Az Ujság, 1911. május (9. évfolyam, 115-127. szám)

1911-05-17 / 115. szám

. Az országban kint azonban vannak el­keseredett indulatok és előítéletek, me­lyek nem antiszemitizmus, de maguk sem lévén tisztában mivoltukkal, annak a színét öltik magukra és annak a jelszavá­val dolgoznak. Polónyi Géza nagyon rossz­hiszemű, de igen jól látó politikus. Po­litikai megismerése helyes : a képviselő­­házban nem tehet annyit, mint kint az országban, ha összegyűjti és jelszavak körül sűríti a bizonytalan indulatokat, az elkeseredésbe futó félgondolatokat, az elégedetlenségeket, miknek önkényesen alátolhat okul azt, a­mi éppen neki tetszik. A parasztpárt elvesztette Achim­­ját, a középosztály közel van hozzá, hogy megkapja a maga Achimját Polónyi Géza személyében. Ez az igazi demagógia, mely nem állapítja meg a természetes kapcsolatot ok és okozat között, hanem a kész disz­­pozíc­iókat, elégedetlenségeket, vágya­kozásokat tetszés szerint viheti. A­mi ellen dolgozni akar, azt jelöli meg a bajok okául, s ha Polónyinak most tetszik minden bajt a zsidóknak im­­putálni, akkor igen egyszerűen előáll a programm: üssük le a zsidókat, akkor megszűnnek a bajok. Így tett Achim a paraszti űrgyűlölet szításával, így tesz minden demagógia, így tett a koalíc­ió is, mikor el tudta hitetni az országgal, hogy rögtön vége lesz minden bajnak, mihelyt agyonütik a szabadelvű pártot. Az ország lelki diszpozíc­iója most határozottan alkalmas arra, hogy a poli­tikai irányzatok ebbe az áramlatba vihe­tők. A­mivel a hivatalos politika törődik, hidegen hagyja az országot. De tény, hogy szabadgondolkodás és klerikaliz­­mus, radikalizmus és reakc­ió szerint sorakozik a fölfogás. Természetes, hogy e jelenségek alján a szocziális törekvések lappanganak, s például a szabadgondol­kodás és kongreganizmus nem mint el­vont dogmák ütköznek össze, hanem mindegyiknek alján érdekek húzódnak meg, s voltaképpen ezek küzdenek egy­mással. Jellemző, hogy bent a törvényhozás­ban, ha e körül bonyodalmak támadnak, a politikusok saját kényelmetlen mo­­mentumokon átsiklani szeretnek rajta. A munkapárt boldog volt, hogy nem­régiben túlesett az ő merkantil-agrárius veszekedésén. Pedig okosabb lett volna tudomást venni róla, hogy ilyen ellen­tétek vannak, mert ebben az ellentétben részt vesz a közvélemény, s voltaképpen a nemzet összes igazi politikai meg­győződései és törekvései ezekben az irány­zatokban szunnyadoznak s érvényesül­nek is, csakhogy nem a hivatalos poli­tikában, hanem társadalomban, köz­­igazgatásban, közoktatásban és adóki­vetésben is. Magukra hagyatva ezek a diszpozíc­iók kész prédái a demagógiá­nak, s ezek által könnyen szíthatók osztálygyűlölködéssé és felekezeti üldö­zéssé, holott komoly politikai hozzá­értés és jóhiszemű megértés ezekből össze­állíthatja többség és kisebbség szerint azt a politikai programmot, mely az ország közvéleményének eleven érdeklő­dése és részvétele mellett tehető meg aktuális politikának. Ahogy ma vagyunk, mikor a nép hatvanhétre vagy negyven­­nyolczra szavaz, a­mikor létszámot eme­lünk, vagy nem emelünk, a választó­reformot titkosan, vagy nem titkosan nem csináljuk meg, a politika az urak hunczutsága, ezek a lélekbeli áramlatok a társadalmi béke megzavarása marad, s voltaképpen bármely programm mel­lett lehetetlen homogén pártot szervezni. A munkapártban­­épp úgy ülnek urak, a­kik lelkük mélyén reakcziósok, mint Justh oldalán, holott ő volna ma a ki­mondottan liberális politikus. Ideje volna figyelni ezekre a jelen­ségekre és észrevenni, hogy az igazi élet a politikai kereteken