Az Ujság, 1905. szeptember/1 (3. évfolyam, 243-257. szám)
1905-09-01 / 243. szám
Péntek, szeptember 1. az újság már várta két komoly úr, akik az angol kisasszony vőlegényének megbízásából elégtételt kértek tőle. Gerely Gábor első pillanatra azt hitte, a két úr megbolondult. Hiszen ő azt sem tudta eddig, hogy a világon méltóztatik-e lenni annak a mélyen tisztelt angol kisasszonynak? A két gentleman azonban nem tágított és elmondta neki töviről-hegyire, hogy igenis van a világon egy angol kisasszony és annak a szobája ma teli volt piros szegfűkkel (még a küszöbe is tele volt szórva), az asztalon pedig egy bokréta pompázott, melyben íme ez a névjegy lappangott. A névjegy láttára Gábor úr egyszerre észbe kapott. Most már tudta, honnan fúj a szél. Kijelentette az uraknak, hogy itt rutt visszaélésről van szó és hogy ő most már azt is tudja, ki ennek a visszaélésnek az elkövetője, — ő igen sajnálja ezt az esetet, de ő távol áll az egész dologtól. Ez természetesen csakhamar ki is tűnt a portás és a virágárus egybehangzó vallomásaiból, akik minden habozás nélkül engem méltóztattak bemártani . . . Gabi most arra kérte a két urat, hogy ezek után ne csak az angol vőlegény, hanem az ő nevében is provokáljanak engem. Mert hát mondanom sem kell talán, hogy a két gentleman kellő komolysággal még azon a szent estén fölkeresett engemet. Persze hogy én is elhaltem az angol kisasszony hallatára, akiről nekem sem volt fogalmam, hogy becses létezésével ezt a földieket boldogítja. Lassan, de nagyon lassan végre sikerült kibonyolítanunk az összekuszált csomót, melyet a szórakozott portás oly bohózatszerűleg bogozott össz°. El kellett mondanom, mi indított arra, hogy barátom nevével visszaéljek. Megmagyaráztam nekik, hogy a fiú félénk, szinte gyáva s minthogy láttam, hogy nincs semmi mersze, helyette akartam cselekedni. És bizonyára minden a legjobban is végződött volna, —hiszen Macza is szereli a fiút! — ha az az ügyetlen portás mindent el nem ront. — Meg vagyok azonban győződve róla, uraim, hogy még minden jóra fordulhat, ha önök ketten is úgy akarják . . . — Mi ketten ? — kérdezte egyszerre a két úr. — Igenis, önök ketten. A történtek után — önök be fogják látni — én bennem a hölgyeknek vajmi kevés bizalmuk lehet. Szegény Gábor barátomat meg nem is fogadják. Itt tehát csakis önök segíthetnek, kiknek pártatlansága minden kétségen felül áll. Az én kedves öcsém érdekében, egy úriember boldogsága érdekében kérem önöket, ha mármint párbajsegédek ilyen kevés eredménynyel jártak, csapjanak fel vőfélyeknek. Kérem, keressék fel a két magyar hölgyet, világosítsák fel őket a végzetes félreértésekről és az én felelősségemre kérjék meg Macza kezét Gerely Gábor ur részére .. . A két ur összenézett és azután mind a hárman hangos kaczagásra fakadtunk. * Nagyon késő este volt már, mikor Botosékat a szállóban* fölkerestem. A zongorateremben ültek: Botosné, Macza és Gábor. Az arczukon csak úgy sugárzott a boldogság. És mindegyiknek a keblén ott mosolygott egy piros szegfű, múm jába hajtatott, ahol Révy Ferencz miniszteri tanácsos referált neki. Sem az osztrák miniszterelnök, sem a közös miniszterek nem lévén Bécsben, Fejérváry báró nem tett látogatásokat, hanem az ischli vonat indulásáig benn sétált a városban. Fél négykor Fejérváry báró folytatta útját Ischl felé, ahova este fél tizenegy órakor érkezett meg. Szombaton a miniszterelnök minden valószínűség szerint visszaérkezik Budapestre, mert a vasárnapi kongresszusi megnyitókon jelen akar lenni. A kormányelnököt Skerlecz Iván báró titkár kíséri, s vele utazott Károlyi György gróf képviselő