Az Ujság, 1911. május (9. évfolyam, 115-127. szám)
1911-05-17 / 115. szám
. Az országban kint azonban vannak elkeseredett indulatok és előítéletek, melyek nem antiszemitizmus, de maguk sem lévén tisztában mivoltukkal, annak a színét öltik magukra és annak a jelszavával dolgoznak. Polónyi Géza nagyon rosszhiszemű, de igen jól látó politikus. Politikai megismerése helyes : a képviselőházban nem tehet annyit, mint kint az országban, ha összegyűjti és jelszavak körül sűríti a bizonytalan indulatokat, az elkeseredésbe futó félgondolatokat, az elégedetlenségeket, miknek önkényesen alátolhat okul azt, ami éppen neki tetszik. A parasztpárt elvesztette Achimját, a középosztály közel van hozzá, hogy megkapja a maga Achimját Polónyi Géza személyében. Ez az igazi demagógia, mely nem állapítja meg a természetes kapcsolatot ok és okozat között, hanem a kész diszpozíciókat, elégedetlenségeket, vágyakozásokat tetszés szerint viheti. Ami ellen dolgozni akar, azt jelöli meg a bajok okául, s ha Polónyinak most tetszik minden bajt a zsidóknak imputálni, akkor igen egyszerűen előáll a programm: üssük le a zsidókat, akkor megszűnnek a bajok. Így tett Achim a paraszti űrgyűlölet szításával, így tesz minden demagógia, így tett a koalíció is, mikor el tudta hitetni az országgal, hogy rögtön vége lesz minden bajnak, mihelyt agyonütik a szabadelvű pártot. Az ország lelki diszpozíciója most határozottan alkalmas arra, hogy a politikai irányzatok ebbe az áramlatba vihetők. Amivel a hivatalos politika törődik, hidegen hagyja az országot. De tény, hogy szabadgondolkodás és klerikalizmus, radikalizmus és reakció szerint sorakozik a fölfogás. Természetes, hogy e jelenségek alján a szocziális törekvések lappanganak, s például a szabadgondolkodás és kongreganizmus nem mint elvont dogmák ütköznek össze, hanem mindegyiknek alján érdekek húzódnak meg, s voltaképpen ezek küzdenek egymással. Jellemző, hogy bent a törvényhozásban, ha e körül bonyodalmak támadnak, a politikusok saját kényelmetlen momentumokon átsiklani szeretnek rajta. A munkapárt boldog volt, hogy nemrégiben túlesett az ő merkantil-agrárius veszekedésén. Pedig okosabb lett volna tudomást venni róla, hogy ilyen ellentétek vannak, mert ebben az ellentétben részt vesz a közvélemény, s voltaképpen a nemzet összes igazi politikai meggyőződései és törekvései ezekben az irányzatokban szunnyadoznak s érvényesülnek is, csakhogy nem a hivatalos politikában, hanem társadalomban, közigazgatásban, közoktatásban és adókivetésben is. Magukra hagyatva ezek a diszpozíciók kész prédái a demagógiának, s ezek által könnyen szíthatók osztálygyűlölködéssé és felekezeti üldözéssé, holott komoly politikai hozzáértés és jóhiszemű megértés ezekből összeállíthatja többség és kisebbség szerint azt a politikai programmot, mely az ország közvéleményének eleven érdeklődése és részvétele mellett tehető meg aktuális politikának. Ahogy ma vagyunk, mikor a nép hatvanhétre vagy negyvennyolczra szavaz, amikor létszámot emelünk, vagy nem emelünk, a választóreformot titkosan, vagy nem titkosan nem csináljuk meg, a politika az urak hunczutsága, ezek a lélekbeli áramlatok a társadalmi béke megzavarása marad, s voltaképpen bármely programm mellett lehetetlen homogén pártot szervezni. A munkapártbanépp úgy ülnek urak, akik lelkük mélyén reakcziósok, mint Justh oldalán, holott ő volna ma a kimondottan liberális politikus. Ideje volna figyelni ezekre a jelenségekre és észrevenni, hogy az igazi élet a politikai kereteken kívül rekedt. Ezért