Az Ujság, 1909. augusztus/2 (7. évfolyam, 194-205. szám)

1909-08-17 / 194. szám

2 ——" 2. '-vsTy I ."■: »■ '■■■'■ 'j■ ■■ ■■—■• 1 hellén törekvések izgató ügynökei. A konstantinápolyi pátriárka és az athéni kormány vezetése alatt hatalmas görög szervezet működik Törökországban az ozmán uralom aláaknázásán, hogy rom­jain visszaállítsa a byzanczi császárságot. Nem agyrém, nem üres dajkamese ez, hanem tetterős vágy, a­mely elevenen él minden görög szívében úgy a királyság határain belül, mint azokon túl. Fenye­gető veszedelem, a­melylyel Törökország kénytelen lesz előbb-utóbb számolni. Itt kell keresnünk a görög-török viszálynak tulajdonképpeni gyökerét. A krétai kér­dés ennek tünete, exponense és ez teszi érthetővé azt a konok kitartást, a­mely­lyel a törökök Krétához ragaszkodnak, ez magyarázza meg, hogy Kréta meg­tartása népszerű jelszóvá válhatott még az albán hegységek legfélreesőbb zugá­ban is. A félelemből eredő kiirthatatlan gyűlölség a görögök iránt vet itt lángot. A török Krétában ösztönszerűen az otto­­mán birodalom épségének szimbólumát látja és tudja, hogy Kréta elvesztését követni fogja az archipelágus és azután Maczedóniára kerül a sor, a­melynek intelligencziája, kultúrája túlnyomólag görög. A byzanczi császárság árnyai kí­sértenek a Boszporusz és az Aranyszarv partjain ; ellenük készül élethalál harcára a török. A görög hadsereg leverése mit­­sem használ; a pánhellén propaganda olyan tevékeny, olyan hatékony, mintha Edh­em pasa 1897-ben nem is aratott volna fényes diadalokat a theaszáliai­ csatamezőkön. A tizenkét évvel ezelőtti mérkőzés megismétlése ma is gyermek­­játék Törökországnak. Hiszen Görög­ország összesen csak 54 zászlóaljat, 18 lovasszázadot, 75 üteget állíthat síkra, míg egyedül a III. (szalonikii) török had­test 124 zászlóaljjal, 40 lovasszázaddal, 72 üteggel indulhat harczba. A táma­dásnak tehát nem görög-török háború­ban, hanem Maczedóniában kell meg­történnie. A töröknek magában Török­országban kell letörnie a pánhellenizmus erejét, hogy elriaszthassa Byzancz kísértő árnyait. Most már az a kérdés, várjon a jelen pillanat alkalmatos-e a görög­török leszámolás provokálására. A hely­zet tárgyilagos bírálói erre a kérdésre csak tagadó választ adhatnak. Sem a nemzetközi, sem a balkánfélszigeti vi­szonyok nem olyanok, hogy Törökország elhatározó lépésre szánhatná rá magát. Európa, bármennyire udvaroljon az ifjú Törökországnak, annyira még nem ba­rátkozott meg vele, hogy tétlenül nézné görög alattvalói ellen irányuló nyomaté­kos fellépését. Bolgárok és szerbek, bár­mennyire gyűlöljék különben a görögö­ket, aligha maradnának tétlenek, ha Törökország valamely belső görögelle­nes akc­ióba bonyolódnék bele. És a­mi fő, az ifjú Törökország, még sokkal készü­­letlenebb, semhogy a siker reményével hozzáfoghatna a leszámoláshoz. A belső szervezet még csak a jövő zenéje, min­den a kezdet legelején van, az állam épülete ingatag alapon nyugszik és a régi rendszer nagyszámú hívei lesben állanak, hogy­­ visszaszerezzék elveszett hatalmukat. Semmi sem kész, egyedül a hadsereg, ezzel lehet csatákat nyerni, de nem lehet egy régi, romlott, begyöke­rezett állami szervezetet máról-holnapra újjáteremteni, a görög elemet az otto­­mánnal összeforrasztani. Ehhez sok esz­tendő lankadatlan politikai, kormány­zati, gazdasági és kulturális tevékeny­sége kell, a­mi imponáló erkölcsi erőt ad az ottomán