Az Ujság, 1908. február/2 (6. évfolyam, 42-52. szám)

1908-02-16 / 42. szám

Vasárnap, február 16. AZ ÚJSÁG — Minisztertanács. Hétfőn minisztertanács­­lesz, a­mely a képviselőház legközelebbi m­unka­­irendjét állapítja meg, i­t. Bánffy báró a helyzetről. Ma hire járt, aiogy Bánffy Dezső báró visszavonul a politikai­­ harcztérről. A híresztelést maga Bánffy báró ezá- t folja meg, bár erősen hangoztatja, hogy a politikai helyzet nagyon elszomorítja. — Nagyon kritikusnak tartom az állapotot — mondotta beszélgetés során a Pester Lloyd tudó­sítójának. — Ha annak lehetősége megmaradt volna, hogy a magyar nemzeti államot még vagy félszázadon keresztül azzal a talán kevésbé csil­logó, de szorgalmas munkával építsék, a­mivel a hazaáruló Tisza Kálmán vagy Bánffy Dezső épí­tette, akkor másként állanánk. Tisza Kálmán és én nagyon erős harczokat folytattunk a közös kor­mányzattal szemben a magyar államiság elisme­réséért. Ezeknek eredményéről akták vannak, ha arról annak idején nem beszéltek is. Az akkori külügyminiszterek még elég erősnek látták a magyar nemzetet arra, hogy oly nyilatkozatokat, a­mineket most Aerenthal tett, megtorlatlanul ne hagyjon. Meghalt a 67, éljen a 48, v így uj­jonganak a rövidlátók. Pedig mi következhetik? Nem a 48, hanem az, a­mi a 48 előtt volt, csakhogy más formában. A mi állami jellegünk háttérbe szorul. Egy nagy ismeretlen tényezővel is számolnunk kell. Ez Ferencz Ferdinánd trónörökös. Egyébként Bánffy Dezső báró nyilatkozatai­nak az ő viselkedése után fölösleges bármiféle komoly jelleget tulajdonítani. Lejárta magát. Semmibe sem veszik. Erre pedig teljesen reá­szolgált. . — A vármegyei tisztujítás ellen. A közigaz­­gatási bíróság február 11-én Wlassics Gyula dr. elnöklésével tartott ülésében Oczony László köz­­igazgatási bíró előadása mellett a vármegyei tiszt­­újítások ellen beadott panaszok folytán két elvi jelentőségű határozatot hozott. Az egyik panaszt Schweiz Antal dr. adta be Tolna vármegye 1607 deczember 30-án tartott tisztújító közgyűlésének azon határozata ellen, a­melylyel a választás alá eső tisztviselőknek a tisztujításon a szavazati jogot megadta. A bíróság a panaszt elutasította. Az 1886. évi XXI. törvényc­ikk 83. §-a vilá­gosan rendelkezik, midőn kimondja, hogy a tiszt­­újításon az 51. §-ban felsorolt, még tényleg működő tisztviselők szavazattal bírnak. A választás alá eső tisztviselők működése az év végéig tartott, ezek a tisztújítás idején még tényleg működő tisztviselők voltak s mint ilyeneket az idézett törvény értelmében a szavazatjog megülette, a Hugo Victoréhoz hasonlít, csak valamivel bosszúkásabb. Egy csöppet sem mutat had­vezért, egyszerű, kedves öreg úr, dialektusát tekintve valamely szepességi város polgár­­mesterének látszik, csak a lépéseiben van valami súlyos, imponáló (szakasztott a Deák léptei ezek) és a homlokán látszik egy ellent­mondó nagy forradás, mely mint valami pa­­szománt, kezdődik a halántékon és végigfut a szépen domborodó sima koponya felületén. ■ Je causeur. Szívesen beszél, tudja mi a jel­lemző s ezikornya nélkül siet a pointe felé. Ha valamit elmondott, egy született elbeszélő raffinementjával tud átsiklani arra, a­mit ez­után akar elmondani, jönnek tehát folyamatos előadásában a színes epizódok, mint az egy­másba kapcsolt vagyonok, egyetlen vonatot ké­pezve.