Az Ujság, 1908. január/2 (6. évfolyam, 14-27. szám)

1908-01-23 / 20. szám

n . A második Thaw-pör, Newyorkból jelentik. A Thaw-perben az államügyész tegnap befejezte Thawné kihallgatását. Az ügyész egyetlen egyszer se tudta ellentmondásba keverni Thawnét, a­ki ilyen módon diadalmaskodott. Maga Thaw nagy figyelemmel kísérte a tárgyalást, úgy látszik azon­ban, hogy nem került teljesen tisztába azzal, hogy a kihallgatás nejére nézve mit jelent és csak mosolygott, valahányszor Thawne az ügyész tá­madásait visszautasította. — Nasi pőre, Rómából táviratoztak . Az állami törvényszék mai ülését 110 szenátor jelenlétében délután két órakor nyitották meg. Gorio képviselő a Nasi könyveinek megvizsgálásával megbízott ötösbizottság egyik tagja, Nasi vásárlásait illető­leg kijelentette, hogy hibás számlákat találtak. Egy kereskedőt felszólítottak, hogy az eladott tárgyakat ne sorolja fel, hanem csak egy összegben állítsa ki a nyugtát. Több római és nápolyi üzlet tulajdonosai és alkalmazottjai kijelentették, hogy a számlákat mindenkor Nasi és Lombardo kíván­ságai szerint állították ki. Egy kereskedő azt val­lotta, hogy Nasi különböző vételi megbízást adott neki és a számlákat mindenkor pontosan állították ki. Az ülést ezután berekesztették.­­ Az Éremkedvelők Egyesületének e hó 18-án tartott választmányi ülésében az egyesület titkára jelen­tést tett a Nemzeti Szalonban rendezett érem- és plakett­­kiállítás eredményéről. A kiállítás szép anyagi sikerrel is járt; a kiállított művek közül mintegy 1200 korona ára kelt el; a művészi és erkölcsi siker pedig különösen hang­súlyozandó, mert ez volt hazánkban az első ily irányú kiállítás s mind a közönség, mind a sajtó részéről a leg­melegebb érdeklődés és pártfogás volt konstatálható. A választmány elhatározta, hogy a londoni magyar kiállí­tási­n részt vesz és hogy Keller és Reiner berlini elsőrangú műkereskedő-czég meghívásának eleget tesz és egy tar­talmas kollekcziót tavaszszal nevezett czég helyiségében kiállít. Ezen a kiállításon csak eladó művek szerepelhet­nek. A Mikes-érem technikai nehézségek következtében csak néhány hét múlva kerülhet kiosztásra. A választ­mány elhatározta ezután, hogy Reményi József, fiatal szobrászművész felhivatik plaket-tervezetének végleges kidolgozására. A végleges tervezet bemutatásakor fog a választmány az 1908. évi tagilletményt képező plaket tekintetében végleg határozni. A fiatal művész kétoldalú igen szép plaketje »Kalotaszeg« czímmel előlapon négy templomba járó asszonyt ábrázol, hátlapján pedig egy székely vidéki szoba belsejét. Az ülés több új pártoló tag felvételével végződött. — Női divatkiállítás Londonban. A londoni Earl’s Court-ban, ugyanott, a­hol a mi londoni kiállításunk készül lezajlani, néhány nap múlva megnyílik az első angol női­ divatkiállítás, a­mely­nek nemzetközi csoportjában franczia, német és osztrák kiállítók is részt vesznek. A divat leghíre­sebb világc­égei mind elküldték szenzácziós remek­műveiket erre a kiállításra. A kiállításnak érdekes­ségét fokozza majd az, hogy a legszebb toaletteket élő modeleken mutatják be. Erre a czélra kétszáz elegáns alakú szép leányt szerződtetett a kiállítás igazgatósága. Hogy a báli toaletteket teljes pom­pájukban be lehessen mutatni, nagyszerű bál is lesz január 31-ikének éjjelén, a­melyen a kétszáz élő model is felvonul. Rajtuk kívül meghívottak is lesznek szép számmal, a­kik közül a legelegánsabb nőket díjakkal tüntetik ki. Lesznek külön színházi előadások, sportesemények, kicsiben megrendezik az ascoti versenyeket, az epsomi derbyt s a Henley regattát, hogy mindezekre az alkalmakra szokásos ruhákat mint az angol