Az Ujság, 1909. április/1 (7. évfolyam, 77-89. szám)
1909-04-01 / 77. szám
t tarthatatlanná a helyzet, hadd örökölje a nemzetet más, s hadd mondhassák ők, hogy nem engedték őket tovább dolgozni. Nincs istenibb komédia, mint amikor Andrássy most veszi észre, hogy a választói reformot már régen meg kellett volna csinálni, holott éveken át húzta, halasztotta a dolgát , s mikor mindenért a kétéves átmenet kinyúlását három évre okolják, holott míg ki nem nyújtották, egyre állították, hogy soha nem is volt szó két évről. Hát persze, hogy szó volt róla, persze, hogy ez az egészségtelen alakulás csak az ország kárára él még mostan is. De ők éltek benne és általa és ők tették, hogy idején meg ne szűnjön. Hát persze, hogy a választói reformnak — jó választói reformnak — már régen meg kellett volna lenni, de ők nem csinálták meg előbb, mert nem akartak sietni azzal a törvénynyel, melynek szentesítése után le kellett volna mondaniok. Most persze általános a politikai bölcseség s most sorra tőlük halljuk mindazt, amivel állandóan ostromoltuk őket. Most már meg merik mondani az igazságot, mivel a hazugságból már eleget éltek, s most ők is agyon akarják csapni a múltjukat. De mindegyikük spekulál, megint nem elvek és országos szükségek alapján, hanem hatalmi szempontból, konczra, pozíczióra. Minden veszekedésükben azonban egyek abban, hogy senki sem akar leszorulnii, csak arról van szó, hogy a régi forma feladásával, mely leszedi róluk a múltért való felelősséget, miként maradhassanak meg régi helyükön ? Mivel pedig csak ez a kérdés, ennélfogva nem hiszünk semmiféle mélyebben járó átalakulásban. Az lesz a helyes, ami czélhoz vezet. Ha czélhoz vezet a fúzió, akkor fuzionálnak, ha nem jó fuzionálni, akkor új pártot csinálnak, s ha ez sem lenne jó, hát Istenem, nem kell kétségbe esni, ott van Schönbrunn, sem akart beleegyezni a válásba ! S ezért — soha ? Vagy lopva, csak, feláldozva becsületét ? Vagy talán csak később, amikor mind, fiatalság, szépség, szerelem nem lesznek többé ? — A teát hozhatom ? — kérdezte a cseléd. — Igen . . . Istenem, de ostoba is ez az élet külsőségeivel s minden egyébbel, a mivel jár ! Hét kellett igazán, hogy a rideg, szürke reggel, még ridegebb, még szürkébb józanságával bekukucskáljon az ablakon ? Nem maradhatott-e örökké éjszaka, lámpafény és tánczvarázs, nem lebeghetett-e Honty karjaiban egészen az utolsó leheletéig ? A szobaleány nagy ezüst tálczán behozta a teát s azt odatette úrnője ágya mellé. — Add ide a tükrömet — mondta a kis Iványiné siralmas hangon s amig készitette a teát, czukrot, tejszint tett belé, zimmegett, zümmögött fülében hegedüsző s halk suhanás sima, fényes parketten. Katicza átnyújtotta úrnőjének a tükröt , most a kis Iványiné megrendelte a fürdőjét. A tea sehogysem ízlett neki. Gépiesen emelte ajkához a kis kínai csészét s csak kényszerűségből harapdálta a süteményt, a melyet sehogysem birt lenyelni. Mellette a tükörben nézte magát, de bizony nem volt megelégedve a kinézésével. Haja rendetlenül lógott a homlokába, arcza sárga volt, szemét nagy kék karikák vették körül. Csipkés hálóinge csupa ráncz volt s a lilaszinü szalag az ing nyakán felbomlott s ernyedten lelógott. — Ha Honty most ... — de nem fejezte be a gondolatot, mert ismét belépett a cseléd s elkészítette a fürdőt. Katicza a fürdőkádat a kályha elé tette, majd meleg vizet kevert ott majd csak kitalálnak valamit a kitűnő, perszonáluniós függetlenségi párt megmentésére. Aki maradni akar, az hitehagyott lesz, mint volt, s aki nem akar maradni, az gyávaságát fogja a becsületes elvhűség mögé rejteni. Ma azonban még egyikük sem tudja, hogy akarjon-e maradni, vagy akarjon-e menni. Ezt is Bécsből fogják megtudni. S az