Az Ujság, 1911. szeptember/1 (9. évfolyam, 207-219. szám)
1911-09-01 / 207. szám
t ejtene a Khuen-kormány fölött s a véderőreform elhalasztásán sem törnének meg a szivek. De a kormánybuktatási czélon túl már nem láthatók a kibontakozás elemei. Nem azért, mivel azon túl már a két függetlenségi párt czéljai és taktikája is nagyban eltérnek egymástól. Justhék az általános, titkos, egyenlő választójogot akarják, mégpedig, ha mai szövetségeseiket rutul becsapni nem akarják, a Kristóffy-féle tervezet alapján. Kossuthék ma, bárhogy taktikáztak is e pont körül, azt mégis csak világosan kifejezésre juttatták, hogy az ily választói reform nem kell sem testüknek, sem lelküknek. A bizottság, amelyet ma az ő választójogi programmjuk kidolgozására kiküldöttek, éppenséggel nem fog sietni elaborátumával, nehogy Justhékkal szemben nyíltan állást kelljen foglalniok. S a fegyverbarátságnak, vagy amint Kossuth Ferencz ma mondta, az egy vonalban, való ellenzéki küzdelemnek, az a mai egyedüli alapja, hogy a két függetlenségi párt kölcsönösen elfogadja azt a hazugságot, hogy a választójogi kérdésben majd megtalálják a közös programmot. Ezt úgy írta körül Kossuth Ferencz, hogy ma csak azt, kell nézni, ami egyesít, nem azt, ami elválaszt. Holott a két pártnak egymáshoz való viszonyában domináló ez a hazugság az, mely a helyzetet ma szinte a képtelenségig zagyvává teszi. Mert a kibontakozásra vezető első lépés után már kiderülne, hogy ott vagyunk, ahol voltunk. Ha ma levennék a napirendről a véderőreformot, holnap vagy Justhék, vagy Kossuthék obstruálnák meg a választójogi reformot, a szerint, amint vagy az egyiknek, vagya másiknak a gusztusa szerint kerülne a Ház elé a javaslat. Sőt, Kossuthék mai határozata szerint, már előre nemzeti vívmányokat kellene garantálni katonai téren, mert különben akkor is megobstruálnák a véderőtörvényt, ha az új parlament az ő választójogi elveik szerint választatnék. Ami mögött persze az a furfang rejtőzik, hogy kizárnak minden megoldást az ő közreműködésük, értsd hatalomrajutasuk nélkül. Amint ezekből látható, a Kossuthpárt mai határozata egy lépéssel sem juttat közelebb a megoldáshoz. A helyzeten mit sem változtat, hogy most már Kossuthék is magukévá tették a választói reform elsőbbségét, mert hiszen a választói reform fölött is ott lebeg az obstrukció Damokles-kardja, az pedig tökéletesen egyre megy, a mai obstrukció folyik-e tovább, vagy helyébe lép a választójogi obstrukció. Az országnak a Kossuth-párt mai határozata sem újat, sem jót nem jelent. Marad minden, ahogy eddig volt. Ha a kormány a mai naptól várt valami fordulatot, akkor az előrelátás hiányában csak következetes volt. S be kell látnia, hogy a megoldást, vagy a kibontakozást nem fogja neki az ellenzék ezüst tálcán szervírozni. Mégis csak neki kell valamit kieszelnie, ha komolyan veszi a dolgát. Az agyonvárás nem lehet komoly politika, mert végre is közundorrá fajul a hangulat, s ez még képtelenebb bonyodalmakra vezethet. ----—-------------------*-------------——------------------S nincs benne mécs, nincs belnne csillag. Csak egy kis hamvadó sugár sincs.• Nagy művészet van ebben. Vegyünk az életből hasonlatot. Olyan ez, mint amikor rossz lesújtó hirre készítik elő az embert s nem akarják egyszerre megmondani. Megfelelő bevezetés kell hozzá. Szívünk dobog, halántékunk lüktet, az arczról akarjuk leolvasni, hogy jó, vagy rossz a hir ? A beszélő habot még kimondani a valót elkerülő bevezetés után egyszerre szünetet tart, így vagyunk itt is. De egyszerre teljes vigasztalansággal tör ki a szó: * Nyomoru ész, Ki fénynek hirdeted magad, Vezess, ha fény vagy, Vezess csak egy lépésnyire ! Nem kérlek én, hogy átvilágíts A másvágnak fátyolán, A szemfedőn. Nem kérdem én, hogy mi leszek? Csak azt mondd meg, hogy mi vagyok S miért vagyok ?... ab 1 , A lét problémáját tárja, itt elénk. De nem úgy, mint Shakespeare. Hamlet azon hánykódik, vájjon mi jobb : tűrni az élet szenvedéseit, vagy véget vetni neki ?.fAzt mondja, hogy rettegésünk a halál utáni valamitől az, ami erőt ad, hogy hordozzuk az élet terhét. Mert, hogy mi álmok jőnek a halálban, Ha majd lerázzuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent. E meggondolás az, . Mi a nyomort oly hosszan élteti. Ez a lényeges Shakespearenél. Petőfi nem ezt mondja. Nem törődik azzal, hogy mi lesz a halálban. Nem akar átnézni a másvilág fátyolán. Mintegy polémiára hívja fel Shakespearet. A kérdések kérdése szerinte nem ez: »Lenni vagy nem lenni?« ő azt akarja tudni: »Mi czélja van a világnak ?