Az Ujság, 1910. július/2 (8. évfolyam, 168-181. szám)
1910-07-16 / 168. szám
2 ...... való tény, hogy a választások alatt kb.nenék nem azt hirdették, hogy a koalicziós rezsimtől csak apró nézetkülönbségek választják el. Furcsa. ha mélyebbreható különbséget nem tételezünk föl, apró nézetkülönbségeket meg keresve sem találunk. Az egész különbség csak az, hogy a koalíczió mást ígért, mikor azt cselekedte, amit a szabadelvűpárt, ígéretek nélkül. Tisza István igen helyesen kimutatta, hogy a koalíczió óta nincs függetlenségi politika. De akkor Andrássyékban sem lehet a függetlenségi koalícziósoktól eltérő jelleget fölfedezni, mely megokolttá tenné, hogy nekik inkább van helyök a munkapártban, mint Kossuthéknak, s ha a »csak azért is-ellenzéki elvet föladják, Justhéknak. S mégis Andrássyékat kell becsalogatni s a többit nem ? Ez legalább is sajátságos, ha ugyan nem felületesség. * Andrássyékra a munkapártban csak egy esetben van szükség. Akkor, ha ihuen egészen bizonyos benne, hogy nélkülök a munkapártban nincsenek olyanok, akik éppen akkor bontják meg ennek a pártnak az egységét, mikor arra a legnagyobb szükség volna. Ebben az esetben rászorultak Andrássyékra, akik ezt a szolgálatot eddig még minden kormánynak megtették. De legyen nyugodt Khuen: ilyenekkel Andrássyék nélkül is el van látva, hiszen Andrássy már delegált ezzel a misszióval egy csomót az ő volt híveiből. Éppen csak vezérük nincsen, azért akartak ilyennel szolgálni Wekerle személyében s ezért akarja őket ilyennel ellátni Khuen Andrássy és Széli személyében. Nem, a munkapárt nem olyan gyönge, hogy erősíteni kellene Andrássyékkal és nem olyan erős, hogy ezt a támogatást elbírhatná. Azt még értettük, hogy jöjjenek mindnyájan, múltra való tekintet nélkül, akik jönni akarnak, de speczializer Andrássyékat hívni s a többieket kint hagyni, annak logikus alapja nincsen. Ekkora tömörítést csak az ellenzéktől való koalicziós irtózat magyarázna meg, melynek pártönzés az alapja. A munkapártról föl akartuk tenni, hogy nem a maga uralmát akarja megalapozni, hanem a parlamentáris állandó rendet s a dualizmus zavartalan föntartását. Márpedig különösen ez utóbbi szempontjából kívánatos volna Andrássyék külön élete, mert nem tanácsos a dualizmus híveit megint egyetlen hajóba bevonni, hogy amikor azt baj éri, megint Justhéknak legyen az ország kiszolgáltatom. A parlamentarizmusnak kívánatos a pártok váltógazdasága, a dualizmusnak pedig, hogy a pártok váltakozása mellett is a többség mindig a dualizmus híve legyen. Ezért is jobb volna Andrássyékat kint hagyni magnak. Hadd bízzanak ők ellenzéki kisebbségből kormányátvevő másik hatvanhetes többséggé. Nem elenyésztetni kell a nézetkülönbségeket, hamm ápolni őket. Jobb, becsületesebb, ha Andrássyék szemben a munkapárttal állanak örökösökül, mint a soraiban, mert nem ok ve tétlenül szükséges, hogy egy kormányt, vagy egy rendszert csak az árulói válthassák föl. János. A telekkönyv »Weisbeck«-nek mondja, tehát kifli-zsemlyesütő volt. 1716-ban özvegy Höchtlin Kataliné 330 forintért, aztán Pashgall Györggyé lesz s Pashgall Máriával ugyancsak ez is 1820-ban Bene Ferencz dr. tulajdonába megy át. 1871-ben Kovách Sebestyén dr. lesz a tulajdonosa. Az Uri utcza 19-ik számú háza is tarka lapokat mutat a telekkönyvben. 