Az Ujság, 1911. április/2 (9. évfolyam, 90-102. szám)
1911-04-16 / 90. szám
W* Ennek a példánynak az ára Budapesten és a vidéken 20 fillér. Budapest, 1911. IX. évfolyam. 90. szám. Vasárnap, április 16. Előfizetési árak: Egész évre _....... 28 k. — 1. Félévre „ .......... 14 » — » Negyedévre ...... 7 » — » Egy hóra 2 » 40 » Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telelőn 56—16. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Telelőn 162—63 és 58-03. Végtelen hétfő kivételével minden nap, Ünnep után la. * * ROVÁS. Borzongó hűvösségü, friss húsvéti szellő, tavaszi sóhajtások, megkonduló harangok, pihenés, alleluja és fáradt ország ... A sziklalap felpattant a sírról; akit sírba tettek, feltámadt ; két évezred múltán is végigremeg a világon a feltámadás örömujjongása, és mi magyarok nem tudunk ujjongani, és mintha soha többé nem tudnánk már ujjongani. A mi nemzeti életünkben nem akar megpezsdülni a termékeny lelkesedés, mi nem érezzük eléggé a hit erejét, bennünket megcsalnak a mi feltámadásaink. Eljött a várva-várt rend? Megjött az óhajtott feltámadás ? Hozott-e magával virulást, új erőt, termékenységet, lendületet, munkát, örömet, de reménységet legalább ? Húsvét ünnepén révedező szemmel nézünk körül és próbáljuk megérezni a nemzet lelkét. Mi van körülöttünk ? ... Borzongó hűvösségű, friss húsvéti szellő, tavaszi sóhajtások, megkonduló harangok, pihenés, alleluja. És fáradt ország. . Milyen is volt az a másik feltámadás, az a régebbi, az a kábítóan mámoros, mikor egy tavaszi időben a nemzeti kormány jött haza Bécsből ? Wekerlét megkérdezik a horvát pontokról, az elásott és végzetesen feltámadt horvát pontokról, és Wekerle legyint a kezével. Semmit sem akar tudni a politikáról. Ő is fáradt ? Mindenki elfáradt ? Mindenki reménytelen ? De azok az erők nem fogyatkoztak meg, amelyek a magyar nemzet ellen törnek, azok nem fáradtak el, és ha a koalíció és a koalíciós kormány el is múlt, életének végzetes eredményei, elásott, de gyilkos öröksége az megmaradt és Magyarország kárára kiásatik a sírjából. A húsvéti feltámadás, a kétezer esztendős múlt új életet és friss erőt ad az emberiségnek. Mi magyarok úgy hordozzuk az alig elmúlt múltat, mint valami lappangó betegséget, mint valami láthatatlan lánczot, amely néha megcsördül és eszünkbe juttatja, hogy kínzó, hogy méltatlan és hogy meg nem szabadulhatunk tőle. Öt év múlva nem lesz-e kínzó lánczcvá ez a fáradt jelen is ? Termékeny munkát ígértek. Termékeny munka helyett előbb természetesen a romokat takarították el. Azután pihenni kellett. Azután államszükségleteket intéztek el. Azután megint pihenni kellett. Azután újra üresen járt a garat. Azután megint pihenni kellett. Most húsvét van, most pihenés van, de húsvét után — végérvényesen, visszavonhatatlanul, itt először — jön a rengeteg, a bőséges, a termékeny munka. Színigazgatók szokták így beígérni a jövő szezon programmját. Ebben a szezonban már nem lehetett, de majd jövőre ... A nemzeti munka műhelye felé néz az elboruló szem és műhely helyett színházat talál. Munka helyett színjátszást. Pörölyforgató munkások helyett unott színészeket. A koboz krónikája. Nagy ünnep van, a világot Szép harangszó zengi át. Én ilyenkor csöndben otthon Forgatom a bibliát. Éppen így, mikor a színház Hirdet Shakespeare-darabot, Hogy a drámát elolvassam Este otthon maradok. Jobb, ha rám közvetlenül hat Mindaz, ami írva van. A tömegtől nem zavarva Értek s élvezek magam. Nem boszant meg hamis páthosz, Rossz hang, ferde felfogás, Képzelésem szűz hevében Minden