szabóművészet eleven pél­dáit bemutathassák. — Téli élet a Tátrában. Tátrafüredről táviratozzak, hogy a tátrai téli élet jelenleg tetőpontján áll. Nap-nap mellett a leggyönyörűbb, napos verőfényes időjárás uralkodik, mely a sportolást rendkívül elősegíti. Érde­kes, hogy a tátrafüredi vendégek a déli órák alatt a Grandhotel előtti nyitott tornáczon nyári ruhákban sütkéreznek. A levegő csodálatosan üde és ózondús. A sportpályák kitűnő karban vannak s a Tátrafüredi Téli Sport­ Club hetenként rendez bobsleigh- és tobogyan­­versenyeket. — A newyorki ráimádkozók. Newyorkban és külvárosaiban a ráimádkozók szektájának már 9 temploma van, a törzstagok száma 4000, a többi híveké pedig 100.000 körül jár. A szektát Mrs. Eddy alapította Massachusettsben s 1881 óta e »kollégiumból« kerülnek ki a »keresztény tudo­mány« orvosai és tanítói. Ezelőtt tíz évvel a szekta megszerzett egy nagy telket Newyork legelőkelőbb részében, s hat millió koronáért nagy templomot építtetett rajta. A szükséges összeg nagyon rövid idő alatt az utolsó fillérig együtt volt, a­mi azt bizonyítja, hogy a szekta Newyork leggazdagabb köreiből toborozza híveit. A templom szép olvasó­terméből különféle ajtók vezetnek apró kabinetekbe, melyekben a gyógyítás munkáját végzik. Mikor a beteg a kabinetek egyikébe (melyek mellesleg mondva nagyon ízlésesen vannak bútorozva) be­lép, így szólnak hozzá : — Tessék helyet foglalni. Mindegy, akármelyik székben, csak erősen gondoljon arra, hogy a beteg­ség bűnnek a következménye. Isten nem akarja a bűnt, isten meg fog engem gyógyítani s egyedül istenben van bizodalmam. Az »orvos« is arra összpontosítja minden figyel­mét, hogy az isten végtelen jóságával szabadítsa meg a beteget bajától. Tulajdonképpeni ráimád­­kozás tehát nem történik. A gyógyításnál rendesen egy harmadik személy is jelen van, mert szükséges, hogy ennek a szelleme is hasson a betegre. Arra a kérdésre, hogy a keresztény tudomány mily beteg­ségeket gyógyít meg, rendesen ez a felelet. — Minden betegséget, hisztériát, idegességet, tífuszt, légcsőhurutot, rákot, tüdővészt egyaránt. — S a honorárium ? — Az az illetőnek viszonyaitól függ. Elfoga­dunk minden pénzt, a szegényeket azonban in­gyen gyógyítjuk. Minden tavaszszal és őszszel új tanfolyamok nyílnak meg, melyek 8—10 hétig tartanak. De előbb minden jelentkezőnek meg­ kell vizsgálnia önmagát, hogy elég »szellemet« érez-e magában arra nézve, hogy a betegeket a keresztény tudo­mány szellemében kezelhesse. — Titusz a tolonczházban. A rendőri sajtóiroda a következő hivatalos jelentést adta ki: Mende-monda szárnyán hírek kerültek forgalomba, hogy­ a toloncz­­házban a tífusz járványszervlm lépett fel. Nehogy a hírek túlozva lássanak napvilágot, a rendőrség kijelenti, hogy tífuszos megbetegedések történtek ugyan a tolonozházban, azok azonban egyáltalában nem járványszerű jellegűek. Legelőször novemberben egy átkelő tolonez betegedett meg tífuszban, a­ki a betegséget már magával hozta. Azóta — tehát három hónap alatt — tizenegy megbete­gedés történt, a­mi figyelemmel a városban meglehe­tősen elterjedt tifusz-esetekre, egyáltalában nem minő­síthető különösen súlyos állapotnak. A rendőrség termé­szetesen így is szigorú intézkedéseket tett. Két termet, melyekben ilyen megbetegedések történtek, dezinfieziál­­tatásuk után egészen bezárt. Azonkívül pedig, kivéve a közbiztonság elleni kihágások­­miatt elítélteket, a többi kihágás miatt pénzbüntetésre, illetve azt helyettesítő elzárásra ítéltek ügyében a büntetés kitöltését egy hónapra felfüggesztette. — Rémes jelenet. Parisból írják lapunknak: Lecomte du Nouy asszony, ismert drámaíró, Versailles-ba készült utazni