Az Ujság, 1910. március/2 (8. évfolyam, 63-76. szám)

1910-03-16 / 63. szám

2 ^ _ • '■ - sülyesztették a népképviselet valódi je­lentőségét és tekintélyét! S kivált az utóbbi négy esztendő tapasztalatai, a jel­szavaknak a gyakorlati életben csúffá­­tétele, az elveknek a hatalomért és be­folyásért való csereberéje és megtaga­dása, s az a csúfos összeomlás, a­mely a koalíczióba egyesült nemzeti korszakot vezéreivel, táborával és kormányzati rendszerével eltemette , mind-mind közre­hatottak a lelkek megzavarására, a két­kedés és bizalmatlanság érzetének kitö­résére, s a csalódás keserűségeinek kivál­tására. Nem ilyennek áhította, nem ilyen­nek képzelte a 48-iki márcziusi ifjúság a népképviseleti eszme diadalát. S a­kik, ma a parlament reformját sürgetik, na­­gyobbára egész más eszme- és érdekkör­ben mozognak, mint elődeink. Nem az emberi és polgári jogok magas régióiból néznek és ítélnek, hanem azt keresik, mi haszon vagy kár háramlik politikai, gaz­dasági és társadalmi érdekeikre. Az ön­zés és osztályérdek tülekedik a fórumon,­ politikai elvek és eszmék divatos tógá­jában.­­ S a­mint más tartalmat nyert az epigonoknál a népképviseleti eszme, a márcziusi pontok legtöbbjét szintén ki­forgatta a politikai kóklerség igazi mivol­tából. A sajtószabadság árnyékában mér­ges dudvák nőttek, s a sajtóreform hí­vei közt a sajtószabadság orgyilkosai is ott bujkálnak. A gyülekezési és egyesülési jog kinövései megteremtették a szolga­­bírói és miniszteri önkény változatait. A vallásszabadság örve alatt a felekezeti­­ség túltengése tapasztalható, s a feleke­zeti gyűlölködés közintézményekben és a társadalomban egyaránt elburjánzott. A közteherviselés nagyszerű elvét adórend­szerünk valóságos karikatúrává formálta s Wekerle reformja csúffá tette a pro­gresszió fogalmát. A lány eszméjét és pontját a már­­cziusi nagy napoknak csak felidézzük: Az én emberem új életet kezdett. Elkez­dett ő is tivornyázni, lumpolni, szeretőket tar­tani. Ivott, mint egy kefekötő, duhajkodott, mint egy siheder és szórta a pénzt, mint egy milliomos, így aztán elfogyott a pénze, el­fogyott az egészsége és elfogyott az életkedve. Egy szép napon mellbe lőtte magát. Kilencz milliméteres revolverből lőtt magába, a­miből egy golyó elég lett volna egy medvé­nek. Neki nem volt elég. A golyó ugyan be­röpült a mellén, kiröpült a hátán, átfúrta a tüdőt, megsértette a szívburkot, de nem­ ölte meg a fiút. . Hat napi haldoklás után a hetediken fel­ült az ágyában és levest kért. A doktor azt mondta neki : — Ön meg van mentve ! — Kár — mondotta a derék ember. — Nagy kár. De ha már így van, viseljük em­berséggel. Uj életet fogok kezdeni. És csakugyan uj életet kezdett. Meg­választatta magát képviselőnek­. Direktorságo­­kat vállalt bankoknál. Patikákat közvetített. Tekintélyes és gazdag úr lett. Mondhatom, hogy nem közönséges por­­tentum vált belőle a hazai politika mezején. Négy-öt alkalommal mint komoly államtitkár­jelöltet is kezdték emlegetni, s az egész ügy nem került neki többe öt-hat üveg Cliquot­­-41. Más drágábban jut hozzá. Már azon az után volt, hogy feljusson a nagyság létrájának legmagasabb fokaira, a­mi­kor jött egy bolond szél, a­mely elsöpörte az egész politikai rendszert. Úgy elfújta, mint