Az Ujság, 1909. február/2 (7. évfolyam, 39-50. szám)
1909-02-16 / 39. szám
Kedd, 1909. február 16. AZ ÚJSÁG adójavaslatoknál bezzeg, pedig az a vita hetekig húzódott, nem volt szükség a kergetésre. Holnap eszerint már három óráig üléseznek. * A mai ülésről, amelyből a mentelmi bejelentést kiragadtuk és más helyen közöljük, itt adjuk a részletes tudósítást . (Az aradi vesztőhely.) Nagy György — az elnöki előterjesztések után, amelyekről másutt szólunk — megokolja az aradi vesztőhely megvásárlása ügyében beterjesztett indítványát, amely szerint a képviselőház a költségvetés terhére húszezer koronával járuljon hozzá a vesztőhely megvásárlásához. Kéri indítványának napirendre tűzését és egyhangú elfogadását. Wekerle Sándor miniszterelnök : Már régibb idő óta tárgyalások vannak az iránt, hogy az aradi vesztőhelyen templomot építsenek. A terület megvásárlása végett Barabás Béla kezdeményezésére mozgalom indult meg s a kormány e mozgalom folyamán a maga részéről ismételten anyagi támogatással is járult a czél megvalósításához. Nagy György indítványát, amelynek elfogadása helytelen precedenst teremtene a költségvetés túllépése tekintetében, mellőzni szeretné. A Házhoz és a nemzethez az a legméltóbb, ha tudomásul veszi, hogy a kormány akarja a vesztőhely megvásárlását. Barabás Béla : A bizottság tevékenységének ma már eredménye van, amennyiben sikerült a vesztőhely tulajdonosával ideiglenes adásvételi szerződést kötni s minden jelenség arra mutat, hogy a társadalomnak az ügy iránt való áldozatkész érdeklődése már a közeljövőben lehetővé teszi a terv megvalósítását. Nem is akarja addig az országgyűlés anyagi hozzájárulását, míg a társadalom a maga kötelezettségét le nem rótta a vértanuk emléke iránt, erkölcsi szempontból is helyesebb, ha közadakozásból gyűlik össze a szükséges összeg. A gyűjtőbizottság országgyűlési tagjainak anyagi támogatását is kérni fogja majd s hiszi, hogy nem eredmény nélkül. A maga részéről tudomásul veszi a kormány jóindulatú támogatását. Nagy György nem veheti tudomásul a miniszterelnök kijelentéseit s ragaszkodik ahhoz, hogy indítványát tárgyalás végett napirendre tűzzék. A Ház többsége mellőzi az indítvány napirendre tűzését. (Az ujonezlétszám.) Farkasházy Zsigmond : Azt hiszi, eléggé megokolja az újonczlétszám megállapításával szemben való állásfoglalását az a körülmény, hogy a Ház éppen most szavazta le az aradi vesztőhely megvásárlását. (Nagy zaj.) Egyébként az újonczjavaslat mostani napirendre tűzése imparlamentárisnak is mondható. Návay Lajos elnök figyelmezteti, hogy a Ház határozatát most kritika tárgyává tenni nem lehet. Farkasházy Zsigmond: A balpárt tudatában van az újonézlétszám szükségességének, tiltakozik is az ellen, mintha a párt obstrukcióval akarná útját állani a javaslatoknak a mai súlyos külpolitikai körülmények között. Csodálkozik azon, hogy a függetlenségi párt, amely nem régen még azon az állásponton volt, hogy az önálló bank nélkül nem ad újonczot, most mégis előhozakodott a javaslattal. Ismerteti a múlt esztendők politikai eseményeit, a nagy obstrukciót, a szabadelvű párt bukását s a kilenczes bizottsági programmot. Kmety Károly : Szép kevés van abban a programaiban. Farkasházy Zsigmond : Pedig a függetlenségi párt most ennél sokkal kevesebbet is hajlandó elfogadni. Csépány Géza : Mert haladunk. Molnár Jenő : Apponyi visszatért Andrássy politikájához. Farkasházy Zsigmond: Magát is bűnösnek érzi abban, hogy a parlamentbe vérontás nélkül engedték be a katonákat. Fejtegeti a koronával kötött paktumot, amelynek a mai képviselőház csak a tehertételeit vállalja el és teljesíti, a nemzet jogait biztosító pontok végrehajtását azonban nem követeli. Szünetet kér. Návay Lajos elnök az ülést öt perczre felfüggeszti s szünet után hitelesítteti a Polónyi Dezső és Beniczky Ödön mentelmi ügyére vonatkozólag hozott határozatokról szóló jegyzőkönyvet. Farkasházy Zsigmond folytatja