Az Ujság, 1908. december/2 (6. évfolyam, 300-312. szám)

1908-12-16 / 300. szám

Szerda, dec­ember 16. AZ ÚJSÁG • A török parlament üdvözlése. Justh Gyula, a Ház elnöke ma kijelentette, hogy holnap vagy csütörtökön fogja indítványozni, hogy a képviselő­­ház is üdvözölje a török parlamentet.­­ A főrendiházból. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága pénteken délután négy órakor ülést tart. A közgazdasági és közlekedés­ügyi bizottság pénteken délután fél öt órakor tart ülést.­­ A vármegyei alkalmazottak kongresszusa. A vármegyei segédtisztviselők, kezelőtisztek, napi­­dijnokok, altisztek és szolgák ma délelőtt tartot­ták országos kongresszusukat a József főherczeg szállodában. Huszonhat megyéből körülbelül öt­­ven-hatvan küldött jelent meg. A kongresszus elnökévé Korponay Mihály árvaszéki irattárnokot (Abaúj) választották meg, előadóvá Borsai Rezső irodaigazgatót (Bogaras), jegyzőnek Muzsnai Kál­mánt (Kisküküllő). Borsay Rezső előadó felolvasta a belügyminiszterhez intézendő memorandumot, a­mely tizenkét pontban foglalja össze a vármegyei segédszemélyzet kívánalmait. A memorandum főbb pontjai a következők: Követelik, hogy tizenkét­­tizenkét évi szolgálat után magasabb fizetési osz­tály nyittassék meg számukra; a bijnoki állások szüntettessenek meg és helyükbe központi kezelői gyakornoki állások szerveztessenek ezer korona alapfizetéssel; a vármegyei altisztek és szolgák az államiakhoz hasonló javadalmazásban részesül­jenek ; követelnek szolgálati pragmatikát; alkal­maztatásuk kezdetén tegyenek fogadalmat és ha a szakvizsgát sikerrel letették, úgy minden egyes szolgálati évük a nyugdíjba beszámíttassék. Tar Gyula (Mármaros) és Zsirossy Béla (Ugocsa) azt követelik, hogy a kezelőtiszti állás nyolcz osztály elvégzéséhez köttessék. Trotz György (Szatmár) a dijnokok kívánságait sorolta fel. Maskaritz Árpád (Hunyad) és Bodorják János (Pest megye) véle­ménye szerint nem követelhető a vármegyei segéd­tisztektől nyolcz osztály elvégzése, viszont Molnár János (Veszprém) kívánja a nyolc­ osztály elvég­zését, mert más pályán is megkövetelik ezt. A kongresszus végül elfogadta a javaslatot eredeti szövegében és küldöttséget menesztett az elnök­ség vezetésével a belügyminiszterhez az immár elfogadott memorandum átadása czéljából. A kon­gresszusból a királyhoz hódoló táviratot kül­döttek. A kongresszusból küldöttségileg keresték fel Andrássy Gyula gróf belügyminisztert, hogy tá­mogatását kérjék. A küldöttség szószólója a miniszter előtt Korponay Mihály volt. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter válaszában biztosította a küldöttséget, hogy a kérés rendezésével jó­indulatúan foglalkozik majd, annál is inkább, mert a szocziális kérdésekkel szemben érzéke van és azok rendezését maga is a legnagyobb mérték­ben óhajtja. Ezután Batthyány Tivadar gróf országgyűlési képviselőt kereste fel, a­kit a kül­döttség nevében Borsay Rezső üdvözölt. Batthyány Tivadar gróf válaszában kijelentette, hogy mint több szervezet vezetője, már kollégiális együtt­érzésből kifolyólag is támogatni fogja kérésüket. A küldöttség innen Pest vármegye székházába ment át, a­hol Fazekas Ágoston alispánnál tisztelgett, mint a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyleté­nek elnökénél. Feltárták előtte sérelmeiket és egy­ben arra kérték, hogy legyen mellettük igazságos ügyükben. Az alispán kijelentette, hogy a maga részéről ügyüket készséggel fogja támogatni.