tegnap villamos vas­úton. Egy barátnőjével együtt akart Versailles-ba jutni. Éppen megindult vele a vonat, a­mikor azon vette észre magát, hogy barátnője, a­ki nehezen és lassan jár, lemaradt a vonatról. Hirte­len elhatározással leugrott a kocsiról. De nagy sietségében ruhája megakadt az ajtóban, a­mely nyomban rácsapódott és becsípte a szövetet. A balesetet azonnal észrevette az állomásfőnök és sípjellel figyelmeztette a mozdonyvezetőt. De ez vagy meg nem hallotta, vagy meg nem értette a sípolás czélját s a vonat teljes sebességgel kez­dett robogni. A szerencsétlen teremtésnek több járó­kelő sietett segítségére. Megragadták és tel­jes erővel húzták visszafelé. A legválságosabb pillanatban szerencsére elszakadt Lecomte du Nouy asszony ruhájának az a része, a melyet a kocsiajtó becsípett, s az írónő ezzel megmenekült a bizonyos haláltól. De meggondolatlanságának igy is keservesen megadta az árát. Fóliába ki­­ficzamodott, s a teste tele van zúzódással, a rémü­let pedig nagyfokú láz alakjában tört ki rajta. — Házasságok. Sándor Aladár dr. budapesti kir. aljárásbiró eljegyezte Donáth Saroltát. Szőnyi J. László, a­z Országos Magyar Iparművé­szeti Múzeum tisztviselője január 21-én tartotta eljegy­zését Eperjessy Etelka okleveles tanítónővel, Eperjessy Károly rendőrkapitány és Seköpke Ágnes leányával. Manthner Zoltán január hó 26-án örök hűséget esküszik Lederer Erzsébetnek. Gál Béla eljegyezte Heinrich Tildát. László Béla, a Kann és Heller czég hivatalnoka f eljegyezte Klein Olgát, Klein Mór leányát Budapesten. Löwinger Sámuel Budapestről eljegyezte Krámer Fanit Győrött. Pásztor Sándor, a Heves megyei Hitelbank re­t­­ezégvezetője Egerből, eljegyezte Ohlatt Rózsikat Eszter­gomból. — Botrány egy olasz zeneszerző körül. Nagy zajjal került, bemutatóra a minap a velenczei Fenice-színházban Umberto Giordanónak­, az »Andre Chénier« és »Fedora« operák szerzőjének legújabb műve, a »Marcella« czímű lírai dalmű. Az opera eddig nagy sikerrel került előadásra Olaszország több városában, s a velenczei bemu­tató iránt különösen nagy volt az érdeklődés. Maga Giordano vezette a darab próbáit, a­melyek szokatlanul hosszú ideig folytak. A bemutatón is részt venni szándékozott s a lapok ezt a körül­ményt sokszorosan hangsúlyozták. Annál nagyobb meglepődést keltett az a hir, hogy Giordano az előadást megelőző napon, a főpróba után hirtelen fölkerekedett s feleségestől Nápolyba utazott. Óriási felháborodás fogadta a hírt, annál inkább, mert az imprezárió sietett az ódiumot Giordanóra hárítani. Azt híresztelte róla, hogy az opera női főszerepét egy Hoffmann nevű fiatal angol énekes­nővel akarta eljátszatni, jóllehet a művésznő még csak kezdő. Minthogy pedig az előadás érdekében a karnagy hallani sem akart erről, dühében eluta­zott. Az esetnek az lett a következése, hogy a másnapi bemutatón a közönség zajosan ünnepelte a szereplőket, kivált azt az énekesnőt, a­kit Hoff­mann kisasszony akart volna helyettesíteni, a karnagyot és az imprezáriót, ellenben a­hol tehette, kíméletlenül tüntetett Giordano ellen. A darab ilyen körülmények között csaknem megbukott. Csak következő napon derült ki, hogy az impre­zárió egyoldalúan informálta a közönséget. Gior­dano több intervjúban elmondta, hogy a czím­­szerep személyesítője megbetegedett s erre maga az imprezárió kívánta, hogy Hoffmann kisasszony vállalja el szerepét, mert tudja jól, hogy az amerikai hölgyet maga a zeneszerző tanította be szerepére. Hoffmann kisasszony próbát is énekelt belőle s minden szakértő, köztük a társulat tenoristája, De Lucia is, meg volt elégedve készültségével és alakításával. Nem így Barone karnagy. Ez