Az Ujság, 1906. június (4. évfolyam, 149-162. szám)

1906-06-01 / 149. szám

Péntek, június 1. AZ UJSÁO vonával eltelni s a hadsereg e mellett marad, a mi volt: csekély képességű tábornokok alatt álló osztrák ármádia! És évek meg évek alatt sok minden történhetik, sok minden megváltozhat. A­kinek ideje van, mindene van. A­mi ma valószínűséggel bír, holnap talán már lehetetlen lesz, így látjuk mi a helyzetet. S ez a szerencsétlen, a produktív ismeretekben elmaradt s jelentéktelen szónoklatok után induló magyar nemzet, mely kellő vezetés mellett a jelenlegi rendkívül kedvező körülmények között minden hatalmat magához ragadhatna, egy teljesen bizonytalan vagy inkább reménytelen jövőnek megy eléje. BELFÖLD. — A képviselőház holnap, pénteken, délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend: az indemnitás és a kvóta-javaslat. Munka előtt. — Saját tudósítónktól. —­ A képviselőház holnap kezdi meg a föl­­hatalmazási törvényjavaslat tárgyalását. Elő­zetesen a pártok értekezleteket tartottak, hogy a maguk tartása dolgában elhatározhassák, hogy mind hozzájárulnak az indemnity megszava­zásához. Érdekes volt, hogy valamennyi pártban megjelent egy-két miniszter vagy államtitkár, hogy az esetleg szükséges felvilágosításokat azon melegében megadhassa. A függetlenségi pártnak ma különben vi­harra volt kilátása. A minapi puccs és a vád alá helyező indítvány ígért zivatart. De le­fújták szépen. Nem veszedelmes az a felhő, a­melyik egy lehelletre elvonul. A nap eseményeiről egyébként itt számol be a tudósító . (A felirat.) A függetlenségi párt egy része erősen sürgeti a felirat megszerkesztését és napirendre tűzését. Mta kellett volna a felirati bizottságnak a Házban megalakulnia, azonban két-három ember jelent meg csupán és így magát az alakulást is holnapra kellett halasztani. (Az új választói törvénytervezet.) A Figyelő jelenti, hogy a belügyminisztérium törvényelőkészítő oszt­álya Andrássy Gyula gróf belügyminiszter közreműködése mellett még a jövő hó folyamán megkezdi az általános választói jog törvénytervezetének első szövegezési munkálatait, a­mely főbb vonásaiban a volt belügyminiszter által készített törvényja­vaslat irányelveit tartja meg. Ezzel egyidejűleg megkezdik a választási kerületek új beosztására vonatkozó munkálatokat is. (Ex-lex-ben fizetnek.) Költségvetés nincs, indemnitás sincs, de azért a képviselők fizetéseit már utalványozták s a képviselőknek az a része, a­melynek fizetését a végrehajtó idejekorán le nem foglalta, ma a Ház pénztáránál jórészt fölvette a májusi negyedévi járandóságot. Épp úgy, mint a Fejérváry-kor­­mány alatt. (A függetlenségi párt.) A függetlenségi párt fölé viharos felhőt kerge­tett a tegnapi delegáczió-választás és a Fejérváry­­kormány vád alá helyezésének kérdése. De sze­rencsére csak amolyan tavaszi viharfelhőt, a­mely villámot is szórhat, jeget is onthat, de esetleg baj nélkül is elvonulhat. Nos, ez a felhő baj nél­kül vonult el. A delegáczió-választás dolga Szatmári Mór kibuktatása kapcsán vert fel port. Éles vitát ígért a pártkonferencziára, dörgő dorgatóriumok­­kal fenyegette a puccsrendezőket s ezek talán éppen azért óvakodtak a pártkörben való meg­jelenéstől. Tóth János se vett részt a pártértekez­leten. Az affért azután elintézte Kossuth Fe­­rencz olyképp, hogy megdicsérte Szatmári Mór zsurnalisztikai működését, így aztán Szatmári is jóllakhatott és a puccsrendezőket se ették meg. A vád alá helyezés dolga pedig még csak nem is került a párt elé s ennek magyarázatát a párt ügyeinek egyik benfentese a következőleg adta elő, meglehetős pozitív formában : — Olay Lajos ma délelőtt felkereste Kossuth