Az Ujság, 1908. január/2 (6. évfolyam, 14-27. szám)
1908-01-23 / 20. szám
n . A második Thaw-pör, Newyorkból jelentik. A Thaw-perben az államügyész tegnap befejezte Thawné kihallgatását. Az ügyész egyetlen egyszer se tudta ellentmondásba keverni Thawnét, aki ilyen módon diadalmaskodott. Maga Thaw nagy figyelemmel kísérte a tárgyalást, úgy látszik azonban, hogy nem került teljesen tisztába azzal, hogy a kihallgatás nejére nézve mit jelent és csak mosolygott, valahányszor Thawne az ügyész támadásait visszautasította. — Nasi pőre, Rómából táviratoztak . Az állami törvényszék mai ülését 110 szenátor jelenlétében délután két órakor nyitották meg. Gorio képviselő a Nasi könyveinek megvizsgálásával megbízott ötösbizottság egyik tagja, Nasi vásárlásait illetőleg kijelentette, hogy hibás számlákat találtak. Egy kereskedőt felszólítottak, hogy az eladott tárgyakat ne sorolja fel, hanem csak egy összegben állítsa ki a nyugtát. Több római és nápolyi üzlet tulajdonosai és alkalmazottjai kijelentették, hogy a számlákat mindenkor Nasi és Lombardo kívánságai szerint állították ki. Egy kereskedő azt vallotta, hogy Nasi különböző vételi megbízást adott neki és a számlákat mindenkor pontosan állították ki. Az ülést ezután berekesztették. Az Éremkedvelők Egyesületének e hó 18-án tartott választmányi ülésében az egyesület titkára jelentést tett a Nemzeti Szalonban rendezett érem- és plakettkiállítás eredményéről. A kiállítás szép anyagi sikerrel is járt; a kiállított művek közül mintegy 1200 korona ára kelt el; a művészi és erkölcsi siker pedig különösen hangsúlyozandó, mert ez volt hazánkban az első ily irányú kiállítás s mind a közönség, mind a sajtó részéről a legmelegebb érdeklődés és pártfogás volt konstatálható. A választmány elhatározta, hogy a londoni magyar kiállításin részt vesz és hogy Keller és Reiner berlini elsőrangú műkereskedő-czég meghívásának eleget tesz és egy tartalmas kollekcziót tavaszszal nevezett czég helyiségében kiállít. Ezen a kiállításon csak eladó művek szerepelhetnek. A Mikes-érem technikai nehézségek következtében csak néhány hét múlva kerülhet kiosztásra. A választmány elhatározta ezután, hogy Reményi József, fiatal szobrászművész felhivatik plaket-tervezetének végleges kidolgozására. A végleges tervezet bemutatásakor fog a választmány az 1908. évi tagilletményt képező plaket tekintetében végleg határozni. A fiatal művész kétoldalú igen szép plaketje »Kalotaszeg« czímmel előlapon négy templomba járó asszonyt ábrázol, hátlapján pedig egy székely vidéki szoba belsejét. Az ülés több új pártoló tag felvételével végződött. — Női divatkiállítás Londonban. A londoni Earl’s Court-ban, ugyanott, ahol a mi londoni kiállításunk készül lezajlani, néhány nap múlva megnyílik az első angol női divatkiállítás, amelynek nemzetközi csoportjában franczia, német és osztrák kiállítók is részt vesznek. A divat leghíresebb világcégei mind elküldték szenzácziós remekműveiket erre a kiállításra. A kiállításnak érdekességét fokozza majd az, hogy a legszebb toaletteket élő modeleken mutatják be. Erre a czélra kétszáz elegáns alakú szép leányt szerződtetett a kiállítás igazgatósága. Hogy a báli toaletteket teljes pompájukban be lehessen mutatni, nagyszerű bál is lesz január 31-ikének éjjelén, amelyen a kétszáz élő model is felvonul. Rajtuk kívül meghívottak is lesznek szép számmal, akik közül a legelegánsabb nőket díjakkal tüntetik ki. Lesznek külön színházi előadások, sportesemények, kicsiben megrendezik az ascoti versenyeket, az epsomi derbyt s a Henley regattát, hogy mindezekre az alkalmakra szokásos ruhákat mint az angol szabóművészet