beszédét. A paktum szerint lehetetlen lenne az újonézlétszám emeléséről s ezzel szemben bizonyos minimális nemzeti engedményekről beszélni az általános választói jog behozatala előtt. A kormány örökös alkudozásokat folytat e kérdések körül. Hogy meri a kormány ezeket a tárgyalásokat folytatni, kísérletezni, lelicitálni a nemzeti engedményeket a nemzet újabb megkérdezése és fölhatalmazása nélkül. A vezényleti nyelv helyett a mai többség már szívesen beérné az ezrednyelvvel is. A maga részéről nem tulajdonít semmi jelentőséget a magyar ezrednyelvnek, az nem vívmány, a magyar legénységgel ma is magyarul kell érintkezni. A jelvénykérdést pedig úgy akarják megoldani, hogy a jelvényeket eltörlik. Ez nem megoldás. A katonai téren mutatkozó elmaradottság és visszásságok körül a büntető eljárás középkori kegyetlenségét, a börtönök hiányos berendezését, a katonatiszti becsületügyi bíráskodás könyörtelen ferdeségeit bírálja. Ismerteti a Mihalovics századosnak, József királyi herczeg gyermekei nevelőjének ügyét, akit titokzatos körülmények és ismeretlen okok miatt, magyar állampolgár létére Bécsben elfogtak és tébolydába hurczoltak. (Nagy zaj. Közbekiáltások ! Mirevaló az ilyesmit idehozni!) Bolgár Ferencz : Nem igaz egy szó se az egész dologból. Farkasházy Zsigmond : Éppen azért hozza elő a dolgot, hogy a híresztelések nem igazak és igy azokat nyilvánosság, az ország közvéleménye előtt az arra illetékesek megcáfolhassák. Návay Lajos elnök figyelmezteti a szónokot, hogy ne térjen el a tárgytól s ne fejtegessen olyan eseteket, melyek az újonczjavaslattal semmi összefüggésben nincsenek. Farkasházy Zsigmond. A hadügyi költségvetés hiányos ellenőrzéséből nagy anomáliák keletkeznek, amelyek az országgyűlés idevonatkozó jogát illuzóriussá teszik. Örömmel konstatálja, hogy a hadvezetőségben az újabb időben kedvező személyi változások történtek, tehetséges és modern gondolkodású emberek most már az őket megillető érvényesüléshez jutnak. A magyarság azonban még most se tud számához és képességéhez képest elhelyezkedni a hadsereg tisztikarában. A javaslatot nem fogadja el. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter Farkasházy Zsigmondnak a Mihálovics százados esetét szóvátevő fejtegetéseire felelve, határozottan visszautasítja azt a föltevést, mintha József királyi herczeg bármi tekintetben is megsértette volna a katonai és társadalmi szabályokat. (Helyeslés.) Azt a föltevést, hogy József királyi herczeg valakit tettleg bántalmazott, impertinencziának kellene neveznie. József királyi herczeg szabályszerűen járt el. A Ház ezután elfogadta Ugrón Gábornak a őrült ülésen beadott indítványát az üléseknek az újonezvita tartamára egy órával leendő meghosszabbítása iránt. Farkasházy Zsigmond válaszol még Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter felszólalására, hogy ő senkit gyanúsítani nem akart. Návay Lajos elnök az ülést berekeszti.hez hasonlót a legutóbbi délsarki kutatók érezhették, akik léghajót is vittek magukkal, a megtöltésére szánt gázt pedig több tubusban vitték a hajójukon ; mikor azonban ott a roppant jégvilágban föl akartak szállni, ime, a kiszámított mennyiségű tubusok tartalmától nem dagadtak ki a gömb oldalai és ők aggodalmasan nyúltak a tartalék tubusokhoz és azok tartalmát is egyiket a másik után kénytelenek voltak belebocsátani, míg végre gömbjük minden ráncra csakugyan kisimult és léghajójuk neve, az Éva minden betűje, ott reszketett a duzzadó selyemfalon. E férfiak kiállott aggodalmához hasonló sok esetben az én félelmem, hogy ki birom-e tölteni élettel az előttem fekvő írott embert ? Természetes, hogy minél inkább megközelíti a szerep lelkülete a színész egyéniségét, annál »jobb szerepe« lesz az neki. Azok a színésznek a legjobb szerepei, amelyekkel tulajdonképpen dolga sincs, csak magára veszi, mint a rászabott ruhát. Azért már félsiker a helyes szereposztás. Nem beszélek a színészre írt szerepekről, a gombhoz varrott kabátról, mert az nem jóhiszemű feladat, nem őszinte munka sem az író, sem a színész részéről. Minél nagyobb a színész általános műveltsége, annál könnyebb a munkája egyes szerepeivel. Szinészi körökben szeretnek erre — még mindig —■ egy-két vad zseni példájával ráczáfolni. A nagy Szathmárynét idézgetik mint ilyet, aki azzal dicsekedett öregségére, hogy ő is játszotta Shakespeare Stuart Máriáját.