Az Ujság, 1908. december/2 (6. évfolyam, 300-312. szám)
1908-12-16 / 300. szám
Szerda, december 16. AZ ÚJSÁG • A török parlament üdvözlése. Justh Gyula, a Ház elnöke ma kijelentette, hogy holnap vagy csütörtökön fogja indítványozni, hogy a képviselőház is üdvözölje a török parlamentet. A főrendiházból. A főrendiház közjogi és törvénykezési bizottsága pénteken délután négy órakor ülést tart. A közgazdasági és közlekedésügyi bizottság pénteken délután fél öt órakor tart ülést. A vármegyei alkalmazottak kongresszusa. A vármegyei segédtisztviselők, kezelőtisztek, napidijnokok, altisztek és szolgák ma délelőtt tartották országos kongresszusukat a József főherczeg szállodában. Huszonhat megyéből körülbelül ötven-hatvan küldött jelent meg. A kongresszus elnökévé Korponay Mihály árvaszéki irattárnokot (Abaúj) választották meg, előadóvá Borsai Rezső irodaigazgatót (Bogaras), jegyzőnek Muzsnai Kálmánt (Kisküküllő). Borsay Rezső előadó felolvasta a belügyminiszterhez intézendő memorandumot, amely tizenkét pontban foglalja össze a vármegyei segédszemélyzet kívánalmait. A memorandum főbb pontjai a következők: Követelik, hogy tizenkéttizenkét évi szolgálat után magasabb fizetési osztály nyittassék meg számukra; a bijnoki állások szüntettessenek meg és helyükbe központi kezelői gyakornoki állások szerveztessenek ezer korona alapfizetéssel; a vármegyei altisztek és szolgák az államiakhoz hasonló javadalmazásban részesüljenek ; követelnek szolgálati pragmatikát; alkalmaztatásuk kezdetén tegyenek fogadalmat és ha a szakvizsgát sikerrel letették, úgy minden egyes szolgálati évük a nyugdíjba beszámíttassék. Tar Gyula (Mármaros) és Zsirossy Béla (Ugocsa) azt követelik, hogy a kezelőtiszti állás nyolcz osztály elvégzéséhez köttessék. Trotz György (Szatmár) a dijnokok kívánságait sorolta fel. Maskaritz Árpád (Hunyad) és Bodorják János (Pest megye) véleménye szerint nem követelhető a vármegyei segédtisztektől nyolcz osztály elvégzése, viszont Molnár János (Veszprém) kívánja a nyolc osztály elvégzését, mert más pályán is megkövetelik ezt. A kongresszus végül elfogadta a javaslatot eredeti szövegében és küldöttséget menesztett az elnökség vezetésével a belügyminiszterhez az immár elfogadott memorandum átadása czéljából. A kongresszusból a királyhoz hódoló táviratot küldöttek. A kongresszusból küldöttségileg keresték fel Andrássy Gyula gróf belügyminisztert, hogy támogatását kérjék. A küldöttség szószólója a miniszter előtt Korponay Mihály volt. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter válaszában biztosította a küldöttséget, hogy a kérés rendezésével jóindulatúan foglalkozik majd, annál is inkább, mert a szocziális kérdésekkel szemben érzéke van és azok rendezését maga is a legnagyobb mértékben óhajtja. Ezután Batthyány Tivadar gróf országgyűlési képviselőt kereste fel, akit a küldöttség nevében Borsay Rezső üdvözölt. Batthyány Tivadar gróf válaszában kijelentette, hogy mint több szervezet vezetője, már kollégiális együttérzésből kifolyólag is támogatni fogja kérésüket. A küldöttség innen Pest vármegye székházába ment át, ahol Fazekas Ágoston alispánnál tisztelgett, mint a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyletének elnökénél. Feltárták előtte sérelmeiket és egyben arra kérték, hogy legyen mellettük igazságos ügyükben. Az alispán kijelentette, hogy a maga részéről ügyüket készséggel fogja támogatni. Kérvények. A képviselőház kérvényi bizottsága ma délután négy órakor Hrabovszky Guidó elnökletével ülést tartott, amelyen Moskovitz Iván ismertette a legutóbb érkezett kérvényeket. A bizottság az önálló jegybank létesítésére vonatkozó tizenegy kérvényt azzal terjeszti a Ház elé, hogy azok nyomban a bankbizottságnak adassanak ki. A Katolikus népszövetség. A katolikus népszövetség ma tartotta közgyűlését Sopronban. Az