Az Ujság, 1907. október (5. évfolyam, 233-244. szám)

1907-10-01 / 233. szám

Kedd, október 1 AZ UJSA. Ezután következik a programm közzététele s az új unionista párt megalakítására vonatkozó kísér­let. Laubner eszéki kamarai kereskedelmi elnök és Plavsic kamarai titkár — mint Zágrábból je­lentik — a legutóbbi napokban a bánnal a vál­ságos pénzügyi helyzet felett tanácskoztak. A bán ki­jelentette, hogy a­mennyire csak lehet, oda fog törekedni, hogy az eddigi visszleszámítolási hitel továbbra is fentartassék. Egyben megígérte, hogy egyes esetekben állami pénzek megfelelő elhelye­zésével segíteni fog a pénzszükségen. A bán a ki­jelentése a horvát pénzügyi köröket szemmel­­láthatólag megnyugtatta. *­ Polónyi, Lengyel, Bánffy, Komjáthy. A minap, a Polónyi Géza és Lengyel Zoltán kibékü­lésére vonatkozó hírek kapcsán az a kombináczió röppent fel, hogy a kibékülés valami új politikai akc­iót czéloz, a­melynek Polónyi Géza, Bánffy Dezső báró, Komjáthy Béla, Eötvös Károly, Lengyel Zoltán, Vázsonyi Vilmos volnának a részesei. Komjáthy Béla, hosszú időn keresztül volt kép­viselőtől ma levelet kaptunk, a­melyben a kombi­­nácziónak az ő személyére vonatkozó részét kere­ken demontálja. Igaz ugyan, — írja levelében, — hogy­ azok, kik engem mint politikust ismernek, nem adhatnak hitelt ennek a hírnek, de nem sze­retném, ha bárki is hitelt adna annak. Én meg­alkuvás nélkül az 1874. évben megalakult függet­lenségi párt programmján állok. Azon programm alapján lettem 1875-ben képviselő és harminc­egy éven át, míg képviselő voltam, mindig ezért küz­döttem. Mindenkor a leghatározottabban tiltakoz­tam az ellen, hogy a függetlenségi párt elveiből bármit is feladjon, módosítson vagy a vele ellen­tétben álló pártok bármelyikével, habár időlege­sen is, szövetséget kössön. Midőn Bánffy ellen az első koaliczió létrejött, abban nem vettem részt, most a második koalicziót sem helyeseltem. Mindig féltem a közmondás igazságától: »alterius currus alligatur, qui non pergit, traditur.« Ha még lesz alkalmam politikával foglalkozni, én csak a függetlenségi párt megalkuvást nem ismerő pro­­grammja alapján és csakis az azt minden módosítás nélkül elfogadó politikusokkal fogok egy táborban küzdeni. Nekem Kossuth Lajos a vezérem. Nagyon igazán irta 1874. június 18-iki levelében, midőn az akkori balközép eljárását bírálta, »az a reservata, hogy elveiket aludni hagyják ugyan, de fentartani mondják, csak maguk megnyugtatására szól.« A­mit harminczegy éven keresztül mint politikus hirdettem, meggyőződésből hirdettem. « A függetlenségi párt, Holló Lajos, Batthyány Tivadar gróf és mások akcziót indítottak, aláírási ívén reverzálist szedtek a függetlenségi pártban az önálló nemzeti párt érdekében. Ezt a hírt hoz­ták három nappal ezelőtt a függetlenségi pártból. Holló Lajos lapja révén, Batthyány Tivadar gróf pedig ma este egy újságíró társaságában demon­­tálta a hírt. A c­áfolatban — a­mint értesülünk — Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszternek is része van, a­ki a bankközösség mostani felbont­hatatlan volta mellett áll s elvtársai között állító­lag egész határozottsággal kijelentette, hogy a ki­egyezés meg­van és pedig a lehető legméltányosabb alapon, éppen azért azt változatlanul el is kell fogadni, mert különben a kormány a konzekven­­c­iák azonnali levonására kényszerül, a bank­­közösség fentartása, akármennyire kellemetlen, még­sem ejthető el s ennek elismerését a függet­lenségi pártban pártkérdéssé téteti. Ma este a függetlenségi pártban vagy harminc­ képviselő volt együtt. Holló Lajos dementált kezdeménye­zése is szóba került, azzal, hogy ezt fölvetik a legközelebbi pártértekezleten. Kossuth Ferencz és Günther Antal miniszterek is megjelentek a párt­körben. Az osztrák kormánynyal való tárgyalá­sokról beszéltek s Kossuth több ízben hangoztatta : — Nagyon nehéz a helyzet, nagyon nehéz, egyebet alig mondhatok. Az egyik