eleven példáit bemutathassák. — Téli élet a Tátrában. Tátrafüredről táviratozzak, hogy a tátrai téli élet jelenleg tetőpontján áll. Nap-nap mellett a leggyönyörűbb, napos verőfényes időjárás uralkodik, mely a sportolást rendkívül elősegíti. Érdekes, hogy a tátrafüredi vendégek a déli órák alatt a Grandhotel előtti nyitott tornáczon nyári ruhákban sütkéreznek. A levegő csodálatosan üde és ózondús. A sportpályák kitűnő karban vannak s a Tátrafüredi Téli Sport Club hetenként rendez bobsleigh- és tobogyanversenyeket. — A newyorki ráimádkozók. Newyorkban és külvárosaiban a ráimádkozók szektájának már 9 temploma van, a törzstagok száma 4000, a többi híveké pedig 100.000 körül jár. A szektát Mrs. Eddy alapította Massachusettsben s 1881 óta e »kollégiumból« kerülnek ki a »keresztény tudomány« orvosai és tanítói. Ezelőtt tíz évvel a szekta megszerzett egy nagy telket Newyork legelőkelőbb részében, s hat millió koronáért nagy templomot építtetett rajta. A szükséges összeg nagyon rövid idő alatt az utolsó fillérig együtt volt, ami azt bizonyítja, hogy a szekta Newyork leggazdagabb köreiből toborozza híveit. A templom szép olvasóterméből különféle ajtók vezetnek apró kabinetekbe, melyekben a gyógyítás munkáját végzik. Mikor a beteg a kabinetek egyikébe (melyek mellesleg mondva nagyon ízlésesen vannak bútorozva) belép, így szólnak hozzá : — Tessék helyet foglalni. Mindegy, akármelyik székben, csak erősen gondoljon arra, hogy a betegség bűnnek a következménye. Isten nem akarja a bűnt, isten meg fog engem gyógyítani s egyedül istenben van bizodalmam. Az »orvos« is arra összpontosítja minden figyelmét, hogy az isten végtelen jóságával szabadítsa meg a beteget bajától. Tulajdonképpeni ráimádkozás tehát nem történik. A gyógyításnál rendesen egy harmadik személy is jelen van, mert szükséges, hogy ennek a szelleme is hasson a betegre. Arra a kérdésre, hogy a keresztény tudomány mily betegségeket gyógyít meg, rendesen ez a felelet. — Minden betegséget, hisztériát, idegességet, tífuszt, légcsőhurutot, rákot, tüdővészt egyaránt. — S a honorárium ? — Az az illetőnek viszonyaitól függ. Elfogadunk minden pénzt, a szegényeket azonban ingyen gyógyítjuk. Minden tavaszszal és őszszel új tanfolyamok nyílnak meg, melyek 8—10 hétig tartanak. De előbb minden jelentkezőnek meg kell vizsgálnia önmagát, hogy elég »szellemet« érez-e magában arra nézve, hogy a betegeket a keresztény tudomány szellemében kezelhesse. — Titusz a tolonczházban. A rendőri sajtóiroda a következő hivatalos jelentést adta ki: Mende-monda szárnyán hírek kerültek forgalomba, hogy a tolonczházban a tífusz járványszervlm lépett fel. Nehogy a hírek túlozva lássanak napvilágot, a rendőrség kijelenti, hogy tífuszos megbetegedések történtek ugyan a tolonozházban, azok azonban egyáltalában nem járványszerű jellegűek. Legelőször novemberben egy átkelő tolonez betegedett meg tífuszban, aki a betegséget már magával hozta. Azóta — tehát három hónap alatt — tizenegy megbetegedés történt, ami figyelemmel a városban meglehetősen elterjedt tifusz-esetekre, egyáltalában nem minősíthető különösen súlyos állapotnak. A rendőrség természetesen így is szigorú intézkedéseket tett. Két termet, melyekben ilyen megbetegedések történtek, dezinfieziáltatásuk után egészen bezárt. Azonkívül pedig, kivéve a közbiztonság elleni kihágásokmiatt elítélteket, a többi kihágás miatt pénzbüntetésre, illetve azt helyettesítő elzárásra ítéltek ügyében a büntetés kitöltését egy hónapra felfüggesztette. — Rémes jelenet. Parisból írják lapunknak: Lecomte du Nouy asszony, ismert drámaíró, Versailles-ba készült utazni tegnap