egy gyufalángot. Ilyenkor nagy harczokra, elkeseredett küz­delmekre készülnek a bukottak. Késhegyig mennek az elveszett hatalom visszahódításáért, valamennyinek a fonákját ismerjük fel közviszonyainkban. De a legsúlyosabban ártottak nekik épp azok, a­kik ez eszmék kizárólagos képviselőinek, a tradíc­iók eleven hordozóinak hirdették magukat. A­kik a frázisok és ígéretek maszlagával hódították évtizedeken át az országot,­­ a­mikor kezükbe adatott a hatalom és eszköz a kormányzatra, szinte brutális nyíltsággal tagadták meg múlt­jukat, hagy­ták cserben elveiket, ábrándították ki a hívőket, hurczolták meg az ország tekin­télyét, s dobták pellengérre az ország vitális érdekeit. Bennük és általuk lett nyilvánvalóvá, hogy a márcziusi ideálok politikai játékszerré váltak, vagy nyers ösztönök és érdekek jármába hajtattak. Az ő politikájuk fertőztette meg a köz­életet a kétkedés, bizalmatlanság és csa­lódás miazmáival. Az emberek nem hisz­nek az eszmékben, mert megismerték az embereket, a­kik hirdették. A politika útvesztőiben, a politikusok kicsinyes, önző vagy éretlen tülekedésében lekopott a márcziusi eszmék zománcza és csupán a megszokás maradt meg. A forma a lé­nyeg helyett. Trikolórok még lengenek e napon, Petőfi szobrát megkoszorúzzák, egy-egy politikai nagyság leereszkedik még a lelkes ifjúsághoz, hogy prédikáljon nekik márczius tizenötödikéről; de a nemzet széles rétegeiben nem támad a régi visszhang, az ünnepből hiányzik a lélek, mert kiszorította azt a sok csaló­dás és kiábrándulás. Uj korszaknak kell elkövetkeznie, új emberekkel s becsületes törekvésekkel, hogy feltámadjanak, megint a márcziusi ideálok. Mert azok nem haltak meg , ott szunnyadnak a nemzet lelkének mélyében s várják az igazság és a becsületes őszin­teség bátor csodatevőjét, a ki felszítja újra a lelkesedés tüzét s feléleszti az em­berekben a hitet, a bizalmat s a cselekvő erőt. ____________AZ ÚJSÁG-Szerda, 1910. márczius 16." Csak az én emberem nem ment késhegyre. Nevetett: — Ah, bah. Uj életet fogok kezdeni. Visszavonult a politikai pályáról egy sze­rény kis vidéki birtokra. Másodmagával vo­nult vissza a szerény kis vidéki birtokra. És harmadmagával került vissza. A körúton találkoztam vele. — Hát te hogy kerülsz újra ide ? — Egy kis pechem volt. Harmadéve árvíz, tavaly rozsda, az idén tűz. A kis birtok el­úszott. Volt, nincs. Helyette három gyer­mekem van. — S mit csinálsz most ? — Még nem­­tudom. Új életet fogok kezdeni. Ennek már vagy tíz esztendeje. Azóta már nagyon sokszor kezdett új életet. Leg­utóbb most öt hete. A kórházba hivattak a betegágyához. Nagyon öreg volt. Igazában csak ötvenöt­hatvan éves, de a látszat szerint száz. Csapzott ősz haja odatapadt verejtékes homlokához. — Azért kérettelek, hogy gondjaidra bíz­zam a gyerekeimet. Nem sok időről van szó, négy-öt hétről. Bátran vállalhatod. Tudod, a doktor azt mondja, hogy egy pár hét múlva teljesen rendben leszek. Felgyógyulok, erőre kapok, s akkor új életet kezdek. Akadozva, nehezen beszélt. Mint kavics­darabok, úgy potyogtak ki belőle a szók. — Uj életet kezdek —­ nyögte. — Mihelyt felgyógyulok. A feje hátrahanyatlott. A doktor meg­fogta a pulzusát. Aztán a mellére hajótt. S az­tán azt mondta : — Meghalt. Nem