kijelen­tette, hogy ő már egy másik énekesnőnek szánta a szerepet és ragaszkodik ehhez a választásához. A főpróbán ezután Giordano arról győződött meg, hogy Barone karnagy pártfogolt­ja megbuktatja darabját. Minthogy pedig ezen változtatnia nem volt módjában, elutazott Velenczéből. Ez a ma­gyarázat igazolja ugyan Giordano eljárását, de operája bukásán ez már nem változtat. — Négyezer csontváz egy kolostorban. Carlen­­tini, szicziliai városkában rémes felfedezésre buk­kant a minap néhány ember. Carlentiniben hajdan egy nagyszabású kolostor működött. A kolostor épületei ma is állanak, csakhogy most már vilá­­gibb czélokat szolgálnak. Egyik épülete iskola, a másik csendőrkaszárnya, elhagyott, kis temploma pedig a városi közigazgatás romtára. A polgár­­mester nemrég elrendelte, hogy a sekrestyéből nyíló helyiség ajtaját távolítsák el s rendezzék be szűznek a locsolókocsi számára. Olaszországban ilyen gyakorlatias módon bánnak el templommal, palotával, akármiféle műemlékkel. Mikor az ajtót felszakították, a helyiség egyik falában újabb ajtót pillantottak meg. Ezt is felnyitották. Az a látvány, a­mely ekkor a felfedezők elé tárult, igazán borzalmas volt. A tágas teremben egymáson hevertek százával az emberi csontvázak ; a padlótól a mennyezetig megtöltötték az egész helyiséget. Oldalsó ajtókon még négy ugyanekkora terembe nyitottak be a kutatók. Ezek is mind színüktig voltak csontvázzal. A hatóság rögtön elrendelte az emberi csontok tisztességes eltakarítását. Majd egy hét eltellett ebbe a munkába, mert az elteme­tésre váró csontvázak száma megközelítette a négyezret. A városka népét mód nélkül felizgatta a felfedezés. A legöregebbek emlékeznek még reá, hogy körülbelül hatvan évvel ezelőtt még a templo­mokban volt szokás eltemetni Carlentiniben a halottakat. A papok és barátok szépen pénzeltek ebből. A carlentinibeli barátok csakhamar kifogy­tak a temetkezőhelyből. De nem estek rajta két­ségbe, a halottak eltemetését ezután is vállalták, a temetés költségét is elfogadták, de az emberi tetemeket ezután kegyelet és emberség nélkül úgy zsúfolták bele helyiségeikbe, a­hogy éppen bírták. Egymás tetejébe hányták őket, mint az állati hullákat. Ez a története a négyezer csont­váznak. — Nagyarányú mérgezési kísérlet. Abbatiale franczia kastélyban, mely özvegy Hébertnéé, Lajos Fülöp egyik miniszterének sógorasszonyáé, a na­pokban családi tanács volt, melyen Hébertnén s a családtagokon kivül Cahn, Hébertné veje s Rous­seau ismeretes párisi jegyző is részt vett. Mikor a tizennégy tagból álló társaság asztalhoz ült s egy huséltelt fölhordtak, ennek oly rettenetesen keserű ize volt, hogy senki sem nyúlt hozzá többé. Meg­vizsgálták az éléskamra húskészletét s apró kris­tályokat vettek észre rajta. Cahn nyomban föl­jelentette az esetet s a vizsgálat kiderítette, hogy a hús strichninnel van bedörzsölve. A tettes azon­ban valószínűleg nem tudta, hogy a strichninnek rendkívül éles, keserű ize van s oly nagymennyi­ségű mérget használt föl, hogy a hús élvezetéről szó sem lehetett, mert hiszen keserű ize nyomban föltűnik. Ha nem ily elővigyázatlan s kevesebbet használ föl, akkor az egész társaságot megmérgezi. A jelenlevőknek s a rendőrségnek gyanúja az asszonynak egyik közelben lakó rokonára irányult, a ki Hébertné birtokát ennek halála után Hébert végrendelete értelmében örökölni fogná. Valószínű­leg éjnek idején behatolt az éléskamrába s a húst megmérgezte. A mérgezett hússal mindenféle kísérleteket tettek s a melyik állat legkisebb dara­bot is elfogyasztott belőle, azonnal fölfordult.­ AZ ÚJSÁG Csütörtök, január 23. —..........—■ — ■ - ..................— »■•■■■« ^

Next