Az Ujság, 1906. október (4. évfolyam, 284-299. szám)
1906-10-16 / 284. szám
Kedd, október 16. AZ ÚJSÁG • A miniszterelnök Bécsben. Wekerle Sándor dr. miniszterelnök ma este Bécsbe utazott és holnap ő felsége kihallgatáson fogadja. Ludvigh Gyula államtitkár. A király Ludvigh Gyula v. b. t. tanácsos főrendiházi tag, a magyar királyi államvasutak elnökigazgatójának — mint értesülünk — ugyanezen minőségében az államtitkári czímet adományozta. A kitüntetést a hivatalos lap legközelebbi száma fogja közölni. Az új államtitkár régi kitűnősége a magyar közéletnek. Ludvigh Gyulát épp úgy ismerik Magyarországon, mint a külföldön. Ez a név egybe van forrva a magyar államvasutak fejlődésével. Működése epochális a magyar államvasutak történetében, az ő lankadatlan tevékenységének, imponáló szaktudásának, zseniális ötletességének köszönhető, hogy a magyar királyi államvasutak ma már a kontinens legkiválóbb hálózata, melynek grandiózus berendezéséről, forgalmának mintaszerű lebonyolításáról a külföld legelső szakemberei számos alkalommal bámulattal nyilatkoztak. Ludvigh Gyula egyik legnagyobb érdeme, hogy az államvasutak érdekeit mindenkor össze tudta egyeztetni az ipar és kereskedelem érdekeivel. A külföldön a vasúti kongresszusokon legtöbbnyire Ludvigh Gyula képviselte a magyar közlekedésügyet, mindenkor dicsőséget szerezve a magyar névnek. Az államtitkári czímmel való kitüntetése nemcsak szakkörökben, hanem a társadalom legszélesebb köreiben is megelégedést fog kelteni, mert lebilincselő egyénisége mindenütt barátokat szerzett neki. »Magyarország teljes függetlensége« az 1867. évi dualisztikus programmot félrelöki az útból. A Szarcsevics-párt a magyarok ellen izgatva törekszik egy Nagy-Horvátország után egy Nagy-Ausztriában. De ez a horvátok elnyerésére vezet a német áradatban. A rezoluczió ellenben a magyarokkal tart, hogy minden út a dualizmussal is Becsesél meg legyen szakítva. A magyarok segítettek a Khuenrendszert elsöpörni, de nem azért, hogy a rendszerváltozást a horvátok ellen fordítsák. Csak a magyarokkal való lojális szövetség lehet haszonhajtó a horvát népre. Egyébiránt Supilo is jelzi, hogy a magyarokkal több vitás kérdés (Fiume !) maradt fönn, de ezek szerencsés megoldását majd később is meg lehet találni, bizalmat szavaztak. Az értekezlet örömét fejezte ki Székely György felmentett főispán távozásán és Halász György főreáliskolai tanár indítványára kimondotta, hogy Mikes Zsigmond gróf főispán kinevezését megnyugvással fogadja és működése elé bizalommal tekint. _ A horvát kérdés: Fiuméból közlik velünk, hogy ott a koalíczió uralomra jutása óta a horvátbarát politika nagy változásokat idézett elő. Nákó gróf kormányzó Zanella Richard képviselő befolyása alatt kormányoz olyképpen, hogy amíg Zanella az olasz lakosságot autonóm eszmékkel, sőt terrorizmussal vezeti, azalatt az egész fiumei és tengerforgalmi üzletben a horvátok befolyása szembetűnőleg növekszik. Rövid idő múlva a horvát lakosság gazdaságilag teljesen elfoglalja a koalíció által neki barátságból nyitott fiumei tért, az olaszság pedig egészen alá lesz ásva. Ez lesz a koalíczió első nagy sikere Fiuméban. Supilo fiumei »Novi List« czímű lapja azonban erősen folytatja a horvát-magyar barátság ápolását. Egy czikksorozatban fejti ki, hogy miért jó a fiumei rezoluczió a horvátoknak ? Azért, mert a Krassó-Szörény vármegye uj főispánja. A király Pogány Károlyt, Krassó-Szörény vármegye főispánját, ez állásától saját kérelmére felmentette s ez alkalomból neki hű és buzgó szolgálatai elismeréséül a Lipótrend lovagkeresztjét díjmentesen adományozta. Helyébe főispánná Fialka Károlyt, Krassó-Szörény vármegye alispánját nevezte ki. Az erre vonatkozó legfelsőbb elhatározások a hivatalos lap holnapi számában fognak megjelenni, hetők. És csakugyan sok detail-kérdésben