akaratnak. Ma még a leg­fényesebb görög-török háború is csak oktalan vérontás, erőpazarlás volna, mert a görög-török viszály gyökerét nem irt­hatná ki, a­mint ezt az 1897-iki példa elég világosan bizonyítja. Az ifjú-török bizottság oktalanul cselekszik tehát, mi­dőn háborúra izgat, a helyett, hogy a Fényes Kapu mérsékelt, óvatos politi­káját támogatná. A készületlen, teljes átalakulásban lévő Törökország nem tehet egyebet, mint hogy a hatalmasságokkal karöltve békésen rendezi a krétai kér­dést a szultán szuverenitásának meg­óvása mellett. A görög-török leszámolás órája akkor fog ütni, a­mikor majd ké­szen áll a modern török állam, a­mely­nek alapjait most rakják le. Akkor fog eldőlni, ki erősebb: Byzancz emléke-e, avagy Sztambul tényleges hatalma. A férj (gúnyosan) : Ugyan, édesem, már megint lehetetlenségekre vállalkozol. Tudsz is te kellemetlen lenni, vagy kiállhatatlan. A feleség (mohón) : Te nem ismersz en­gem. Majd meglátod, hogy tudok. Fogadjunk, hogy két nap múlva a te hogy is hívják ba­rátod megszökik innen. A férj : És ha nem ? A feleség : Akkor én szököm meg. Nos ? Áll a fogadás ? 4 férj: Tartom, II. az elutazás után. A férj (feleségéhez­, a les ebéd után még egy őszi baraczkot hámoz) : Nem gondolod, drágám, hogy valami még hiányzik ? A feleség : Mi ? A férj: Fekete kávé. Fekete kávé nélkül nem teljes az ebéd. A feleség: Jó. Behozatom a gépet. Főz­hetsz magadnak fekete kávét. Akár egy akóval. A férj : Én ? Én főztem a kávét ? Azt hiszem, ez talán mégis a háziasszony dolga ? A feleség: Mindig te főzted a feketét. Egész életedben te főzted, s ha most inni akarsz, bizony most is fogsz főzni. A férj: Bocsánat, négy teljes hétig te főzted a kávét. A­míg Verő Feri itt volt. A feleség : Vágó. Most már csak tudhat­nád, hogy Vágó Ferinek hívják. A férj : Honnan tudjam ? Én sose hallot­tam más nevét, csak Feri, Feri, Feri. A klub­ban úgy hívja mindenki és (gúnyosan) te is kegyeskedtél a klubbeli szokásokat felvenni. A feleség : Te vagy az oka. Máskor tanuld meg előbb a barátaid nevét, mielőtt meghívod őket. De ha úgy mutatod be, hogy »az én kedves Feri barátom«, akkor én se szólíthatom másképp, csak »kedves Feri barátom«. A férj : Apropós Feri barátunk ! Hát mi is van a mi fogadásunkkal. Én meghívtam két hétre, s te fogadtál, hogy kinézed két nap alatt. És itt maradt négy hétig. Azt hiszem, ezt a fogadást csak megnyertem. A feleség : Igazán komikus ember vagy, barátom. Te két hétre hívod meg, s ő itt ma­rad négy hétig, s akkor te elég vakmerő, hogy ne mondjam szemérmetlen vagy olyat állítani, hogy megnyerted a fogadást. Hát annyi ideig maradt, a­mennyire te hívtad ? Vagy annyi ideig maradt, a­hogy én akartam ? A férj : Ne csűrj-csavarj, drágám. Nem vagy te fiskális. Emlékszem a szavakra, mintha ma lett volna. Azt mondtad, hogy olyan utá­latos leszel, olyan kellemetlen és kiállhatatlan, hogy a barátunk két napon belül hanyatt­­homlok menekülni fog. így volt ? Igen vagy nem ? A feleség : Igen. Majdnem így volt. De az okos ember nemcsak a szavakat tartja em­lékezetében, hanem az értelmet is. Mi volt az én állításomnak az értelme ? Az, hogy az én akaratomtól függ, várjon Vágó barátunk két napig marad-e, vagy négy hétig. Ha akarom, kiállhatatlan vagyok, s ő elmegy két nap alatt, ha akarom, szeretetreméltó vagyok, s ő itt marad négy hétig. Nem a napokon múlik a fogadás értelme, hanem az én akaratomon. S e szerint