Az Ujság, 1911. november/1 (9. évfolyam, 259-271. szám)

1911-11-01 / 259. szám

t tartani, negyedik: az az ismeretlen for­dulat, melyet mi elképzelni ugyan nem tudunk, de melyről Khuen állította, hogy erőszak, törvényszegés nélkül meg tudja törni az obstrukc­iót. Mi az obstrukc­iót nem abból a szempontból nézzük, hogy meg van törve, ha a kormány szabadul tőle és a véderő­­javaslatot tető alá hozza. Mi az obstruk­c­iót függetlenül a véderőj­avaslattól és a mai kormánytól szeretnék elintézve látni. S elvégre egy miniszterelnök szavá­ban, melyhez egész magatartását is alkal­mazza, kell annyi komolyságot föltéte­lezni, hogy ab ovo semmibe ne vegyük. Tehát van terve arról, hogy az obstruk­c­iót egyszerre és mindenkorra­­ törheti, s ha van ilyen terve, akkor a siker egyszermind hervadhatatlan érdemet is jelent, s akkor többet ér a béketárgyalá­sok megfeneklése minden néven nevez­hető előnyös paktumnál.­­ Egyelőre azonban erről a gondolat­ról nem tudunk semmit, sőt, úgy látszik, a munkapárt vezető emberei sem tudnak róla. Ezek úgy látják, hogy most tehát harczolni kell, s a parallel ülésektől Tisza István házelnökségéig mindenféle eshető­séget emlegetnek, éppen csak a Khuen- Héderváry eredeti ötletét nem tekintik létezőnek. Az aktuális okoskodás körébe e sze­rint mi sem vonhatjuk be, s ha ezt mi sem tekintjük, akkor nézetünk szerint a kormány éppen csak a maga hatalmi és pártérdekét nézi, de nem az országét, ha a költségvetés közbeszúrásának ter­mészetes és megvalósítható ideáját nem valósítja meg a harcz megindítása előtt. Költségvetés kell az országnak s az ellenzék ajánlata után csakugyan a kor­mány tagadja meg ezt a javát az ország­nak s nem az obstrukczió. Sőt objektíve konstatálnunk kell, hogy a mostani ob­strukczió előnyösen különbözteti meg ma­vakmerő utast, mint ha a Kattegat és Szkagge­­gerag félelmes forgatagain haladna át. Tán épp ez a körülmény is bírta rá azt a jószívű tengerésztisztet, kiről egyszer már szólottam, hogy egykori matróztársának bol­dog alúziót szerezzen. Mert ez a régi pajtás az élet óczeánján hajótörést szenvedett. Ez is okozta azt a nagy hanyatlást, hogy vértes hadihajóról propellerre sülyedt alá. Amely­­ mostohaságába a sorsnak sehogy sem birt belenyugodni. Ámbár maga volt a kapitány és kormányos egyazon személyben, mégis har- I­sány parancsokat osztogatott önmagának a hajócska mindenik fordulójánál. Egyszerre a kapitány az egyik utasban ráismer hajdani matróztársára, kivel vala­mikor a legmélyebb tengereket járta együtt, és fájdalmas visszaemlékezés támadt az ő szívében. A régi jó pajtás észrevette a bánatot a propeller-parancsnok arczán, s hogy kellemes illúziót keltsen öreg barátja szívében, fölibe hajolt a korlátnak, s rettentő sóhajtások között úgy tett, mintha áldozna a zöldszemü szörnye­tegnek. Hadd higye a szegény fiú, hogy valójá­ban fregátot kormányoz. A Duna oly keskeny, hogy vízzel való ellátására már alakulóban is van egy consor­tium. (Nem a lírikusokra gondolok. Ez régi gát minden elődjétől, mikor az ex­ lex­­szel való zsarolással fölhagy s az ország érdekének kvázi immunitást ajánl föl a hatalmi harcz folyamára is. A kormány­nak nem válik hátrányára, ha a maga harczi kampányját költségvetésileg rende­zett helyzetben indítja meg s voltaképpen keresve keresni kell azt a motívumot, mely e plauzibilis eljárást a kormány szerint elfogadhatatlannak indokolná. Ilyen motívumot csak egyet látnánk: a kormánynak azt a hitét, hogy a köz­hangulat most mellette van, de kérdéses, hogy ha az ellenzék a költségvetés vitája alatt jól viseli magát, annak utána is mellette lesz-e ? Ha erre