Az Ujság, 1909. október/2 (7. évfolyam, 245-258. szám)

1909-10-16 / 245. szám

2 és Apponyi befolyása alatt álló nagyobb és belátóbb részéből állana. És erre a porhanyó fundamentumra alapítaná Wlassics, vagy helyette akárki más — hiszen az olyan mindegy — a maga át­meneti anyaszentegyházát. A­mi pedig a Justh—Holló—Batthyány-féle bank­csoportot illeti, az vagy park­ozik, vagy röpül. Wekerle holnap Bécsben lényegében ezt a tervet fogja előterjeszteni. Nagyon ostoba dolog ugyan, de már nem szokat­lan, hogy a magyar pártalakításokhoz Bécsből kell a szankc­iót elhozni. Tudjuk, hogy ez nem parlamentáris. Ma se volna még Magyarországon kötelező polgári há­zasság, ha Wekerlének előbb a korona piacetjét kellett volna kikérnie és a több­séget csak erre a piacetre kellett volna alapítania. Most azonban másképp van. Justhék paczifikálásához vagy ünnepélyes kidobatásához a koronától várják a ma­­lasztot. Ha számbavehető katonai »en­gedményeket« tudnak Bécsből kapni, le­hetőleg Wlassics lesz a miniszterelnök. Justhék vagy eltűrik az új állapotot és megadják az indemnitást, vagy pedig az irtóharcz kezdődik. Látnivaló, hogy a konczentráczió­­nak tulajdonképpen terroisztikus éle van. A bankozó csoport már is érzi, hogy be­kerítik és pocsolyába zavarják. Az osztrukczió mérges fegyverei a kezében vannak ugyan, de mit tehet velük ? Az obstrukczió sikeréhez bizonyos tömeg kell, a­mint tudjuk. Negyven-ötven nye­­pozvolim-hazafi nem képes sokáig ki­­állani. Kivált nem olyanokkal szemben, a­kik vele valamikor együtt harczoltak és most kiebrudalták őket. Az ilyen had végre is nevetséges. Kivált ha lobogóju­kat, Kossuth Ferenczet is más lobog­tatja. Azonfelül is rossz társaságban len­nének. Pajtásaik a nemzetiségi képviselők lesznek s km­ü­lök még a horvátok. Főként ha elárulom magának, hogy az uram felszállásaitól eltekintve, a legpolgáriasabb éle­tet éljük, mert hiszen nekünk, hála Istennek, nagy családunk van. Blériot igen élénken és büszkén közbe­szól : — Bizony, öt gyerekünk van. — És milyen nehezen bucsúzkodtunk tő­lük — jegyzi meg Blériotné. Ekkor jelzik a vonat indulását. Az Orient­­expressz a Westbahnhofról átmegy a Staats­­bahnhofra és mi visszamegyünk a fülkébe. — Kissé fáradt vagyok, — szól ismét Blériot — az egész éjjel alig aludtam, a hol­napi előadásomat gondoltam át. — Természetesen a tenger feletti átrepü­­lésről fog beszélni ? —­ Oh nem. Inkább csak a repülésről és a repülőgépekről általában, mert ez talán érdekesebb, mint az én egyéni produkczióm. — A világért sem ! Az aviatika kétség­kívül érdekli az azzal foglalkozókat, de a nagy­­közönségre inkább a repülés emberi része ér­dekes : a csatorna feletti át­repülés, mely való­sággal fantasztikus kalandnak tűnik. Mire Blér­iot csodálatraméltó egyszerűség­gel, sőt mondhatnám naivsággal kérdezi : — Hát csakugyan azt hiszi ön, hogy a Manche feletti légi utam érdekli a közön­séget ? Én, bevallom, szívesebben beszéltem volna kizárólag általánosságokról, mert Ang­liába való át­repülésemről szólva részletesen, nagyon sokat kellene saját magamról beszélnem. — Ez a légi út a franczia és az angol partok között sokkal nagyobb és rendkívülibb dolog, semhogy önnek meg volna engedve, hogy ennyire szerény lehessen. És az csakugyan a legnyilvánvalóbb egy­szerűség, szinte ártatlanság, a­mikor Blériot így felel. Érezniök kell és érzik is, hogy