­­ És milyen szerény, ha ő róla magáról van szó. S mily­en tisztelettudó, ha másokról szól! Minisztert, grófot ha említ, el nem mulasztja hozzátenni: ő exczellencziája, vagy ő méltósága. Lehet, hogy ez egyszerű gúnyolódás e liliputi emberkék felett. Mindegy, mégis azt a hangu­latot kelti, mintha egy jámbor, a felsőbbséget, előkelőséget mélyen respektáló nyárspolgárt hallana az ember. Hogyan ? Hát ez volna Görgei ? Az a kemény legény, a­ki Zichy Ödön ő méltóságát kivégeztette? Ez parancsolt volna egy egész országnak ? Ez húzott volna ujjat A másik panaszt Dahinten Ernő dr. és társai adták be Besztercze-Naszód vármegye törvény­­hatósági bizottsága 1907. deczember 23-án tar­tott tisztújító közgyűlésének a tiszti ügyészi állásra való kijelölés és a választás mellőzése tárgyában hozott határozata ellen. A bíróság ezt a panaszt érdemi elbírálás nélkül vsszautasította. A kijelölő választmány a jelen esetben a kijelölést a tiszti ügyészi állásnál mellőzte abból az okból, hogy a beérkezett öt pályázati kérvény mind­egyike a tiszti főügyészi állásra adatott be, a szervezési szabályrendelet szerint pedig a vár­megyében tiszti ügyészi állás van szervezve, de főügyészi nincsen. Ennek következtében a köz­gyűlés a tiszti ügyészi állásra a választást nem tartotta meg. A panasz annak az elrendelésére irányul, hogy a kijelölés és a választás újabb pályázat kihirdetése nélkül a tisztújító székre be­érkezett pályázati kérvények alapján teljesit­­tessék. Az 1868. évi XXI. törvényc­ikk 42. §. 2. pontja panaszjogot a törvényhatóság ezen hatá­rozata ellen biztosít, melylyel az a tisztviselőket, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait megválasztja. Minthogy pedig a jelen esetben, midőn a kijelölő választmány a kijelölésbe nem bocsátkozott, a törvényhatósági bizottság pedig nem választott, nincsen olyan határozat, a­mely a törvény értel­mében bírósági panaszszal megtámadható lenne, a panaszt érdemi bírálat nélkül vissza kellett utasítani. — A temesvári fő­ispánváltozás megtörtént. A király Kapdeba Gergelyt, saját kérelmére, felmentette Temesmegye és Temesvár szabad királyi város főispáni állásától s utódjává Merte­­lendy Ferencz volt főispánt, főrendiházi tagot nevezte ki. A távozó főispán felmentése alkal­mából, hosszas közszolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta.­­ A házszabályrevizió. A pártközi bizottsá­got, a­mely a házszabálymódosítás tervét újból tárgyalja, a jövő héten hívják össze. A kormány köreiben azt hiszik, hogy a bizottság egy nap alatt végez a dologgal s azután a módosítás terve­zetét a Házban sürgősen napirendre lehet tűzni.­­ A szerb kereskedelmi szerződés­ Bécsből táv­iratozzák, hogy a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződés szövegezési munkálatai gyorsan köze­lednek a befejezés felé. E munkában Mikalovics külügyminiszteri osztályfőnök vezetése mellett Ottlyk­ Iván, földmivelésügyi miniszteri tanácsos, Lers Vilmos, kereskedelemügyi miniszteri osztály­­tanácsos, a pénzügyminisztérium részéről pedig valamikor Kossuth Lajossal ? Ez a jóságos öreg úr, a­kinek mindenik térdére egy szőkefürtös kis unokát képzel az ember ? Az ám, de hogy az unokák a térdeire ül­hessenek, ahhoz előbb neki magának kellene leülnie, — ezt pedig nem teszi, állva szeret beszélni. Erről a tulajdonságáról már volt tu­domásom. Egy vacsora után Singer Zsigmon­­déknál tíz órától éjfél után kettőig állva be­szélte visszaemlékezéseit, miközben egyre szítta a Virginiákat, úgy hogy a fiatal urak, a­kik hallgatták, egyenkint dőltek ki mellőle. Csak az egy Tisza István bírta vele a versenyt, de az is fáradtabb volt utána, mint mikor a minisz­terelnökséget letette. Ettől tartva, mindjárt beléptekor igyekez­tem őt egy karszékbe erőltetni, példálózván az arab közmondásra, hogy jobb állni, mint járni, jobb ülni, mint állni, jobb feküdni, mint ülni. — Köszönöm, nem vagyok elfáradva — monda és állva maradt, minélfogva nekem is állni kellett. Ámbár délelőtt