Az Ujság, 1909. november/2 (7. évfolyam, 271-283. szám)

1909-11-16 / 271. szám

íftdnownt Wil­l-b-3 OA.8LD Si /­e AZ ÚJSÁG 3 Kedd, 1909. november 16. gyűléseket, értekezleteket tartsanak, ennek érdeké­ben anyagi eszközökről gondoskodjanak, alkalmas jelöltek után kutassanak. A programm szerint a mozgalom országos vezetésére hivatott központi iroda, a­mely a helyi bizottság kiküldöttjeiből ala­kul, mindenekelőtt iparosfoglalkozású jelölteket fog támogatni. Másodsorban kereskedőt és ha ilyen sem akadna, akkor foglalkozására való tekin­tet nélkül olyan férfiút kell a jelölés elfogadására rábírni, a­ki egyéb foglalkozása mellett az iparos közérdek terén már régebben is működött és a ki­nek személye és múltja biztosíték arra nézve, hogy az iparosérdekek előmozdításáért küzdeni fog és hogy erre nézve tett ígéretének mindig ura ma­rad. A programm kiemeli, hogy az iparosság ma még csupán a fennálló vagy a jövőben létesülő politikai pártok keretében kívánja a hatályosabb érdekképviseletet érvényre juttatni. A horvát-szerb koalíczió kudarcza. Eszékről táv­iratozzék . A Rajncsics főispán elnöklésével tartott megye­bizottsági ülésen a horvát-szerb koaliczió az igazoló és közigazgatási bizottságokba történt választásoknál kisebb­ségben maradt az unionista párt jelöltjeivel szemben. Még hat hónap előtt a törvényhatósági bizottságban a horvát-szerb koalíczióé volt a többség.­­ Föl­mentések. A király Andrássy Gyula gróf bel­ügyminiszter előterjesztésére Ferribach Károly bácsbodrog­­megyei és zombori, Vay Gábor báró szabolcsmegyei, Batthyány Pál gróf zalamegyei és Balla Aladár újvidéki főispánt, saját kérelmére, állásától fölmentette. Se konczesszió, se kinevezés. _ Wekerle, Andrássy, Kossuth a királynál. Foly­tatják a tárgyalásokat. — A miniszterelnök tegnap is kihallgatáson volt a királynál, ma is. A két audienczia közé esett Andrássy Gyula grófnak és Kossuth Ferencznek a Burgban történt fogadtatása. Döntés nincs. A kormány lemondásának, uj kineveztetésének ügye sincs elintézve és a három miniszter bécsi útjának ismét csak annyi, hogy tovább »tárgyalhatnak«. De mire nézve ? Hiszen a kormány tagjai, fél- és egész hivatalos szócsöveikben azt hir­dették, hogy a gazdasági téren, jelesen a bank­kérdésben, továbbá a katonai követelmények dolgában a minimumra szállították le tételei­ket. Az is hallatszott, hogy most »könyörögni« fognak valamelyes konc­esszióért és a király, ha másra nem, erre a könyörgésre bizonyosan engedni fog. Ám, ha e kalkulácziók legalább részben beváltak volna, a továbbtárgyalásra nem lenne szükség. A kihallgatáson történtek leplének hasogatása helyett néhány soros bécsi­nformácziót iktatunk ide. — Tévedés volna azt hinni, hogy az uralkodó a Kossuth-féle függetlenségi párt és az alkotmánypárt kooperác­ióját telje­sen úgy értékeli, mint ezt a magyar kor­mány körében cselekszik. Az uralkodó e két párt fúzióját szeretné, mert csak e réven látja biztosítottnak azt, hogy a jövőben a kormány védőpalástja alatt Kossuth-féle jelszavas politikát ne hirdes­senek. Az új kormánytól továbbá nem­csak a rendes államszükségletek törvény­hozási úton való garantáltatását kéri, hanem a szigorított házszabályok fentartását, a jövő országgyűlésnek legalább első ülés­szakára való biztosítását is. A készfizetések fölvétele ellen elvi averziója már alig volna, ha a magyar kormánynak az osztrák kor­mánynyal megegyezni sikerülne. Az osztrák gazdasági tényezők se küzdenek már olyan megátalkodottan a reform ellen, mint az­előtt. Az osztrák miniszterelnök azonban a trónörökösnél szívesen látott személyiség és a trónörökös a magyar koalíc­iós kormány­nak semmiben nem hajlandó támogatást adni. Ide vezetendő