így nem lehet czélhoz jutni. Nincs tehát kizárva, hogy valamely nemzeti szintire mázolt ürügy alatt ők is bekapitulálnak. És akkor a konczentráczió firmája alatt készen lesz az új­­­koalíc­ió. Hogy készen is legyen, most már igazán kívánjuk a fölzaklatott országnak. Hogy többre becsüljük a kétszer össze­drótozott fazekat, mint az egyszer össze­drótozottat, arról persze szó sem lehet. A konc­entrác­iós többség ugyanazokon a hazugságokon fog alapulni, mint a koalíc­iós többség. Szelleme sem lehet különb. Mindazáltal akármilyen lesz is, mégis többség lesz a neve és ezzel meg lesz mentve megint egy időre a közvetlen veszélyben forgó magyar parlamentariz­mus. És egy kicsit a nemzet megbízható­ságában vetett hit is. Senkinek sem szabad elfelejteni, hogy ugyanezek az emberek a bécsi paktumban megígérték a választási reformot a koronának, de magának a nemzetnek is, és ígéretüket nem váltották be. A konc­entráczió más­fél esztendőt ad nekik megint, hogy be­válthassák. Az ország pedig meg lesz kí­mélve egy kedvezőtlen viszonyok közt kitört dühös választás izgalmaitól. A nagy számadás persze ezzel még elintézve nem lesz. El kell következnie annak a napnak is, a­mikor ennek a homályos fél­életnek és alkotmányos nyo­mornak vége lesz. És a­mikor a pártok nem akarva is visszatérnek a történeti programotok mellé. De ennek az ideje még nincs itt. Paradoxonnak tetszik, de keserves és véres igazság, hogy az ország ezeket az embereket, a­kiket a nyakába vett, még mindig nem képes nélkülözni. Hogy elutálta őket, az bizo­nyos. Azonban egyelőre mindenki vigasz­talást meríthet abból, hogy ők még jobban elutálták egymást és mégis az egymás barátságát keresik. Magyarország AZ UJJSÁG Szombat, 1909. október 16. — Gondolja ? Azután rögtön folytatja : — Nagyon örülök vasárnapi felszállásom­nak, csak aggódom egy kissé : a meteorológiai jelentések kissé kedvezőtlenek és tartok a rossz időtől. — Ha vasárnap esik az eső, természetesen nem száll föl­ ? — Ha esik, nem. De ez nem zavar, mert megvárom az első szép napot. — Várjon lesz-e valaha oly tökéletes gépe, Blériot úr, hogy az idő minden viszontagságá­val daczolva föl fog szállhatni ? — Ez a haladás kérdése. A leghatározot­tabban bízom és hiszek a repülés jövőjében és meg vagyok győződve róla, hogy már egy igen közeli jövőben egyenesen praktikussá fogjuk tehetni mindazt, a­mit a repülés még bizony­talanul rejt magában. A magam részéről remé­lem, hogy már néhány hónapon belül olyan újabb szerkezetű gépezetet fogok bemutathatni, mely az ocreánnak minden eddig oly félel­metes végtelenjét egészen könnyű és biztos úttá fogja varázsolni. Egy olyan gépezetről beszélek, a­mely az út fáradalmaival számol és annyira tökéletesítve van, hogy a vizek felett átrepülő ember, csak éppen úgy, mint a sirály, megállhat, megpihenhet és ismét foly­tathatja légi útját. — Ez úgy hangzik, mint egy álom ! — Nem !