Az Ujság, 1908. február/2 (6. évfolyam, 42-52. szám)
1908-02-16 / 42. szám
Vasárnap, február 16. AZ ÚJSÁG — Minisztertanács. Hétfőn minisztertanácslesz, amely a képviselőház legközelebbi munkairendjét állapítja meg, it. Bánffy báró a helyzetről. Ma hire járt, aiogy Bánffy Dezső báró visszavonul a politikai harcztérről. A híresztelést maga Bánffy báró ezá- t folja meg, bár erősen hangoztatja, hogy a politikai helyzet nagyon elszomorítja. — Nagyon kritikusnak tartom az állapotot — mondotta beszélgetés során a Pester Lloyd tudósítójának. — Ha annak lehetősége megmaradt volna, hogy a magyar nemzeti államot még vagy félszázadon keresztül azzal a talán kevésbé csillogó, de szorgalmas munkával építsék, amivel a hazaáruló Tisza Kálmán vagy Bánffy Dezső építette, akkor másként állanánk. Tisza Kálmán és én nagyon erős harczokat folytattunk a közös kormányzattal szemben a magyar államiság elismeréséért. Ezeknek eredményéről akták vannak, ha arról annak idején nem beszéltek is. Az akkori külügyminiszterek még elég erősnek látták a magyar nemzetet arra, hogy oly nyilatkozatokat, amineket most Aerenthal tett, megtorlatlanul ne hagyjon. Meghalt a 67, éljen a 48, v így ujjonganak a rövidlátók. Pedig mi következhetik? Nem a 48, hanem az, ami a 48 előtt volt, csakhogy más formában. A mi állami jellegünk háttérbe szorul. Egy nagy ismeretlen tényezővel is számolnunk kell. Ez Ferencz Ferdinánd trónörökös. Egyébként Bánffy Dezső báró nyilatkozatainak az ő viselkedése után fölösleges bármiféle komoly jelleget tulajdonítani. Lejárta magát. Semmibe sem veszik. Erre pedig teljesen reászolgált. . — A vármegyei tisztujítás ellen. A közigazgatási bíróság február 11-én Wlassics Gyula dr. elnöklésével tartott ülésében Oczony László közigazgatási bíró előadása mellett a vármegyei tisztújítások ellen beadott panaszok folytán két elvi jelentőségű határozatot hozott. Az egyik panaszt Schweiz Antal dr. adta be Tolna vármegye 1607 deczember 30-án tartott tisztújító közgyűlésének azon határozata ellen, amelylyel a választás alá eső tisztviselőknek a tisztujításon a szavazati jogot megadta. A bíróság a panaszt elutasította. Az 1886. évi XXI. törvénycikk 83. §-a világosan rendelkezik, midőn kimondja, hogy a tisztújításon az 51. §-ban felsorolt, még tényleg működő tisztviselők szavazattal bírnak. A választás alá eső tisztviselők működése az év végéig tartott, ezek a tisztújítás idején még tényleg működő tisztviselők voltak s mint ilyeneket az idézett törvény értelmében a szavazatjog megülette, a Hugo Victoréhoz hasonlít, csak valamivel bosszúkásabb. Egy csöppet sem mutat hadvezért, egyszerű, kedves öreg úr, dialektusát tekintve valamely szepességi város polgármesterének látszik, csak a lépéseiben van valami súlyos, imponáló (szakasztott a Deák léptei ezek) és a homlokán látszik egy ellentmondó nagy forradás, mely mint valami paszománt, kezdődik a halántékon és végigfut a szépen domborodó sima koponya felületén. ■ Je causeur. Szívesen beszél, tudja mi a jellemző s ezikornya nélkül siet a pointe felé. Ha valamit elmondott, egy született elbeszélő raffinementjával tud átsiklani arra, amit ezután akar elmondani, jönnek tehát folyamatos előadásában a színes epizódok, mint az egymásba kapcsolt vagyonok, egyetlen vonatot képezve. És milyen szerény, ha ő róla magáról van szó. S milyen tisztelettudó, ha másokról szól! Minisztert, grófot ha említ, el nem mulasztja hozzátenni: ő exczellencziája, vagy ő méltósága. Lehet, hogy ez egyszerű gúnyolódás e liliputi emberkék felett. Mindegy, mégis azt a hangulatot kelti, mintha egy jámbor, a felsőbbséget, előkelőséget