idegen az élettől a politika, és ezért életre, alkotásokra képtelen is, a kutyát, amikor legyekre vadászott, a kertet, a házat, a szomszédokat, a járókelőket, önmagunkat, mindent, a mi látnivaló, — tudniillik. — A fotografálás titka tudniillik, — magyarázta Skerbiszky Ábris úr — hogy minél több képet kell csinálni. Jót és rosszat vegyesen. A jóból tudniillik tanul az ember, a rosszból pedig még többet tanul tudniillik. Egy hete már, hogy folyton-folyvást gyakoroljuk a fotografálást, s minden istenadta nap legalább tizenöt-húsz felvételt csináltunk. A legtöbbet persze én, mert Skerliszky Abris úr, aki ügyetlenségei daczára is rendkívül ügyes ember, mindig nekem engedte át a gép kezelését. Mindennap nyolc-tíz felvételt csináltunk, inkább többet, mint kevesebbet. S másnap már Skerliszky Ábris úr, — ő tudniillik roppant szorgalmas embernek látszik — hozta a kész képeket. Érdekes, szép, kedves képeket. Bizonyos büszkeséget éreztem, amikor a szebbnél-szebb felvételek szaporodni kezdtek a gyűjteményemben. Ezt is én csináltam, gondoltam, és ezt is én csináltam, De e mellett szörnyen bántott a gondolat, hogy amit én csinálok a fotografálás körül, voltaképpen az eljárásnak nem is a fele, legfeljebb a harmada. Kész lemezeket teszek bele a gépbe, s nem tudom, hogyan és miképpen bánnak el ezekkel a lemezekkel, s kész képet kapok a felvétel után, s nem tudom, hogyan és miképpen keletkeznek ezek a kész képek. Ez semmi. Ez nem fotografálás. Mindent akarok tudni és mindent én akarok csinálni. Zaklattam Skerliszky Ábris urat szinte egy héten keresztül. ~ . - ---- " - v ■— Ha már megtanít fotografálni, tanítson meg egészen. Nem akarok olyan amatőr lenni, akinek nyolc-tíz segítőre van szüksége. Mindent magam akarok csinálni. Skerliszky Ábris ur a fejét vakarta : — Persze. Meglesz. Tudniillik erre a kívánságára el voltam készülve. Ez a legtermészetesebb dolog a világon. Ámde . . . Igen Czenczi fogta a tollat, amelylyel eddig irt, s odahajította az ágy elé. Azután gyorsan eloltotta a villamos lámpát. A sötétben levetkőzött, s belebújt az ágyába. A takarót a feje fölé húzta, ami elvégre megbocsátható október derekán, ámbár nem föltétlenül szükséges október derekán. A szoba csöndes lett és sötét. Czenczi nyilván elaludt, ámbár semmiféle hang nem árulta el, hogy alszik-e, vagy ébren van. Vannak nők, akik úgy alusznak el, mintha még mindig ébren volnának. Egy bizonyos. Mielőtt Czenczi kisaszszony az ágyba bújt, néhány szót morgott Magában : — Nem irok tovább ! Sohase irok többet. Abszurd elhatározás ez igen Czenczi kisasszonytól, bár aki megtudja az okait, az megérti és bizonyára méltányolja is elhatározását. Tudniillik, — ejnye, ezt már eltanultam Skerliszky Ábris úrtól — tudniillik azt kérdezte a tanítvány a mestertől, hogyan kell a fotografálás mesterségét előkészíteni, s hogyan kell a képet megcsinálni. Ebben a pillanatban kezdte Skerliszky Ábris Úr a fejét vakarni. A fejét az ember rendszerint két okból vakarja. A Másik ok az, ha nem tud egyenesen válaszolni a kérdésre. — Ehhez előkészületek kellenek, kedves kisasszony, — nyögte ki Skerliszky Ábris — bizonyos előkészületek kellenek tudniillik. — Miféle előkészületek ? Nem hinném, hogy abban van valami titokzatos eljárás, amit egy leánynak nem szabad tudnia. — Nincs semmi benne, kisasszony. Becsületemre mondom, hogy semmi sincs benne. A legközönségesebb dolog tudniillik elvben. Csak amikor a kivitelre kerül a sor, akkor némiképp kényes. — Tehát én nem tanulhatom meg ? — kérdezte Czenczi