képviselő megjegyezte, hogy a párt­körben mondottak mindig nyilvánosságra kerülnek. — Ezért se, de még azért se mondhatok rész­leteket, — szólott Kossuth — mert a­mint tudjátok, tárgyalás előtt állunk. Ezt a körülményt mindenki beláthatja, mindenki mérlegelheti. Meg lehettek győződve róla, nem lesz semmi baj. Október nyolc­adikán a kormány nyilatkozni fog a dologról a pártok előtt, aznap konferenciát tar­tunk s teljes tájékozást nyertek. A parlament­ben tizedikén mindjárt aligha nyilatkozhatik a kormány. — Természetes, — vágtak közbe néhányan — megvárja az osztrák kormány parlamenti nyi­latkozatát. — A függetlenségi párt meg lehet nyugodva, — mondotta Kossuth — senki se vádolhatja azzal, hogy a kormány akarata kényszerítette arra, hogy a kiegyezést támogassa, megszavazza. Mert mindenki tudja, hogy ez a párt mennyire független a kormánytól s hogy mandátumait nem a kor­mánytól kapta. — Beszámoló: Csizmazia Endre, Sopron város képviselője tegnap tartotta a kaszinó nagytermé­ben beszámolóbeszédét. Kíséretében voltak : Búza Barna, Gotthard Sándor, Kovács Ernő, Nemes Bertalan, Petrogalli Oszkár, Somogyi Aladár, Szentkirályi Zoltán és Visontai Soma képviselők. A beszámolón megjelent Baán Endre főispán. A sajtótörvény revíziójáról nem szólott Csizmazia. — Szatmári Mór, a margitai kerület képviselője Szalaczon mondott tegnap beszámolót. — A költségvetés. Apponyi Albert gróf köz­­oktatásügyi miniszter ma reggel a miniszterelnöki palotába ment s ott Wekerle Sándor miniszterelnök­kel és Popovics Sándor államtitkárral hosszabb ideig tárgyalt a kultuszminisztérium 1908. évi költségve­t­éséről.­­ A fiumei polgármester-választás jóvá­hagyása. A hivatalos lap vasárnapi számában újságolja, hogy a király szeptember 11-én kelt elhatározásával Vió Ferencz dr. ügyvédnek Fiume szabad város és kerülete polgármesterévé újból történt megválasztását a belügyminiszter előter­jesztésére jóváhagyta. A néppárt, a korona és az autonómia. A nép­párt sárosmegyei vezetői a Nagysáros községben vasárnap tartott katholikus nagygyűlés után estére közvacsorát rendeztek Eperjesen, a­melyen jelen volt ifjabb Szmrecsányi György néppárti országgyűlési képviselő is. A képviselőt fölszólí­tották, hogy nyilatkozzék a helyzetről . Szmre­­csányi a következőket mondotta : — A néppárt nem találkozott mindenkor a fegyverbarátság joggal várható jelenségeivel. Sem a programmszerű igények honorálásánál, sem a bizalmi állások betöltéseinél, sem az egyes időközi választásoknál nem tapasztalhattuk fegyvertár­saink részéről azt a jóindulatot, a­melyre pártunk a legnehezebb időben a legönzetlenebbül rászol­gált. Ezzel szemben pártéletünk legbelső ügyeiben s legtermészetesebb fázisaiban is örökös gyanúsí­tásokkal, ízléstelen ráfogásokkal kellett a többségen levő párt — bárha mindég nem­ éppen legponde­­ránsabb — elemeivel megküzdenünk. Ez azonban nem gátol bennünket abban, hogy addig, amíg önérzetünk azt megengedi, bízva vezéreink bölcse­­ségében, még vállaljuk a bár olykor már elvisel­hetetlennek látszó terhet. Támaszkodva a kultusz­­miniszternek az elmúlt budgetvita keretében tett kijelentésére, állítólag határozott ígéretére, pro­­grammunk fő követelései közül a lelkészi kongruák és az autonómia a közel hónapokban várható meg­valósítása, mérsékletre int és várakozó álláspontra késztet. Nemkülönben bíznunk kell abban, hogy pártunk az eddig szenvedett mellőzés helyett minden irányban megleli igazát, mert elvégre be kell látniok mindazoknak, a­kik tőlünk a legmesz­­szebbmenő türelmet követelik, hogy a mi türel­münk is csak véges lehet. Egy politikai kondot­­tierikből álló táborban, a kint a bárány, bent a farkas játék kitűnő szórakozás lehet, de szilárd alapokon álló pártunk, bár ha eddig igen kényelmes szövetséges félnek is bizonyult, a maga mulatságain nem üti meg a doboz, az ififolső tárgyalás. — Saját tudósítónktól. — Az utóbbi két napon a magyar