Az Ujság, 1906. november (4. évfolyam, 300-314. szám)
1906-11-12 / 311. szám
e kintve a nemzetiségi vármegyéket, a szinmagyar vármegyéknek is csak töredéke állott ellent. Az olyan ellenállás pedig, mely a pozitív jog szempontjából nem kap orvoslást, mely nem tud jogilag is érvényt szerezni álláspontjának, sőt az ország tételes törvényei ellene alkalmazhatók és alkalmaztatnak is, nem lehet alkalmas arra, hogy a nemzeti akarat érvényesülésére bármily befolyással bírhasson. Csak el kell olvasni azt a határozatot, amit a közigazgatási bíróság — melynek elnöke a nemzeti ellenállás egyik fővezére volt — Csanád megye tisztviselőinek panaszára hozott. Miféle szőrszálhasogatást kellett véghez vinnie, hogy a törvények rendelkezését se sértse meg s a minisztert se dezavuálja. Ahol a nemzetnek nincs pozitív ereje akaratának érvényesítésére, ott a részek negatív ereje, a végrehajtó hatalom szerveinek ellenállása éppen semmi eredményt nem hozhat létre, mert ereje és hatalma nem önmagából való, hanem az államtól az állami akarat végrehajtására delegált erő és hatalom. Negatíven ható erő pedig nem érhet el soha pozitív eredményt. A közigazgatási szervezet csak forma, melyet éppen úgy tölthet ki a nemzeti akarat, mint annak ellensége. Nem a nemzeti akaratnak, hanem a mindenkori hatalomnak szerve. Semminemű szervezet nem oka a függetlenségnek, de egyaránt lehet eszköze a szabadságnak épp úgy, mint az elnyomatásnak .. Sem jogszabályaink, sem alkotmányt biztosító törvényeink, sem közigazgatási szerveink, sem semmiféle modern aranybulla az ország függetlenségét meg nem védhetik. Nem erőforrások ezek, hanem csak a már meglévő erő alkalmazásának módjai és eszközei. Szuppenálják azt az erőt, mely annak a jogszabálynak érvényt szerez, mely a végrehajtó szervnek formáit kitölti s azokat mozgásba hozza. Ezeréves fenmaradásunk bizonyítéka annak, hogy ez az erőnk mi ugyan. De ezt az erőt organizálni kell, hogy kifejezésre jusson. Az utolsó évek eseményei csak kipattantották, szemlélhetővé tették azt, amit már régóta tudunk, hogy ezek az orgánumok nem működnek jól. Nekünk kötelességünk ezek működését megjavítani. De nem üres paragrafusokkal, XIII. századbeli aranybullákkal, XVIII. századbeli vármegyei rendszerrel, hanem intézményeinknek a modern parlamentáris kormányformával bíró állam követelményeinek megfelelő reformálásával. A közigazgatás terén e reform nem lehet a végrehajtó szerveknek az állami akarattal szemben való függetlenítése s így azok jogainak túlságos növelése. Ez a törekvés ugyanazon germán feudális hagyomány, mely a nagy németség hatalmas összerejét sok száz apró, független államra darabolta szét. Ugyanazon német szellem hagyománya, mely ellen a vármegyék négy századon át panaszkodtak és gyakran küzdöttek is. Nem hiszszük, hogy e germán szellem elleni homeopatikus módszernek helyes eredménye lehessen, mikor annak eredeti alkalmazója, a német is belátta alkalmatlan és gyengítő voltát. Helyes közigazgatási reform csakis az lehet, hogy a végrehajtó hatalom s az önkormányzati végrehajtó szervek között a harmónia — és pedig egyrészt a törvényhatóságok jogainak és kötelességeinek, másrészt az állami beavatkozásnak pontos és szabatos körülírásával és mindkét részről a szubjektív akaratok érvényesülésének lehető kizárásával — létrehozassék. — Igazán nagylelkű elnézés, — vágott közbe az iró gúnyosan — hogy nem pletykáltak, mikor a sárgaláztól elcsigázva, Dél-Amerikából, élő csontvázként, meghalni jöttem az otthonomba ... — De hála Istennek, nem