vissza a mostani audien­­cziáknak a katonai kérdéseket illető ered­ménye is, a­mely röviden semminek mond­ható. Az uralkodó részéről ezúttal jóval nagyobb zárkózottság tapasztalható a ka­tonai engedmények ügyében, mint a­milyen a múlt hónapokban volt. Aehrenthal gróf külügyminiszter, mivel a magyar kormány az annexió kérdésében a kiadások folyósítá­sánál készségesen támogatta a külügyi ve­zetőség politikáját, most viszontszolgálat fejében minden módot megragad, hogy az Andrássy-féle katonai reformok legalább rész­ben előzetes szankc­iót nyerjenek, de a király, bizonyára a trónörökös intenczióját értékelve, úgy­szólván semmi hajlandóságot nem mutat Aehrenthal intervencziójának honorálására. úgy Wekerle, mint Andrássy és Kossuth a függetlenségi párt szakadásával beállott par­lamenti helyzet jelentőségét fejtegették a király előtt, a­mire nézve szombaton már Zichy Aladár megadta a dolog­­külsőségeire vonat­kozó előzetes informác­iókat. Wekerle előadta a maga kibontakozási és kormányzati pro­­grammját, a­melynek katonai részére nézve az uralkodó előtte is, Andrássy előtt is kifej­tette aggályait. Kossuthot pedig arra hívta fel, hogy ezekhez az aggályokhoz alkalmaz­kodva, támogassa a kormány misszióját. Az audiencziáról beszélve, Kossuth egy újság­írónak ezeket mondotta : — Én eddig a függetlenségi párt állás­pontját védtem; most arról kellett meg­győződnöm, hogy ez idej­űleg a párt pro­gramm­ja nem­ érhető el és arról is, hogy mi az, a­mi elérhető. Holnap minisztertanács lesz. A jövő hét elején tárgyal a kormány az osztrák kormán­­­­nyal s a kabinet tagjai azt hiszik, hogy a vil­­ág huszadika táján nyer megoldást. Andrássy nélkül, vagy éppen Andrássy miniszterelnök­ségével. (Wekerle Schönbrunnban.) Wekerle Sándor miniszterelnök tegnap, vasár­nap délelőtt, titkárával, Bárczy Istvánnal dol­gozott, azután pedig Vértesy Gézát, a király sze­mélye körüli minisztérium államtitkárát fogadta. Tíz órakor Zichy Aladárt ,gróf miniszter kereste föl és hosszabb ideig tanácskoztak. Roessler lovag közös külügyminiszteri osztrágfőnök, majd Pranger udvari tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank vezér­­titkára volt ezután a miniszterelnöknél. Déli tizenkét órakor. Schönbrunnban fogadta a király Wekerle Sándor miniszterelnököt, a­ki egy óra hosszáig volt a király k­ószobájában. A miniszterelnök — a­mint félhivatalosan közük — kimerítő jelentést tett a megválto­zott parlamenti helyzetről s a kibontakozó akczióiról; ő felsége a kihallgatáson semmi irányban sem döntött, a­mi Andrássy és Kos­suth mai kihallgatására való tekintettel már eleve is ki volt zárva ; a király a miniszterelnök előterjesztését kegyesen fogadta. Az audienczia után Wekerle Zichy Aladár grófal tanácskozott, a­kivel együtt is ebédelt és születésenapja hatvanegyedik évfordulója alka­mából — egész délután aludt. Estefelé néhány látogatást tett s ismét hazatért. (Esti konferenczia.) Vasárnap este féltízkor érkezett Bécsbe Kos­suth Ferencz kereskedelemi miniszter titkárai : Tormay Géza dr. és Pallag Sándor dr. kíséretében, Andrássy Gyula gróf belügyminiszter és Szterényi József államtitkár. Kossuth kíséretében voltak még Szatmári Mór, Halász Lajos, Draskóczy László, Andrássyéban Béla Henrik, Márkus Miksa és Mos­­kovitz Géza. A magyar házban tíz óra után Kossuth minisz­ter lakásán megjelentek : Wekerle Sándor miniszter­­elnök, Andrássy Gyula gróf belügyminiszter és Zichy Aladár gróf, a király személye körüli minisz­ter. A kormány négy tagja mintegy két óra hos­­­­szat tanácskozott. Wekerle déli audiencziá­jára tett jelentést minisztertársainak, azután pedig a politikai helyzetről tanácskoztak. (Látogatás, tanácskozás.) Wekerle Sándor miniszterelnök ma reggel sétát tett, azután néhány szót váltott Andrássy Gyula gróf és Zichey Aladár gróf miniszterekkel. Féltízkor Burián István báró közös pénzügy­­miniszter látogatását fogadta. A két államférfi egy óra hosszat értekezett egymással. Tizenegy órakor Wekerle Nákó Sándor gróf fiumei kormányzó látogatását fogadta. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ma a kora reggeli órákban Lors Vilmos miniszteri tanácsossal és Neumann Károly osztálytanácsossal referáltatott azokról a tárgyalásokról, melyeket most Bécsben a vámkérdésekben Magyarország, Ausztria és Németország képviselői folytatnak. Ezután Szterényi József kereskedelemügyi állam­titkár, majd Chlumetzky báró látogatását fogadta. Andrássy gróf belügyminisztert a délelőtt folyamán meglátogatta Esterházy Pál gróf külügyi osztályfőnök. Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár tizenegy órakor a külügyminisztériumban láto­gatást tett Aehrenthal gróf közös külügyminiszter­nél. Szterényi államtitkár még e hét folyamán újból Bécsben lesz, hogy a német kormány kép­viselőivel a kereskedelmi szerződéses ügyekben létrejött megállapodást aláírja. (Andrássy kihallgatása.) Andrássy Gyula gróf belügyminiszter dél­előtt háromnegyed tizenegykor, miután We­kerle miniszterelnökkel értekezett, a magyar házból a Burgba hajtatott, a­hol tizenegy órakor külön kihallgatáson jelent meg a király előtt. A kihallgatás ötnegyed óra hosszáig tartott. Andrássy a kihallgatás után a Burg­ban és a magyar házban reá várakozó újság­íróknak mindössze ennyit mondott : — Az audiencziáról nem közölhetek semmit Arra a kérdésre, hogy ma vagy holnap utazik-e haza Budapestre, így válaszolt: — Még nem tudom, nem akad-e itt még valami dolgom. Talán ma, talán holnap utazom. Andrássy ezután a magyar házban Kos­suth Ferenczet kereste, föl, hogy kihallgatása eredményét közölje. Wekerle Sándor és Zichy Aladár gróf is ott volt Kossuthnál és négyen majd félóra hosszáig beszélgettek a kihallga­táson történtekről s Kossuth audiencziájá­­nak esetleges következményéről. Később né­hány perczig megjelent közöttük Szterényi államtitkár is. (Kossuth a királynál) Andrássy kihallgatása után a király villás­­reggenzett, azután Kossuth audiencziája kö­vetkezett. — A kibontakozásra — mondotta Kossuth a fogadtatást megelőzőleg egy újságírónak — remény mindaddig van, mig a király el nem fogadja annak a kormánynak a lemondását, a­melynek minden tagja, bár nem ugyanazon az alapon, de határozottan kijelentette, hogy kellő nemzeti engedmények nélkül kormá­nyozni nem vállalkozik. Ez a nyilatkozat alapos megvilágításba helyezi az audiencziát. Kossuth Szterényi államtitkár társaságá­ban háromnegyed egykor ment a Burgba s néhány perczczel két óra után tért vissza a magyar házba, a­hol az újságírók előtt igy nyilatkozott: — Uraim, tudják nagyon jól, hogy mindig készséggel állottam a sajtó rendel­kezésére. Ő felsége kihallgatáson foga­dott, mely öt percz hiján egy óra hosz­­száig tartott, ő felsége, mondhatom, igen kegyesen fogadott. Most Wekerle miniszter­­elnök van másodszor kihallgatáson. Igen természetes, hogy míg e kihallgatás véget nem ér, nem mondhatok semmit. Most csak a külsőségekről referálhatok. A­mi az im­pressziómat illeti, csak annyit mondhatok, hogy nézetem szerint nagyon rövid idő múlva ismét vissza kell térnünk Bécsbe. Én ma öt órakor hazautazom ; azt hiszem, többi mi­nisztertársaim is velem tartanak. — Mégis csak jó volna, kegyelmes uram, — ha egy-két részletet mondana az audiencziá­ról. — Én legjobban szeretném, — felelte Kossuth — ha az audienczia egész lefolyá­sát elmondhatnám, de nem tehetem. Kossuth ezután Szterényi József állam-

Next