1696-ban ajándékba kapja Soldan László, Pest-Pilis- és Soltmegye szolgabirája. Ez eladósodott s kénytelen volt adósságai fejében Dévay Ignácznak adni át. Ezen sem volt áldás, mert Dévay özvegye ugyancsak adósság miatt árverés alá bocsátja s megveszi a házat árverésen Fuchs Ferencz József, 1721-ben, mint a császári főhadibiztosság tisztje. Húsz év múlva Mittermayer Tóbiás belső tanácstag veszi meg, egy év múlva, tehát 1741-ben Grassalrovich Susanna ezredesné négyezer forinton. Már 1768- ban Majthényi Károly és Beliznay Mária kezébe jut 12.585 forint és kilencz krajczárért. Ezektől örökli 1800-ban május 31-dikén Majthényi Lujzával Kállay Péter. Már egy hónap múlva eladják Pistori Józsefnek húszezer forintért s ettől 1871-ben Seifert Antal veszi meg, a ki hosszabb ideig bírta. A régi Trattner-Károlyi házat 1696-ban Kalcher Márton kőművesmester, városi tanácsos vette ötven forinton. Ez 1717-ben halt meg s özvegye a rajta lévő adósság miatt, mely 3887 forintra rúgott, kénytelen volt eladni. A vevő, Kayser János Sebestyén sóstiszt azonban csak háromezer forintot ad érte s igy az özvegyiek még 887 forint adóssága marad. Kalcher még évi egy forint adót fizetett, Kayser már hármat. Ma alkalmasint több lesz valamivel. A czukor-utczai reáliskola telke annak a teleknek egy része, mely a régi ferencziek utczájában 23—487. szám alatt volt telekkönyvelve. Eredetileg a telek 5586 négyszögöl kiterjedésű volt s felosztatván, 1149 ölre redukálódott. Ezt a nagy telket ingyen kapta Plass budai kamarális elnöktől Kolbach Mátyás, ugyancsak kamarális tanácsos. De már 1720-ban adósság miatt elárverelik s 5013 forintra becsülik. Az árverésen azonban Neander Beát János városi kapitány és szenátor és későbbi város bírája feleségével, Capoll Benignával csak négyezer és nyolcz forintot ad érte. 1722-ben gazdát cserél. Ezerötszáz forintért vette meg Anthaler Bernát serfőző s utána Lauterer György János, majd Krachenfels Mihály, utána Széchenyi Ferencz gróf birtokába került. 1807-ben körösi ház lett belőle s Kőrös városától vette meg Pest. A Károlyiak egyetem-utczai palotája is sok kézen ment át. Eredetileg 25, aztán a végén 7-ik szám volt a telekkönyvben. Legrégibb házszáma 22. Az utcza neve : Régi úriutcza. A telekkönyvben később 502., 521. és 535. házak lettek belőle. Eredeti területe háromezerhatszáz és huszonhat négyszögöl. Első kimutatható gazdája Wernlein János István báró, budai kamarai adminisztrátor. Utána örökli 1694-ben Wernlein Edmund József báró. 1694-ben Kurcz Ignácz budai kamarális inspektor által átiratik a ház »régi falakkal és kerítéssel« Wilfersheimb Miklós báró császári és királyi élelmezési biztos nevére, még pedig százötven forinton így jut a ház, telek, kert és falkerítés a Wilfersheimb-örökösök kezébe. 1744-ben Patachich Gábor gróf veszi meg. A telekkönyv szerint »comes Gabriel Patachich de Zajda«, a kalocsai érsek. Magának és fivéreinek vette meg tizenegyezer forinton. A telekkönyv azt is megjegyzi, hogy a ház »versus portam kecskemétiensem situata«, azaz : a kecskeméti kapu felé fekszik. »Emit autem prose et Germanis fratribus Alexandra et Ludovico, et quia Alexander defidiebat, Nepoti Joanni ex Ludovico, et si et hie deficeret, sororibus«. Vagyis : »vette magának és testvéreinek, Sándornak és Lajosnak, minthogy pedig Sándor elhalálozott utódainak, tudniillik Jánosnak, a Lajos fiának. Ha pedig ez is elhalna, a nővéreinek«. 