kívül rekedt. Ezért idegen az élettől a politika, és ezért életre, alkotásokra képtelen is, a kutyát, a­mikor legyekre vadászott, a kertet, a házat, a szomszédokat, a járókelőket, ön­magunkat, mindent, a mi látnivaló, — tudni­illik. — A fotografálás titka tudniillik, — ma­gyarázta Skerbiszky Ábris úr — hogy minél több képet kell csinálni. Jót és rosszat vegye­sen. A jóból tudniillik tanul az ember, a rossz­ból pedig még többet tanul tudniillik. Egy hete már, hogy folyton-folyvást gya­koroljuk a fotografálást, s minden istenadta nap legalább tizenöt-húsz felvételt csináltunk. A legtöbbet persze én, mert Skerliszky Abris úr, a­ki ügyetlenségei daczára is rendkívül ügyes ember, mindig nekem engedte át a gép kezelését. Mindennap nyolc­-tíz felvételt csináltunk, inkább többet, mint kevesebbet. S másnap már Skerliszky Ábris úr, — ő tudniillik rop­pant szorgalmas embernek látszik — hozta a kész képeket. Érdekes, szép, kedves képeket. Bizonyos büszkeséget éreztem, a­mikor a szebbnél-szebb felvételek szaporodni kezd­tek a gyűjteményemben. Ezt is én csináltam, gondoltam, és ezt is én csináltam, D­e e mellett szörnyen bántott a gondolat, hogy a­mit én csinálok a fotografálás körül, voltaképpen az eljárásnak nem is a fele, leg­feljebb a harmada. Kész lemezeket teszek bele a gépbe, s nem tudom, hogyan és miképpen bánnak el ezekkel a lemezekkel, s kész képet kapok a felvétel után, s nem tudom, hogyan és miképpen keletkeznek ezek a kész képek. Ez semmi. Ez nem fotografálás. Mindent akarok tudni és mindent én akarok csinálni. Zaklattam Skerliszky Ábris urat szinte egy héten keresztül. ~ . - ---- " - v ■— Ha már megtanít fotografálni, tanítson meg egészen. Nem akarok olyan amatőr lenni, a­kinek nyolc­-tíz segítőre van szüksége. Min­dent magam akarok csinálni. Skerliszky Ábris ur a fejét vakarta : — Persze. Meglesz. Tudniillik erre a kí­vánságára el voltam készülve. Ez a legtermé­szetesebb dolog a világon. Ámde . . . Igen Czenczi fogta a tollat, a­melylyel eddig irt, s odahajította az ágy elé. Azután gyorsan eloltotta a villamos lámpát. A sötét­ben levetkőzött, s belebújt az ágyába. A ta­karót a feje fölé húzta, a­mi elvégre meg­bocsátható október derekán, ámbár nem föl­tétlenül szükséges október derekán. A szoba csöndes lett és sötét. Czenczi nyilván elaludt, ámbár semmiféle hang nem árulta el, hogy alszik-e, vagy ébren van. Van­nak nők, a­kik úgy alusznak el, mintha még mindig ébren volnának. Egy bizonyos. Mielőtt Czenczi kisasz­­szony az ágyba bújt, néhány szót morgott Magában : — Nem irok tovább ! Sohase irok többet. Abszurd elhatározás ez igen Czenczi kis­asszonytól, bár a­ki megtudja az okait, az megérti és bizonyára méltányolja is elhatáro­zását. Tudniillik, — ejnye, ezt már eltanultam Skerliszky Ábris úrt­ól — tudniillik azt kér­dezte a tanítvány a mestertől, hogyan kell a fotografálás mesterségét előkészíteni, s hogyan kell a képet megcsinálni. Ebben a pillanatban kezdte Skerliszky Ábris Úr a fejét vakarni. A fejét az ember rendszerint két okból vakarja. A Másik ok az, ha nem­ tud egyenesen válaszolni a kérdésre. — Ehhez előkészületek kellenek, kedves kisasszony, — nyögte ki Skerliszky Ábris — bizonyos előkészületek kellenek tudniillik. — Miféle előkészületek ? Nem hinném, hogy abban van valami titokzatos eljárás, a­mit egy leánynak nem szabad tudnia. — Nincs semmi benne, kisasszony. Becsü­letemre mondom, hogy semmi sincs benne. A legközönségesebb dolog tudniillik elvben. Csak a­mikor a kivitelre kerül a sor, akkor némiképp kényes. — Tehát én nem tanulhatom meg ? — kérdezte Czenczi lehangoltan. — Oh, dehogy is nem. Föltétlenül meg­tanulhatja. Azaz hogy nem tanulhatja meg föltétlenül. Illetőleg mindössze arról van szó, hogy fél-e attól a fogalomtól, hogy sötét ka­mara ? A lány kissé idegesen kapta föl a fejét: — Nem értem. — Én értem, hogy nem érti — feleli Skerliszky Ábris úr, a fotográfus-művész. —• Tudniillik ez művészetileg egyszerű, de tár­sadalmilag kényes ügy. Hogy ön tökéletesen megtanuljon fotografálni, ahhoz tudniillik föl­­tétlen­ül szükséges, hogy huzamosabb időt töltsön a sötét kamarában. És pedig ezt az időt velem töltse, a tanítómesterrel töltse, tudniillik a sötét kamarában. És ezen czélból, s ezen nemes czélból, kedves Czenczi kisas­szony, ezen nemes czélból volna egy közvetítő indítványom. Czenczi ijedten nézett a művész úrra :­­1— Miféle indítványa volna ? Mi ez a köz­vetítő indítvány ? Skerliszky Ábris igyekezett kiegyenesedni, s némi tekintélyt adni személyes megjelenésé­nek. E czélból köralaku mozgást végzett a jobb karjával, mely alkalommal feldöntött egy ________AZ ÚJSÁG__________ Szerda, 1911. május 17. BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, szerdán, délelőtt tiz órakor ülést tart, melyen a kereskedelmi költségvetés tárgyalását folytatja. A mennyiben ezt befejezik, a közokta­tási költségvetést veszik sorra. Az ülés végén interpellácziók lesznek.­­ A karlóczai kongresszus. A hivatalos lap mai száma ezt a királyi elhatározást közli: Ő császári és apostoli királyi felsége Budapesten 1911. évi május 6-án kelt legfelső elhatározásával, a m. kir. miniszterelnök előterjesztésére legkegyel­mesebben megengedni méltóztatott, hogy a görög­keleti szerb püspöki zsinat az 1911. évi május 10-ére egybehívott görög-keleti szerb nemzeti egyházi kon­gresszus ülésezésének idejére Karlóczára egybehivas­­sék s hogy a görög-keleti szerb nemzeti egyházi kon­gresszusra kinevezett királyi biztosa ezen a zsinaton is biztosaként működjék. Karlóczáról jelentik : A kongresszus ma dél­előtt Bogdanovics pátriárka elnöklete alatt tar­tott ülésén a holnapi ülés napirendjét állapította csak meg. A peticzionális bizottság, az igazoló bizottság jelentése, a metropolitai tanács és tag­jainak választása lesz napirenden. A holnapi ülésen kerül elbírálás alá a karlóczai mandátum, melyet Krassojevics György dr. kapott meg és az újvidéki mandátum, a­melyet egy megsemmisített választás után Miletics Slavko nyert el Dungyevszki Gedeonnal szemben. Holnap délután két órakor Rohonyi Gyula királyi biztos Joanovics minisz­teri tanácsos kíséretében megnyitja a­­püspöki zsinatot, a­melyen ez alkalommal a budai püspöki szék betöltése nem kerül tárgyalás alá, állítólag azért, mert a pátriárka jelöltjének a püspöki zsinat többségét megnyerni nem tudta.­­ Három mandátum. Három mandátum jutott üresedésbe : a pozsonyi, a szucsányi és a békéscsabai. Tegnap küldöttség járt Pozsonyból a fővárosban és a város első kerületének országos képviseletét Hollán Sándor miniszteri tanácsos, államvasúti igazgatónak ajánlotta fel. Hollán a jelölést nem fogadta el. Szucsányban Láng Mihály lép fel kormánypárti programmal, a nemzetiségiek alighanem Hodzsa Milánt jelölik. Békéscsabán Achim volt ellenjelöltje, Urszinyi János szándé­kozik fellépni Justh-párti programmal, ugyan­csak ott Juszt Oszkárt is fel akarják léptetni.­­ Aehrenthal visszatérése. A Fremdenblatt jelenti: Aehrenthal gróf külügyminiszter előre­láthatólag e hó 23-án szabadságáról visszatér­­Bécsbe. A miniszter a nyár folyamán családjával a schönbrunni Stöckel-épületben fog lakni.

Next