Az Ujság, 1911. november/1 (9. évfolyam, 259-271. szám)
1911-11-01 / 259. szám
t tartani, negyedik: az az ismeretlen fordulat, melyet mi elképzelni ugyan nem tudunk, de melyről Khuen állította, hogy erőszak, törvényszegés nélkül meg tudja törni az obstrukciót. Mi az obstrukciót nem abból a szempontból nézzük, hogy meg van törve, ha a kormány szabadul tőle és a véderőjavaslatot tető alá hozza. Mi az obstrukciót függetlenül a véderőjavaslattól és a mai kormánytól szeretnék elintézve látni. S elvégre egy miniszterelnök szavában, melyhez egész magatartását is alkalmazza, kell annyi komolyságot föltételezni, hogy ab ovo semmibe ne vegyük. Tehát van terve arról, hogy az obstrukciót egyszerre és mindenkorra törheti, s ha van ilyen terve, akkor a siker egyszermind hervadhatatlan érdemet is jelent, s akkor többet ér a béketárgyalások megfeneklése minden néven nevezhető előnyös paktumnál. Egyelőre azonban erről a gondolatról nem tudunk semmit, sőt, úgy látszik, a munkapárt vezető emberei sem tudnak róla. Ezek úgy látják, hogy most tehát harczolni kell, s a parallel ülésektől Tisza István házelnökségéig mindenféle eshetőséget emlegetnek, éppen csak a Khuen- Héderváry eredeti ötletét nem tekintik létezőnek. Az aktuális okoskodás körébe e szerint mi sem vonhatjuk be, s ha ezt mi sem tekintjük, akkor nézetünk szerint a kormány éppen csak a maga hatalmi és pártérdekét nézi, de nem az országét, ha a költségvetés közbeszúrásának természetes és megvalósítható ideáját nem valósítja meg a harcz megindítása előtt. Költségvetés kell az országnak s az ellenzék ajánlata után csakugyan a kormány tagadja meg ezt a javát az országnak s nem az obstrukczió. Sőt objektíve konstatálnunk kell, hogy a mostani obstrukczió előnyösen különbözteti meg mavakmerő utast, mint ha a Kattegat és Szkaggegerag félelmes forgatagain haladna át. Tán épp ez a körülmény is bírta rá azt a jószívű tengerésztisztet, kiről egyszer már szólottam, hogy egykori matróztársának boldog alúziót szerezzen. Mert ez a régi pajtás az élet óczeánján hajótörést szenvedett. Ez is okozta azt a nagy hanyatlást, hogy vértes hadihajóról propellerre sülyedt alá. Amely mostohaságába a sorsnak sehogy sem birt belenyugodni. Ámbár maga volt a kapitány és kormányos egyazon személyben, mégis har- Isány parancsokat osztogatott önmagának a hajócska mindenik fordulójánál. Egyszerre a kapitány az egyik utasban ráismer hajdani matróztársára, kivel valamikor a legmélyebb tengereket járta együtt, és fájdalmas visszaemlékezés támadt az ő szívében. A régi jó pajtás észrevette a bánatot a propeller-parancsnok arczán, s hogy kellemes illúziót keltsen öreg barátja szívében, fölibe hajolt a korlátnak, s rettentő sóhajtások között úgy tett, mintha áldozna a zöldszemü szörnyetegnek. Hadd higye a szegény fiú, hogy valójában fregátot kormányoz. A Duna oly keskeny, hogy vízzel való ellátására már alakulóban is van egy consortium. (Nem a lírikusokra gondolok. Ez régi gát minden elődjétől, mikor az ex lexszel való zsarolással fölhagy s az ország érdekének kvázi immunitást ajánl föl a hatalmi harcz folyamára is. A kormánynak nem válik hátrányára, ha a maga harczi kampányját költségvetésileg rendezett helyzetben indítja meg s voltaképpen keresve keresni kell azt a motívumot, mely e plauzibilis eljárást a kormány szerint elfogadhatatlannak indokolná. Ilyen motívumot csak egyet látnánk: a kormánynak azt a hitét, hogy a közhangulat most mellette van, de kérdéses, hogy ha az ellenzék a költségvetés vitája alatt jól viseli magát, annak utána is mellette lesz-e ? Ha erre