gondolnak, akkor jogtalanul teszik, még ha igazuk volna is, mert párthatalmi erősségüket előbbrevalónak tekintik, mint az orszá­gos érdeket, mely egyszersmind törvé­nyes követelmény. De kérdés, hogy a közhangulat ma hol van, s mit számít a közhangulat, akárhol volna is ? Az urak obstrukcziót s ellentállást a köz­hangulat megkérdezése nélkül indítottak és sutba dobták volna a béke sikere esetén. Hát ne féltsenek valamit, a­miről nem bizonyos, hogy megvan-e és számít-e. A közhangulat a mi tudomásunk szerint ma is a teljes közömbösség a képviselő­ház viselt dolgai iránt, s költségvetés előtt és után a törvényhatóságok és a népgyűlések épp úgy állnak a rendezők szolgálatára, mint eddig. S a törvény­­hatóságokat lelecsinyli az ellenzék, a népgyűléseket lelecsinyli a kormány. Hát mit törődnének vele, s mért kellene értük lemondani a törvényesen rendezett pénz­ügyi viszonyokról ? Nem is hiszszük, hogy akár ez a szempont, sem a hozzá fűződő konklúzió helytállana. A kormány tűzze napirendre a költségvetést, s ne a további béke­­akc­ióért, hanem magáért a költség­­vetésért, s örüljön, hogy ő az első meg­legy­en ! Egy kis túlzás, kicsapongás, vonalak­ban való telhetetlenség s az a meleg virágzás, a szivárvány hét főbűneiben tobzódó czifraság illik a mi városunk ábrázatához. Hát legyünk egy kissé kelet. Lássák meg rajtunk, hogy itt kezdődik az Oriens az ő bujább formáival és dúsabb színeivel. Sőt még többet óhajtanék belőle, váljon stíllé a sziltelensége. Ezt én egészen komolyan mondom. De már annyira nem mennék, ahová a mi építkezési taná­csunk engedi burjánzani a telek uzsorásait, azt a vétkes kizsarolását a főváros egyik leg­szebb útvonalának, melyet felsőbb engedelem­­mel váltott börtön-, granárium- és kaszárnya­negyeddé, még­pedig épp annak a nevében, aki a múlt század elején adta ki a jelszót: »Ha magyar Athént akartok , ne túl a két emeleten !« A régi Dunasor a megmondhatója, mily finom érzék vezette József palatínust ebben az ő nemes kívánságában. És ime, a felső Dunasoron, eltakarva idomtalanságá­­val a mögötte épült görögös homlokzatokat: »Palatínusnak« nevezkedik és olyan otrombasá­gokat tol e vonal finom profilje elé, melyeket nem szánnék porrá bombáztatni. Ez az épít­kező szövetkezet már, úgy veszem észre, kezdi sinteni telekrontó politikáját. A lapok­ban t. i. nagyon kezd dicsekedni, hogy olcsón méri a legszebb, legkényelmesebb, legvilágo­sabb, legszellősebb lakásokat. Van bennük kettes vízvezeték, porszívó, s ha parancsolja a n­­é. partát, állt neki minden szobában fonográfot, s nyilván zsibárusi hívogató legé­nyekkel fogja csábittatni, hogy: ide tessék behurczolkodni! De még a gyötrelmes lakás­ínség sem magyarázná, ha az ilyen undok tanyának kerülne lakója. Hanem azért a n­­é. lakó­ság belé fog hurczolkodni és meg fogja fizetni a leg­vak­merőbb árakat. obstruált kormány, melynek rendes bud­getje lesz. Elvégre szabad a politikában egyszer annak is megesnie, hogy a dolgok lényegét fontosabbnak tartják a taktikai fogásnál. viccz.)* Még hogy a mi szép, aranyos Budapestünk építkezése ellen olyan lesújtó bírálatot mon­dott annak a sakktábla-városnak, Berlinnek­­ építőmestere, Jansen úr. A másik, Sarrasen úr, már csak az okból is, hogy finn ember, tehát atyánkfia, nem szidta a teremtésünket. De nagyokat hallgatott, s ez is beszéd, amely­­ ellenünk szól. Ám én nem hagyom a mi váro­sunkat. Ha, mint afféle nagy Bukarest, czigány­­császár rezidencziájához hasonló is, hát hadd Az ÚJSÁG Szerda, 1911. november 1. BELFÖLD.