új helyzet legfölebb azt jelenti majd, hogy a kit nem tartanak, az akar menni, s a ki jó puhára esik, az majd hazafias kötelességének ismeri föl a rendületlen kitartást a haza ügye mellett. AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1909. április 1. BELFÖLD. — A főrendiház ülése. A főrendiház holnap, csütörtökön, délelőtt tiz órakor ülést tart. A kongrua-javaslatot, a pozsonyi villamos vasút ügyét és a főudvarnagyi bíráskodásról szóló javaslatokat tárgyalja. Püspöki konferenczia: Vaszary Kolos bíboros herczegprímás a katolikus püspöki kar tagjait, ma délelőtt tíz órára konferenciára hívta össze a primási palotába. A püspöki kar tagjai közül megjelentek Várossy Gyula dr. kalocsai érsek, Batthyány Vilmos gróf nyitrai segédpüspök, Balázs Lajos rozsnyói, Csernoch János csanádi, Hornig Károly báró veszprémi, Máriáik Gusztáv gróf erdélyi, Fetscher Antal nagyváradi püspöki vikárius, Radnay Farkas beszterczebányai, Prohászka Ottokár székesfehérvári, Párvy Sándor szepesi és Zichy Gyula gróf pécsi katolikus püspökök, Firczák Gyula munkácsi, Hosszú Vazul lugosi és Radu Demeter nagyváradi görög katolikus püspökök. A többi egyházfő részint betegsége, részint más elfoglaltsága miatt kimentette magát. Vaszary Kolos herczegprimás pontban tíz órakor nyitotta meg a konferencziát és Isten áldását kérte a tanácskozásra. A jegyzőkönyv vezetésére Prohászka Ottokár dr. püspököt kérte fel. A konferenczián a püspöki kar megvitatta, minő álláspontot foglaljon el a főrendiház holnapi ülésén a kongrua tárgyalása alkalmából. Megállapították, hogy a képviselőház a kongrua-javaslat dolgában annyira eleget tett a püspöki kar kívánságainak, hogy a püspökök a javaslatot elfogadhatják minden egyes részletében. Ha a főrendiházban megtámadnák a katolikus álláspontot, akkor a püspöki kar egyik tagja rövid nyilatkozatban kifejezésre juttatja majd ennek a testületnek felfogását. Mailáth Gusztáv gróf püspök referátuma alapján a leány- és a felső leányiskolákra vonatkozó több javaslatot intéztek el. Legutóbbi ülésében a püspöki konferenczia megbízta Várossy Gyula dr. érseket, Csernoch János és Prohászka Ottokár dr. püspököket, hogy az alsópapság részére szövegezzék meg azokat az utasításokat, melyek a vegyes házasságokra vonatkozó Ne terriere pápai bulla végrehajtására vonatkoznak. Ez az utasítás elkészült és egyes püspökök valószínüleg már húsvéti pásztorlevelükben közzé fogják tenni. Ez az utasítás teljesen egyöntetű lesz, de nem lesz rajta a püspöki kar tagjainak együttes aláírása, hanem minden egyes püspök külön írja alá. A konferenczia déli egy órakor ért véget. Az oraviczai mandátum. Siegescu József alkotmánypárti képviselő oraviczai választói által megtámadtatta mandátumát, azon a czimen, hogy nem választó, tehát meg se választható. A czim koholt, mert Siegescu benn van a fővárosi hetedik kerületi választók jegyzékében, de a mandátum ilyképpen való megtámadtatása éppen elegendő módot ad arra, hogy Siegescu inkompatibilitási ügye jó sokáig elhúzódjék. Siegescu sem a középiskolai tanári állástól, sem a képviselőségtől megválni nem akar, hanem egyetemi tanári kineveztetést vár a román tanszékre, amit Apponyi gróf miniszter neki és az alkotmánypártnak meg is ígért. Az egyetemi tanács azonban a legtolakodóbb protekció mellett se volt hajlandó Siegesout a tanszékre első helyen jelölni, s Alexis György egyetemi magántanárt ajánlotta első helyen, mint egyetlen képesített pályázót a kineveztetésre. A zárszámadások a főrendiház bizottságában. A főrendiház pénzügyi bizottsága március 31-én, délután Harkányi Frigyes helyettes elnöksége alatt tartott ülésében tárgyalta a képviselőház által legutóbb elintézett zárszámadásokat. Elsőnek Rudnyánszky