országgyűlési néppárt tagjai közül Rakovszky István, Molnár János, Ernszt Sándor, Beniczky Ödön, Szmrecsányi György, Gyuriss Emil, Hencz Károly, Tálos István jelentek meg a gyűlésen, amelyen a szövetség tagjai közül mintegy négyezren voltak. A magyarok, németek és horvátok külön gyüléseztek. A magyaroknál Rakovszky István elnökölt, aki örömmel jelentette, hogy a szövetségi tagok száma az országban száznegyvenezerre emelkedett, hirdette a felekezetibékét, de azzal a föltevéssel, hogy e békesség ára ne mindig a katolikusok türelmessége legyen. A német csoportban Szmrecsányi György képviselő, a horvátoknál Kapovics Félix siklósdi plébános elnökölt. A szövetség elnökévé ismét Rakovszky Istvánt, alelnökökké Prohászka Ottokár püspököt és Zboray Miklós képviselőt választották meg. Réka-Tér Imrét. — A képviselőház ülése. — Arról van szó, hogy a helyzet utálatos. Amint azt egyik »államférfiunk« az őszinteség egy pillanatában kiszalasztotta a száján. S azóta ismétlik mindenfelől, konstatálják országszerte végig, hogy igenis a helyzet utálatos. Ez a vélemény erről mindenfelé, a helyzet csakugyan utálatos. Csak abban eltérők a vélemények, hogy miért utálatos a helyzet ! Ki teszi utálatossá és mivel ? Erről tudniillik mindegyik azt hiszi, hogy a másik a hibás benne. És mindegyiknek igaza van bizonyos mértékig. Vannak harczok a világon, amikben akármelyik fél a győztes, akármelyik fél a vesztes, jóformán egészen mindegy. Például amikor egy boa constrictor küzd meg egy vízilóval. Vagy hogy kisebb állatokat említsek, a béka kél harczra az egérrel. Már egy hete tart jóformán a furcsa parlamenti párbaj. A kölcsönös erkölcsi bíráskodás egymás fölött. A kölcsönös megtagadása annak, hogy a másik bíráskodhatik-e vájjon erkölcsi dolgokban. Az egymás megvádolása és meggyanusítása. És a nagy ráolvasás , hogy ki mikor hazudott, mikor vezette félre az országot, mikor csapta be a benne bízókat. Most már meghallgattuk mind a kettőt innen is, onnan is. És nem tudunk többet, mint eddig tudtunk. És nem tudunk hinni egyiknek se. Csak egyet tudunk. Hogy mind a kettő igaztalan fegyverekkel harczol. Polónyi Géza ma azzal jött be a tisztelt Házba, hogy ma eleven miniszterelnököt eszik. Szóval, ugyanazt akarta ma megtenni Wekerle Sándorral, amit Wekerle Sándor tegnap meg akart tenni vele. Hát nem ette meg egészen. De a javát leharapdálta róla. A szavahihetőség utolsó foszlányait, a jóhiszeműség csekély maradványait, az őszinteségnek még a látszatát is, az igazságszeretetét, a megbízhatóságot, s még egy csomó igen becses erkölcsi tulajdonsági látszatát. Nevetséges védekezés volna, hogy aki Wekerle Sándort egy pőrére vetkőztette az ország színe előtt, talán nem is egészen méltó ellenfél. Először is igenis méltó ellenfél, hiszen annak ítéltetett, annak fogadták el, s amit csináltak, jórészt együtt is csinálták. Másodszor —szinte mindegy, hogy ki vette el a kincseimet, amik voltak. A nagyobb baj az, hogy már nincsenek meg. A válság magvát hintette el a magyar törvényhozásban a három napon át folytatott béka-egérharcz. Erre mutatott egy korábbi beszéd is, amely erélyes hangon követelte a hazug politikai helyzet megszüntetését. S erre mutatott Apponyi Albert Beschwichtigungs- Hofrath beszéde is, amely nagyon vegyes hangulatot keltett a parlamentben. Mert igenis, ki kellett vonulni a nagy baritonnak is, hogy egy kis karácsonyi hangulatra derítse a honatyákat. Hogy mennyire sikerült, igen nehéz volna megmondani. Olyanformán ment, mint manden hipnotikus mutatványnál. — Önnek erősen akarnia kell, hogy nekem engedelmeskedjék. — Ez a hipnotizőr rendes mondása. És aki erősen akar engedelmeskedni, annak sikerül is engedelmeskedni. Apponyi Albert meggyőzte a kabinet jóhiszeműségéről azokat, akik minden áron meg akarták győzetni magukat. De bizony nagyon sokról Szél