Ferenczet, bejelentve, hogy a párt­­értekezleten határozatot akar provokáltatni a Fej­érváry-kormány vád alá helyeztetése iránt, s ennek kapcsán a Fejérváry-kormány alatt államtitkárrá kinevezett Szterényi József poli­tikai államtitkári állásától való fölmentetése tárgyában is. Mert ha Sélley, Kaffka és Les­­tyánszky adminisztratív államtitkárokat elbo­csátották, akkor Szterényit — szerinte — legalább is nem lett volna szabad politikai államtitkárrá tenni. Kossuth erre állítólag Popovics Sándorra hivatkozott, a­ki szintén politikai államtitkár lett, mire Olay Lajos azt felelte, hogy Popovics nem a Fejérváry­­kormány alatt kapta az államtitkárságot, mert miniszter is lehetett volna már nem egy ízben, még a Fejérváry-kormány előtt is. Kossuth — forrásunk szerint — azzal végezte a kérdés feszegetését, hogy Szterényi lemondatása ese­tén ő is leteszi tárczáját. Olay áttért a Fejér­­váry-kabinet vád alá helyezésére, hogy ebben a pártnak a saját érdekében határozott állást kell foglalnia. Kossuth Ferencz pedig kijelen­tette, hogy a Fejérváry-kormány vád alá he­lyezése egyszerűen nem történhetik meg, mert erre a kormány megbízatása alkalmával ga­­ranc­iát vállalt, s az esetben, ha a parlament többsége a vád alá helyezést elhatározza, az egész kabinet azonnal le fog mondani. Ezt a dolgot a párt egyik beavatott tagja mondotta el, a­ki nem lehetetlen, hogy magától Kossuth Ferencztől hallotta. A pártértekezlet este hét órától tíz óráig tartott. A párt fiatal tagjai közül ugyanis nagyon­­ sokan szólaltak fel. Az értekezleten Kossuth Ferencz elnökölt s a kormány tagjai közül jelen voltak Wekerle Sándor, Jekelfalussy Lajos és Szterényi József állam­titkár is. Kossuth Ferencz elnök napirend előtt fel­hozta, hogy tegnap a képviselőház ülésén a párt határozatával ellentétes szavazás történt, a­mi úgy a függetlenségi pártot, mint annak kandidáló bizottságát kínosan érintette. A meglepetés a párt valamennyi tagját olyan képviselőtársuk szemé­lyében érte, mint Szatmári Mór, a ki a függet­lenségi elveknek huszonöt év óta rendületlen harczosa, a pártnak munkás tagja és a ki a párt hivatalos közlönyének szerkesztésében a független­ségi pártnak nagyrabecsülését is kiérdemelte. Ne­hogy a tegnapi szavazás eredményéből Szatmári Mór egyéniségére, elvhűségére vagy munkásságára vonatkozólag bárki is téves következtetést von­hasson le, a párt elnöke, mint ilyen, az elnöki székből tartja kötelességének azt, hogy kifejezést adjon Szatmári Mór egyénisége iránti elismeré­sének. A beszédet éljenzés követte s Mukics Simon indítványára elhatározták, hogy hasonló esetek­nek megakadályozása végett a párt jelöltjei fölött a jelölő értekezleten titkos szavazással történjék a választás. Olay Lajos előterjesztette Szentiványi Árpád­nak azt a bejelentését, hogy a delegáczióban való tagságáról lemond. Az értekezlet ezt nem vette tudomásul azért, mert e bejelentés illetékes fóruma a delegáczió. Barabás Béla a párt határozatát kérte arra nézve, hogy melyik kerületet tartsa meg. Kossuth Ferencz elnök felhívására a jelen­levők nagy többséggel azt határozzák, hogy Barabás Béla a budapesti VII. kerületi mandá­tumot tartsa meg. Ezután következett az indemnitás, a­melynek előterjesztésénél Kossuth Ferencz elnök köszönetet mondott Wekerle Sándor miniszterelnök és pénz­ügyminiszter, Jekelfalussy Lajos honvédelmi mi­niszternek és Szterényi József kereskedelmi állam­titkárnak azért, hogy az értekezleten megjelentek. Wekerle Sándor kijelenti, hogy a szükséges felvilágosításokat a kormány nevében lehetőleg mindig a pártértekezleten óhajtja megadni. Hoitsy Pál ismertette az indemnitási törvény­­javaslatot. A felmerült észrevételekre és fejtegeté­­sekre Wekerle Sándor felelt a párt élénk helyeslése mellett s az értekezlet a javaslatot egyhangúlag elfogadta. Batthyány Tivadar gróf ismertette a keres­kedelmi szerződésekről szóló törvényjavaslatot. Arra a kérdésre, hogy miért nem tárgyalják ezzel egyidejűleg az önálló vámtarifát is, Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter azt felelte, hogy az 1899 : XXX. t.