József báró szólalt fel. Hozzájárul a jelentéshez, illetőleg a képviselőháznak a zárszámadás tárgyában hozott határozataihoz. Óhajtandónak tartja a nyugdíjtörvény revízióját. Forster Gyula báró a kegyelmi jog korlátozása tekintetében nem vár elég eredményt országos határozatoktól s kérdi, nem lehetne-e ezt a kérdést mielőbb törvénymódosítással megoldani. Popovics Sándor államtitkár megjegyzi, hogy a nyugdíjtörvény revíziója folyamatban van, e részben maga az állami számvevőszék lépett fel kezdő hideggel, belemártotta a kezét s a fürdőkabátot az ágy végére akasztotta. A kis Iványiné befejezte volt reggelijét, s miután Katicza kivonult, elhatározta magát a fürdőre. Bizonyos nembánomsággal ledobta magáról a paplant s lábujj hegyével megérintette az ágy előtt fekvő jegesmedvét. — Milyen szomorú dolog mégis ez az egyedüllét — sopánkodott. — Mily üres igy az élet és unalmas ! Nap-nap után ugyanaz, mindig ugyanaz ... Mikor a lábára állt, fáradtnak és agyontöröttnek érezte magát. Különösen a derekában s a lábaiban érzett valamit, ami mintha lehúzta volna a földre. Betette a szemét, csöpp kezével kisimította a haját az arczából s nyújtózkodott. Majd megszabadult a hálóingétől, a mely nesztelenül magába omolva a földre sülyedt, s miután előbb mutatóujjával, majd meghajtott lábujjhegyével meggyőződött, hogy a viz se nem forró, se nem hideg, besiklott a fürdőbe. A víz csobogott s apró hólyagok felszálltak testéről a felszínre. Épp úgy, mint az este a pezsgőspohárban, amelyet csintalan jókedvében ürített Honty egészségére, mikor az vacsora alatt mellette ült. Ejnye, de szép ember is ez a Honty! S ez nemcsak az ő nézete volt, hanem összes barátnői is mind igy vélekedtek, s ha Honty belépett valahová, hát elhallgatott a társaság, a férfiak irigykedtek s az asszonyok szive pillanatra megszűnt lüktetni. Az ám, ilyen volt az ő kedves Hontyja, az ő drága Pistája, a ki őt igazán szerette, imádta s a ki . . . no igen, a ki nyomban el is vette volna, ha . . . ha a Riviérán vagy Kairóban nem él egy kiállhatatlan öreg, a ki véletlenül a férje ... A kis Iványiné láthatólag felüdítve, kiugrott a vízből, s mig ez még csak úgy csurgott fehér testéről, fürdőkabátjához sietett s ebbe belebujt. Hanyagul megnyomta a villamos csengőt s megjelent Katicza, aki időközben a valamikor fehér, ma már pedig szürke blúzt s a kék perbálszoknyát fekete ruhával a határozottan fehér köténynyel cserélte fel. Ilyenkor meg kellett törülnie úrnőjét, mely kötelességnek ugyan szó nélkül eleget tett, de azért ekképp gondolkozott : — Minek ezek a fürdők ? Mindennap fürdeni ? Úgyis csak ismét piszkos lesz az ember a sok portól és koromtól. Mire jó ez a sok fürdő ? Vagy : — Ha ezt megtorlom, mindig attól félek, hogy agyon találom nyomni. Semmi hús, csak csont, olyan, mint a gyufa. Hja, ha a nagyságos ur csak engem láthatott volna igy, biz nem ment volna a fenébe ! Az umnő teste végre egészen száraz volt s most úgy öltöztette magát, akárcsak egy párisi baba lett volna. A szobalány a fehérneműszekrényből battisztinget vett elő s azt durva, vörös kezével ráadta, úrnőjére, majd letérdelt, s Iványiné iczipiczi kis lábait egymás után ölébe véve, ezekre fekete selyemharisnyát húzott fel, a mely kétoldalt át volt törve. Erre aztán a sárga selyem mellfüzőre került a sor, s Katicza ezt mindig szánalmas mosolylyal fűzte össze úrnője derekán. Miután a kis Iványiné még beirhatatlan kedves mozdulattal egy valenciennes csipkével dúsan díszített nadrágba szállt, amelyet kétoldalt tengerzöld szalag tartott össze, a cseléd kis lábait még kisebb czipőbe szorította, azt begombolta, miközben néha megesett, hogy ránézők támadtak a harisnyán. — Jaj, vigyázzon ! — mondta ilyen-