simították így el a különböző felfogásokat. Az országgyűlésen pedig a konzervatívok és szélbaliak támadásai ellenében nem egysze védelmezték meg egymást. Az 1869-iki első ülésen is Tisza Kálmán sietett a kormány segítségére. Irányi Dániel tudniillik határozati javaslatot terjesztett be, hogy a trónbeszéd meghallgatására csak úgy menjen fel a képviselőház, ha a királyi palotáról az osztrák fekete-sárga zászlót leveszik és helyébe a nemzeti zászlót tűzik fel. Andrássy ezt az indítványt nem csak politikai kényszerűségből nem fogadta el, hanem azért sem, mert szerinte a fekete-sárga zászló a Habsburg-dinasztia családi jelvényét jelenti, s mint ilyen van a budai királyi váron kitűzve. A meglehetősen éles vitában Tisza Kálmán is felszólalt és Andrássy álláspontját tette magáévá. Még közelebb jött egymáshoz a két párt, mikor 1871 május 3-án a balközép elhatározta, hogy bemegy a delegáczióba. Jól meg kell jegyezni, hogy itt nem közjogi elvfeladásról volt szó. Tisza Kálmán pártja a közös ügyek együttes kezelését mindig elfogadta. A delegáczió intézményétől csak a nemzeti állam kialakulását féltette. És attól tartott, hogy a parlament eminens jogai lesznek ez által megcsorbítva. Az 1872-iki országgyűlés végén mintha kiélesedni látszott volna az ellentét a kormánypárt és a balközép között. Csakhogy az akkori miniszterelnökkel, Lónyayval saját pártja sem volt megelégedve. Köztudomású volt, hogy a Deákpárt is szívesen látná megbuktatását. Bár jó közgazdásznak tartották, de jogosultságát arra, hogy ő legyen a miniszterelnök, sohasem akarták elismerni. A szélsőbaloldal ilyen hangulat közben határozta el, hogy a választási törvényjavaslatot és az ötesztendős mandátumot megobstruálja. Lényag, hogy az obstrukciót ellensúlyozza, határozatlan tartalmú üléseket indítványozott, ami ellen a balközép jelentett be elvi kifogásokat. S bár a párt tagjainak nagy része szintén obstruált, Tisza Kálmán, Ghyczy, Jókai és még egynéhányan a korifeusok közül nem vettek részt a mozgalomban. Az 1872/75-iki választási küzdelem alatt rendkívüli elkeseredett harcz folyt. Az ellenzék Budapesten összes kerületeit elvesztette. A vidék pedig szintén a kormánypárt mellé állott, mert a választásokon a korrupczió és terrorizmus minden fegyverét igénybe vette. Ám azért Lónyay bukott ember volt, Csernátony híres közbekiáltása fölött, hogy : »Ön gazdagodik, az ország pusztul« nem lehet napirendre térni. Tekintélyes hangok emelkedtek ellene a pártban is és Csengery Antal aláírásokat gyűjtött leszavaztatására. Attól lehetett már tartani, hogy az egész Deák-párt szét fog zülleni. Deák Ferencz tanácsára — ki már akkor nagyon sokat betegeskedett — Andrássyt hívták le Bécsből rendet csinálni. Andrássy egyenesen Tiszához fordult. Azt akarta, hogy vegye ő át a Deák-párt vezetését és alakítson kabinetet. De Tisza Kálmán nem akart vállalkozni. Neki feltételei voltak, melyek között első helyet foglalt el a Deák-párt megszűnése. Ezt azonban nem akarták elfogadni. Inkább Szlávyval próbálkoztak, ki ugyan politikai súlylyal nem bírt, de aki mellé esetleg a konzervatívoket lehetett volna tömöríteni. A kormányt így sem lehetett megerősíteni. 1873 elején a balközép életében történt jelentős változás. Ghyczy Kálmán, Tisza legerősebb fegyvertársa, kilépett a párt kötelékéből és megalakította a középpártot. Újult erővel fogott ekkor Tisza pártja vezetéséhez. Midőn márczius hóban nyilvánosságra jutott, hogy az osztrák minisztérium tárgyalásokat folytat a Budapesten alakítandó leszámítolóbank meghiúsítására, Tisza a képviselőházban a kvóta és kamatfizetések felfüggesztését javasolta. Az osztrákok megijedtek, s akciójuktól visszaléptek. Ugyancsak ő volt az, ki, amikor egyik szerb képviselő a képviselőház elnöki emelvénye előtt a tettlegesség fenyegetődzésével jelente be a szerb