Az Ujság, 1912. május (10. évfolyam, 116-129. szám)

1912-05-18 / 118. szám

Szombat, 1912. május IS. AZ ÚJSÁG ____ — Betörés egy osztrák-magyar konzulátuson. Génfből jelentik, hogy tegnap délután betörők jártak az ottani osztrák-magyar konzulátuson és nagy összeg készpénzt és körülbelül 3000 frank értékű ékszert zsákmányoltak, azóta nyomuk veszett. A konzul maga nincs idehaza, Bécsbe utazott, onnan várják vissza. A betörés idején állí­tólag a cselédek kimenőt kaptak. Mikor a konzul gazdasszonya, Kadinger Lidia hazajött, rémülten vette észre, hogy a lakást és a hivatalos szobákat kifosztották. A genfi rendőrség az első pillanatban azt hitte, hogy politikai hátterű a betörés, de felületes szemle alapján is meg lehetett állapítani, hogy a tolvajok nem nyúltak a hivatalos okmá­nyokhoz. Majdnem bizonyos, hogy az a jól szerve­zett banda követte el ezt a betörést, a­mely néhány nap előtt kifosztott egy ottani ékszeresboltot, egy vasszekrényt felrobbantott és 350.000 frank értékű ékszert vitt el. A múlt vasárnap egy másik ékszerész üzletét rabolták ki s a betörés nyomaiból mindjárt látszott, hogy a tettesek azonosak az előbbiekkel. — Régi bűn. Nagykárolyból jelentik : Cziprián Andrásné nagykárolyi asszony feljelentést tett a csendőrségen, hogy édes­anyja, a­kit négy évvel ezelőtt holtan találtak meg a határban, nem ter­mészetes halállal halt meg. A feljelentésre meg­történt a hatósági exhumálás és csakugyan meg­állapították, hogy az asszonyt megmérgezték. Megindították a nyomozást. — Gyilkos vagy őrült. Fiuméból jelentik: Belep Vincze 32 éves hordógyári alkalmazotton már hosszabb idő óta az elmebaj tünetei mutat­koztak és ezért is elbocsátották a gyárból. Tegnap délben, mikor feleségével az asztalnál ült, ezt min­den ok nélkül öklével mellbe vágta. Az asszony az ajtón át a szomszédos helyiségbe esett oly szeren­csétlenül, hogy holtan terült el a földön. A gyilkos férj menekülni akart, de elfogták és a rendőrség letartóztatta. — Féltékeny asszonyok. Kiskunfélegyházáról jelentik : Papp Imrénének régebben viszonya volt Radi Jovák gazdálkodóval, a­kit Szabó Jánosné elhódított tőle. A két asszony e miatt folyton ellenségeskedett. Szabóné egy ízben Pappnét el­verte az utczán és utóbbit súlyos testi sértés miatt el is zárták. Szabóné pár napja, hogy kiszabadult a börtönből. Pappné ma megleste az utczán és boszuból főbelőtte, a ki azonnal meghalt. Pappné önként jelentkezett a rendőrségen.­­• Gyilkos legény. Szatmárról jelentik : Alexa Lajos nyircsahelyi csizmadialegény a község fő­­utczáján szembetalálkozott szerelmesével, Soltész Rózával, a mint ez éppen más legény társaságá­ban volt. A legény féltékenységében kampós bot­jával úgy fejbe vágta a leányt, hogy nyomban összeesett és meghalt. A gyilkos legényt, a ki való­sággal kettéhasitotta a leány fejét, letartóztatták. — Royal Orfeum, V., Erzsébet-körut 13. sz. — Családi boldogság. Szolnokról jelentik: Jászdózsán Bugyi János földmives a feletti bánatá­ ,­ban, hogy feleségével összeveszett, öngyilkosságra szánta el magát. Kiment a vasúti vonalra s ott egy Jászárokszállás felé haladó vonat elé vetette magát. A vonat keresztülment rajta s mindkét lábát