mélyen respektáló nyárspolgárt hallana az ember. Hogyan ? Hát ez volna Görgei ? Az a kemény legény, aki Zichy Ödön ő méltóságát kivégeztette? Ez parancsolt volna egy egész országnak ? Ez húzott volna ujjat A másik panaszt Dahinten Ernő dr. és társai adták be Besztercze-Naszód vármegye törvényhatósági bizottsága 1907. deczember 23-án tartott tisztújító közgyűlésének a tiszti ügyészi állásra való kijelölés és a választás mellőzése tárgyában hozott határozata ellen. A bíróság ezt a panaszt érdemi elbírálás nélkül vsszautasította. A kijelölő választmány a jelen esetben a kijelölést a tiszti ügyészi állásnál mellőzte abból az okból, hogy a beérkezett öt pályázati kérvény mindegyike a tiszti főügyészi állásra adatott be, a szervezési szabályrendelet szerint pedig a vármegyében tiszti ügyészi állás van szervezve, de főügyészi nincsen. Ennek következtében a közgyűlés a tiszti ügyészi állásra a választást nem tartotta meg. A panasz annak az elrendelésére irányul, hogy a kijelölés és a választás újabb pályázat kihirdetése nélkül a tisztújító székre beérkezett pályázati kérvények alapján teljesittessék. Az 1868. évi XXI. törvénycikk 42. §. 2. pontja panaszjogot a törvényhatóság ezen határozata ellen biztosít, melylyel az a tisztviselőket, a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait megválasztja. Minthogy pedig a jelen esetben, midőn a kijelölő választmány a kijelölésbe nem bocsátkozott, a törvényhatósági bizottság pedig nem választott, nincsen olyan határozat, amely a törvény értelmében bírósági panaszszal megtámadható lenne, a panaszt érdemi bírálat nélkül vissza kellett utasítani. — A temesvári főispánváltozás megtörtént. A király Kapdeba Gergelyt, saját kérelmére, felmentette Temesmegye és Temesvár szabad királyi város főispáni állásától s utódjává Mertelendy Ferencz volt főispánt, főrendiházi tagot nevezte ki. A távozó főispán felmentése alkalmából, hosszas közszolgálata alatt szerzett érdemei elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. A házszabályrevizió. A pártközi bizottságot, amely a házszabálymódosítás tervét újból tárgyalja, a jövő héten hívják össze. A kormány köreiben azt hiszik, hogy a bizottság egy nap alatt végez a dologgal s azután a módosítás tervezetét a Házban sürgősen napirendre lehet tűzni. A szerb kereskedelmi szerződés Bécsből táviratozzák, hogy a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződés szövegezési munkálatai gyorsan közelednek a befejezés felé. E munkában Mikalovics külügyminiszteri osztályfőnök vezetése mellett Ottlyk Iván, földmivelésügyi miniszteri tanácsos, Lers Vilmos, kereskedelemügyi miniszteri osztálytanácsos, a pénzügyminisztérium részéről pedig valamikor Kossuth Lajossal ? Ez a jóságos öreg úr, akinek mindenik térdére egy szőkefürtös kis unokát képzel az ember ? Az ám, de hogy az unokák a térdeire ülhessenek, ahhoz előbb neki magának kellene leülnie, — ezt pedig nem teszi, állva szeret beszélni. Erről a tulajdonságáról már volt tudomásom. Egy vacsora után Singer Zsigmondéknál tíz órától éjfél után kettőig állva beszélte visszaemlékezéseit, miközben egyre szítta a Virginiákat, úgy hogy a fiatal urak, akik hallgatták, egyenkint dőltek ki mellőle. Csak az egy Tisza István bírta vele a versenyt, de az is fáradtabb volt utána, mint mikor a miniszterelnökséget letette. Ettől tartva, mindjárt beléptekor igyekeztem őt egy karszékbe erőltetni, példálózván az arab közmondásra, hogy jobb állni, mint járni, jobb ülni, mint állni, jobb feküdni, mint ülni. — Köszönöm, nem vagyok elfáradva — monda és állva maradt, minélfogva nekem is állni kellett. Ámbár