Az Ujság, 1906. október (4. évfolyam, 284-299. szám)

1906-10-16 / 284. szám

Kedd, október 16. AZ ÚJSÁG • A miniszterelnök Bécsben. Wekerle Sán­dor dr. miniszterelnök ma este Bécsbe utazott és holnap ő felsége kihallgatáson fogadja.­­ Ludvigh Gyula államtitkár. A király Lud­­vigh Gyula v. b. t. tanácsos főrendiházi tag, a ma­gyar királyi államvasutak elnökigazgatójának — mint értesülünk — ugyanezen minőségében az államtitkári czímet adományozta. A kitüntetést a hivatalos lap legközelebbi száma fogja közölni. Az új államtitkár régi kitűnősége a magyar közéletnek. Ludvigh Gyulát épp úgy ismerik Magyarországon, mint a külföldön. Ez a név egybe van forrva a magyar államvasutak fejlő­désével. Működése epochális a magyar állam­vasutak történetében, az ő lankadatlan tevékeny­ségének, imponáló szaktudásának, zseniális ötletes­ségének köszönhető, hogy a magyar királyi állam­vasutak ma már a kontinens legkiválóbb háló­zata, melynek grandiózus berendezéséről, forgal­mának mintaszerű lebonyolításáról a külföld leg­első szakemberei számos alkalommal bámulattal nyilatkoztak. Ludvigh Gyula egyik legnagyobb érdeme, hogy az államvasutak érdekeit minden­kor össze tudta egyeztetni az ipar és kereskedelem érdekeivel. A külföldön a vasúti kongresszusokon legtöbbnyire Ludvigh Gyula képviselte a magyar közlekedésügyet, mindenkor dicsőséget szerezve a magyar névnek. Az államtitkári czímmel való ki­tüntetése nemcsak szakkörökben, hanem a társa­dalom legszélesebb köreiben is megelégedést fog kelteni, mert lebilincselő egyénisége mindenütt barátokat szerzett neki. »Magyarország teljes függetlensége« az 1867. évi dualisztikus programmot félrelöki az útból. A Szar­­csevics-párt a magyarok ellen izgatva törekszik egy Nagy-Horvátország után egy Nagy-Ausztriában. De ez a horvátok elnyerésére vezet a német ára­datban. A rezoluczió ellenben a magyarokkal tart, hogy minden út a dualizmussal is Becsesél meg legyen szakítva. A magyarok segítettek a Khuen­­rendszert elsöpörni, de nem azért, hogy a rend­szerváltozást a horvátok ellen fordítsák. Csak a magyarokkal való lojális szövetség lehet haszon­hajtó a horvát népre. Egyébiránt Supilo is jelzi, hogy a magyarokkal több vitás kérdés (Fiume !) maradt fönn, de ezek szerencsés megoldását majd később is meg lehet találni, bizalmat szavaztak. Az értekezlet örömét fejezte ki Székely György felmentett főispán távozásán és Halász György főreáliskolai tanár indítványára kimondotta, hogy Mikes Zsigmond gróf főispán kinevezését megnyugvással fogadja és működése elé bizalommal tekint. _­­ A horvát kérdés: Fiuméból közlik velünk, hogy ott a koalíczió uralomra jutása óta a horvát­­barát politika nagy változásokat idézett elő. Nákó gróf kormányzó Zanella Richard képviselő be­folyása alatt kormányoz olyképpen, hogy a­míg Zanella az olasz lakosságot autonóm­ eszmékkel, sőt terrorizmussal vezeti, azalatt az egész fiumei és tengerforgalmi üzletben a horvátok befolyása szembetűnőleg növekszik. Rövid idő múlva a horvát lakosság gazdaságilag teljesen elfoglalja a koalíc­ió által neki barátságból nyitott fiumei tért, az olaszság pedig egészen alá lesz ásva. Ez lesz a koalíczió első nagy sikere Fiuméban. Supilo fiumei »Novi List« czímű lapja azonban erősen folytatja a h­orvát-magyar barátság ápolá­sát. Egy czikksorozatban fejti ki, hogy miért jó a fiumei rezoluczió a horvátoknak ? Azért, mert a Krassó-Szörény vármegye uj főispánja. A király Pogány Károlyt, Krassó-Szörény vár­megye főispánját, ez állásától saját kérelmére fel­mentette s ez alkalomból neki hű és buzgó szolgá­latai elismeréséül a Lipótrend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. Helyébe főispánná Fialka Károlyt, Krassó-Szörény vármegye alis­pánját nevezte ki. Az erre vonatkozó legfelsőbb elhatározások a hivatalos lap holnapi számában fognak megjelenni, hetők. És csakugyan sok detail-kérdésben