­­ Kérvények. A képviselőház kérvényi bizott­sága ma délután négy órakor Hrabovszky Guidó elnökletével ülést tartott, a­melyen Moskovitz Iván ismertette a legutóbb érkezett kérvényeket. A bizottság az önálló jegybank létesítésére vonat­kozó tizenegy kérvényt azzal terjeszti a Ház elé, hogy azok nyomban a bankbizottságnak adassa­nak ki. A Katolikus népszövetség. A katolikus nép­­szövetség ma tartotta közgyűlését Sopronban. Az országgyűlési néppárt tagjai közül Rakovszky István, Molnár János, Ernszt Sándor, Beniczky Ödön, Szmrecsányi György, Gyuriss Emil, Hencz Károly, Tálos István jelentek meg a gyűlésen, a­melyen a szövetség tagjai közül mintegy négy­ezren voltak. A magyarok, németek és h­orvátok külön gyüléseztek. A magyaroknál Rakovszky István elnökölt, a­ki örömmel jelentette, hogy a szövetségi tagok száma az országban száznegyven­­ezerre emelkedett, hirdette a felekezeti­­békét, de azzal a föltevéssel, hogy e békesség ára ne mindig a katolikusok türelmessége legyen. A német cso­portban Szmrecsányi György képviselő, a horvá­­toknál Kapovics Félix siklósdi plébános elnökölt. A szövetség elnökévé ismét Rakovszky Istvánt, al­­elnökökké Prohászka Ottokár püspököt és Zboray Miklós képviselőt választották meg. Réka-T­ér Imrét. — A képviselőház ülése. — Arról van szó, hogy a helyzet utálatos. A­mint azt egyik »államférfiunk« az őszinte­ség egy pillanatában kiszalasztotta a száján. S azóta ismétlik mindenfelől, konstatálják országszerte végig, hogy igenis a helyzet utá­latos. Ez a vélemény erről mindenfelé, a hely­zet csakugyan utálatos. Csak abban eltérők a vélemények, hogy miért utálatos a helyzet ! Ki teszi utálatossá és mivel ? Erről tudniillik mindegyik azt hiszi, hogy a másik a hibás benne. És mindegyiknek igaza van bizonyos mér­tékig. Vannak harczok a világon, a­mikben akármelyik fél a győztes, akármelyik fél a vesztes, jóformán egészen mindegy. Például a­mikor egy boa constrictor küzd meg egy vízi­lóval. Vagy hogy kisebb állatokat említsek, a béka kél harczra az egérrel. Már egy hete tart jóformán a furcsa par­lamenti párbaj. A kölcsönös erkölcsi bírás­kodás egymás fölött. A kölcsönös megtagadása annak, hogy a másik bíráskodhatik-e vájjon erkölcsi dolgokban. Az egymás megvádolása és meggyanusítása. És a nagy ráolvasás , hogy ki mikor hazudott, mikor vezette félre az or­szágot, mikor csapta be a benne bízókat. Most már meghallgattuk mind a kettőt innen is, onnan is. És nem tudunk többet, mint eddig tudtunk. És nem tudunk hinni egyiknek se. Csak egyet tudunk. Hogy mind a kettő igaztalan fegyverekkel harczol. Polónyi Géza ma azzal jött be a tisztelt Házba, hogy ma eleven miniszterelnököt eszik. Szóval, ugyanazt akarta ma megtenni Wekerle Sándorral, a­mit Wekerle Sándor tegnap meg akart tenni vele. Hát nem ette meg egészen. De a javát leharapdálta róla. A szavahihetőség utolsó fosz­lányait, a jóhiszeműség csekély maradványait, az őszinteségnek még a látszatát is, az igazság­­szeretetét, a megbízhatóságot, s még egy csomó igen becses erkölcsi tulajdonság­i látszatát. Nevetséges védekezés volna, hogy a­ki Wekerle Sándort egy pőrére vetkőztette az ország színe előtt, talán nem is egészen méltó ellenfél. Először is igenis méltó ellenfél, hiszen annak ítéltetett, annak fogadták el, s a­mit csináltak, jórészt együtt is csinálták. Másodszor —­szinte mindegy, hogy ki vette el a kincseimet, a­mik voltak. A nagyobb baj az, hogy már nincsenek meg. A válság magvát hintette el a magyar tör­vényhozásban a három napon át folytatott béka-egérharcz. Erre mutatott egy korábbi beszéd is, a­mely erélyes hangon követelte a hazug politikai helyzet megszüntetését. S erre mutatott Apponyi Albert Besch­wichtigungs- Hofrath beszéde is, a­mely nagyon vegyes han­gulatot keltett a parlamentben. Mert igenis, ki kellett vonulni a nagy baritonnak is, hogy egy kis karácsonyi hangu­latra derítse a honatyákat. Hogy mennyire sikerült, igen nehéz volna megmondani. Olyanformán ment, mint man­den hipnotikus mutatványnál. — Önnek erősen akarnia kell, hogy nekem engedelmeskedjék. — Ez a hipnotizőr rendes mondása. És a­ki erősen akar engedelmeskedni, annak sikerül is engedelmeskedni. Apponyi Albert meggyőzte a kabinet jó­hiszeműségéről azokat, a­kik minden áron meg akarták győzetni magukat. De bizony nagyon sokról Szél urfi nem