Az Ujság, 1906. március (4. évfolyam, 59-73. szám)
1906-03-01 / 59. szám
Csütörtök, márczius 1. AZ XJJ&Á® indulópontjuk ama közjogi abszurdum, hogy a király számára a törvény világos szelleme és még világosabb betűje szerint elismert katonai felségjogok a mindenkori képviselőházi többségeknek akarata szerint gyakorlandók, úgy tartalmukra, mint terjedelmükre nézve. Nem is szólva arról, hogy az 1867: XII. t.-cz. 11. szakasza, midőn a katonai felségjogokat megállapítja, ugyanakkor a hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére nézve az egységet követeli meg s e felségjogokat kifejezetten az e törvényben biztosított egység szankciójául iktatja be, ettől eltekintve méltán vethető fel a kérdés, hogy ha, e felségjogokat a király a váltakozó parlamenti többség óhajtása szerint tartozik gyakorolni, akkor váljon az, ami felségjog, miben különbözik attól, ami nem felségjog? Tárt fejtákat feszít Andrássy és a koalíczió, midőn minden magyar felségjognak alkotmányos jellegét hangsúlyozza. Ám ez az alkotmányos jelleg az adott esetben nem jelenthet egyebet, mint annak az ellenőrzését, vájjon a király a felségjogot csakugyan a törvényszabta korlátokon belül gyakorolja-e, avagy gyakorlásuk nem terjed-e túl a törvényvonta határokon; magától értetődvén, hogy e felségjogok miként való gyakorlása is alkotmányos ellenőrzés alatt áll, ámde ez az ellenőrzés kizárólag politikai és semmiképpen sem jogi természetű. Egyébiránt bármit jelentsenek ezek a katonai felségjogok, nevetséges rabulisztika azt állítani, hogy ő felsége e királyi jogok gyakorlásának mikéntjében alkalmazkodni köteles egyegy pillanatnyi többség követeléséhez, még akkor is, ha ez a többség azt imputálja neki, hogy ugyanazt a vezérleti, vezényleti és belszervezeti egységet bontsa meg a saját, felségjogainak igénybevételével, amely vezérleti, vezényleti és belszervezeti egységnek föltétlen biztosítása végett ruházta rá a törvény ama felségjogokat. Valóban szánalmas látvány, hogy most — túltéve magát törvényen és a kiegyezés nagy alkotóinak e tekintetben teljesen egyértelmű fölfogásán — ugyanaz az Andrássy Gyula követeli a kiegyezési törvény alapján a magyar vezérleti és szolgálati nyelvet, aki még alig három esztendővel ezelőtt nyílt képviselőházi ülésben nemcsak hangoztatta, hanem jelenlegi szövetsége társainak feléje zúduló szidalmai között meggyőzően bizonyította is, hogy a hadsereg nyelvkérdésének a parlament jogkörébe való vonása leplezetlen törvényszegésnél egyébnek nem minősíthető. Az ellenzék manifesztuma azt a vádat emeli az ország színe előtt, hogy a magyar nemzetnek nem engedtetik meg nyelvének a közintézményekben való érvényesítése. Andrássy Gyula gróf pedig ezzel kapcsolatban azt panaszolja, hogy a hadsereg nyelvkérdésében még annyi engedményt sem kapott, hogy a közös hadsereg magyar részében a legénység a saját anyanyelvén kívül a magyar nyelvet is kénytelen legyen használni. Ahány szó e vádakban, ugyanannyi alaptalan ráfogás és ténybeli valótlanság. Sohasem múlt a katonai felségjogokon, ma sem rajtuk múlik, hogy a magyarországi újonczok fele egy árva szót sem tud magyarul. Arra pedig, aki magyarul egy árva szót sem tud, hogyan akarja a koalíció azt a kényszert alkalmazni, hogy a saját anyanyelvén kívül a katonai szolgálatban a magyar nyelvet is kénytelen legyen használni ? Hiszen ott van a magyar királyi honvédség, amelynél a vezényszó ténylegesen is, a szolgálat pedig törvény szerint a magyar. És mégis a nemzetiségi vidéken kiegészített honvédezredeknél ma sincs meg, mert fizikailag nem volt megvalósítható az az állapot, hogy a legénység a saját anyanyelvén kívül a magyar nyelvet is használja. Beszterczén oláhul, Turócz-Szent-Mártonban tótul, Nagyszebenben németül, Munkácson oroszul, Pancsován szerbül folyik a magyar királyi honvédeknek egész katonai kiképzése és oktatása, az altisztekkel és tisztekkel való szolgálati érintkezése. Így áll a dolog a honvédségnél s azért áll így, mert akik ma a kormánynyal szemközt állnak, azok vagy nem használták fel a rájuk bízott kormányhatalmat a magyar nyelv kötelező és kellő terjesztésére, vagy pedig amennyiben ellenzéki állásban voltak, soha ily irányú követeléseket a mindenkori kormányokkal szemben kellő