1748-ban aztán a ház Barkóczy Ferencz gróf egri püspök kezére kerül, tizennyolczezer forint vételárért. Az egri püspöktől örökli Barkóczy János gróf. Ettől megveszi 1768-ban harminczháromezer forinton Károlyi József gróf. 1769-ben Károlyi Antal gróf birtokába megyen át, s csak 1832-ben vette birtokába Károlyi György gróf. Az Irgalmasok utczája — mely ma összekötő utcza a Kossuth Lajos-utcza és a Szervita-tér között — a régi invalidus-ispotály mellett nyúlt végig s a sarkán, melyben 584. telekkönyvi szám volt, később 600., már 1755-ben ház állott. A telek területe négyezer és negyvenkét ölet tett ki, később háromezer és ötvenöt négyszögölre szűkült. Mindig többet és többet vettek és adtak el belőle, végre négyszáz és kilencz négyszögölre zsugorodott össze, így is nagy jövő várt rá. Kezdetben valami Pöckh János Boldizsár cs. kir. élelmezési biztos kapta a várostól ingyen. Pöckh után megint a város birtokába ment át, s akkor még terjedett a telek a mai Semmelweiss-utcza sarkáig. Akkor épült rá a városi kórház. Még 1870-ben és 71-ben is orvos AZ ÚJSÁG Szombat, 1910. július 16. BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor ülést tart. A felirati vitát folytatják s az ülés végén interpellácziók lesznek. A felirati vitában szólásra vannak feljegyezve. Pap Cs. István, Mezőssy Béla, Nadányi Gyula és Barcsay Andor. és A Borromeus-encziklika. Bécsből telefonálják . A Fremdenblatt írja holnapi számában . Más osztrák egyházi hivatalos lapok példáját követve, a bécsi püspökség hivatalos lapja legutóbbi számában közzétette az »Edité saepe« kezdetű pápai encziklika latin szövegét. Azon körülmények, melyek közepette e közlés történt, azt bizonyítják, hogy az ausztriai evangélikus egyház és hívei ellen semminő agresszív tendenczia nem forog fenn és a közzétételnek csak az volt a czélja, hogy a püspökség papsága substratummal bírjon, melynek alapján állást foglalhatnak a szentszék e kijelentéséről a közvéleményben elterjedt különböző téves magyarázatokkal szemben. Ellenkező hírlapi jelentésekkel szemben illetékes helyen határozottan kijelentették, hogy minden felekezeti viszálynak elejét vették. Bármily értékes e legutóbbi spontán nyilatkozat, konstatálni kell, hogy az encziklika közzététele a hivatalos lapokban a többi téves magyarázaton kívül most egy újabbra adott alkalmat. Az összes hivatott tényezők feladata lesz, hogy felvilágosításokkal szolgáljon, amely e félreértéseket szétoszlatja. Bizton elvárható, hogy ezzél mihamarább eléretik, mert Ausztriában a felekezeti béke erős törvényes alapokon nyugszik és hő kívánsága és meggyőződése minden állampolgárnak és így tehát egy oly kijelentés, amely mint már megjegyeztük, hijjával van minden támadó jellegnek, nem rendítheti meg. " A szabadbárándi mandátum. Szabadbárándról jelentik, hogy a kerület munkapárti választói abban az esetben, ha Zichy János gróf közoktatási miniszter a szabadbárándi kerület mandátumáról mond le, Niczky Pál gróf földbirtokost léptetik föl. Fecsegések. — A képviselőház ülése. — Maholnap a fekete táblán előjegyzett szónok több lesz már, mint a szónoklatot hallgató képviselő. Nagyon kevés képviselő tanúsít annyi kötelességtudást, hogy megjelenjen a Házban, és közülök csak a legkevesebben szánják rá magukat arra a nem jelentéktelen áldozatra, hogy unalomtól gyötört fültanúi is legyenek a felirati vitának. A mai nap első szónoka Huszár Károly néppárti képviselő. Harczos tollú újságíró, s pártjának elveit népgyűléseken buzgón és, úgy mondják, sikerrel terjesztő agitátor. Mai beszéde, bármennyire ki volt is szirkalmazva egyes részleteiben, nagyjában fölé nem emelkedett a vidéki népgyűlések nyers agitácziós szavalatainak színvonalán. A választási visszaéléseket rikító színekkel mázoló szónokot egyre kevesebben hallgatták. Az iránta való érdek-