— folytatja Blériot határozottan. — Nem, ez nem álom, legalább is úgy remélem, hogy nem az. Hanem igenis a legközelebbi jövő valósága. Ki tudja, ha megint Budapestre megyek, nem más után fogok-e érkezni. Értem ez alatt a légi utat. — Ez is lehetséges volna ? Ily hosszú ideig a levegőben ? — Természetesen. Azt szem előtt tartjuk, hogy az időtartam tekintetében is tökéletesít­sük repülőgépeinket, s hogy ne csak a levegőt hódítsuk meg, hanem a nagy távolságokat is legyőzzük. A La Manche átrepü­lése, a rheimsi és a berlini kísérletezések roppant becses tanul­ságokat­ rejtenek magukban és nekünk egye­nesen jelzik az irányt, a­melyben gépeinket fejlesztenünk kell. Az e fajta felfedezések terén az első lépés és mondhatnám a legfonto­sabb és ha csak rövid időtartamra szól is, mégis magában rejti az egész praktikus megoldást. A legnagyobbat, a legtöbbet elértük. Azt, a­mi lehetetlennek tű­nt, megvalósítottuk. Re­pülünk ! — Ily módon az sincs kizárva, hogy leg­közelebbi találkozásunk, kedves Blériot mes­ter, már a levegőben lesz ? — Az én részemről — felel Blériot ne­vetve — nincs kizárva. Legyen szerencsém ! — Fájdalom, — felelem — az én részem­ről a dolog jóval bizonytalanabb. Időközben a vonat megérkezett a Staats­­bahnhofra s búcsút veszek Blériotéktól. — Hogyan ? Hát ön nem jön velünk ? — kérdik. — Nem. Nagyon sajnálom, — felelem — én letelefonálom Budapestre a beszélgetésün­ket, a­mely igy jóval önök előtt érkezik Ma­gyarországra. — Kérem, — mondja bucsúzáskor Blériot — közvetítse üdvözletemet és üzenje meg, hogy nagyon örülök, hogy Budapestre mehe­tek, egy olyan nemzet körébe, a­mely igazán szereti a francziákat. — Igen — felelem. — Köszönöm minden szívességüket és szerencsés utat kívánok. — A viszontlátásra ! — kiáltanak felém Blériot és felesége, míg vonatjuk elindul Budapest felé. egén most a Muszáj az uralkodó csil­lagzat. BELFÖLD.­ ­ Vitás vámtételek. Berlinből jelentik, hogy a jövő hét elején a német kormány képviselői Bécsbe utaznak, hogy ott a vámtarifa vitás tételei­nek elintézése végett az e végből kinevezett osztrák és magyar bizottság tagjaival tárgyaljanak. Az 1906. évi német-osztrák és magyar kereskedelmi szerződés fönnállása óta az áruelvámolás minden ágában differencziák támadtak, a melyek miatt mindkét állam kereskedői sokszor károsodtak s a melyek nagyon sok iratváltást okoztak. A mostani tárgyalás feladata lesz, hogy ezeken a bajokon segítsen.­­ Apponyi és a románok. Apponyi Albert gróf miniszter helyett Tóth János államtitkár Metianu János nagyszebeni görög keleti román metropolitáh­oz leiratot intézett s ebben a többi között ezeket mondja : "A cs. és kir. apostoli felsége Bécsben 1902 szeptember 29-én kelt legmagasabb elhatározásá­val nem kegyeskedett megerősíteni Badescu Tra­­ján József dr.-nak karánsebesi görög keleti román püspökké történt megválasztatását, melyet az egyházmegyei zsinat 1909 július 12-én ejtett meg , felsége legkegyelmesebben elrendelte, hogy nagy­­méltóságod tegye meg a szükséges intézkedéseket a karánsebesi görög keleti püspöki szék betölté­sére, a már választottak kizárásával, kik újra nem választhatók.« A román egyházi kongresszus Nagyszebenben tegnap nyílt meg. Metianu metropolita a meg­nyitó beszédben utalt az Apponyi-féle hitoktatási nyelvrendeletre, de azt a reményét fejezte ki, hogy az egyh­áz főpapjai részéről tett lépések következ­tében az illetékes tényezőkkel sikerülni fog oly megállapodást létesíteni, mely az egyháztól el­hárítja a veszedelmet. — A protestánsok és a »Provida« dekrétum. A két protestáns egyházat közösen érdeklő ügyek intézésére kiküldött bizottság ma délelőtt tíz óra­kor az evangélikus egyház Deák­ téri házában ülést tartott, melyen a »Ne temere«-t visszavonó »Pro­vida« kezdetű pápai dekrétummal, s ezzel kapcso­latosan azokkal a püspöki utasításokkal foglal­

Next