tudta lecsalni a bizalmatlanság köpönyegét. Sőt inkább, minél jobban fújdogálta, annál erősebben szorították magukhoz, mint a me­sében. S minduntalan hangzottak a közbeszólá­sok éleiről, hátulról, jobbról, balról : — Mi lesz a bankkal ? A hangból kiérzett a gyanakodás, hogy megint félrevezetéstől, áltatástól, becsapástól fél a honatyai aggodalom. A közbeszólók vezére Justh Gyula volt, a­ki leszállott az elnöki magaslatról, hogy szárnyára ereszthesse a maga aggódását és bizalmatlanságát. Apponyi Albert is kiérezte, mint min­denki, a gyanakvást a folytonos közbeszólások­ból. És kifakadt ellene : — Folyton hallom ezeket a közbeszóláso­kat. (Ideteszszük, hogy utóbb ne jelenthessék ki, hogy csak elvétve és szórványosan hang­zott fel.) — A kiktől származik a közbeszólás, a gyanakvó támogatók közé tartoznak. És ezekből nem kérünk. A beszéde után Justh Gyula meginter­pellálta : — Nekem ~ szólott, a mit mondottál .! Mert akkor levonom a konzekvencziákat. Apponyi kijelentette, hogy nem reá czél­­zott. De hát akkor kire czélzott ? Mért czél­zott ? Mit czélzott ? A helyzet csak elég világos volt. Azokról a közbeszólókról beszélt, a­kik az önálló bankot emlegették. Megmondotta, hogy róluk beszél. Őket nevezte gyanakvó támogatóknak. Rájuk jelentette ki, hogy a kormány nem kér belőlük. Közbeszólott Justh Gyula ? Igen. A ban­kot emlegette ? Igen. Sőt ő volt az első, a leg­­hangosabb, a leggyakoribb, a legfeltűnőbb közbeszóló. Föl is állott hozzá, hogy jobban lássák. No de mindegy. Apponyi azt mondja, hogy nem reá czélzott. És Justh Gyulának ez elég. Hát mért ne volna nekünk elég ? " * A mai ülés lefolyásáról szóló részletes tudósításunk a következő : (Általában elfogadják.) Justh Gyula elnök bemutatja az irományokat. Thorotzkay Miklós gróf az igazoló­bizottság nevében jelenti, hogy a bizottság Nadányi Károly és Duchon Ödön képviselők megbízóle­velét rend­ben találta. Justh Gyula elnök: Mivel a szólásra elő­jegyzett Farkasházy és Pilisy nincsenek jelen, az appropiáczió általános vitáját berekeszti. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban megszavazza s Batthyány Tivadar gróf indítványa értelmében Bozóky Árpád és társa­iak az önálló bank létesítésére vonatkozó indítványát jelentés­tétel végett a bankbizottságnak adja ki. (Hatalom és becsület.) Gaál Gaszton a részletes tárgyalás során a czimnél engedelmet kérve a Háztól, hogy a tárgytól eltérhessen, a miniszterelnök tegnapi szavaira válaszol. Nagyon sok szubjektív momentum volt a miniszterelnök beszédében. Ő nagyrabecsü­li a miniszterelnök személyét, tudja, hogy önzetlenül és eredménynyel szolgálja a közügyét, de azt hiszi, hogy neki, mint szerény és egyszerű kép­viselőnek sem kötelessége hizelegnie és joga van nyíltan feltennie a kérdést, hogy a függetlenségi párt egyik sarkalatos pontjában tiszta helyzetet teremtsen. Az bizonyos, hogy ő nem tartozik azok közé, a­kik felszólalásaik előtt meg szokták kér­deni a minisztereket: mit mondjanak. Ő nincs hivatva a függetlenségi párt nevében beszélni, de a bank­ügyben tisztán akart látni, azért intézte a miniszterelnökhöz a kérdést. Hiszen őket nem­csak magánbeszélgetésekben, de pártközi értekez­leten úgy informálták, hogy a kvótaemelés teljesen az önálló bank ára és a miniszterelnök tegnap azt mondotta, hogy nem ez volt az egész kormány álláspontja. Kossuth Ferencz négy héttel ezelőtt világosan nyilatkozott a bankkérdésről és a kor­mány egyik tagja sem tartotta szükségesnek ki­jelenteni, hogy Kossuth Ferenczczel nem ért egyet. Őt ne gyanúsítsák, ne lec­kéztessék, a politikai hatalomnál többre tartja a politikai becsületet. . (Polónyi Géza visszavág.) Polónyi Géza engedelmet kér a Háztól, hogy a tárgytól eltérhessen. (Helyeslés.) A miniszter­­elnök tegnapi beszédére válaszol. Tisztelet­­teljes kérdéssel fordul a sajtóhoz, a­men­nek áldásos működéséből neki oly bőven ki­ .

Next