volt, Virginia füstölgött a szájában, s nincs rá eset, hogy elaludnék, mert a­hol kommá következik beszéd közben, ott a tábornok tüdeje teljes erejével szippant, úgy hogy tíz percz alatt már a szalmájáig ég, mire leteszi és minthogy drága az idő, legott másik Virginiára gyújt, kiválasztván a legfeke­tébbet, a leggyilkosabb erejűt. A magyar delegáczió ma délelőtt féltizenegykor Barabás Béla elnöklésével az egyesült négyes albi­zottság jelentését tárgyalta. Az ülésen jelen voltak a közös minisztériumok részéről: Burián báró közös pénzügyminiszter, Schönaich közös hadügy­miniszter, Hoffmann Hugó altábornagy, Esterházy Pál gróf és Thallóczy Lajos osztályfőnökök, a magyar kormány részéről Wekerle Sándor minisz­terelnök. Hoitsy Pál előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja az egyesült négyes albizottság jelentését a megszállott tartományok költségvetéséről. Vinkovics Bozsó horvátul titakozik az alkot­mányosságnak és a nemzeti jellegű közigazgatásnak Boszniában való halogatása ellen. A költségvetést nem is fogadja el. Zboray Miklós örömmel konstatálja, hogy a külügyminiszter helyes irányban halad, a­mikor a Balkánon főleg közgazdasági politikát folytat. Ennek egyik kiemelkedő mozzanata a szandják­­vasút, s legnagyobb elismeréssel adózik a közös pénzügyminiszternek Bosznia fejlődéséért. A­mi Boszniának hozzánk való viszonyát illeti, jobban szereti a kérdés érintetlen hagyását és a statuskvó fentartását. Kérdi a minisztert, mi történik a városi bányával. Molnár János kéri, hogy a bosnyák diákok a budapesti egyetemen is részesüljenek ösztön­díjakban. Babics-Gyalszky Ljuba horvátul autonómiát Már a delet is elharangozták, Görgei a negyedik Virginiát szítta, mialatt érdekesen beszélt élményeiről. Memóriája friss, mint egy gyermeké, táborozásainak, csatáinak a leg­apróbb részleteire emlékszik, csak a dátumok estek ki a fejéből. Ilyenkor megakad s akarat­lanul széjjelnéz, mintha az öcscsét, Görgei Istvánt keresné, a­ki, ha ott van, siet őt ki­segíteni. Saját személyét sohase hozza elő­térbe, mint az öreg katonák általában ; elő­adása objektív és sohasem egyoldalú. Olyan, mint a folyam, mely egyformán viszi és rin­gatja hullámain a hatalmas bordájú hajókat, meg a belekuk­ntott kis gallyat, a­min egy fáradt méh ül. A lelkem élvezett és röpült, de a lábam roskadozott. Egy végső kísérletre határoztam magamat: — Talán mégis jobb volna leülni, tá­bornok úr ? — Minek ? — vető oda közömbösen a bodor füstök között (már az ötödik Virginiá­nál) elmesélte, hogyan vezettek hozzá vala­mely csata után (ha itt volna Pista, megmon­daná a dátumot) egy elfogott spiont, lerán­gatják nagy hamar az álhaját, álszakállát s ime kivedlik — Pulszky Ferencz. Volt bezzeg nevetés és nagy áldomás. Elmondja első találkozását Andrássy Gyula gróffal, mikor az mint Törökországba induló 3 ■­ König Gyula miniszteri tanácsos vesznek részt. A tárgyalások még mintegy nyolcz napig fognak eltartani, úgy hogy a szerződés aláírása e hónap 25-ikére várható. A delegácziók. — Távirati tudósítás. — (Saját tudósítónktól.) Bécs, február 15. A magyar delegáczió végzett mindennel. Ma tartotta utolsó érdemleges ülését. A bosnyák költségvetést tárgyalta. A tanácsko­zás idejének nagy részén Bur­ián István közös pénzügyminiszternek, a bosnyák kormányzat fejének a beszéde foglalta le, a­ki Zboray Miklós, Molnár János, Vinkovich Bozsó és Babics-Gyalszky Ljuba megjegyzéseire és kí­vánságaira válaszolva, a bosnyák kormány­zatnak jóformán összes mostani aktuális kér­déseire kiterjeszkedett. A költségvetést általá­nosságban és részleteiben is megszavazta ezután a delegáczió. (A bosnyák költségvetés.)

Next