás éleselméjűségét. íme ez volt az a bonyodalom, melyet én pihent észszel kifundáltam. Most aztán méltóztassák meghallgatni, milyen drámai bonyodalmak fejlődtek ki ebből az ártatlan kis idillből! * Délután egészen programmszerűen felkerestük madame Sybillet. Ez egy kitanult bestia volt, akinél minden úgy ment, mint a karikacsapás, úgy telt, mintha engem soha életében sem látott volna. Botosnéról, Maczáról az én adataim alapján a legmeglepőbb dolgokat olvasta ki a bájos tenyerükből, úgy hogy ezek azt sem tudták, hová legyenek a nagy álmélkodástól. Végül aztán jött a cipu: a piros szegfűk csodája. Természetesen se a hölgyeknek, se Gabinak még csak halvány sejtelmük sem lehetett, hogy igaz-e a szegfűk históriája? Sőt meg voltak győződve róla, hogy az egész dolog csak mese. De azért Macza arczán ott volt a nyugtalanság. Gabi pedig gyilkolni szeretett volna. A virágárus is jól végezte a dolgát. Pontban öt órakor megjelent a Danieli-ben tömérdek sok virággal és egy nagy szegfűbokrétával, amelyből Gabi névjegye kandikált elő. A katasztrófát a hebehurgya portás idézte elő. Ez az ideges szamár ugyanis elfelejtette, hogy én a Botos kisasszony szobájának feldíszítését rendeltem meg. Ugyancsak az első emeleten egy erkélyes szobában a tengerre egy angol nő lakott a leányával. Minthogy a nevük is emlékeztetett a Botos névre, hát ez a mafla a véletlenül éppen távol levő angol kisasszony szobáját virágoztatta fel. Még a küszöbre is piros szegfűket szóratott, az asztal közepére pedig a nagy szegfű csokrot helyeztette Gábor urfi névjegyével. Mindezt én persze csak későbben tudtam meg, valamint azt is, hogy a szobaleánynak — hiszen ezek minden szállónak fürge hírnökei ! — legelső dolga volt a hazaérkező Maczának megsúgni, hogy Gerely Gábor úr fölvirágoztatta az angol kisasszony szobáját és egy nagy piros szegfű-bokrétát is küldött neki. Ennek természetesen az volt a következménye, hogy mikor később Gerely Gábor jelentkezett Maczó kisasszonynál, — persze nem is sejtve, hogy az ő nevében mi minden történt! — a mama kiszente, hogy ők azt az urat nem ismerik. Gerely Gábor nem értette a dolgot és haza sietett, hogy levélben kérjen magyarázatot a hölgyektől. Éppen jókor jött. Otthon