Az Ujság, 1909. június/2 (7. évfolyam, 141-153. szám)
1909-06-16 / 141. szám
Előfizetési iraki Egész évre _ _ 28 k. — f. Félévre___ ... 14 * — » Negyedévre ... 7 » — » Egy hóra „ ... ... 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér, VII. évfolyam. 141. szám. Szerda, junius 16. Budapest, 1909.AZ ÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG: ii Budapest, Rákóczi-út 54. a*. Stelefon 56-16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. ss. Telefon 162—63 ál 58—03. Megjelen hétfő kivételével minden nap, ünnep után II. ROVÁS. A függetlenségi párt Neptunja együtt tanácskozik a hatvanhetesek Merkúrjával, Wekerlével és Plútójával, Andrássyval. És : mit tolakodnak még a hatvanhetesek ? — kérdi a leguosegózott Justh-bandérium, amely szerint az egyetértés Kossuthtal sohasem dúlt annyira, mint éppen most. S Neptun úrnak erre becsületesen vagy a hatvanhetes isten-kollégákat kellene kitessékelnie, vagy Justhéknak megint súgni egy orv quosegót. De mit tesz majd ez az isten ? Egyetértően tárgyal Wekerléékkel és tökéletesen egyetért Justhékkal. S erre a hatvanhetesek azt mondják, hogy Kossuth bölcs, s Justhék, hogy páratlan erélyű. S az istenség nem veszi észre, hogy itt is, ott is milyen gyilkosan mulatnak rajta. * Harczias kabinetről beszélnek a bécsiek. Hát jó lesz erről hallgatni. A harczias kabinetnek be van fűtve, mielőtt a pártkasszához nyúlna. Mert ugyebár, a bécsiek is úgy értik a harczot, hogy pénzzel harczolnak ? Meddő harcz. Nálunk a pénzt zsebre rakják — így adták ki az ordrét, mikor arról volt szó, hogy Fejérváryék pénzeljenek és tovább hazafiaskodnak. Ez az éremnek az egyik fele. A másik azonban az, hogy ha harczias kabinet van, akkor nincs annyi pénz, ahány jóhiszemű ember akad az országban, aki pénzt el nem fogad. Mert akkor már nem politikusokkal, hanem a nemzettel van dolga a harczias kabinetnek. Tehát nyugalom és hidegvér : amíg a bonyodalom a politikusok kezében van, addig mindenről lehet beszélni, mert velük lehet beszélni. Hát csak beszéljenek Kossuthtékkal, Justhékkal. A nemzetnek egyelőre minden mindegy.* Ugyan micsoda jóbarátunk híresztelte, hogy a magyar királynak a válság megér két hetet ? Adassék neki hála, s az ő érdemén mit sem változtat, hogy nem akadt ember Magyarországon, aki ezt a természetes dolgot elhitte volna. De távol tőlünk a felség kritizálása e miatt. Meg tudjuk érteni, hogy a felség jobban érti a dolgát, mint mi laikusok. Minek jönne ide két hétre, mikor a nélkül is minden a legjobb rendbe van szedve, csak be kell várni a komédia végét. A felség bizonyára ismeri a darabot, s nem akar résztvenni benne, hát minek várná be itt a komédia végét ? A legszomorúbb elmúlás. írta Kálnoki Izidor. Az orvos felhajtotta maradék sörét, megtörölte száját a szalvétájával, megigazította a bajuszát, amely kissé kajlára fordult törölgetés közben, aztán feltartotta a jobb keze mutatóujját. Ez annyit jelentett, hogy most ő akar beszélni. Kezdte pedig elbeszélését így : — Pinczér, még egy korsó sört! Hoztak neki még egy korsó sört. — No, ha már itt van, szervusztok fiuk ! Megint ivás lett, szájtörölgetés, bajuszpödörgetés. — Nem igaz az, fiuk, hogy a halál valami rettenetes dolog. Még az, amit borzalmas halálnak neveznek, az se valami szörnyűség. Inkább. Megnyugvás, vigasztalás, megkönnyebbülés van a halálban. Aki szépen, nyugodtan, csöndesen hal meg, aki jóformán átszendereg a túlvilágra, azt valósággal irigyeljük. Milyen szép halála volt! Akiből pedig szenvedés, kínlódás, jajgató fájdalom közt száll el az élet, annak a halálát megnyugvással nézzük. Megszabadult a szenvedéseitől. Elmúltak kínjai. Megváltotta a halál. Nem is annak fáj a halál, aki elmegy, hanem annak, aki itt marad. És annak sem mindig szeretetből, hanem többnyire önzésből. Nem az elköltözöttet sajnálja, hanem magamagát. A férj sajnálja a szerető hitvest, az asszony sajnálja a gondoskodó férjet. Az egyiknek fáj, hogy most már magára marad, a másiknak fáj, hogy elveszti a kényelmét, nyugalmát, biztonságát. Mi lesz most már én belőlem ? Ez a főkérdés a halál után, s nem az, hogy mi lett ő belőle. Mint orvos, láttam már a halált százféle Taaffétől Bienerthig a szláv eszme ugyancsak megizmosodott Ausztriában. Taaffe idejében még csak félénken ütközött ki imitt-amott s mimikri módon meghúzódott a czentralista eszme nagy árnyékában. Az osztrák államművészet nem is egyébért kaczérkodott a szlávsággal, mint hogy egységes birodalmi terveinek eszközül megnyerje s fegyverül tartogassa. De sokszor éreztük az utóbbi harmincz esztendő alatt a hurkokat, amelyeket az osztrák perfidia szláv segítséggel próbált nyakunkba vetni! A dualizmus ereje, létszüksége és politikai kényszere mindannyiszor