lemetszette. A kórházba szállították, de nem tudtak rajta segíteni, a nagy vérveszteség követ­keztében kiszenvedett. — Életuntak. Győri Károly huszonkét éves irodai gyakornok tegnap a Kazinczy-utczai fürdőben kloroform­oldatot ivott. Eszméletlen állapotban a Rókus-kórházba vitték. — Althof Etel húsz éves szobaleány gazdájának Uri­ utcza 60. számú lakásán kámfort oldott fel spiritusz­ban és megitta. Az Uj Szent János-kórházban ápolják. — Veszett kutyák. Nagykikindáról jelentik . Kedden egy veszett eb két asszonyt m­egmart. A rendőrkapitányság ebzárlati szabálytalanságok miatt eddig 760 kutyát lövetett agyon. — Az anyatej pótlása lehetetlen és ezért csak az elválasztás idejében legyen a gyermek tápszere a „Phosphatine Falieres11. — Abbáziában Reinprecht »Viktoria« penziója az első és legjobb magyar h­áz. Arlap, prospektus postafordultával. Győző Béla és Társa szivattyúspeczialisták most, meg­jelent 5. számú árjegyzékükre hívják fel­­. olvasóink figyelmét. A jó hírnevű czég örvendetes fejlődéséről tanúskodik a szakszerűen összeállított terjedelmes ár­jegyzék, a­melyből az érdeklődők könnyen megállapít­hatják önmaguk, hogy mi felel meg legjobban czéljaik­­nak. Különös szakszerűséggel van összeállítva a körforgó turbina és házvízellátó körforgó szivattyúkra vonat­kozó rész. T­avasszal Vés porcellánpolíder megóvja a női arczbőrt. A világ legjobb poudere. Ára 3 és 5 K. ______ Egy rémes éjszakai a Wekerle-telepen. (Erzsébetfalvai apacsok támadása. — Ostrom­­állapotban. — Miért nem telefonoztak csend­őrökért? — Kellemes konkurrenczia. — Eltűntek a sebesültek.) Budapest közvetlen határában, Erzsébetfalva és Kispest közé beékelve, épült a Wekerle-telep, ez a kedves, szép helység, a­mely ma már nyolcz­­­ezer lelket számlál. Jobbára fővárosi munkások lakják, a­kik szerencsésnek érzik magukat, hogy tiszta, rendes és a mellett aránylag olcsó hajlék­ban pihenhetik ki napi fáradalmaikat. Házakban, a­melyek mindegyikéhez szerény, kicsiny, de kel­lemes kertecske szolgál. Azért is most májusban úgy fest a maga természetes szépségében az egész, mint valami hatalmas, gyönyörű virágos kert, melyben apró nyaralók vannak. Csak az a baj, hogy még hiányzanak belőle a terebélyes, árnyékos fák , de lassacskán azokból is kerül majd. Pár év múlva, mikorára a még múlt esztendőben elülte­tett csemeték megnőnek. A máskor csendes, nyugalmas kis telepen napok óta kínos, kellemetlen izgalom uralkodik. Valami borzasztó dolog történt ott, olyasmi, a­mi miatt az emberek nem érzik magukat biztosság­ban, még nappal is félnek kimenni az utczára túl­zott rettegésükben. A legbántóbb az, hogy a la­kosság maga sem ismeri határozottan az esemé­nyeket. Úgy látszik, a telep intézősége üzleti okokból, hogy az ez évi augusztusra elkészülő házak üresen ne maradjanak, mesterségesen vetett gátat az esetről szálló híreknek. Legalább így be­szélik a telepen, a­hol ez­által az ügyet még titok­zatosabbá, és félelmetesebbé tették. Mit mond a fáma ? Azt, hogy múlt vasárnap este a Wekerle-telepi egyik korcsmában véres ve­rekedés folyt le, a­melynek tizenegy halottja van és négy tuc­at sebesültje. Erzsébetfül várol betört több mint száz főből álló