villamos vasúton. Egy barátnőjével együtt akart Versailles-ba jutni. Éppen megindult vele a vonat, amikor azon vette észre magát, hogy barátnője, aki nehezen és lassan jár, lemaradt a vonatról. Hirtelen elhatározással leugrott a kocsiról. De nagy sietségében ruhája megakadt az ajtóban, amely nyomban rácsapódott és becsípte a szövetet. A balesetet azonnal észrevette az állomásfőnök és sípjellel figyelmeztette a mozdonyvezetőt. De ez vagy meg nem hallotta, vagy meg nem értette a sípolás czélját s a vonat teljes sebességgel kezdett robogni. A szerencsétlen teremtésnek több járókelő sietett segítségére. Megragadták és teljes erővel húzták visszafelé. A legválságosabb pillanatban szerencsére elszakadt Lecomte du Nouy asszony ruhájának az a része, a melyet a kocsiajtó becsípett, s az írónő ezzel megmenekült a bizonyos haláltól. De meggondolatlanságának igy is keservesen megadta az árát. Fóliába kificzamodott, s a teste tele van zúzódással, a rémület pedig nagyfokú láz alakjában tört ki rajta. — Házasságok. Sándor Aladár dr. budapesti kir. aljárásbiró eljegyezte Donáth Saroltát. Szőnyi J. László, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum tisztviselője január 21-én tartotta eljegyzését Eperjessy Etelka okleveles tanítónővel, Eperjessy Károly rendőrkapitány és Seköpke Ágnes leányával. Manthner Zoltán január hó 26-án örök hűséget esküszik Lederer Erzsébetnek. Gál Béla eljegyezte Heinrich Tildát. László Béla, a Kann és Heller czég hivatalnoka f eljegyezte Klein Olgát, Klein Mór leányát Budapesten. Löwinger Sámuel Budapestről eljegyezte Krámer Fanit Győrött. Pásztor Sándor, a Heves megyei Hitelbank retezégvezetője Egerből, eljegyezte Ohlatt Rózsikat Esztergomból. — Botrány egy olasz zeneszerző körül. Nagy zajjal került, bemutatóra a minap a velenczei Fenice-színházban Umberto Giordanónak, az »Andre Chénier« és »Fedora« operák szerzőjének legújabb műve, a »Marcella« czímű lírai dalmű. Az opera eddig nagy sikerrel került előadásra Olaszország több városában, s a velenczei bemutató iránt különösen nagy volt az érdeklődés. Maga Giordano vezette a darab próbáit, amelyek szokatlanul hosszú ideig folytak. A bemutatón is részt venni szándékozott s a lapok ezt a körülményt sokszorosan hangsúlyozták. Annál nagyobb meglepődést keltett az a hir, hogy Giordano az előadást megelőző napon, a főpróba után hirtelen fölkerekedett s feleségestől Nápolyba utazott. Óriási felháborodás fogadta a hírt, annál inkább, mert az imprezárió sietett az ódiumot Giordanóra hárítani. Azt híresztelte róla, hogy az opera női főszerepét egy Hoffmann nevű fiatal angol énekesnővel akarta eljátszatni, jóllehet a művésznő még csak kezdő. Minthogy pedig az előadás érdekében a karnagy hallani sem akart erről, dühében elutazott. Az esetnek az lett a következése, hogy a másnapi bemutatón a közönség zajosan ünnepelte a szereplőket, kivált azt az énekesnőt, akit Hoffmann kisasszony akart volna helyettesíteni, a karnagyot és az imprezáriót, ellenben ahol tehette, kíméletlenül tüntetett Giordano ellen. A darab ilyen körülmények között csaknem megbukott. Csak következő napon derült ki, hogy az imprezárió egyoldalúan informálta a közönséget. Giordano több intervjúban elmondta, hogy a czímszerep személyesítője megbetegedett s erre maga az imprezárió kívánta, hogy Hoffmann kisasszony vállalja el szerepét, mert tudja jól, hogy az amerikai hölgyet maga a zeneszerző tanította be szerepére. Hoffmann kisasszony próbát is énekelt belőle s minden szakértő, köztük a társulat tenoristája, De Lucia is, meg volt elégedve készültségével és alakításával. Nem így Barone karnagy. Ez