nyomatékkal nem képviseltek. Ha tehát Andrássy azt követeli, hogy a közös hadsereg kaszárnyái csinálják meg azt a magyarító munkát, amelyet a népiskolák és a honvédségi kaszárnyák megcsinálni nem tudtak, akkor egyszerűen képtelenséget követel. Az az állítás pedig, hogy a parlamentnek nem engedtetik meg a magyar nyelvnek a közös intézményekben való érvényesítése, nem egyéb vakmerő ráfogásnál. Midőn a múlt év nyarán Fejérváry Géza báró ő felsége egyenes meghagyásából a koalíczió vezéreit magához kérette, hogy velük a békés kiegyenlítést közvetítse, akkor illetékes felhatalmazás alapján felajánlotta a többségnek a teljesen szabad kezet a belpolitikában. Az urak tehát megmagyarosíthatták volna a népoktatást, ezen a réren biztosíthatták volna azt, hogy előre kiszámítható időpontban, a jelenleg a községek felében nemzetiségi nyelveken folyó községi közigazgatás kizárólag a hivatalos államnyelven legyen intézhető és minden közhivatal viselőjétől, a falusi kisbírótól felfelé, a magyar nyelv kötelező tudása legyen törvényesen követelhető. A koalíció ezt az ajánlatot kereken visszautasította, neki nem az kellett, amivel megkínáltatott, hogy ebben az országban mindenki tudjon magyarul s hogy a magyar nyelv az iskolában és a közintézményekben a legnagyobb terjedelemben érvényesüljön, hanem az kellett neki, hogy a közös hadseregben a király a maga felségjogai alapján és a törvényben kikötött egység rovására csinálja meg azt a magyarosító politikát, amelyet ők a népoktatás és a községi közigazgatás terén megcsinálni vagy nem tudtak, vagy nem mertek, vagy nem akartak. Éppen ilyen népámitás az is, ha az ellenzéki manifesztum arról beszél, hogy a bécsi befolyás a katonai kérdésekben azért nem engedett, mert ily módon akarta a parlamentet szétveretni, amely máskülönben bizonyosan megszavazta volna az önálló vámterületet. Fejérváry báró a múlt év nyarán ő felsége meghagyásából történt kiegyenlítési kísérlete alkalmával a koalíciónak hivatalosan tudtára adta, hogy nemcsak a belpolitikában kaphatnak szabad kezet, hanem a gazdasági kérdésben is, mégpedig úgy, hogy az Ausztriával való vámszövetségi tárgyalások eredménytelenségének esetén a gazdasági önállóság az 1899. évi XXX. törvényczikk lejártával, tehát 1907 deczember 31-ig az 1867. évi XII. törvényczikk 68. szakasza alapján meg lett volna valósítható. Ha tehát őszintén és becsületesen akarták az önálló vámterületet, megcsinálhatták volna, hiszen meg voltak vele kínálva. De nekik ez a fontos kérdés is csak izgatási anyagul szolgált, komolyan megvalósítani azt nem akarták soha. Mert máskülönben hogyan történhetett volna meg, hogy erre az ajánlatra az egyetlen válaszuk az volt, hogy arra sem tartották érdemesnek, hogy szóba álljanak vele ? Egyébiránt a koalícziónak híres fölirata szánalmas tojástánctot jár e kérdésben. Emlegeti ugyan a gazdasági önállóságot, de hozzáteszi, hogy megvalósítását csak »a kellő előkészítések után és a kellő előfeltételek mellett« kívánja. És konstatáljuk, amit úgy is tud mindenki, hogy ez a formula már ab ovo az önálló vámterület berendezésének hosszú időszakra való elhalasztását jelentette, hogy a sajtó ezt akkor egyértelműkig úgy fogta föl, és a koalíció ezt a fölfogást soha egy szóval sem támadta meg. Ráfogás tehát az, hogy a katonai kérdésekben az állítólagos bécsi befolyások azért nem engedtek, mert a vámközösséget akarták mindenáron megmenteni. A köztudomású igazság az, hogy a koalíció a gazdasági önállósággal kellő időben meg volt kínálva, de ezt az ajánlatot visszautasította. Csodálatos, hogy Andrássy és a koalíczió ezek után még mindig a nemzet nevében beszélnek. Még csodálatosabb, hogy az ország példás nyugalmával maguknak akarnak hímet varrni. Amit az ország fellázítására, a néptömegeknek felbújtására, a forradalmi hangulat szítására az urak megtehettek, azt egy álló esztendőn túl fáradhatlanul megcselekedték. Törekvésük meghiúsult a magyar nép józanságán, amely nem fordult azok ellen, akik őt politikai jogokkal kínálták meg és nem állott azok mellé, akik a népjogok követelését hazaárulásnak minősítették. Az ország igenis nyugodt és Isten segedelmével az is fog maradni. De ez a nyugalom politikai és erkölcsi halálos ítéletet jelent a koaliczióra