gyülevész népség, tolva­jok, betörők, útonállók hada, rátámadt a nyugod­tan italozó vendégseregre és csúnya véres harczot provokált. Késő éjszakáig fegyverropogástól, sebe­sültek jajgatásától visszhangzott a telep és kör­nyéke, a támadók elmenekültek, elc­ipelték ma­gukkal sebesültjeiket és a csendőrségnek most óriási sok dolga van, hogy kézrekerítse a véreng­zés előidézőit. A hihetetlennek látszó hírt több mint huszon­négy órája tudom és őszintén bevallom, képtelen­ségnek tartottam, mert el nem hihettem, hogy egy ekkora nagy eseményt bármi érdekből is eltitkol­hatnak a fővárosi sajtó előtt. A Wekerle-telepen lakik egyik régi barátom, Melha Armand dr., az ottani községi orvos és felesége, Hilf Paula dr., a­ki szintén orvos és a fővárosi leányiskolákban az egészségtan tanára. Odakünn a telepen férje oldalán folytat privát prakszist. őket hívtam fel telefonon ma délután, azután hogy több szavahihető intelligens munkás­­ember felkeresett és határozottan állította, hogy a vasárnapi véres eseményekről forgalomba került híreknek komoly az alapjuk. A doktorok is megerőltették a híreszteléseket. — Halottakról mi bizonyosságot nem tudunk, — mondották — bár mindenki megesküszik arra, hogy több ember áldozatul esett a csetepaté­nak. A­mennyire mi ismerjük a homályos ügyet, úgy ez a következőképpen áll: A telepen épülő ,új házak, továbbá az utak készítése körül mintegy három­ezer munkás dolgozik itt künn nálunk. Kőmive­­sek, kubikosok, asztalosok, bádogosok, stb. Ezek­nek egy része vasárnaponkint eljár egyik idevaló vendéglősnek, Vincze Jenőnek, a telepnek Erzsé­­betfalva felé eső határában számukra épült kan­tinjába. Múlt vasárnap pár százan mulattak ottan, a midőn egyszerre berontott tizenöt-husz ember és garázdálkodni kezdett. Inzultálták a vendége­ket és a­mikor kiszorították őket, körülvették a kantint és órák hosszát valóságos ostrom alatt tartották. Az ablakokon keresztül belőttek és csak akkor álltak odébb, a­mikor a csendőrök jöttek. A támadók Budapestről kitiltott csavargók vol­tak, a­kik nem tudni mi okból követték el a gaz­tettet. A csendőrség eddig nyolc­at már elfogott közülök, a többi is, azt hiszszük, hamarosan kézre kerül. A kantin ostromának, mint a csendőrök­től halljuk, folytatása is volt, a­mennyiben a párisi apacsok elszántságával vetekedő ficzkók a csendőrök elől menekülve, bementek Erzsébet­­falvára és ott egy korcsmában eltorlaszolták ma­gukat. Éjfél után egy óráig lövöldöztek ki a csendőrökre, a­kik viszonozták a lövéseket. A hely­színen másnap kalapszámra hordták össze a go­nosztevők által kilőtt golyókat.­­E telefonbeszélgetés után automobilon ki­siettem a Wekerle-telepre. Elindulásom előtt a Newyork-kávéházban elmondottam az esetet Ágai Adolfnak, a magyar írók nesztorának, a ki már régóta óhajtott részt venni efajta bűnügyi riport­ban s ennek következtében megtisztelt azzal, hogy elkisért utamra. Gyönyörű szép időben, este hat óra tájt érkeztünk meg a telepre, az Előd­­utcza 11. számú házba, a­hol Melha doktorék lak­nak. Az orvosasszony fogadott bennünket és érte­sítette a csendőröket, hogy a helyszínen akarjuk a történteket megtudni. Melha doktornő elkisért bennünket a