is, aki azonban este már visszaérkezett Bécsből Budapestre. (Széll Kálmán.) Az esti órákban hire járt ma, hogy Széll Kálmán Ischlbe utazott. A koalíció Budapesten levő tagjai vérmes kombinácziókat fűztek ehhez a hírhez, aminek alapos voltát azonban semmiféle körülmény nem igazolta. A hír, úgy látszik, abból keletkezett, hogy Széll ma reggel elutazott Rátótről. (Miért nem kell a kibontakozás?) Károlyi Sándor gróf lapja mai vezérczikkében a következő magyarázatot közli a kibontakozás késleltetéséről: — Elhiheti azt bárki, hogy a gazdák meg lennének valósággal ijedve, ha most hirtelenében Fejérváry báró isejdből elhozná az annyira óhajtott magyar vezényszót. A koaliczió nyomban kormányra kerülne, megszűnnék az exlex és kezdetét venné az adófizetés, a tőzsdén beállana a buzaár-debaele és a gazdák árvesztesége pár nap alatt 5—6 millió koronára rúgna. Azért tehát csak hozzuk még pár hónapig a válságot. — Itt említjük meg, hogy Pest megye jóléti bizottsága ma jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Károlyi Sándor grófnak azért a nagylelkűségéért, amelylyel huszonötezer koronát ajánlott fel a kibontakozás késleltetésében közreműködő passzív rezisztencziás tisztviselők esetleges kártalanítására. mrj (Fejérváry báró Kecskemétnek.) Kecskemét város közgyűlése — amint jeleztük is — tegnap elhatározta, hogy az önkéntes adófizetőket és a katonai szolgálat végett önként jelentkezőket név szerint a nyilvánosság elé viszi. Fejérváry Géza báró miniszterelnök ma reggel a közgyűlési tudósítást olvasva, a következő megjegyzést tette válaszul a kecskeméti határozatra: — Örvendek a publikálásnak. Csak hozzák nyilvánosságra azoknak a hazafiaknak fájdalom ez idejűleg még nem igen terjedelmes névsorát, akik az állam iránt való törvényes kötelezettségüket még a nyers brutalitással szemben is készek teljesíteni. A kecskeméti publikálás ezeknek csak büszkeségük lehet s tekintélyüket minden józan, gondolkodó igaz hazafi szemében csak emelheti. (Az általános választói jog.) A függetlenségi pártnak egyetlen tagja se tagadta eddig azt, hogy az általános titkos választói jog benne van a párt programjában. Kossuth pedig, a pártvezér és pártelnök, határozottan állította, hogy ez a párt programmpontjai közé tartozik, igaz, hogy csak mint »végczél«. Bartha Miklós ma kioktatja a pártot is, a pártvezért is: — Mondják, hogy a függetlenségi párt programjának sarkalatos részét képezi az általános titkos választói jog. Erről én nem tudok. Nem is hiszem el addig, míg meg nem mutatják, hogy mikor, kik, hol vitatták meg ezt a kérdést, így ír Bartha Miklós, gondosan kerülvén azt a kérdést, hogy ilyen körülmények között mit keres a függetlenségi pártban, vagy mit keresnek azok, akik az általános titkos választói jog alapján, vagy legalább ezzel korteskedve kaptak mandátumot. Az általános titkos választói jog ligájába ma is igen sokan léptek be, a többek között Herczeg Ferencz, a Petőfi-Társaság elnöke és Goldziher Vilmos egyetemi tanár is. A liga vezetősége ma nyilatkozatot küldött szét, amelyben tiltakozik az eben a föltevés ellen, — melyet a koalíczió hangoztat — hogy a liga szervezkedési mozgalma pusztán szabadkőműves vagy antikoalíciós célokat szolgálna, vagy hogy ilyen körökből indult volna ki. (Országos népgyűlés.) Szeptember harmadikén délután a Városligetben országos népgyűlés lesz, amely követeli az önálló vámterületet, az általános titkos választói jogot, az önálló magyar hadsereget, a progresszív adót, a magyar udvartartást, az ingyenes állami népoktatást és a közigazgatási reformot. A népgyűlést rendező bizottság elnöke