gondolnak, akkor jogtalanul teszik, még ha igazuk volna is, mert párthatalmi erősségüket előbbrevalónak tekintik, mint az országos érdeket, mely egyszersmind törvényes követelmény. De kérdés, hogy a közhangulat ma hol van, s mit számít a közhangulat, akárhol volna is ? Az urak obstrukcziót s ellentállást a közhangulat megkérdezése nélkül indítottak és sutba dobták volna a béke sikere esetén. Hát ne féltsenek valamit, amiről nem bizonyos, hogy megvan-e és számít-e. A közhangulat a mi tudomásunk szerint ma is a teljes közömbösség a képviselőház viselt dolgai iránt, s költségvetés előtt és után a törvényhatóságok és a népgyűlések épp úgy állnak a rendezők szolgálatára, mint eddig. S a törvényhatóságokat lelecsinyli az ellenzék, a népgyűléseket lelecsinyli a kormány. Hát mit törődnének vele, s mért kellene értük lemondani a törvényesen rendezett pénzügyi viszonyokról ? Nem is hiszszük, hogy akár ez a szempont, sem a hozzá fűződő konklúzió helytállana. A kormány tűzze napirendre a költségvetést, s ne a további békeakcióért, hanem magáért a költségvetésért, s örüljön, hogy ő az első meglegyen ! Egy kis túlzás, kicsapongás, vonalakban való telhetetlenség s az a meleg virágzás, a szivárvány hét főbűneiben tobzódó czifraság illik a mi városunk ábrázatához. Hát legyünk egy kissé kelet. Lássák meg rajtunk, hogy itt kezdődik az Oriens az ő bujább formáival és dúsabb színeivel. Sőt még többet óhajtanék belőle, váljon stíllé a sziltelensége. Ezt én egészen komolyan mondom. De már annyira nem mennék, ahová a mi építkezési tanácsunk engedi burjánzani a telek uzsorásait, azt a vétkes kizsarolását a főváros egyik legszebb útvonalának, melyet felsőbb engedelemmel váltott börtön-, granárium- és kaszárnyanegyeddé, mégpedig épp annak a nevében, aki a múlt század elején adta ki a jelszót: »Ha magyar Athént akartok , ne túl a két emeleten !« A régi Dunasor a megmondhatója, mily finom érzék vezette József palatínust ebben az ő nemes kívánságában. És ime, a felső Dunasoron, eltakarva idomtalanságával a mögötte épült görögös homlokzatokat: »Palatínusnak« nevezkedik és olyan otrombaságokat tol e vonal finom profilje elé, melyeket nem szánnék porrá bombáztatni. Ez az építkező szövetkezet már, úgy veszem észre, kezdi sinteni telekrontó politikáját. A lapokban t. i. nagyon kezd dicsekedni, hogy olcsón méri a legszebb, legkényelmesebb, legvilágosabb, legszellősebb lakásokat. Van bennük kettes vízvezeték, porszívó, s ha parancsolja a né. partát, állt neki minden szobában fonográfot, s nyilván zsibárusi hívogató legényekkel fogja csábittatni, hogy: ide tessék behurczolkodni! De még a gyötrelmes lakásínség sem magyarázná, ha az ilyen undok tanyának kerülne lakója. Hanem azért a né. lakóság belé fog hurczolkodni és meg fogja fizetni a legvakmerőbb árakat. obstruált kormány, melynek rendes budgetje lesz. Elvégre szabad a politikában egyszer annak is megesnie, hogy a dolgok lényegét fontosabbnak tartják a taktikai fogásnál. viccz.)* Még hogy a mi szép, aranyos Budapestünk építkezése ellen olyan lesújtó bírálatot mondott annak a sakktábla-városnak, Berlinnek építőmestere, Jansen úr. A másik, Sarrasen úr, már csak az okból is, hogy finn ember, tehát atyánkfia, nem szidta a teremtésünket. De nagyokat hallgatott, s ez is beszéd, amely ellenünk szól. Ám én nem hagyom a mi városunkat. Ha, mint afféle nagy Bukarest, czigánycsászár rezidencziájához hasonló is, hát hadd Az ÚJSÁG Szerda, 1911. november 1. BELFÖLD. A képviselőház ülése. Ma is Kabos Ferencz elnökölt. Bemutatott egy sereg feliratot, melyre az ellenzék részéről ismétlődött a szokásos szavaztatási indítvány. Következett a napirend szerint a szavazás a szegedi, felsőszéli és kassai feliratokra ; 95—122 kormánypártival szemben 5—9 ellenzéki szavazat esett. A legközelebbi ülés hétfőn lesz, ennek napirendjére nyolcz név szerinti szavazás és a véderőjavaslat tárgyalása van kitűzve. Szentesített törvények. Az Országos Törvénytár ma kiadott száma a következő ujonan szentesített törvényeket teszi közzé: XXI. t.