kijelentette, hogy ő már egy másik énekesnőnek szánta a szerepet és ragaszkodik ehhez a választásához. A főpróbán ezután Giordano arról győződött meg, hogy Barone karnagy pártfogoltja megbuktatja darabját. Minthogy pedig ezen változtatnia nem volt módjában, elutazott Velenczéből. Ez a magyarázat igazolja ugyan Giordano eljárását, de operája bukásán ez már nem változtat. — Négyezer csontváz egy kolostorban. Carlentini, szicziliai városkában rémes felfedezésre bukkant a minap néhány ember. Carlentiniben hajdan egy nagyszabású kolostor működött. A kolostor épületei ma is állanak, csakhogy most már világibb czélokat szolgálnak. Egyik épülete iskola, a másik csendőrkaszárnya, elhagyott, kis temploma pedig a városi közigazgatás romtára. A polgármester nemrég elrendelte, hogy a sekrestyéből nyíló helyiség ajtaját távolítsák el s rendezzék be szűznek a locsolókocsi számára. Olaszországban ilyen gyakorlatias módon bánnak el templommal, palotával, akármiféle műemlékkel. Mikor az ajtót felszakították, a helyiség egyik falában újabb ajtót pillantottak meg. Ezt is felnyitották. Az a látvány, amely ekkor a felfedezők elé tárult, igazán borzalmas volt. A tágas teremben egymáson hevertek százával az emberi csontvázak ; a padlótól a mennyezetig megtöltötték az egész helyiséget. Oldalsó ajtókon még négy ugyanekkora terembe nyitottak be a kutatók. Ezek is mind színüktig voltak csontvázzal. A hatóság rögtön elrendelte az emberi csontok tisztességes eltakarítását. Majd egy hét eltellett ebbe a munkába, mert az eltemetésre váró csontvázak száma megközelítette a négyezret. A városka népét mód nélkül felizgatta a felfedezés. A legöregebbek emlékeznek még reá, hogy körülbelül hatvan évvel ezelőtt még a templomokban volt szokás eltemetni Carlentiniben a halottakat. A papok és barátok szépen pénzeltek ebből. A carlentinibeli barátok csakhamar kifogytak a temetkezőhelyből. De nem estek rajta kétségbe, a halottak eltemetését ezután is vállalták, a temetés költségét is elfogadták, de az emberi tetemeket ezután kegyelet és emberség nélkül úgy zsúfolták bele helyiségeikbe, ahogy éppen bírták. Egymás tetejébe hányták őket, mint az állati hullákat. Ez a története a négyezer csontváznak. — Nagyarányú mérgezési kísérlet. Abbatiale franczia kastélyban, mely özvegy Hébertnéé, Lajos Fülöp egyik miniszterének sógorasszonyáé, a napokban családi tanács volt, melyen Hébertnén s a családtagokon kivül Cahn, Hébertné veje s Rousseau ismeretes párisi jegyző is részt vett. Mikor a tizennégy tagból álló társaság asztalhoz ült s egy huséltelt fölhordtak, ennek oly rettenetesen keserű ize volt, hogy senki sem nyúlt hozzá többé. Megvizsgálták az éléskamra húskészletét s apró kristályokat vettek észre rajta. Cahn nyomban följelentette az esetet s a vizsgálat kiderítette, hogy a hús strichninnel van bedörzsölve. A tettes azonban valószínűleg nem tudta, hogy a strichninnek rendkívül éles, keserű ize van s oly nagymennyiségű mérget használt föl, hogy a hús élvezetéről szó sem lehetett, mert hiszen keserű ize nyomban föltűnik. Ha nem ily elővigyázatlan s kevesebbet használ föl, akkor az egész társaságot megmérgezi. A jelenlevőknek s a rendőrségnek gyanúja az asszonynak egyik közelben lakó rokonára irányult, a ki Hébertné birtokát ennek halála után Hébert végrendelete értelmében örökölni fogná. Valószínűleg éjnek idején behatolt az éléskamrába s a húst megmérgezte. A mérgezett hússal mindenféle kísérleteket tettek s a melyik állat legkisebb darabot is elfogyasztott belőle, azonnal fölfordult. AZ ÚJSÁG Csütörtök, január 23. —..........—■ — ■ - ..................— »■•■■■« ^