si­mították így el a különböző felfogásokat. Az országgyűlésen pedig a konzervatívok és szélbaliak támadásai ellenében nem egysze vé­delmezték meg egymást. Az 1869-iki első ülé­sen is Tisza Kálmán sietett a kormány segítsé­gére. Irányi Dániel tudniillik határozati ja­vaslatot terjesztett be, hogy a trónbeszéd meghallgatására csak úgy menjen fel a kép­viselőház, ha a királyi palotáról az osztrák fekete-sárga zászlót leveszik és helyébe a nem­­­­zeti zászlót tűzik fel. Andrássy ezt az indítványt nem csak politikai kényszerűségből nem fo­gadta el, hanem azért sem, mert szerinte a fekete-sárga zászló a Habsburg-dinasztia csa­ládi jelvényét jelenti, s mint ilyen van a budai királyi váron kitűzve. A meglehetősen éles vitában Tisza Kálmán is felszólalt és Andrássy álláspontját tette magáévá. Még közelebb jött egymáshoz a két párt, mikor 1871 május 3-án a balközép elhatározta, hogy bemegy a dele­­gáczióba. Jól meg kell jegyezni, hogy itt nem közjogi elvfeladásról volt szó. Tisza Kálmán pártja a közös ügyek együttes kezelését min­dig elfogadta. A delegáczió intézményétől csak a nemzeti állam kialakulását féltette. És attól tartott, hogy a parlament eminens jogai lesznek ez által megcsorbítva. Az 1872-iki országgyűlés végén mintha kiélesedni látszott volna az ellentét a kormánypárt és a bal­­közép között. Csakhogy az akkori miniszter­­elnökkel, Lónyayval saját pártja sem volt megelégedve. Köztudomású volt, hogy a Deák­­párt is szívesen látná megbuktatását. Bár jó közgazdásznak tartották, de jogosultságát arra, hogy ő legyen a miniszterelnök, sohasem akar­ták elismerni. A szélsőbaloldal ilyen hangulat közben határozta el, hogy a választási tör­vényjavaslatot és az ötesztendős mandátumot megobstruálja. Lényag, hogy az obstrukc­iót ellensúlyozza, határozatlan tartalmú üléseket indítványozott, a­mi ellen a balközép jelentett be elvi kifogásokat. S bár a párt tagjainak nagy része szintén obstruált, Tisza Kálmán, Ghyczy, Jókai és még egynéhányan a kori­feusok közül nem vettek részt a mozgalomban. Az 1872/75-iki választási küzdelem alatt rendkívüli elkeseredett harcz folyt. Az ellen­zék Budapesten összes kerületeit elvesztette. A vidék pedig szintén a kormánypárt mellé állott, mert a választásokon a korrupczió és terrorizmus minden fegyverét igénybe vette. Ám azért Lónyay bukott ember volt, Cser­­nátony híres közbekiáltása fölött, hogy : »Ön gazdagodik, az ország pusztul« nem lehet napi­rendre térni. Tekintélyes hangok emelkedtek ellene a pártban is és Csengery Antal aláírá­sokat gyűjtött leszavaztatására. Attól lehetett már tartani, hogy az egész Deák-párt szét fog zülleni. Deák Ferencz tanácsára — ki már akkor nagyon sokat betegeskedett — Andrássyt hívták le Bécsből rendet csinálni. Andrássy egyenesen Tiszához fordult. Azt akarta, hogy vegye ő át a Deák-párt vezetését és alakítson kabinetet. De Tisza Kálmán nem akart vál­lalkozni. Neki feltételei voltak, melyek között első helyet foglalt el a Deák-párt megszűnése. Ezt azonban nem akarták elfogadni. Inkább Szlávyval próbálkoztak, ki ugyan politikai súlylyal nem bírt, de a­ki mellé esetleg a kon­­zervatívoket lehetett volna tömöríteni. A kor­mányt így sem lehetett megerősíteni. 1873 elején a balközép életében történt jelentős változás. Ghyczy Kálmán, Tisza leg­erősebb fegyvertársa, kilépett a párt kötelé­kéből és megalakította a középpártot. Újult erővel fogott ekkor Tisza pártja vezetéséhez. Midőn márczius hóban nyilvánosságra jutott, hogy az osztrák minisztérium tárgyalásokat folytat a Budapesten alakítandó leszámítoló­­bank meghiúsítására, Tisza a képviselőházban a kvóta és kamatfizetések felfüggesztését ja­vasolta. Az osztrákok megijedtek, s akc­iójuk­­tól visszaléptek. Ugyancsak ő volt az, ki, a­mikor egyik szerb képviselő a képviselőház elnöki emelvénye előtt a tettlegesség fenye­­getődzésével jelente be a szerb zászló