szent, komoly, csodás. Máté, Márk, Lukács és János Mind, a mit mond az írás, Élve rajzik itt körülem S köztünk leng a Messiás. Látom őt Kálváriáján Kínja közt is fényesen — S harmadnap feltámadását Hiszem én is, és lesem. Lenn az utczán hallelujáz A húsvéti körmenet, — Ide hallom s hittel vallom: Szebb e földön nem lehet! Úgy szeret az Isten minket, Hogy fiát adá nekünk, Ki halált és bűnt legyőzvén, Mi már üdvözülhetünk. Ily húsvéti hangulatban Szinte meg sem érthetem : Mért ront ember ember ellen Még e földi tereken ? Mért nem gátja sok bűnének A hit s lelkiismeret ? S ha az ember nagy ga,az Isten rajta mit szeret ? ... Mint is tudta ránk pazarni Az ő egyetlen fiát, Ha még ez sem irtható ki Emberből a bestiát ? Hisz az ember körmenetben Vajmi kegyesen dalol, De már másnap hány kegyetlen Bűnre képes ott a hol! Hogy erős gyöngét legyűrjön Mért elég rá bármi ok ? A megváltott nemzeteknek Mért kell résen állniok ? Mért kell szüntelen növelni Roppant fegyveres hadat ? Krisztus élt, halt, fel is támadt: Hát hívői mért vadak ? ... Hallom a szent halleluját, Olvasom a bibliát — S bennem, ím, harmóniájuk Ébreszt dissonantiát. Ám a hitből e borúra Életbölcseség derűs : Ember többet el nem érhet, Éljen, haljon emberül! Lapunk mai száma 208 oldal. Mű- és gondolatszabadság. írta Gajári Ödön. A feltámadás ünnepe nemcsak az isten-ember győzelmének emléke a múló szenvedések fölött, de a kereszthalált követő átalakulást tekintve, az egész emberiség számára az erkölcsi erő diadalának jelképe. Hányan szenvedték el ugyanezt a halált Krisztus előtt és utána, akikről a kortársak is egyáltalán nem, vagy alig vettek tudomást. A Golgotha-hegyi tragédia óta lefolyt két évezred után, mindig teljesebb és átlátszóbb világosságban áll előttünk az a tény, hogy a Krisztus óta úgyszólván az egész világrendet átalakító megtisztult erkölcsi felfogás a kereszt tövében új életre kelt. A kereszténység értékét nem abban a szervezetben kell keresni, ami neki vallásfelekezeti jelleget ad. Bárha mindenkinek be kell látnia, hogy társadalmi formák nélkül — épp úgy, mint minden más vallásfelekezete egyáltalán nem felelhetne meg hivatásának, de abban az erkölcsi újjáébredésben, amelylyel az emberiség társadalmi rendjét úgyszólván alapjaiban átszervezte, a népek és nemzetek önző törekvéseit erkölcsi czélokkal körülhatárolta és legfőbb czélul az egész emberiség és ebben minden egyénnek erkölcsi tökéletesedését tűzte ki. Tökéletességre csakis egyéni elhatározásában nem korlátolt, szabad ember Az én Gyuri bácsim. — Egy öreg diák naplójából. — (Humoreszk.) Irta Mikszáth Kálmán. Már a mi családunkban megvan mindenkinek a maga originalitása, p. o. az apám nem iszsza a bort csak vízzel, én meg megiszom ugyan a bort víz nélkül is, de a matézishez megint nem értek, csak a preferánsz mellett. Továbbá a kigörbített csizmasarkot iszonyúan kedvelim, a német nyelvet pedig rettenetesen nem szeretem. ...Bezzeg ha még élne az én szeretett Gyuri bácsim, deha torkomra formának ezek a »geniális« tulajdonságok... Gyuri bácsi valóságos »aprém« volt e tekintetben, kivévén azt a fenn érintett izét, hogy a bort ő is megitta, lett légyen az a maga szükségében, vagy nem. .. Szegény Gyuri bácsi, miért kellett neki olyan hamar elporlani! mert nem érhette meg a tavali esztendőt, mikor az a sok jó bor termett Nógrád vármegyében !... Bizony, bizony elájult volna az örömtől, még talán azt is megbocsátotta volna, hogy mikor a negyedik »classis«-ban jártam, egyszerre négy secundum volt. Ad vocem secunda! Hát bizony nekem anno 1859 nagyon ki-