­ ­ A képviselőház ülése. Ma is Kabos Ferencz elnökölt. Bemutatott egy sereg feliratot, melyre az ellenzék részéről ismétlődött a szokásos sza­vaztatási indítvány. Következett a napirend­ szerint a szavazás a szegedi, felsőszéli és kassai feliratokra ; 95—122 kormánypártival szemben 5—9 ellenzéki szavazat esett. A legközelebbi ülés hétfőn lesz, ennek napirendjére nyolcz név sz­e­­rinti szavazás és a véderőjavaslat tárgyalása van kitűzve.­­ Szentesített törvények. Az Országos Törvénytár ma kiadott száma a következő ujonan szentesített tör­vényeket teszi közzé: XXI. t.-cz. A házasság érvényessé­gének előfeltételeire vonatkozó törvények összeütközé­seinek kiegyenlítése végett az 1902. évi junius 12-én Hágá­ban kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tár­gyában. XXII. t.-cz. A házasságok felbontására, vala­mint az ágytól és asztaltól való elválásra vonatkozó tör­vények és az ily tárgyú bíráskodás terén támadható össze­ütközések kiegyenlítése végett az 1902. évi junius 12-én Hágában kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában. XXIII. t.-cz. A kiskorúak gyámságának sza­bályozása végett az 1902. évi junius 12-én Hágában kö­tött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában.­­ Választások. A nádudvari kerületben a választás november 13-án lesz. Választási elnök Kiss Ferencz püspökladányi ref. esperes. A kerü­let munkapárti jelöltje György Endre volt minisz-­ter.­­ Miskolcson a nemzeti munkapárt végre­­hajtó­ bizottsága ma este tartott ülésében egyhan­gúlag Szentpály István dr. polgármestert jelölte a déli kerület képviselőjévé. Koalíczió a házszabály ellen. (A megegyezés nem sikerült. — Az elnökség lemondása.) Berzeviczy Albertnek az ellenzékkel való egyezkedése nem sikerült. A­hány emberrel beszélt, annyi békefeltételt kapott. Ha csak a fele beválik, a többség akkor is átadhatja he­lyét kormányostul, mindenestül a kisebbségnek. Nem az összesen százhúsz főnyi ellenzéknek, hanem annak a harminczöt-negyven tagú csoportnak, a­mely a képviselőházi baloldal terrorizálására, elnémítására vállalkozik. Mert hiszen az a sok-sok békepontozat, a­mit Ber­zeviczy hallomás alapján írásba is foglalt, annyi ellentmondást és összetűzésre alkalmas okot tartalmaz, hogy valamennyinek elfoga­dása képtelenség, valamennyinek el nem foga­dása pedig részletes békétlenkedés. Justh Gyula és társai rendezték és rende­zik a parlamenti forradalmat. A békekötés vagy fegyverszünet kérdése kezdettől fogva körülöt­tük forog. Mikor a koalíc­iós választójog volt a Ház asztalán, akkor ez a csoport a nem­zeti bankot építette és a közös bank kapui­nak feszegetésére kommandírozta Magyarorszá­got. Mikor a bankkérdést tárgyalták, akkor a véderőreformra vonatkozó követelményeket han­goztatta. Hogy a katonai javaslat került sorra, a választójoghoz kötötte egész »reputáczióját« és a képviselőház munkálkodhatását is. A kormány és pártja három szempontból nem deferált. Az első az, hogy mint a rezsimért felelős tényező, semmiféle diktatúrát el nem fogadhat. A máso­dik az, hogy a választójogi reformra nézve addig állást nem foglal s ezt a választáson és azután is többször kijelentette, míg a tavalyi népszámlá­lás alapján való kalkulác­ióval el nem készült. Ezt a számítást főleg a szavazatjog általánosságá­nak terjedelme szempontjából nem mellőzheti. Végül a harmadik, de nem utolsó kifogása az, hogy két egymástól független kérdést még akkor se kapcsolhat össze, ha ezzel a magyar állam és a monarchia tekintélyét nem érinti. Justh Gyula azonban nem a Justh-párt. Ez nála nélkül is kész lett volna a kibontakozásban közreműködni, de csak ellenszolgáltatás fejében. Az ár, a minisz­terelnöknek lemondása, a munkapártnak belülről

Next