-cz. A házasság érvényességének előfeltételeire vonatkozó törvények összeütközéseinek kiegyenlítése végett az 1902. évi junius 12-én Hágában kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában. XXII. t.-cz. A házasságok felbontására, valamint az ágytól és asztaltól való elválásra vonatkozó törvények és az ily tárgyú bíráskodás terén támadható összeütközések kiegyenlítése végett az 1902. évi junius 12-én Hágában kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában. XXIII. t.-cz. A kiskorúak gyámságának szabályozása végett az 1902. évi junius 12-én Hágában kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában. Választások. A nádudvari kerületben a választás november 13-án lesz. Választási elnök Kiss Ferencz püspökladányi ref. esperes. A kerület munkapárti jelöltje György Endre volt minisz-ter. Miskolcson a nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága ma este tartott ülésében egyhangúlag Szentpály István dr. polgármestert jelölte a déli kerület képviselőjévé. Koalíczió a házszabály ellen. (A megegyezés nem sikerült. — Az elnökség lemondása.) Berzeviczy Albertnek az ellenzékkel való egyezkedése nem sikerült. Ahány emberrel beszélt, annyi békefeltételt kapott. Ha csak a fele beválik, a többség akkor is átadhatja helyét kormányostul, mindenestül a kisebbségnek. Nem az összesen százhúsz főnyi ellenzéknek, hanem annak a harminczöt-negyven tagú csoportnak, amely a képviselőházi baloldal terrorizálására, elnémítására vállalkozik. Mert hiszen az a sok-sok békepontozat, amit Berzeviczy hallomás alapján írásba is foglalt, annyi ellentmondást és összetűzésre alkalmas okot tartalmaz, hogy valamennyinek elfogadása képtelenség, valamennyinek el nem fogadása pedig részletes békétlenkedés. Justh Gyula és társai rendezték és rendezik a parlamenti forradalmat. A békekötés vagy fegyverszünet kérdése kezdettől fogva körülöttük forog. Mikor a koalíciós választójog volt a Ház asztalán, akkor ez a csoport a nemzeti bankot építette és a közös bank kapuinak feszegetésére kommandírozta Magyarországot. Mikor a bankkérdést tárgyalták, akkor a véderőreformra vonatkozó követelményeket hangoztatta. Hogy a katonai javaslat került sorra, a választójoghoz kötötte egész »reputáczióját« és a képviselőház munkálkodhatását is. A kormány és pártja három szempontból nem deferált. Az első az, hogy mint a rezsimért felelős tényező, semmiféle diktatúrát el nem fogadhat. A második az, hogy a választójogi reformra nézve addig állást nem foglal s ezt a választáson és azután is többször kijelentette, míg a tavalyi népszámlálás alapján való kalkulációval el nem készült. Ezt a számítást főleg a szavazatjog általánosságának terjedelme szempontjából nem mellőzheti. Végül a harmadik, de nem utolsó kifogása az, hogy két egymástól független kérdést még akkor se kapcsolhat össze, ha ezzel a magyar állam és a monarchia tekintélyét nem érinti. Justh Gyula azonban nem a Justh-párt. Ez nála nélkül is kész lett volna a kibontakozásban közreműködni, de csak ellenszolgáltatás fejében. Az ár, a miniszterelnöknek lemondása, a munkapártnak belülről