nézve. Andrássy Gyula gróf egyazon lélekzetvétellel az országgyűlésnek törvényes időben való összehívását reméli és ugyanakkor a megyei tisztviselőknek hazafias és becsületbeli kötelességévé teszi az ellenszegülést az államkormányzattal szemben, sőt Andrássy nyílt levele pénzáldozatra szólítja fel az egész társadalmat, hogy a közigazgatás ellenszegülése a törvényhatósági élet egész vonalán keresztülvihető legyen. Ennek az álláspontnak egész tartalma ellentmondás. Avagy írem tudja-e Andrássy Gyula, hogy az egész választási eljárás a királyi meghívólevelek kihirdetésétől magának a tulajdonképpeni választási aktusnak befejezéséig kizárólag a törvényhatóságok kezében van ? Ha tudja és a tisztviselőket mégis ellenszegülésre biztatja, akkor ő akarja lehetetlenné tenni a választásokat és akkor a koalíciót terheli az ez esetben bekövetkezendőkért az egész felelősség. (Két új rendelet.) A belügyminiszter ma kiadott rendeletével eltiltotta a törvényhatóságokat a tisztviselők fizetésére szolgáló kölcsönök felvételétől, a pénzügyminiszter pedig utasította a pestvidéki pénzügyigazgatót, hogy az önkéntes adók beszolgáltatása végett járassa be közegeivel a községeket, hívassa fel a közigazgatási tisztviselőket, s ha ezek megtagadják az engedelmességet, vétessen fel jegyzőkönyveket, hogy a megtorló eljárást megindíthassák. (Apponyi és Kossuth külföldön.) Néhány nappal ezelőtt megírtuk, hogy Apponyi Albert gróf és Kossuth Ferencz legközelebb külföldre utaznak és nyilvános előadásokon világosítják fel a külföldi közvéleményt a magyar válság természetéről. Ezt a hírt egy kőnyomatos azzal cáfolta meg, hogy a függetlenségi párt két vezére egyelőre nem szándékozik külföldre menni. A párisi Journal des Débats ma érkezett száma ezzel szemben Apponyi utazásának időpontját is jelzi már. A franczia újság értesülése szerint Apponyi Albert gróf nemsokára Parisba érkezik, hogy onnan London felé folytassa útját az ott egybeülő interparlamentáris békekonferencziára. Párisban és Londonban conference-okat szándékozik tartani, hogy a franczia és angol közvéleményt felvilágosítsa a Magyarország és a bécsi udvar közt fenforgó differencziák természetéről. Kossuth Ferencz ugyanekkor Olaszországba utazik, hogy Apponyi Albert gróféval azonos czélú körútra keljen. (Justh Gyula búcsúja.) Justh Gyula, a képviselőház volt elnöke ma délelőtt akart elbúcsúzni a Ház tisztviselőitől, de akadályozva volt a képviselőházban való megjelenésben. Justh Gyula holnap elutazik, de néhány nap múlva visszajön Budapestre s a jövő hét elején búcsúzik el a képviselőház tisztviselőitől. (Nyilt levelek, beszámolók.) Apponyi Albert gróf, a ki tegnap este érkezett vissza Bécsből, ma délelőtt meglátogatta Kossich Ferenczet és vele hosszasabban értekezett. A beszélgetés a két vezérpolitikus kibocsájtandó nyilt levele körül foroghatott. Bethlen István gróf mezőségi képviselő Mezőbándon egy udvarban mondotta el beszámolóját, a melynek végén a publikum megesküdött, hogy az alkotmányt, ha kell, vérével is megvédelmezi. Bene István nyilt levélben számolt be szepsiszentgyörgyi választóinak. Világhy Gyula vasárnap akar Tatán beszámolót mondani. (Magyarok és horvátok.) Egy Horvátországban élő magyar leveléből közöljük a következő érdekes és mindenesetre megszívlelendő részletet: Mi, a többnyire ellenséges indulatú délszlávok között exponált állásban élő magyarok legjobban tapasztalhatják, mennyit ártott az obstrukczió és a koalíció a magyar nemzet tekintélyének. A horvát ellenzék egy része, mely eddig vad politikai gyűlöletét a magyarok ellen a magánéletbe is átvitte, most leereszkedő, protezsáló hangon beszél a magyarokról! A koalíczióval együtt ők is uralomra remélnek jutni és akkor az ő »nagymagyar« szövetségeseik segélyével Horvátország financziális önállóságát megállapítani, a Horvátország területén levő vasutakon horvát szolgálati nyelvet behozni, a közös hivatalokból a magyarokat kidobni és így száz meg száz magyar jövőjét tönkre tenni szándékoznak. A magyarországi szerbek sem fogják ingyen támogatni a koalícziót, amely a hetven vezényleti szó fejében az ország tetemes részeit átengedi a magyarellenes nemzetiségek hatalmának! E politika vétkes őrültségét kellene egy hivatott 3