*) Szathmáryné komika volt és szinészi erejét egyéniségében viselte. Nappal is az volt, ami a színpadon és a színpadon sem tudott más lenni, mint ami az életben volt. Ez nem elég a színészethez. Virághoz hasonlítottam egyszer a szerep születését, melynek, ha műveltségből jókora melegágyat vetünk, a magja pedig, a tehetség, megvan, kinyílása már önkéntelen. De hogyan lehetne például történelmi alakokat a történelemnek nemcsak ismerete, de teljes átérzése nélkül formába önteni ? Sehogy. Az olyan alakítás csak sötétben való tapogatódzás , a sötétben pedig a legbátrabb sem mer nagyot ugrani, nehogy nagyot bukjék. A legtehetségesebb színész sem merhet tudás nélkül nagyot, nehogy nagy hibát ejtsen. És marad a közepes előadáson alul, csalva magát és a közönségét.* Én a magam részére Petőfi »Színész dalát« tízparancsolatnak tűztem magam elé még gyermeklélekkel és ahhoz szabtam az életemet. (Nem újkeletű hódolat ez.) »Minden művészetek fején a korona a mi művészetünk.« Ezt ő akkor hitte, mikor mondta, mert érezte, hogy mennyifélét kellene a jó színésznek tudni. És ez így is van. A színészetnek valamennyi művészetre szüksége van és a valamire való színész meg is lopja valamenynyit, mint a méh a mezők valamennyi virágát. De mikor én azt a szárnyas, büszke mondást a zászlómra irtam, szentírásnak tartottam, hozzá szabtam az életemet, nem csoda hát, hogy annak javarésze magammal való örökös harc, és elégedetlenséggel folyt le. Tökéletes akartam lenni és mindentakartam tudni. Wilde Oszkár azt mondja megrendítő »De profundis«-ában : Az emberek olyanok, akárcsak a kis bögrék meg a nagy bögrék : némelyik megtelik tíz éves korában és többé egy csöpp sem fér bele az égi tudásból, más pedig vénségéig szüretel. Csakhogy minél több zárhoz szerzi meg az ember a tudás kulcsát, azokon túl csak újabb zárakra bukkan. Minél több ablakot nyitok a lelkemen, azokon keresztül csak még távolabbi, még kívánatosabb tájakat pillantok meg, melyek tudvágyamat sarkantyúzzák. Ámbár a színész az ő szükséges tudáskészletét a leghosszabb életkor alatt sem bírná beszerezni, ha nem világítaná meg az útját az a bizonyos hatványozott tűz, melyből többet kellett kapnia, mint éppen csak a teste gépezetének besűtésére valót, ha nem vezetné az az erő, melyből ő benne napról-napra többnek kell megteremni, mint abban a felebarátunkban, a ki például kaszál-kapál, — az Isten áldja meg ! — igenis az az okos erő, mely mindenből, a mi útjába esik, éppen azt válogatja ki, a mire neki szüksége van, s a mi nem egyéb, mint a tehetség. »Magvában él, hogy milyen formát öltsön«, mondja Schiller: a tehetség az a maga, mely észszel és hajlammal bír és megválasztja a maga formáját. Ez a csodaszármazású kis lány, a tehetség vezérli a művészt; de ha a tehetséget nagy műveltséggel körül nem abroncsoljuk, hogy az intuíczióból biztos tudás váljék, akkor a tehetőség sziporkázik, sustorog, tévelyeg, kilobban és ki alszik, ■ mint * a tűzijáték. Csak játékravolt jó. *) Shakespeare ugyanis sohasem irt olyan darabot. & Itzsík-kavarodás. — A néppárt és a függetlenségiek harcza. — Ma már pártok harcza lett belőle, szombaton még csak személyek harcza volt. Miből is kerekedett ? A kötelességmulasztók léhasága szükségessé tette a névsorolvasást a szombati ülésen. Csak olyan parlamentben szokásos ez a diákos eljárás, amelynek a tagjai még nincsenek valami nagyon túl a diákkor érettségén. Ahol nincs kötelességtudás és nincs az ősz fejekben sem férfias érettség. 3