« Felbontja a kérdést és sorra veszi mindazt, amit ez a nagy kérdés magában foglal. Vakító fényességgel vitágitja meg mindeniket egy-egy pillanatig, mint mikor az éjszakában villámok czikáznak s utána újra mély sötétség borit mindent. Látjuk az embert magában, s látjuk mint egy óriási láncznak szemét. Megmutatja a két ellentétes világnézetet, mely évezrek óta mozgatja az emberi agyat s mely nem tud megállapodni: várjon örüljünk, vagy sírjunk azért, mert a világra jöttünk ? Élénkbe tárja a nagy igazságtalanságot, hogy a rossznak nincs büntetése, a jónak nincs jutalma. . . .• Hány volt, ki más szivéből Kiszitta a vért Saját javára, És nem lett büntetése ! S hány volt, ki más javáért A vért kiontá Saját szivéből, S nem lett jutalma ! ; Itt jut el ahhoz, amit a kérdések kérdésének tart. Ha föláldozzuk életünket , használunk-e vele ? Egymásra tolulnak itt a kérdések. Vájjon a sok vér- és könyáldozat, mit annyi jó és nagyember hozott a világnak : fog-e változtatni rajta ? Vájjon az általános boldogság kora eljön-e ? Hiszen a boldogságot AZ ÚJSÁG Péntek, 1911. szeptember 1. BELFÖLD. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor ülést tart. Napirend : hat név szerinti Szavazás a kérvényeknek más-más bizottság elé való utasítása ügyében és ezután a véderőjavaslat tárgyalásának folytatása. Az osztrák* Reichsrath* ülésszaka. Bécsből táviratoztak. A Neues Wiener Tageblatt jelentése szerint az osztrák Reichsrath október első felében fog egybegyűlni. I . A polgármesterek kongresszusa, Soprontól jelentik. A polgármestereknek idei kongreszszusára eddig 36 város polgármestere jelentkezett. A soproni polgármester Esterházy Miklós herczeghez fordult azzal a kérdéssel, hogy a polgármestereket valamelyik kastélyában fogadja. A herczeg azonban kitérő választ adott és igy a társaság az osztrák Semmeringet keresi fel. Ráolvasás. — A képviselőház ülése. — Hosszú technikázás után ma ismét tárgyalt a képviselőház. Azaz hogy végighallgatott egy harmadfélórás beszédet, amely a munkapárt soraiból hangzott el. Kossuthék vitát követeltek, s mivel az utolsó felszólaló a katonai javaslat ellen beszélt, most a javaslat támogatóin volt a sor és ez megmaradt volna akkor is, ha a jövő esztendeig folyvást szavaznak. Antal Géza, a ki az ülés idejének ily nagy részét lefoglalta és fejtegetéseire a figyelmet szinte szokatlan erővel konczentrálta, voltaképpen keveset okoskodott. Sorra szedte s felolvasta az utolsó néhány évből Justh Gyula, Kossuth Ferencz, Andrássy Gyula gróf, Apponyi Albert gróf legfrappánsabb nyilatkozatait, a melyekkel az obstrukczióról ítéletet mondottak, vagy a katonai kérdésben állást foglaltak. Bizony, a hatásból ítélve, ezekből a szemelvényekből nagyon jó fegyvert »kovácsolt« Antal a tárgyalás alatt levő javaslat megvédelmezésére. Többet ér a kováspuska, ha talál, mint a leggyorsabb gépfegyver, amely csak levegőt hasogat. Hogy ez a ráolvasás a technikázás ördögét a Ház baloldalából végleg kiűzte volna, csöppet se valószínű, de valamelyes ideiglenes siker mindjárt mutatkozott : Justh Gyula kétszer is felszólalt, holnap is Antal Gézát cáfolják, szóval legalább vitatkoznak. Részletes tudósításunk ez . (Jelentés, szavazás.) Berzeviczy Albert elnök jelenti, hogy a király szentesítette a bankszabadalomról szóló törvényt; bemutatja Esztergom, Beszterczenaszód megye és Temesvár feliratát a képviselőház tanácskozási módja miatt, Nagyvárad feliratát a felekezeti tanítók helyzetének javítása végett, javasolja, hogy a feliratokat a kérvényi bizottsághoz utasítsák. Kovács József a nagyváradi kérvény kivételemindenki másként fogja fel ! Vájjon lesz-e egy jobb kor, melyre áhítozunk ? És lesz-e, aki azt megérje ? Vájjon tökéletesedik-e a világ ? Mert ha igen, akkor czélja is van. Bár volna czélja a világnak, Bár emelkednék a világ Folyvást, folyvást a czél felé, Amíg elébb-utóbb elérné! A magaslatnál vagyunk. Mintha a sok vigasztalan kép után mégis egy szebb jövő bontakozna ki szemeink előtt s szivünkben bizalom ébred a lét iránt. Van tehát czélunk, egy szebb eszmény, melynek eléréséhez mindnyájunknak legalább egy paránynyal hozzá kell járulni. E derült, szép, biztató perspektívát csak egy pillanatig szemlélhetjük. Egyszerre, váratlanul, hanyatthomlok bukunk a szédítő örvénybe, melyet a költő bénk tár: De hátha úgy vagyunk, Mint a fa, mely virágzik És elvirit, Mint a hullám, a mely dagad, Aztán lesimul, Mint a kő, melyet fölhajitnak, Aztán lehull, Mint a vándor, ki hegyre mászik, S ha a tetőt elérte, Ismét leballag, S ez igy tart mindörökké: Föl és alá, föl és alá.. Irtóztató, irtóztató V íme Madách -'Ádámja, ki a szikláról a mélybe akar ugrani, mikor a jövővigasztalan