zászló erőszakos kifüggesztését, az egész Ház osztatlan helyeslése és tapsa között tanította ki a magyar állam irányában tartozó feltétlen kötelességre. Mialatt Tisza pártját így népszerűsítette, noha a király trónralépésének huszonöt éves ünnepét az ő indítványa értelmében fogadták el, Szlávy, mivel a konzervatívokkel nem sikerült megegyeznie, megbukott. Ekkor jött létre a már hónapok óta közbeszéd tárgyát képező fúzió a Deák-párt és a középpárt között. A Bátó-kabinetben Ghyczy már mint pénzügyminiszter mutatkozott be. A Deák-párt napjai azonban meg voltak számlálva. Hiábavalónak bizonyult minden kísérletezés. A Sennyey konzervatív pártja agresszív irányban lépett fel és minden felmerült kérdésben a legerőteljesebben ostromolta a kormánypártot. A közelgő képviselőválasztásokra pedig a pártok olyan erővel szervezkedtek, hogy az a Deák-pártot semmiféle reménynyel nem kecsegtethette. Bittó maga is belátta, hogy ilyen viszonyok mellett nem lehet egy országot vezetni és vállalkozásának előbb-utóbb csúfos kudarc lesz a vége. A torontálmegyei alkotmánypárt — mint Nagybecskerekről jelentik — ma délelőtt megalakult. Jelen voltak: Harnoncourt Félix gróf, Dániel Tibor báró, Rónay Jenő, Bottka Béla, Jankó Ágoston, Dellimanics Lajos, Szentiványi Zoltán, Gyertyánffy Dénes, Dániel Pál, Babics József, Baich Iván báró, Tallián Emil stb. Karátsonyi Jenő gróf előadta a párt czélját. Rónay Jenő ismertette a megalakulás szükségét, mely a helyzet tisztázására és a béke biztosítására történik. Egyhangúlag megválasztottak elnökké : Karátsonyi Jenő gróf, alelnökökké : Rónay Jenő, Szentiványi Zoltán, Grandjean József, Berch Ödön, titkárokká : Annau Ernő, Szávits Sándor, pénztárosság: Menczer Lipót. Rónay Jenő indítványára üdvözlő táviratot intéztek Wekerle Sándor miniszterelnökhöz és Széll Kálmánhoz. A brassómegyei koalíció gyűléset Brassóból táviratozzák. A brassómegyei szövetkezeti ellenzék tegnap értekezletet tartott Zakariás János országgyűlési képviselő elnöklete alatt, melyen a végrehajtó bizottság jelentését tudomásul vették s Benedek Lajos indítványára Zakariás Jánosnak és a választmánynak nagy lelkesedéssel Wekerle és Goluchowski. Amit tegnapelőtt Budapesten is, Bécsben is cáfoltak, bécsi informácziónkat a Goluchowski-ügyről, azt ma már Budapesten és Bécsben megerősítik. Bécsben apodiktikusan, Budapesten csalafintasággal, úgy hogy a mi hírünk konzekvencziáit levonják úgy, mintha az magától értetődő dolog volna, nem pedig megcáfolt hír. Bécsben Apponyi lapja, a Zeit, szinte szó szerint ismétli, a maga értesüléseként, amit Goluchowskiról, Wekerléről és a királyról írtunk. Koalícziós szívességül éppen csak azt is hozzáteszi, hogy Goluchowski, elvégezvén egyet és mást, amiben ő nélkülözhetetlen, a magyar bizalmatlansági szavazat nélkül is távozni fog. Ez a tigrisek megnyugtatásául akar szolgálni: ne kellemetlenkedjetek, hisz úgyis meglesz, amit akartok ! Budapesten a függetlenségi estilap azzal erősíti meg a mi híradásunkat, hogy a bizalmatlansági szavazat következményeit Wekerle czímére lekicsinyli. Hát le fog mondani a magyar kormány is, véli, de mivel más magyar kormányt a király nem kaphat, hát ismét a mostanit fogja kinevezni. Mi szükség volna erre a biztatásra, ha Bécsben nem állították volna föl a fenyegető junkumot Goluchowski és Wekerle állása között ? S mire való volna ez a biztatás, ha Wekerle meg nem indította volna már a kapacitálást, a maga fenyegetett helyzetére való utalással ? A legérdekesebb azonban a Pester Lloyd ma esti czikke, melyben kompetens helyről szólnak hozzá a Goluchowski-ügyhöz. Ez a kompetens hely félreérthetetlenül maga a miniszterelnök, s körülbelül azt mondja: nem lehet igaz a király hozzászólása a Goluchowskiügyhöz, mert fölösleges. Hiszen a külügyminiszter nem csinálhat más politikát, mint 3