urfi nem tudta lecsalni a bizalmatlanság köpönyegét. Sőt inkább, minél jobban fújdogálta, annál erősebben szorították magukhoz, mint a mesében. S minduntalan hangzottak a közbeszólások éleiről, hátulról, jobbról, balról : — Mi lesz a bankkal ? A hangból kiérzett a gyanakodás, hogy megint félrevezetéstől, áltatástól, becsapástól fél a honatyai aggodalom. A közbeszólók vezére Justh Gyula volt, aki leszállott az elnöki magaslatról, hogy szárnyára ereszthesse a maga aggódását és bizalmatlanságát. Apponyi Albert is kiérezte, mint mindenki, a gyanakvást a folytonos közbeszólásokból. És kifakadt ellene : — Folyton hallom ezeket a közbeszólásokat. (Ideteszszük, hogy utóbb ne jelenthessék ki, hogy csak elvétve és szórványosan hangzott fel.) — A kiktől származik a közbeszólás, a gyanakvó támogatók közé tartoznak. És ezekből nem kérünk. A beszéde után Justh Gyula meginterpellálta : — Nekem ~ szólott, a mit mondottál .! Mert akkor levonom a konzekvencziákat. Apponyi kijelentette, hogy nem reá czélzott. De hát akkor kire czélzott ? Mért czélzott ? Mit czélzott ? A helyzet csak elég világos volt. Azokról a közbeszólókról beszélt, akik az önálló bankot emlegették. Megmondotta, hogy róluk beszél. Őket nevezte gyanakvó támogatóknak. Rájuk jelentette ki, hogy a kormány nem kér belőlük. Közbeszólott Justh Gyula ? Igen. A bankot emlegette ? Igen. Sőt ő volt az első, a leghangosabb, a leggyakoribb, a legfeltűnőbb közbeszóló. Föl is állott hozzá, hogy jobban lássák. No de mindegy. Apponyi azt mondja, hogy nem reá czélzott. És Justh Gyulának ez elég. Hát mért ne volna nekünk elég ? " * A mai ülés lefolyásáról szóló részletes tudósításunk a következő : (Általában elfogadják.) Justh Gyula elnök bemutatja az irományokat. Thorotzkay Miklós gróf az igazolóbizottság nevében jelenti, hogy a bizottság Nadányi Károly és Duchon Ödön képviselők megbízólevelét rendben találta. Justh Gyula elnök: Mivel a szólásra előjegyzett Farkasházy és Pilisy nincsenek jelen, az appropiáczió általános vitáját berekeszti. A Ház a törvényjavaslatot általánosságban megszavazza s Batthyány Tivadar gróf indítványa értelmében Bozóky Árpád és társaiak az önálló bank létesítésére vonatkozó indítványát jelentéstétel végett a bankbizottságnak adja ki. (Hatalom és becsület.) Gaál Gaszton a részletes tárgyalás során a czimnél engedelmet kérve a Háztól, hogy a tárgytól eltérhessen, a miniszterelnök tegnapi szavaira válaszol. Nagyon sok szubjektív momentum volt a miniszterelnök beszédében. Ő nagyrabecsüli a miniszterelnök személyét, tudja, hogy önzetlenül és eredménynyel szolgálja a közügyét, de azt hiszi, hogy neki, mint szerény és egyszerű képviselőnek sem kötelessége hizelegnie és joga van nyíltan feltennie a kérdést, hogy a függetlenségi párt egyik sarkalatos pontjában tiszta helyzetet teremtsen. Az bizonyos, hogy ő nem tartozik azok közé, akik felszólalásaik előtt meg szokták kérdeni a minisztereket: mit mondjanak. Ő nincs hivatva a függetlenségi párt nevében beszélni, de a bankügyben tisztán akart látni, azért intézte a miniszterelnökhöz a kérdést. Hiszen őket nemcsak magánbeszélgetésekben, de pártközi értekezleten úgy informálták, hogy a kvótaemelés teljesen az önálló bank ára és a miniszterelnök tegnap azt mondotta, hogy nem ez volt az egész kormány álláspontja. Kossuth Ferencz négy héttel ezelőtt világosan nyilatkozott a bankkérdésről és a kormány egyik tagja sem tartotta szükségesnek kijelenteni, hogy Kossuth Ferenczczel nem ért egyet. Őt ne gyanúsítsák, ne leckéztessék, a politikai hatalomnál többre tartja a politikai becsületet. . (Polónyi Géza visszavág.) Polónyi Géza engedelmet kér a Háztól, hogy a tárgytól eltérhessen. (Helyeslés.) A miniszterelnök tegnapi beszédére válaszol. Tiszteletteljes kérdéssel fordul a sajtóhoz, amennek áldásos működéséből neki oly bőven ki .