délelőtt volt, Virginia füstölgött a szájában, s nincs rá eset, hogy elaludnék, mert ahol kommá következik beszéd közben, ott a tábornok tüdeje teljes erejével szippant, úgy hogy tíz percz alatt már a szalmájáig ég, mire leteszi és minthogy drága az idő, legott másik Virginiára gyújt, kiválasztván a legfeketébbet, a leggyilkosabb erejűt. A magyar delegáczió ma délelőtt féltizenegykor Barabás Béla elnöklésével az egyesült négyes albizottság jelentését tárgyalta. Az ülésen jelen voltak a közös minisztériumok részéről: Burián báró közös pénzügyminiszter, Schönaich közös hadügyminiszter, Hoffmann Hugó altábornagy, Esterházy Pál gróf és Thallóczy Lajos osztályfőnökök, a magyar kormány részéről Wekerle Sándor miniszterelnök. Hoitsy Pál előadó ismerteti és elfogadásra ajánlja az egyesült négyes albizottság jelentését a megszállott tartományok költségvetéséről. Vinkovics Bozsó horvátul titakozik az alkotmányosságnak és a nemzeti jellegű közigazgatásnak Boszniában való halogatása ellen. A költségvetést nem is fogadja el. Zboray Miklós örömmel konstatálja, hogy a külügyminiszter helyes irányban halad, amikor a Balkánon főleg közgazdasági politikát folytat. Ennek egyik kiemelkedő mozzanata a szandjákvasút, s legnagyobb elismeréssel adózik a közös pénzügyminiszternek Bosznia fejlődéséért. Ami Boszniának hozzánk való viszonyát illeti, jobban szereti a kérdés érintetlen hagyását és a statuskvó fentartását. Kérdi a minisztert, mi történik a városi bányával. Molnár János kéri, hogy a bosnyák diákok a budapesti egyetemen is részesüljenek ösztöndíjakban. Babics-Gyalszky Ljuba horvátul autonómiát Már a delet is elharangozták, Görgei a negyedik Virginiát szítta, mialatt érdekesen beszélt élményeiről. Memóriája friss, mint egy gyermeké, táborozásainak, csatáinak a legapróbb részleteire emlékszik, csak a dátumok estek ki a fejéből. Ilyenkor megakad s akaratlanul széjjelnéz, mintha az öcscsét, Görgei Istvánt keresné, aki, ha ott van, siet őt kisegíteni. Saját személyét sohase hozza előtérbe, mint az öreg katonák általában ; előadása objektív és sohasem egyoldalú. Olyan, mint a folyam, mely egyformán viszi és ringatja hullámain a hatalmas bordájú hajókat, meg a belekukntott kis gallyat, amin egy fáradt méh ül. A lelkem élvezett és röpült, de a lábam roskadozott. Egy végső kísérletre határoztam magamat: — Talán mégis jobb volna leülni, tábornok úr ? — Minek ? — vető oda közömbösen a bodor füstök között (már az ötödik Virginiánál) elmesélte, hogyan vezettek hozzá valamely csata után (ha itt volna Pista, megmondaná a dátumot) egy elfogott spiont, lerángatják nagy hamar az álhaját, álszakállát s ime kivedlik — Pulszky Ferencz. Volt bezzeg nevetés és nagy áldomás. Elmondja első találkozását Andrássy Gyula gróffal, mikor az mint Törökországba induló 3 ■ König Gyula miniszteri tanácsos vesznek részt. A tárgyalások még mintegy nyolcz napig fognak eltartani, úgy hogy a szerződés aláírása e hónap 25-ikére várható. A delegácziók. — Távirati tudósítás. — (Saját tudósítónktól.) Bécs, február 15. A magyar delegáczió végzett mindennel. Ma tartotta utolsó érdemleges ülését. A bosnyák költségvetést tárgyalta. A tanácskozás idejének nagy részén Burián István közös pénzügyminiszternek, a bosnyák kormányzat fejének a beszéde foglalta le, aki Zboray Miklós, Molnár János, Vinkovich Bozsó és Babics-Gyalszky Ljuba megjegyzéseire és kívánságaira válaszolva, a bosnyák kormányzatnak jóformán összes mostani aktuális kérdéseire kiterjeszkedett. A költségvetést általánosságban és részleteiben is megszavazta ezután a delegáczió. (A bosnyák költségvetés.)