halt meg, nem is csontváz többé, édes Gábor, hanem viruló, erőteljes férfi, mint annak előtte ... és már hónapok óta egy fedél alatt lakik Klárával! — Ezt vetik a szemünkre ? — kiáltott fel Gábor felháborodva. — Én nem, — védekezett Marjayné — de az az intrikus Lózyné, aki a saját leányát szeretné Pali nyakába varrni, úgy telebeszélte Gerley néni fejét, hogy az öregasszony bár megkérette Klárától a leánya kezét, az unokája számára, mert Pali kéréseinek ellentállni nem tudott, de azt a feltételt kötötte e házassághoz, hogy az eljegyzés előtt maga vagy végleg kiköltözzék a kastélyból, vagy ... megesküdjék Klárával. Mert nem akarja, hogy unokája anyósáról botrányos hírek keringjenek. Marjayné kis szünetet tartott és várta Gábor közbeszólását, de mivel az író hallgatott és egy arczizma sem mozdult, folytatás — Klára pedig azt felelte erre, hogy miután Klárikát nagy fiatalsága miatt nem szándékozik még férjhez adni, jobbnak látja, ha Pali beszünteti a látogatásait. Szóval kiadta az öcsém útját. Nos, mit szól mindehhez, Gábor ? — fordult Marjayné most már egyenes kérdéssel Gáborhoz. — Azt, hogy Klára okos asszony és tudja, mit csinál, — felelte az író hidegen — Klárika pedig tényleg még várhat a férjhezmenetellel. Marjayné csalódottan pillantott Gáborra, nyilván más feleletet remélt, de Gábor felállt és búcsúzott, véget szakítva minden kérdezősködésnek. Marjayné nem tudta, mit gondoljon, Gábor pedig nyugodtan ült fel a kocsijára. De csak látszólag volt nyugodt. Mert Marjayné szavai, mint az indiszkrét kéz, ami kegyeletesen elrakosgatott emléktárgyak között kíméletlenül turkál, Gábor lelkében rég eltemetve hitt érzéseket hozott felszínre, amelyek azonban a jelennek világításában szemlélve, nem voltak többé fájdalmasak. Klárika érdekében ment Marjaynéhoz, de onnan jövet csak Klárára gondolt. Meg volt hatva. Valami rendkívülit látott abban, hogy ez a csupán gyermekeinek élő, példás anya, minden habozás nélkül feláldozta leánya érdekét az ő kedvéért. Mert nem azt mondta-e az öreg Gerleyné Klárának, válaszszon Gábor, vagy Pali között ? Azaz, hogy mondott az öreg Gerleyné még mást is, ajánlott ő más megoldást is, de erre Klára nem is gondolhatott! Mert hiszen Gábor soha egy szóval, egy tekintettel sem mutatta, mintha mást is érezne sógornője iránt tiszta, önzetlen barátságnál! És Gábor maga is azt hitte, örökre eltemette a szivében azt a végzetes szerelmet, ami ellen évekig küzdött a távolban és Klárához most már nem vonzza őt egyéb önzetlen barátságnál. Hiszen túl voltak már mindketten a szerelem korszakán! És mégis... amióta Gábor Marjavnéval beszélt, olyan különös meleget érzett a szive körül... A nap már lenyugvóban volt, amikor Gábor kocsija befordult a kastélyhoz vezető gesztenyefasorba, amelynek ősziesen sárguló lombkoronáin a búcsúzó napsugarak vereses fénye csillogott. A fasor végén, közel a kastélyhoz, Klára ült kedvencz padján. Gábor örömmel sietett hozzája. — Honnan jöszsz? — kérdezte Klára szívélyesen. — Marjaynétól — felelte Gábor, jelentőségteljesen nézve az asszonyra. — Marjaynétól? — kiáltott fel Klára meglepetve és ném meg zavartan. — Tőle — folytat* Gábor — és ő mindent elmondott nekem. Miért nem voltál őszinte hozzám, Klára? Miért nem beszélted meg velem azt a dolgot, mielőtt Gerleynének válaszoltál? — Nem volt mit megbeszélnünk ! — felelte Klára élénken. — Magától értetődött, hogy a Szalkay-kastélyban otthon vagy és onnan senkinek sincs joga elűzni téged! — Köszönöm Klára, szavaid nagyon jól esnek — szólt