telep csendőrt­anyájához, a­hol már várt bennünket Aszalós András szakaszvezető több társával. — Hát igen, — kezdte az utóbbi a dolgok el­mondását — csúf esetről van szó. Isten csodája, hogy emberélet nem pusztult el. Méltóztassanak csak velem jönni, a kantinban közvetlenül meg­tudhatnak mindent. Automobilunk, a­melyre a csendőrök is fel­kapaszkodtak, néhány percz múlva a nevezett helyre ért. A kantin a telep Pest felé fekvő határá­ban, egy körülbelül hatvan holdnyi sűrü erdő mel­lett áll. Egy kőhaj­­tásnyira van tőle Erzsébetfalva. A kantin mintegy hetven méter hosszú és hu­szonkét méter széles tágas favázas épület, kívül­­ről-belülről kátránylemezzel borítva. A rombolás jeleit már messziről látni rajta. A külső szurok­lapokat a támadók letépték és egyes helyeken a falak kívülről is olyanok a beléjük lőtt golyóktól, akár a szita. A csendőrök vezetnek be minket a tágas ivóba. A söntés mellett találjuk a tulajdonosnak, Vincze Jenőnek a helyettesét, Hajdú Gábor üzletvezetőt. — Maga itt volt vasárnap, a­mikor a háborúság lefolyt, — kezdte Asztalos szakaszvezető — be­széljen mindent el az uraknak, a­mint azt nekem jegyzőkönyvbe mondta. Hajdú belefogott az elmesélésbe, de a mi nekünk mindjárt feltűnt — nem szivesen, kénysze­redetten, fanyar arczc­al. — Igen, itt voltam, — mondotta — reánk lőttek az apacsok, mi a földre lapulva álltuk ki az ostromot. De — tette hozzá hirtelen — nem volna okosabb, ha a gazdámtól kérdeznék meg a dolgot ? Ő jobban tud mindent. Én itt foglalatoskodtam a söntéspultnál és az elejéből keveset láttam. Aszalós szakaszvezető jelentős pillantást ve­tett felém, majd hirtelen ráhagyta : — Helyes, hivassa ide a gazdáját. Miközben egy fiú elszaladt a telep belső részén levő másik kantinba, a­mely szintén Vinczét, ez­alatt Aszalós odasúgta nekem : — Ennek az ügynek olyan háttere van, a­me­lyet még mi sem ismerünk egészen. Csak sejtjük, hogy itt sok mindenfélén kívül, a­miről később fog majd tudomást szerezni, Koszu vezérelte az er­­zsébetfalvai apacsokat. Nem akarok senkit se gyanúsítani, de errefelé Kispesten, Erzsébetfalván, Kossuthfalván, Szentlőrinczen sok az olyan korcs­­máros, a­kinél éppenséggel nem alkalmatlan és kellemetlen vendég a tolvaj, meg a csavargó. Fö­lösleges önnek magyaráznom, hogy az említett helységek alaposan hemzsegnek a Budapestről ki­tiltott rovott multunktól. Ezek erre mifelénk talál­nak menedéket és mi kénytelenek vagyunk őket megtűrni. Innen nem távolíthatjuk el őket, csak akkor, ha valami gaztettet elkövetnek. És itt rendszerint nem is csinálnak semmit, a­miből kifolyólag elbánhatnánk velük. Ezért aztán itt lakhatnak. Majd augusztus elsejétől kezdve más­ként lesz, az egész környék közbiztossága a fő­városi államrendőrség hatáskörébe jut. Tetszik tudni, több száz főnyi rendőrlegénységgel és külön detektívtestülettel két kerületi kapitányságot fog­nak felállítani. Ismétlem, nem akarok senkit gyanú­sítani, de Vincze uram se vetette meg az ismeretsé­get az itteni apacs­világgal. Ha egyébért nem, már azért sem, mert azok pompás vendégek. Sokat köl­tenek a korcsmákban. Különösen akkor, ha egy-egy a fővárosba tett »kirándulásuk« eredménynyel vég­ 15

Next