és osztrák kormány közt megállapodás jött létre a ki­egyezési tárgyalások folytatására nézve. Az osztrák miniszterek és szakelőadók holnap Budapestre érkeznek és már délután meg­kezdik a tárgyalásokat. Ezúttal csak előérte­­kezlet lesz, az érdemleges tárgyalások csü­törtökre vagy péntekre maradnak. Ezt jelenti az egyik kőnyomatos. Az előértekezlet való­színűleg a kvótakérdés és a kompenzálás tisz­tázására irányul, az érdemleges tárgyalások pedig az előterjesztendő javaslatok végleges megszövegezésére. Bécsből telefonálják lapunknak . Ez a hét fogja meghozni a döntést a kiegyezés dolgá­ban. Az osztrák miniszterek holnap reggel a szakelőadókkal Budapestre utaznak és délután 3 órakor folytatják a magyar kormány tagjai­val a tárgyalásokat. A két kormány között csak a tárgyalások újrafelvétele tekintetében volt érintkezés, de egyébként a tárgyalást nem folytatták s igy Budapesten holnap ismét ott veszik fel a tárgyalások fonalát, a­hol Bécsben legutóbb megakadt. Bécsből telefonálja tudósítónk . Az osztrák szakminiszterekkel még nem közölték hiva­talosan a kiegyezési tárgyalások pontos ter­minusát. Ma délután az osztrák kormány vala­mennyi tagja a miniszterelnökségen tanács­kozást tartott s megh­ívta a miniszterelnöki palotába a szakelőadókat is. Délutáni 3 óra­kor kezdődött a minisztertanács, a­mely az esti órákban még nem ért véget. Egyidejűleg a kiegyezési bizottság is tartott ülést. A mi­nisztertanács kizárólag a kiegyezés kérdéseivel és a tárgyalások újból leendő felvétele követ­keztében támadt helyzettel foglalkozott. Bécsi tudósítónk telefonálja: A Wiener Allgemeine Zeitung jelentése szerint az osztrák szakminiszterek holnap reggel 9 órakor indul­nak Budapestre a kiegyezési tárgyalások foly­tatása czéljából. Ezt az időpontot a két leg­utóbbi napon állapította meg a két kormány. Ma délután minisztertanács volt, a­mely a kiegyezési kérdésekkel foglalkozott. Feszült várakozással tekintenek ezúttal a budapesti tárgyalások elé, mert köztudomású, hogy a magyar kormány október tizedikét tűzte ki végső terminus gyanánt, mert a parlament megnyitása alkalmából nyilatkozni akar a kiegyezés sorsáról. Mint a Bud. Tud. értesül, Beck báró osztrák miniszterelnök Sieghardt dr. osztály­főnökkel, továbbá Korytowski lovag osztrák pénzügyminiszter, Auersperg gróf osztrák föld­művelésügyi miniszter és Dersch­atta dr. osz­trák vasútügyi miniszter holnap délután 1 óra 40 perc­kor érkeznek Budapestre. Forscht dr. osztrák kereskedelemügyi miniszter már ma 3­ 0. A dalmát tartománygyűlés. A dalmát tarto­­mánygyűlés — a­mint Zárából jelentik — tegnap folytatta a nyelvkérdésre vonatkozó határozati javaslat tárgyalását. Tresics-Pavicsics dr. képviselő támadja a helytartót azért, hogy ígéreteit, nem tel­jesítette s azon aggodalmának ad kifejezést, hogy a kormány pángerm­án irányt követ. Perics horvát és Prode tiszta horvát jogpárti képviselők is elítélik a kormánynak a nyelvkérdésben tanúsított maga­tartását. Ziliotto dr. olasz autonómpárti kijelenti, hogy az olasz képviselők a határozati javaslat mel­lett nem szavazhatnak, mert ez nem számol az olasz párt követeléseivel. Táncsics udvari tanácsos, a kormány képviselője indokolatlannak mondja a kormány ellen emelt vádakat. A kormány elismeri a nyelvkérdés rendezésének szükségét és arra gon­dol, hogy még ez évben ismertesse a rendezésére alkalmazandó alapelveket, hogy azután a nyelv­viszonyok rendezését megkezdhesse. E határozott kijelentés után teljesen feleslegesek a kormány ellen irányuló támadások. A germanizálásról szóló frázisokat és meséket meg sem kell c­áfolni, mert hiszen ezen irányzat lehetetlen egy országban, a­hol benszülött német nem lakik. Trumbles dr. horvát képviselő megjegyzi, hogy az ország a nyelv­kérdés tekintetében nemcsak kijelentéseket, ha­nem tetteket is vár a kormánytól. A határozati javaslatot azután az olaszok szavazatai ellenében elfogadták.

Next