én nyertem meg a fogadást. A férj: Nem fogunk ezen összeveszni, drágám. A fogadás egészen mellékes. Arról már előre lemondtam, a­mikor veled fogadtam. Itt csak arról van szó, hogy mennyire igazságta­lan voltál, a­mikor előre csavargónak, se­­honnainak nevezted Vágó Ferit, csak azért, mert nem te hívtad meg, hanem én, mert nem a te barátnőid mutatták be, hanem az én klubbeli ismerősöm volt. Lásd be, hogy én nekem is egészen jó társaságom van a vá­rosban. A feleség . Először is közönséges rágalom az, hogy én Vágó Ferit akár szélhámosnak, akár csavargónak neveztem volna. Nem szo­kásom, hogy emberekről látatlanban ilyen rosszhiszemű ítéletet mondjak. Különben is tudom, hogy egy előkelő fővárosi klubba nem szoktak csavargókat felvenni. És rólad sem tettem fel, hogy olyan embert hívsz a házadba vendégül, a­kinek tiszta jellemét nem ismered. Ez iránt nekem nem is voltak aggodalmaim. Nekem csak az ellen lehetne kifogásom, hogy nem voltál eléggé kedves és szeretetreméltó a vendégeddel. Neked meglehetősen nyers és darabos a természeted. Nincs benned elég finomság és lágyság. Nem figyelsz eléggé az emberek érzékenységére. Ha te egy jól nevelt házigazda volnál, kedves, előzékeny és ud­varias és figyelmes, akkor Vágó Feri még itt maradt volna egy-két hétig. A férj : Érdekes vagy, fiam, igazán a ne­vetségesig érdekes. Előbb sokaltad a két hetet, azután kevesled a négyet. A feleség : Természetesen. Egy ismeretlen­nel szemben óvatos vagyok és soknak tartom a két hetet. De egy jó barátunktól rövidnek tartom a négy heti nyaralást. A férj : Talán utána szaladjak és hozzam Vissza ? A feleség : Az volna a legokosabb. Ámbár a te nyers hívásodra talán ki se jönne. AZ ÚJSÁG­ Kedd, 1909. augusztus 17. BELFÖLD. =. A király nem siet. A parlamenti vakác­ió kezdetén a kormány köreiből napról-napra hatá­rozottabb, részletesebb hírek érkeztek a felől, hogy Wekerle miféle kormányzati és pártpolitikai terveket visz a királyhoz. Ma pedig a kormányhoz közel levő Neue Freie Presse beavatott helyről kapott értesülés alapján ezeket írja :­­ • Wekerle miniszterelnök az idén a király ischli nyaralása közben nem megy kihallgatásra. Az audienczia elmaradásának az a körülmény az oka, hogy az uralkodó amúgy is el van halmozva munkával és ischli pihenését e nyáron megrövidíti. A magyar miniszterelnök csak akkor fog a király előtt megjelenni, ha a király visszatér Bécsbe, tehát semmiesetre sem szeptember elseje előtt. Magyarul mondva : a király nem siet, hohgy a magyar válságot megoldja. á­­— Bosznia alkotmánya és Burián lemondása. Gtsaa : •,,v ' » Egyes lapok arról czikkeztek, hogy a boszniai alkotmány behozatalának késése miatt Burián István báró közös pénzügyminiszter a királynak az ischli nyaralásából való visszaérkezése után benyújtja lem­ondását. A Neue Freie Presse karla­­badi levelezője, mint lapunknak telefonozzák, megkérdezte az ott időző Horovitz lovag közös pénzügyminisztériumi osztályfőnöktől, mi igaz e hírekből. Az osztályfőnök kijelentette, hogy semmit sem tud a lemondásról; a miniszter legutóbbi isdili kihallgatása után Cortinába utazott s most is ott időzik. Igaz, s mindenki tudja is, hogy a boszniai alkotmány előmunkálataiban huzavona állott be, de nem felel meg a valóságnak az, hogy a boszniai tartománygyűlés csak áprilisban nyílik meg. Meglehet, hogy csak januárban ül össze a tartománygyűlés, mert figyelembe kell venni.

Next