is igaz. Uj életet kezdett. A BELFÖLD. — A horvátok. Zágrábból jelentik: A szo­cziáldemokrata párt márczius tizenhetedikére álta­­lános népgyű­lést hívott egybe, a­melyen Supilo és Stolac képviselők is megjelennek. Márczius 22. (A miniszterelnök kihallgatásán. Az országgyűlés József királyi herczegnél.) Az országgyűlést márczius huszonkette­dikén oszlatják fel, a feloszlató királyi trón­beszédet József királyi herczeg fogja az ország­gyűlés két házának tagjai előtt Budán, a királyi vár tróntermében felolvasni. Ez a miniszterelnök mai királyi kihall­gatásának rövidre fogott eredménye. A fel­oszlatást megelőző, napon, hétfőn a képviselő­ház is, a főrendiház is ülést tart. Ezen az ülésen közli a két ház elnöksége a miniszter­­elnöktől kapott átirathoz képest a törvény­­hozás tagjaival, hogy kedden a budai várban mikor lesz a fogadtatás. Felolvasnak egy királyi kéziratot az országgyűlés egy napra való összehívásáról, s egyet József királyi her­czeg megbízatásáról. A képviselőház ülésén Justh Gyula és társai vád alá helyezési indít­ványt akarnak beadni a kormány ellen ; ennek az indítványnak az elintézésére azonban a sor, legalább a házszabályok szerint, sehogy se kerülhetne. Khuen-Véderváry Károly gróf miniszter­­elnök tegnap este Bécsben a Grand Hotelba szál­lott, s ma délelőtt tizedfél órakor ment át a ma­gyar házba. Itt fogadta Dubsky grófnak, az osztrák urak háza tagjának látogatását, azután Skerlecz Iván báró miniszteri tanácsos jelentéstételét. Tíz órakor megjelent a Hof­­burgban, a­hol a király külön kihallgatáson fogadta, a kihallgatás egy óra hosszáig tartott. A király — a­mint a félhivatalos jelenti — a miniszterelnök előterjesztéseihez hozzá­járult, az országgyűlés föloszlatása ennélfogva márczius 22-én meg fog történni; az ország­gyűlést a király képviseletében József királyi herczeg oszlatja fel trónbeszéddel, a budai vár­palotában. A trónbeszéd szövegét is ma terjesztette a miniszterelnök a király elé, a­ki ehhez is hozzájárult. A feloszlatás után kiírják az új választásokat, az új országgyűlés június hu­szonkettedikén ül össze. A kihallgatás után a miniszterelnök a háromnegyed egyig a kabinetirodában időzött és az országgyűlés feloszlatására vonatkozó iratokat intézte el. Innen a magyar házba haj­tatott, a­hol Klein sajtóirodai főnököt fogadta. Délután fél kettőkor Forgách János gróf belgrádi osztrák-magyar követ tisztelgett nála. Azután a miniszterelnök feleségével együtt Cziráky Béla gróf főudvarnagyhoz ment ebédre. Ebéd után a miniszterelnök a külügyi hiva­talba hajtatott s­ ott másfél óra hosszat tanács­kozott Aehrenthal gróf közös külügyminisz­terrel. Budapestre Skerlecz Iván báró miniszteri tanácsos és Bárczy István dr. titkár kíséreté­ben este tiz órakor indult s holnap reggel érkezik meg. József királyi herczeg mostani küldetése voltaképpen a nádori méltóságnak felelne meg. A főváros hetedik kerületében a most alakuló nemzeti munkapárt az általános egyenlő titkos szavazati jog jegyében készül a jelölő­­gyűlésre. (A főispánok.) Beszterczenaszód megye tegnap iktatta hiva­talába Besztercéén Fejérváry Jenő főispánt. A megyébe érkező főispánt Szeretfalván Hunyadi dr. főszolgabíró vezetésével küldöttség, a beszterczei

Next