lehangoltan. — Oh, dehogy is nem. Föltétlenül megtanulhatja. Azaz hogy nem tanulhatja meg föltétlenül. Illetőleg mindössze arról van szó, hogy fél-e attól a fogalomtól, hogy sötét kamara ? A lány kissé idegesen kapta föl a fejét: — Nem értem. — Én értem, hogy nem érti — feleli Skerliszky Ábris úr, a fotográfus-művész. —• Tudniillik ez művészetileg egyszerű, de társadalmilag kényes ügy. Hogy ön tökéletesen megtanuljon fotografálni, ahhoz tudniillik föltétlenül szükséges, hogy huzamosabb időt töltsön a sötét kamarában. És pedig ezt az időt velem töltse, a tanítómesterrel töltse, tudniillik a sötét kamarában. És ezen czélból, s ezen nemes czélból, kedves Czenczi kisasszony, ezen nemes czélból volna egy közvetítő indítványom. Czenczi ijedten nézett a művész úrra :1— Miféle indítványa volna ? Mi ez a közvetítő indítvány ? Skerliszky Ábris igyekezett kiegyenesedni, s némi tekintélyt adni személyes megjelenésének. E czélból köralaku mozgást végzett a jobb karjával, mely alkalommal feldöntött egy ________AZ ÚJSÁG__________ Szerda, 1911. május 17. BELFÖLD. — A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, szerdán, délelőtt tiz órakor ülést tart, melyen a kereskedelmi költségvetés tárgyalását folytatja. A mennyiben ezt befejezik, a közoktatási költségvetést veszik sorra. Az ülés végén interpellácziók lesznek. A karlóczai kongresszus. A hivatalos lap mai száma ezt a királyi elhatározást közli: Ő császári és apostoli királyi felsége Budapesten 1911. évi május 6-án kelt legfelső elhatározásával, a m. kir. miniszterelnök előterjesztésére legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a görögkeleti szerb püspöki zsinat az 1911. évi május 10-ére egybehívott görög-keleti szerb nemzeti egyházi kongresszus ülésezésének idejére Karlóczára egybehivassék s hogy a görög-keleti szerb nemzeti egyházi kongresszusra kinevezett királyi biztosa ezen a zsinaton is biztosaként működjék. Karlóczáról jelentik : A kongresszus ma délelőtt Bogdanovics pátriárka elnöklete alatt tartott ülésén a holnapi ülés napirendjét állapította csak meg. A peticzionális bizottság, az igazoló bizottság jelentése, a metropolitai tanács és tagjainak választása lesz napirenden. A holnapi ülésen kerül elbírálás alá a karlóczai mandátum, melyet Krassojevics György dr. kapott meg és az újvidéki mandátum, amelyet egy megsemmisített választás után Miletics Slavko nyert el Dungyevszki Gedeonnal szemben. Holnap délután két órakor Rohonyi Gyula királyi biztos Joanovics miniszteri tanácsos kíséretében megnyitja apüspöki zsinatot, amelyen ez alkalommal a budai püspöki szék betöltése nem kerül tárgyalás alá, állítólag azért, mert a pátriárka jelöltjének a püspöki zsinat többségét megnyerni nem tudta. Három mandátum. Három mandátum jutott üresedésbe : a pozsonyi, a szucsányi és a békéscsabai. Tegnap küldöttség járt Pozsonyból a fővárosban és a város első kerületének országos képviseletét Hollán Sándor miniszteri tanácsos, államvasúti igazgatónak ajánlotta fel. Hollán a jelölést nem fogadta el. Szucsányban Láng Mihály lép fel kormánypárti programmal, a nemzetiségiek alighanem Hodzsa Milánt jelölik. Békéscsabán Achim volt ellenjelöltje, Urszinyi János szándékozik fellépni Justh-párti programmal, ugyancsak ott Juszt Oszkárt is fel akarják léptetni. Aehrenthal visszatérése. A Fremdenblatt jelenti: Aehrenthal gróf külügyminiszter előreláthatólag e hó 23-án szabadságáról visszatérBécsbe. A miniszter a nyár folyamán családjával a schönbrunni Stöckel-épületben fog lakni.