Gábor, megszorítva az asszony kezét és a tekintete melegen nyugodott sógornője még mindig szép, üde arczán, így álltak egy fél pillanatig, aztán Gábor AS ÚJSÁG Hétfő, november 12.A BELFÖLD. Justh Gyula és az elnöki jogok. Illetékes helyről felhatalmazták a Magyar Tudósítót annak kijelentésére, hogy több lapnak az a közleménye, mintha a képviselőház szombati ülésén Vázsonyi Vilmos képviselő figyelmeztette volna Justh Gyulát, a képviselőház elnökét, hogy az elnöki jogokat ne gyakorolja nagyon szigorúan, mert különben konstatálni fogják a Ház határozatképtelenségét, minden alapot nélkülöz, kott bizonyos vádakra utasítást adni, sőt bizonyos vádak siettetésére, vagy pedig elejtésére is. Mi több, még a felebbezésekbe és semmiségi panaszokra is ad a főügyészek útján ilyen vagy amolyan utasítást. Az éjjeli ügyészek intézményét is szépen elmagyarázza és tagadja, de a »Világszabadság« esete nem kétséges. Föltűnt az is, hogy a miniszter ezt a lapot, bármilyen legyen is, »a közbéke szempontjából felette veszélyes lapnak« mondja, amelylyel szemben a »megengedett kivételes eljárás gyakoroltatott.« Az ügyvédi karban azonban ez csak megerősíti azt a fölfogást, hogy a miniszter igenis hatalmi szóval avatkozott bele ebben az esetben is a sajtószabadságba. Az ügyvédek éppen azért szólaltak fel, mert kizártnak akarják tekinteni az aféle beavatkozást, mely ma erre, holnap pedig más lapra is kiterjedhet a szerint, amint azt a miniszter, nem pedig a bírói hatóság véli szükségesnek. Polónyi rendelete tehát éppenséggel nem idézte elő azt a megnyugtatást, amiért kibocsátotta, sőt ellenkezőleg, a sajtószabadságért megindult ügyvédi mozgalom ebből fogja meríteni legerősebb érveit. Pártalakulás Trencsénben. Trencsénben vasárnap az alkotmánypárt alakuló ülést tartott Nagy Ferencz elnöklete alatt. Az ülésen felszólalás történt, amely a pártalakulást helytelenítette, mert a trencséni állapotok azt teszik szükségessé, hogy a nemzetiségek ellen minden magyar összetartson s a magyarok ne szakadjanak pártokra. A pártalakulás azért mégis megtörtént és üdvözlő táviratokat is küldöttek a függetlenségi és néppárti minisztereknek. Polónyi Géza és a sajtószabadság. Imént említettük, hogy Polónyi Géza igazságügyminiszter egy felvilágosító és csillapító leirattal előzte meg a budapesti kamara augusztus 1-én tartott közgyűlésének panasz-feliratát, amelyet a tizes bizottság még nem készített el. A miniszter előleges felvilágosításait valamely vívmány gyanánt közölték le a kormány lapjai, noha terjedelmes voltán kívül alig van benne valami feltűnő. Az ügyvédi kar függetlenül gondolkozó elemei figyelmét azonban nem kerülte el, hogy a miniszter a maga szabadságellenes rendelkezéseit védve, ügyesen bujtatta el a jóindulatú szólamok közt a valóságokat. Egy helyütt például, hogy az ügyészek tőle előleges utasítást a vádhoz »nem kérnek« és csak arra vannak kötelezve, hogy hozzátólag jelentést tegyenek. Ez igaz. De aminiszter nagyon ügyesen elhallgatta, hogy ő az ügyészeknek kérelem nélkül is szó Szemere Bertalan szobra. — Távirati tudósítás. — Miskolcz, november 11. Borsod vármegye és Miskolcz város közönsége a mai emlékezetes napon szoborral áldozott nagynevű fia emlékének, Magyarország első alkotmányos felelős minisztériuma belügyminiszterének, később elnökének, Szemere Bertalannak. Az ünnepély, amelynek keretében a szobrot leleplezték, országos jellegű volt, részt vett benne a kormány és az országgyűlés mindkét háza is, valamint Budapest főváros és több törvényhatóság. A kor-