Kardhordó Árpád. (A sasköri hódolat.) A belvárosi Saskör koalícziós kül- és beltagjai a szövetkezett baloldal vezérlő-bizottságát ováczióban akarták részesíteni, feliratot, monstredeputácziós tisztelgést, diszlakomát terveztek. A rendező-bizottság azonban szótöbbséggel elhatározta, hogy a magát »keresztény szoczialistá«-nak nevező ifjúsági társulat tagjait is beveszi a mozgalomba. E miatt a rendező-bizottság nagy része sürgősen bejelentette visszavonulását s így a hódoló felirat, monstre-deputáczió, tizes, százas, ezres bizottság terve aligha a kútba nem esik. (A vidék.) Pest vármegye hatvanötös jóléti bizottsága tizenöt tagú albizottságot küldött ki a megyei tisztviselők dolgában. Ez az albizottság ma délelőtt Pest vármegye házában értekezletet tartott, amelyen elsősorban Abaúj-Torna vármegyének az esetleg felfüggesztendő tisztviselők dolgában hozott határozatával foglalkozott. E határozatot elfogadta és megállapodott abban, hogy a hatvanötös bizottság elé terjeszti. Ezután a hatvanötös jóléti bizottság tartott ismét bizalmas értekezletet Prónay Dezső báró elnöklésével. Beniczky Lajos alispán tett jelentést a belügyminiszterrel történt tegnapi beszélgetéséről és a főispáni állás esetleges, közeli betöltéséről. A bizottság véglegesen megállapította azt az eljárást, amelyet egy új főispánnal szemben követni fog. Ez pedig az elterjedt hírek szerint abban csúcsosodik ki, hogy a köztörvényhatósági bizottság tagjait felszólítják annak idején : ne menjenek el az installácziós közgyűlésre, hogy a főispán ne tehesse le a hivatalos esküt. A bizottsági tagok között az a hir volt elterjedve, hogy Károlyi György gróf lesz a vármegye főispánja. Ezután pedig a tizenötös bizottság javaslatára a következő határozatot hozta : A vármegye azzal a felhívással fordul adófizetőihez, hogy a múlt évi állami adókkal arányban álló összegeket bocsássák a vármegye rendelkezésére és e czélból akár közvetetlenül, akár a csatolt postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával fizessék be egy később megállapítandó fővárosi pénzintézetbe, esetleg vidékibe is, amely a pénzek kezelésére hazafiasan vállalkoznék. Az így egybegyűlő összegnek az lesz a rendeltetése, hogy a törvénytelenül fölfüggesztett tisztviselők és elöljárók megkapják továbbra is jogos javadalmazásukat. A törvényhatóság teljes szavatosságot vállal arra nézve, hogy akkor, ha az alkotmányos élet helyreálltával ennek az alapnak rendeltetése megszűnik, minden befizető 3llt százalék kamattal együtt visszakapja pénzét, a meset — kívánatra ■— a bank közvetetlenül az illető adótartozásának törlesztésére fog fordítani. Ezt a határozatot a jóléti bizottság a szeptember tizenötödikére összehívott rendkívüli közgyűlés elé terjeszti. A bizottság még a vadászjegyekhez szükséges igazolványok felől tanácskozott, s azt határozta, hogy ezt az elöljáróságok kiadathatják. Végül, Bellaágh Imre és Révész Béla indítványára, köszönetet mondott a bizottság Károlyi Sándor gróf és Prónay Dezső báró adományáért, amelyet esetleg a tisztviselők segítésére fognak fordítani. Hunyad megye jóléti bizottsága tegnap Déván Pogány alispán elnöklésével ülést tartott. Szeged város átiratát, hogy a Gotterhaltet templomi ünnepek alatt ne játszszák, tudomásul vették és hasonló értelemben átírták az egyházi hatóságokhoz. A tisztviselők anyagi támogatásának kérdését egy albizottságra ruházták. Elhatározták még, hogy minden hónap 10-ére közgyűlést hivatnak egybe. Bars megye Kazy János főispán elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen elhatározta, hogy a belügyminiszter leiratát, amelylyel