-cz. még a tárgyalások megkez­dését is tiltja a törvényes felhatalmazás nélkül, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslat éppen e fel­hatalmazás elnyerését czélozza és ezért annak meg­adása sokkal sürgősebb, semhogy el volna halaszt­ható a tarifajavaslat tanulmányozására és tárgya­lására okvetlenül szükséges hosszabb ideig. Az értekezlet ezután a javaslatot egyhangúlag elfogadja. Az újonczlétszámnak az 1905. és az 1906-ik évekre való megállapításáról szóló törvényjavas­latot Bakonyi Samu referálta, hangoztatva a függetlenségi pártnak elveihez és így az önálló magyar hadsereghez való változatlan ragaszko­dását. A több oldalról megnyilvánult aggályra vo­natkozólag Kossuth Ferencz kijelentette, hogy a kormány elvállalt kötelezettségének megfelelő­­leg a függetlenségi párttól semmi egyebet nem kíván, mint az állami közigazgatás rendes meneté­nek helyreigazítását és a kormány ezen ígéret alapján a párttól semmi egyebet nem vár, mint azt, hogy ezen újonczj­avaslatok megszavazása elé akadályokat ne gördítsen. Mert az elvek végre­hajtásának ilyetén felfüggesztése és az elvek szegreakasztása között nagy különbség van. Az elvek végrehajtásának ez a felfüggesztése a leg­szigorúbban meghatározott időre, a választási reform törvénybe igtatásának idejére történt. Apponyi Albert gróf kijelenti, hogy a mint kormány nem fogja elsietni a választási reformot, úgy távol áll tőle annak szándékos elhúzása. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter pe­dig kijelentette, hogy az 1882-ben született had­kötelesek, a mennyiben netalán besoroztatnának, a póttartalékba kerülnek és igy tárgytalanok az ez irányban felmerült aggályok. Az értekezlet az újonczjavaslatot is egyhan­gúlag elfogadta. (Az alkotmánypárt.) Az alkotmánypárt ma este Széll Kálmán el­nöklésével értekezletet tartott. Thoroczkay Miklós gróf előadó ismertette az indemnitásról és a keres­kedelmi szerződésekről szóló törvényjavaslatokat, a­melyekhez a párt egyhangúlag hozzájárult. (A néppárt.) A néppárt is értekezett az est folyamán, de csak az indemnitást tárgyalta, a­melyet Popovics Sándor államtitkár ismertetett. A párt a törvény­­javaslatot elfogadta s Buzáth Ferenczet bízta meg a Házban való felszólalással. Az értekezleten Rakovszky István elnökölt, a jegyzőkönyvet Beniczky Ödön vezette. (A horvátok.) Pejacsevich Tivadar gróf horvát bán ma vá­ratlanul megjelent a horvát delegátusok közhelyi­ségében, a­hol lelkes zsi­­ókkal fogadták. Droho­­beczky püspök üdvözölte és kiemelte, hogy a bán maga volt az, a ki a válság alkotmányod után való megoldását kívánta. Most, hogy ez megtör­tént, biztosíthat­ja őt, hogy az egyesült ellenzék hazafias működésében támogatni fogja. Pejacse­vich gróf örömének adott kifejezést, hogy ily­­módon sikerült az ellentéteket kiegyenlíteni. Ez­után hosszabb ideig maradt a képviselők köré­ben és mikor megemlítette azt, hogy ma este haza utazik, felvilágosították arról, hogy Horvátország­ban még mindig a czenzor működik, mire Peja­csevich megígérte, hogy mihelyt haza­ér, intézkedni fog, hogy lapelkobzások ne történjenek. (A nyári szünet.) A kormány köréből jött hírek szerint a parla­ment nyári szünete július közepétől szeptember közepéig tart. 3

Next