módot adott alakban, s mondhatom, a legtöbbje nem hatott meg. Hiszen igaz, a megszokás sokat elvesz a látvány borzalmasságából, ha ugyan a halál látása egyáltalán borzalmasnak volna mondható. Az öreg embert nem sajnálom, amikor elköltözik, neki már nincs sok veszteni valója ; a csecsemőt szintén nem sajnálom, ő még nem érzi, hogy veszít valamit. Az öregnek a halála megváltás, a fiatalnak a halála megkímélés az én szememben. Az egyik olyan, mint aki nagy munka után pihenni tér, a másik meg olyan, akinek nem is kell elkezdenie a munkát és fáradozást. Mindnyájan megteszszük azt az utat, a véges életből a megsemmisülésbe. Minek sajnáljam én azt, aki már túl van azon a kellemetlenségen, amin nekem még át kell esnem ? Csak a héten esett meg a szívem egy szomorú elmúláson. A legszomorúbb elmúlás, amit valaha láttam. Ti nem ismertétek Besnyő Klárit fiatal korában . Csacsi kérdés, hiszen nem is ismerhettétek. A legöregebb közöttünk, még az se volt a világon, amikor Besnyő Klári fiatal, szép leányzó volt. Mert annak bizony már elmúlt jó ötven esztendeje. Én is csak hallomásból tudom, hogy Besnyő Klári a legszebb leány volt messze környéken ötven esztendővel ezelőtt. És gazdag is volt. És műveit és okos és képzett. Már amennyire a nő műveit és képzett volt mifelénk a múlt század derekán. Bizony nem filozófiát tanult és felsőbb matematikát, hanem inkább sütni, főzni, varrni, hímezni. Könyveket is olvasott, Kölcseyt és Kazinczyt és érzelgős románokat. A Fanny hagyományait bizonyosan könyv nélkül tudta. Hogy esett, hogy nem, Besnyő Klári mégis aggszűsz maradt. Nem hallottam róla soha, de azért nincs kizárva, hogy volt valami Trializmus, nekünk a menekülésre. Alkotmányunk és törvényeink erősebbeknek bizonyultak minden centralista cselszövénynél. Az utóbbi években szemmel látható változás ment végbe a szláv eszme körül Ausztriában. A szlávság odaát hatalmas erőtényezővé lett, s mint centralista eszköz teljesen kisiklott az osztrák kormányférfiak kezéből. Sőt, amennyiben ezek a németség hegemóniájával kapcsolatban ábrándoztak mindig az egységes birodalomról, a husáng boldogabb vége éppen a németek ellen fordult. A nyúl kergeti most a vadászt. A szlávság hajszolja odaát a németséget s a maga nemzeti ábrándjainak kergetésében keresztülgázol az egész császári politikán, kormányokon és parlamenten. A szlávok idézik fel odaát a szakadatlan válságokat s ma már odáig törtettek előre, hogy a monarchia kereteibe egész uj képet akarnak foglalni. Meg akarják bontani a határokat s a kettős egyensúlyt hármassá formálni. Ez a hirtelen előtörés pontosan egybeesik az annexióval. Amíg Bosznia és Herczegovina névleg a szultán fenhatósága alá tartoztak, a szláv aspirácziók csak teóriában játszogattak a nagy délszláv birodalom szappanbuborékjaival. Gonosz betörések, alattomos áskálódások, titkos propagandák és pénzelések nem voltak ugyan szokatlan tünetek, de jelentőségük megtörött a dualizmus alámoshatatlan színijén. A két tartomány annektálása s a Habsburg szüveszerelmi regénye. Talán egy meghalt ideál, vagy egy tönkrement vőlegény, vagy valami elérhetetlen magasság. De lehet, hogy semmi különösebb oka nem volt, hogy Klári néni pártában maradt. Éppen szép lányokkal, gazdag lányokkal, okos és művelt lányokkal esik meg az ilyesmi legsűrűbben. A csúnya lány, meg a szegény, meg a korlátolt elméjű, az nem válogatós. Tehát könnyen akad párra. De ha egy lány nagyon is szép, nagyon is gazdag, nagyon is okos, akkor bizony nehéz megtalálni az ő zsákjára való foltot. A férfiakban nagyon ritkán van együtt az a három jó tulajdonság, s ha véletlenül mégis együtt van, akkor bizonyosan megvan a negyedik is, tudniillik a hozzávaló feleség. Mondom, nem tudom én ezeket a részleteket, nem is kutattam soha. Mindössze vagy tíz esztendeje ismertem az öreg Klári nénit, amikor a háziorvosa lettem. Hozományba kaptam az apósomtól, az öreg doktortól a praxisomat, s abban benne volt a Klári néni is. Egy kis palotában lakott, amit még a szülei rendeztek be a számára, amikor éltek. Az a kis kastély arra volt szánva, hogy fiatal asszonyka korában foglalja el a Klárika, ha majd férjhez ment. Hogy is volt berendezve. Gyönyörű hálószoba, egymás mellé tolt két nagy mennyezetes ágygyal. Selyemkárpit, selyemfüggönyök a szobában, a padlón végig hosszú szőrű, lágy, süppedő szmirna-szőnyeg. Az ebédlő ó-német stilü volt, a szekrények tele gyönyörű porczellánokkal, mesés ezüstkészletekkel. A szalon rokokó. Az is csupa selyem. Egy férfiszoba is volt a lakásban és — oh szent szülői gondosság! — gyerekszoba is, hófehér gyerekszoba, bölcsővel, már előre kirakott játékokkal, képes könyvekkel. A szekrények az egész lakásbanlehetett Lapunk mai száma 28 oldal