erő­szakos kifüggesztését, az egész Ház osztatlan helyeslése és tapsa között tanította ki a ma­gyar állam irányában tartozó feltétlen köte­lességre. Mialatt Tisza pártját így népszerű­sítette, noha a király trónralépésének huszonöt éves ünnepét az ő indítványa értelmében fo­gadták el, Szlávy, mivel a konzervatívokkel nem sikerült megegyeznie, megbukott. Ekkor jött létre a már hónapok óta közbeszéd tár­gyát képező fúzió a Deák-párt és a középpárt között. A Bátó-kabinetben Ghyczy már mint pénzügyminiszter mutatkozott be. A Deák-párt napjai azonban meg voltak számlálva. Hiábavalónak bizonyult minden kísérletezés. A Sennyey konzervatív pártja agresszív irányban lépett fel és minden fel­merült kérdésben a legerőteljesebben ostro­molta a kormánypártot. A közelgő képviselő­­választásokra pedig a pártok olyan erővel szervezkedtek, hogy az a Deák-pártot semmi­féle reménynyel nem kecsegtethette. Bittó maga is belátta, hogy ilyen viszonyok mellett nem lehet egy országot vezetni és vállalkozá­sának előbb-utóbb csúfos kudarc­ lesz a vége.­­ A torontálmegyei alkotmány­párt — mint Nagybecskerekről jelentik — ma délelőtt megala­kult. Jelen voltak: Harnoncourt Félix gróf, Dániel Tibor báró, Rónay Jenő, Bottka Béla, Jankó Ágoston, Dellimanics Lajos, Szentiványi Zoltán, Gyertyánffy Dénes, Dániel Pál, Babics József, Baich Iván báró, Tallián Emil stb. Ka­­rátsonyi Jenő gróf előadta a párt czélját. Rónay Jenő ismertette a megalakulás szükségét, mely a helyzet tisztázására és a béke biztosítására törté­nik. Egyhangúlag megválasztottak elnökké : Ka­­rátsonyi Jenő gróf, alelnökökké : Rónay Jenő, Szentiványi Zoltán, Grandjean József, Berch Ödön, titkárokká : Annau Ernő, Szávits Sándor, pénz­tárossá­g: Menczer Lipót. Rónay Jenő indítványára üdvözlő táviratot intéztek Wekerle Sándor minisz­terelnökhöz és Széll Kálmánhoz.­­ A brassómegyei koalíc­ió gyűléset Brassó­ból táviratozzák. A brassómegyei szövetkezeti ellenzék tegnap értekezletet tartott Zakariás Já­nos országgyűlési képviselő elnöklete alatt, melyen a végrehajtó­ bizottság jelentését tudomásul vet­ték s Benedek Lajos indítványára Zakariás Já­nosnak és a választmánynak nagy lelkesedéssel Wekerle és Goluchowski. A­mit tegnapelőtt Budapesten is, Bécs­ben is c­áfoltak, bécsi informácziónkat a Golu­­chowski-ügyről, azt ma már Budapesten és Bécsben megerősítik. Bécsben apodiktikusan, Budapesten csalafintasággal, úgy hogy a mi hírünk konzekvencziáit levonják úgy, mintha az magától értetődő dolog volna, nem pedig megc­áfolt hír. Bécsben Apponyi lapja, a Zeit, szinte szó szerint ismétli, a maga értesüléseként, a­mit Goluchowskiról, Wekerléről és a királyról ír­tunk. Koalícziós szívességül éppen csak azt is hozzáteszi, hogy Goluchowski, elvégezvén egyet és mást, a­miben ő nélkülözhetetlen, a ma­gyar bizalmatlansági szavazat nélkül is tá­vozni fog. Ez a tigrisek megnyugtatásául akar szolgálni: ne kellemetlenkedjetek, hisz úgyis meglesz, a­mit akartok ! Budapesten a függetlenségi estilap azzal erősíti meg a mi híradásunkat, hogy a bizal­matlansági szavazat következményeit Wekerle czímére lekicsinyli. Hát le fog mondani a ma­gyar kormány is, véli, de mivel más magyar kormányt a király nem kaphat, hát ismét a mostanit fogja kinevezni. Mi szükség volna erre a biztatásra, ha Bécsben nem állították volna föl a fenyegető junku­mot Goluchowski és Wekerle állása között ? S mire való volna ez a biztatás, ha Wekerle meg nem indította volna már a kapac­itálást, a maga fenyegetett helyzetére való utalással ? A legérdekesebb azonban a Pester Lloyd ma esti czikke, melyben kompetens helyről szólnak hozzá a Goluchowski-ügyhöz. Ez a kompetens hely félreérthetetlenül maga a mi­niszterelnök, s körülbelül azt mondja: nem lehet igaz a király hozzászólása a Goluchowski­­ügyhöz, mert fölösleges. Hiszen a külügy­miniszter nem csinálhat más politikát, mint 3

Next